Velebit-hegység





 
  • Velebit hegység

    a magyar Karszt legjelentékenyebb hegyláncolata, mely Lika-Krbava vármegyében, az Adriai tenger partján emelkedik, a Karszt-fensík nyugati szegélyét jelölve. Ezen sziklás és vad hegység, mely szaggatott részletekben bővelkedik, inkább egyes kimagasló csúcsok sorozata, mint összefüggő láncolat; a tenger felé való meredek ereszkedői sziklásak, fátlanok, keleti lejtői, melyek a Lika és Gacka fensíkjaira ereszkednek, menedékesebbek és erdősek, de ormai szintén meztelen sziklák, melyeken csak némi csekély fű nő. Karszt-jellege határozott. A hegységet az Ostarije mellettei horpadás (959 m.), melyen az állami út Carlopagóról Gospićra vezet, két szakaszra osztja; az É-i részben a jelentékenyebb ormok: a Konacista (1494 m.) Otocactól K-re, továbbá a Rajnac (1699 m.), Satorina (1624 m.) és Metla (1287 m.); a D-i részben a Badanj (1639 m.) és Sveto brdo vagy Monte Santo (1753 m.). A V. tengerparti része felső triászbeli meszekből épült fel; K-i lejtőin felső és alsó triászmész- és karbonképletek uralkodnak, a parti szegély krétakori képződményekből áll. Az egész hegység nehezen járható és kevéssé lakott.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
  •  
     
  • Lika-Krbava

    Horvát-Szlavonország egyik vármegyéje, mely az ország legdélnyugatibb részét képezi; határai É-on Modrus-Fiume vármegye, K-en Bosznia, D-en Dalmácia, Ny-on az Adriai-tenger. Területe 6211,48 km2. A vármegye földje általában hegyes s leghivebben mutatja a Karszt jellemvonásait; az egész vármegye egy nagy felföld, melyet egymással többé-kevésbbé egyközü hegysorok szelnek át.

    E hegysorok közül legnagyobb a tenger partját szegélyző Velebit, melynek kréta-, jura- és karbonképletekből alkotott főemelkedési vonalában a Rajnac (1699 m.), Satorina (1624 m.) és Sveto brdo (1753 m.) a legkiemelekdőbb tagok. A vármegye K.-i határán a Kis-Kapela (Seliski vrh 1280 m.) és Pljesivica (Gola Pljesivica 1649 m. és Ozeblin 1657 m.) hegyláncai emelkednek, a két nagy hegység által körülzárt területet pedig egyes belső láncolatok (Kamenita gorica 1269 m., Vrbacka staza 1199 m.) több elkülönített lapályra osztják, milyen az otocaci mély lapály (Gackopolje 439 m.), a likai felföld (600 m.) s a Krbava vagy Korbávia fensík (7-800 m.). E lapályokat kisebb-nagyobb folyok öntözik, melyek hosszabb folyás után eltünnek s ismeretlen helyen ömlenek a tengerbe; ilyen a jelentékeny Lika, mely Lipovopoljén alul tünik el, a Gacka, az Obcenica, Ricice s Krbava; a tengerparton egyetlenegy jelentékenyebb folyó torkolata sem található. A vármegye K-i részét még az Una folyó öntözi, É-i szélén a szépségükről ismeretes Plitvicai tavak vannak (szám szerint 13), melyek lépcsőzetesen egymás fölött feküsznek s szép vizeséseket képzenek; belőlük ered a Korana. Tóvá szélesül a Gacka is Otocacon alul. Jelentékenyebb ásványviz L. területén nem fakad. Az éghajlat a vármegye különböző részeiben igen eltérő; mig a tengerparton az olasz éghajlat derült egével találkozunk, addig a felföldön a Karszt zord égalja uralkodik. A tenger mérséklő hatása csak keskeny partszegélyen érvényesül, ahol (mint Zenggben) az évi közepes hőmérséklet 14,1° C., mig a likai fensíkon csak 7,9, Gospiéon 9,1°. Legfeltünőbb a tenger hatása a téli hideg mérséklésében; igy a január átlagos hőfoka Zenggben 4,8; Gospicban 1,9°, a juliusé ellenben ott 24,2, itt 19,8. A legnagyobb észlelt hideg a tengerparton -11,2, a belföldön -27,1, a legnagyobb meleg ott 36,8, itt 34,2. A csapadék ugy a tengerparton (Zengg 1199 mm.) mint a Karszton (Gospic 1575 mm.) igen sok, a hó az utóbbin az év nagy részében el sem tünik.

