A Torockói-hegység és a Tordai-hasadék



Bedellôi-karsztplató

 
Torockói-hegység

A Torockói-hegység mintegy 70 km hossú vonulata az Erdélyi-szigethegység - közhasználatban tévesen a Nyugati-Kárpátok - keleti pereme. Határai vagy a szomszédos tájegységek a következôk: keleten a Mezôség, középtájtól a Maros határvonalával; délen és nyugaton az Érchegység, részben az Ompoly völgyével; míg északnyugaton a Gyalui-havasok. Mivel a jelentôs terjedelmű hegység fô építôanyaga a mészkô, a Bihar-hegység után a látványos karsztjelenségekben a leggazdagabb. Míg a Bihar-hegység és a Királyerdô fôleg belsô-, azaz endo-karsztjelenségekkel - barlangokkal - büszkélkedhet, addig a Torockói-hegység fôleg külsô- (exo-)karsztjelenségekkel, látványos sziklaszorosokkal, hasadékokkal, szurdokvölgyekkel csalogatja látogatóit. A több mint egy tucatnyi, patakok vágta szoros leglátványosabb képviselôje a messze földön híres, a szó szoros értelmében legendás (Szt. László) Tordai-hasadék. Barlangok leginkább a Tordai-hasadékban és a bedellôi részen találhatók.
Amíg a Tordai-hasadék elsôsorban turisztikai és részben botanikai jelentôségű, addig Torockó és Torockószentgyörgy fôleg néprajzi és történelmi értékeivel emelkedik ki.
A Torockói-hegység (északi részének) legjelentôsebb további látnivalói: a Székelykô, az Ordaskô, a Vidalykô, a Bedellôi-karsztplató (és cseppkôabrlang), a Torockói Múzeum, a torockószentgyörgyi várrom, és a Kôközi-szoros. A középsô szakasz turistalátványosságai: a Szolcsvai-búvópatak barlangja, a Remetei-sziklaszoros, a Remetei-kolostor, a Csáklyakô, a Római-fürdô. A közeli Nagyenyed nevezetessége: a vár és a kollégium. A déli rész vonzóbb turistahelyei: az Intregáldi-szoros, a negrilestii nérciszmezô, az Igeni-tó, a Kecskekô, a Fenesi- és az Ompoly-szoros. Jelentôsebb történelmi hely: Gyulafehérvár és Tövis.
A nagyon változatos domborzat elsôsorban a különbözô összetételű - és ennélfogva, eltérô keménységű és ellenálló képességű - kôzettani építôelemek jelenlétével magyarázható, mint: mészkô, homokkô, konglomerátum és vulkanikus kôzet. A változatos - 300 m-tôl 1280 m-ig emelkedô - felszínt a többrendbeli tektonikai mozgások alakították ki, melyek az összerepedezett kéregtáblákat hol kiemelték, hol lesüllyesztették.
A Torockói-hegység legfôbb alkotó - (építô-) közete a mészkô, amely helyenként eléri a 400-700 m-es vastagságot. A különbözô geológiai korokból - ôskor és középkor, azaz mezozoikum (jura és kréta korszakból) - származó mészkövek igazolják, hogy itt valamikor több millió évig tengerfenék volt. A mészkô ugyanis fôleg meleg vizű tengeri álatkák (korallok, kagylók, csigák) meszes vázainak lerakódásából keletkezett.
A hegyképzô erôk munkájának szeszélyébôl több helyen is egymás mellett került a felszínre az üledékes és fôleg fehér színű mészkô és a szürkés-barnás vulkanikus kôzet /helyenként ofiolit változatban), leglátványosabb a Székelykô tetején és a Tordai-hasadék alsó elôterében. A Torockói-hegység több mint egy tucatnyi szebbnél szebb szorosa, hasadéka, szakadéka a nagyon régen lerakódott mészkô, a késôbb azokat szétrepesztô kéregmozgások (tektonikai mozgások) és a víz oldó és koptató munkájának az eredménye.