    Természeti kincsekben a vármegye nemgazdag; az ásványország nevezetesebb kincsekkel egyáltalában nincs képviselve. A növényország változatosabb és gazdagabb. A vármegye termő területe összesen 574 510 ha., miből azonban csak 91 767 ha. (16%) szántóföld, 797 ha. kert és 51 517 ha. rét; ellenben 162 085 ha. legelő és 268 206 ha. erdő; végül 138 ha. szőllő. A nem termő terület 46 639 ha. L. vármegyében a földmivelés egyrészt az éghajlat zordsága, másrészt a hegyi talaj terméketlen volta miatt nagyon háttérbe szorul; a nemesebb gabonanemü, búza és rozs csak kis mértékben termeltetik, ellenben jóval több árpa, zab és kukoruca; 1894-ben be volt vetve búzával 5512 ha., kétszeressel 7973, rozzsal 3003, tönköllyel 3369, árpával 12 189, zabbal 8297 ha. Ezenkivül termeltetett meglehetős sok köles, tatárka, hüvelyes vetemény, kukorica (9447 ha.) s burgonya. A bortermelés csekély, valamivel jelentékenyebb a gyümölcstermelés, különösen szilvában (1893. évben 17 215 q). A marhatenyésztés nem nagyon virágzó, leginkább még a juhtenyésztésnek kedveznek a fizika viszonyok.

    Lakóinak száma 1870,. 185 281 volt, jelenleg (1891) 190 978. Egy km2-re csak 31 lélek jut s igy L. vármegye egész Horvát-Szlavonország legritkább népességü vármegyéje. A lakosok közt van (1891) 93 033 horvát, 97 647 szerb, 100 német s csak 15 magyar. Hitfelekezet szerint van 93 313 róm. kat. s 97 649 gör. kel. Foglalkozásra nézve tartozik az értelmiségi keresethez 667, őstermelő van 82 406 iparos 1389, kereskedő 415, járadékos 1616, napszámos 201. A lakosság legfontosabb foglalkozási ágai az erdőmivelés, a juhtenyésztés, halászat és hajózás; ipar és kereskedelem teljesen pang, közlekedése - vasutak teljes hiányában - a parti hajózásra és a tengelyen való szállításra szorítkozik. A legélénkebb forgalmu kikötők Zengg, Sv. Juraj (St. Giorgio), Karlopago és Stinica; a belföldi forgalom Otocacban és Gospicban legélénkebb. A hitelintézetek száma 4 (2 takarékpénztár és 2 szövetkezet). Zenggben kereskedelmi és iparkamara székel.

    Közművelődés tekintetében L. az egész magyar birodalomban a legutolsó helyen áll, amennyiben a (1891) 6 éven felüli férfilakosságból 78,3, a női lakosságból 94,3% sem irni, sem olvasni nem tud s a (1893) 32 154 tanköteles gyermek közül csak 9730, agyis 30,3% jár iskolába. A vármegye 923 községében mindössze csak 100 iskola van és pedig 1 hittani intézet (Zengg), 2 gimnázium (Zengg és Gospic), 2 ipari és kereskedelmi iskola 1 zeneiskola (Zengg), 2 polgári iskola, 93 népiskola és 1 börtöniskola. Kisdedóvó az egész vármegyében nincs.

    Közigazgatás. L. vármegye 7 járásra oszlik, melyekben 2 nagyközség, 919 kisközség és 649 puszta és telep van; ezenkivül 2 rendezett tanácsu város is van a vármegye területén. A politikai községek száma 32.

    Járás, város Lakosság száma Házak száma

    Gospici járás 32 408 5 084

    Gracaci járás 31 179 4 707

    Korenicai járás 22 169 3 220

    Otocaci járás 31 348 4 279

    Perusici járás 19 996 2 994

    Udbinai járás 23 004 3 394

    Zenggi járás 27 428 3 979

    Vármegyei összeg 187 532 27 657

    Karlopago önálló város 661 103

    Zengg, sz. kir. város 2 785 424

    Főösszeg 190 978 28 184

    Székhelye Gospic. Egyházi tekintetben a vármegye 61 róm. kat. egyházközsége a zenggi püspöki, a 42 gör. kel. község a károlyvárosi egyházmegyéhez tartozik; egyéb vallásu egyházközségek a vármegyében nem léateznek. Törvénykezési szempontbóla vármegye a gospici törvényszék területéhez tartozik; járásbiróságok Gospic, Gracac, Korenica, Otocac, Udbina és Zengg városában vannak, az első kivételével mind telekkönyvvel ellátva; közjegyzőség Gospicon és Zenggben van. Hadügyi tekintetben az egész vármegye (Zengg kivételével, mely a hadi tengerészethez állít ujoncokat) a zágrábi hadtestparancsnokság területéhez tartozik, hadkiegészítő parancsnoksága, Otocacon székel. Pénzügyi igazgatósága Gospicon, adóhivatala ugyanott, Otocacon és Zenggben, pénzügyőrsége Gospicon és Zenggben van. Államépítészeti hivatala Gospicon, közúti kerületi felügyelője Pécsett, posta- és táviróigazgatósága Zábrábban van. A vármegyében csak 3 gyógyszertár van.