A hegység minden folyóvíze, pataka a Maros vizét gyarapítja, vagy közvetlenül, vagy az Aranyos és az Ompoly folyók közvetítésével. Vízrajzi különlegességnek, ritkaságnak számít Torockói-medence völgyi vízválsztója. A torockószentgyörgyi várhegy oldalán a Bedellôrôl lefolyó két patak a Havas és a Szilas, miután leér a medence aljára, még Torockószentgyörgy határában az elôbbi északnak fordul és Borrévnél az Aranyosba ömlik, míg utóbbi délnek kanyarodva, átvágva a Kôközi-szorost és Nagyenyedet érintve, a Marosba torkollik.
A vidék éghajlata mérsékelt kontinentális és szintkülönbségek szerint változik. Az évi átlaghômérséklet az alacsonyabb vidékeken 7-8 °C, míg 1000 m felett alig 5 °C. A csapadék elosztása is egyenlôtlen, a havasi magaslatokon az évi 1000 mm-t is eléri, míg 4-500 m-ig alig 6-700 mm. Éghajlati szélsôségekben leginkább a mély szakadékok (fôleg a kelet-nyugati irányúaknál) ellentétes oldalán észlelhetôk. A délre nézô, felsô peremek sok napfényt kapnak és szárazabbak, míg a szemben levô oldal alsóbb részei soha nem látnak napot, így sokkal nedvesebbek. Ezek a szélsôséges mikroklímák az élôvilág sajátosságaiban nyilvánulnak meg elsôsorban.
Növényvilága igen gazdag, mindenekelôtt az eddig említett elemek változatossága, a (talajképzô) kôzetmilyenség, a hegyoldalak fekvésiránya, a tájrészek magassága stb. miatt.
A délre lejtô szárazabb oldalakon, fôleg az alsóbb régiókban a tölgy és csererdôk találhatók, az északosabb oldalakon és a nagyobb magasságokban pedig a bükkerdôk és gyertyánosok dominálnak, helyenként kisebb juhar, kôris, szil, nyír és vadcseresznye erdôfoltokkal tarkítva. A bükkerdôk fölött a fenyvesek és a havasi legelôk zónájára jellemzô bokrok és borókák is elôfordulnak, sôt a védett tiszafával is találkozhatunk. Az utóbbi évtizedekben egyes helyeken lucfenyô telepítésével is megpróbálkoztak. Jelentôs dendrológiai értéket képvisel a Bedellôn - a Vidalykô oldalában - található lombhullató vörösfenyô (Larix decidua), amit a szakemberek jégkorszaki relikviának tartanak. Ez mintegy 60-70 ha-t foglal el. A Torockói-hegység világritkaságai közül megemlíthetô a több helyen is elôforduló kockás liliom és a havasigyopár, ami Európában itt fordul elô a legalacsonyabb övezetben (550 m tszf.) természetes környezetben. ... A Torockói-medence sajátos kultúrnövénye a mák, amelyet széles körzetben és a legnagyobb me´rtékben fôleg Torockószentgyörgy határában termesztenek.
Állatvilága nem nagyon gazdag, de elég változatos. A nagyvadak közül a leggyakoribb a vaddisznó, ôz és szarvas, ritkább a róka, és farkas. Az Ordaskô és a Vidalykô közti járatlanabb erdôkben, vadabb völgyekben, néha medvenyom is látható (lehet, hogy a medve csak látogató). A nyúl, mókus is megtalálható és elôfordul a menyét és a vadmacska is. A jelentôsebb sziklaszorosokban a madár- és a rovarvilág a leggazdagabb. Ritkaságként említhetô a hajnalmadár, a bajszos sármány. Elôfordul még az uhu és néhány ragadozó madár. A szakemberek több ritka lepkefajt (Dysauxes, Heterogynis, Eublema) és áhítatos manót, valamint a patakok mentén ritka puhatestűt (csigákat) is megfigyeltek.
(Forrás: Dimap A Torockói-hegység északi része és a Tordai-hasadék 1:45 000)