    Története. A mai L. vmegye három régi horvát vmegyéből (zsupa) keletkezett: Lika, Krbava és Gadska vmegyékből, mely három vmegye együttvéve a régi horvát királyságban külön bánságot, a tengermelléki bánságot (banatus maritimus) képezte. - I. Lika már a X. sz.-ban ismert horvát zsupánság volt és a Lika folyó déli környékén, forrásainak közelében terült el, a mai Gospichoz délkeleti irányban. Egyházi tekintetbena likai zsupánság 1071. a nónai püspökséghez tartozott, később pedig az arbei, segniai, korbaviai és végre az egyesített zengg-modrusi püspökség alá esett. A XIII. és XIV. sz.-ban a Gusic-Kurjakovic család tagjai voltak Lika örökösnispánjai, ők voltak egyszersmind a Krbava és Buzsana vmegyék grófjai is. A XV. sz.-ban L. vmegye a király birtoka volt és Zsigmond király azt indjárt a század kezdetén Frangepán Miklós bánnak 42 000 aranyért elzálogosította. De azért mégis a vmegye főbb várai tovább is maradtak a Gusic-család, mely most a Karlovic nevet viselt, birtokában és ez a család tovább is viselte a likai, korbaviai és buzsanai grófi címet. Karlovic Torquatus János horvát bán volt L. vmegye utolsó ispánja. Ő a mohácsi csata után I. Ferdinánd pártjára állott, azonban atörökök Likát, Krbavát és Udbinát 1528. elfoglalták és ezen tartományt majdnem 160 évig birták. - II. Krbava (Korbavia, l. o.). - III. Gadska vagy Gacska vmegye a mai Otocac környékén feküdt. Már 1185. azenggi püspökséghez tartozott. II. Endre király 1219. ezen vmegyét atempláriusoknak adományozta és már az ő korában Pontius nagymester magát Gadska urának irta. A templáriusok azonban Gadska vármegyét nem soká birták, mert IV. Béla király azt 1260-ban tőlük elcserélte és a helyett nekik Dubica vmegyét örök időre adományozta. Gadskát pedig Frigyes és Bertalan vegliai grófoknak (A Frangepánok őseinek) a tatárjárás idején tanusított hű szolgálataikért Zengg várossal együtt adományozta. A grófság ezután a Frangepánok birtokában maradt a XV. sz.-ig, mikor összeolvadt a zenggivel, mely a Frangepán-család kihaltáig annak kezében maradt. Utoljára előfordul Comitatus Gaczka név egy 1528. évi térképen. I. Lipót alatt visszaszereztetett Lika és Krbava a törököktől és a likai grófság 1683. Ricciardi Pétert nyerte főispánnak, ki Ritter Pált, az ismeretes történetirót nevezte ki alispánjának. Lika tehát akkor a vmegyei szervezet külső vonásait kezdte felvenni. A tartomány ugy látszik nemsokára ismét a törökök kezébe került, mert azt 1689. gróf Hubersteinnak kellett ismét a törököktől visszafoglalnia. A vármegyei szervezet csirái csakhamar elfojtattak, mert a bécsi udvar Likát és Krbavát gróf Zinzendorf Adofnak eladta és igy a két tartomány ismét a régi zsupánságok sorsára jutott. Gróf Zinzendorf 1693 junius 22. mint Lika és Krbava örökös grófja és indigena a horvát rendek előtt nyilvános esküt tett le. A vad és kopár vidék azonban Zinzendorfnak nem nagy örömére szolgált és azért mindkét grófságot 1695 és 1700 között a bécsi udvarnak ismét visszaadta, mely itt dacára a nép ellenszegülésének és a magyar országgyülés többszavu ellentmondásának a határőrvidéki intézményt szervezte és e tartományokból a likai határezredet csinálta. A francia foglalás idején (1809) Lettardi képviselte itt a napoleoni császárságot; címe volt: Intendant de la province de Lika. A határőrvidék föloszlatása után a likai határezredből, azaz a régi likai, krbavai és gadskai vmegyék területéből L. vmegye alapíttatott. A 72 várrom, mely e vmegyében van, Magyarország történetéről szól.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)



  • Babino jezero (1580m)



    Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.




    Bacic kuk (1304m)


    Fotók a Velebit-hegységrôl




    Rozanski kuk


    Néhány kapcsolódó link