 
Torockó

kisközség Torda Aranyos vármegye T.-i járásában, (1891) 1406 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal széke, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. A csinos község, melynek lakói korábban vasbányászatot űztek, szép fekvésénél fogva (a Székelykő [l. o.] tövében) gyakran felkeresett hely. Lakói német eredetüek, de teljesen elmagyarosodottak és öltözetük szépségéről messze földön hiresek (l. Magyar viselet). V. ö. Orbán Balázs, T. és völgyének ismertetése (Pest 1871); Jankó J., Torda, Aranyosszék, T. magyar (székely) népe (Budapest 1893); Téglás G., T. és vidéke (Magyar Kárpát-egyesület IX. évk. 1882).
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)


Székelykô (1130 m)



 
Torda

1. rendezett tanácsu város Torda-Aranyos vármegyében a Túri pataknak az Aranyosba való ömlésénél és utóbbi folyónak bal partján, melyet át egyetlen ívü fedett fahíd vezet.

A város három részből, Ó- és Új-T.-ból és Egyházfalvából áll, melyek teljesen összeépültek. Ó-T. főterén az ódon római katolikus plébániatemplom áll, közelében a régi római castellum köveiből 1453-ban épített T.-i vár maradványai és Jósika Miklós bárónak Báthory Zsigmond korából való szülőháza, melyet 1894-ben emléktáblával jelöltek meg. A városban hét felekezetnek (róm. és gör. kat., gör. kel., ág. evang., ev. ref., unitárius és izraelita) 10 temploma van; egyéb épületei közül említésre méltó az új vármegyeháza. T. a vármegye törvényhatóságának és a T.-i járás szolgabirói hivatalának, pénzügyigazgatóságának, kir. tanfelügyelőségnek, kir. törvényszéknek, járásbiróságnak, kir. ügyészségnek és közjegyzőségnek széke; van adó- és sóhivatala, államépítészeti hivatala, sóbányahivatala, állami faiskolája, állami állatorvosa, pénzügyőrbiztosi állomása, csendőrszakaszparancsnoksága, vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Kulturális intézményei közül a vármegyei közkórház, polgár- és iparosiskola, Ferenc-rendi szerzetház, három kaszinó, dal- és zeneegyesület, olvasó nőegyesület s több más egyesület és társulat említendő. Itt jelenik meg az Aranyosvidék c. hetilap (VII. évfolyam). Lakóinak száma 1850-ben 7687 volt, 1870-ben 8803, 1891-ben 11,079, kik közt 8541 magyar, 148 német és 2297 oláh, hitfelekezet szerint 1667 r. kat., 1752 gör. kat., 733 gör. kel., 138 ág. evang., 5388 ev. ref., 1196 unit. és 203 izraelita. A lakosok földmívelést, állattenyésztést és ipart űznek, iparvállalatai közül a cellulózagyár említendő; vásárai élénkek. Az iparosok közt sok csizmadia van. Hires a T.-i mézeskalács (pogácsa) és sertéssült. A házak száma 1973. Határa 11,753 ha. A rómaiaktól művelt, de utóbb teljesen beomlott sóbányák felett sóstavak keletkeztek, melyek mellé a város (Sósbánya) fürdőt építtetett; közelében van a kincstári («aknai») sósfürdő, melyet a város bérel. Aknáiban jelentékeny a kincstári sóbányászat, mely évenként mintegy 20,000 q kősót eredményez 160,000 frt értékben; a sót öt aknában fejtik.

Története. Már az őskorban lakott egy ismeretlen népfaj a magasan kiemelkedő Hesdát hegyvonalán. Később az alantas ormok is benépesültek; de az őstelepesekről, kivéve az itt-ott feltünő gyér kőkorszakbeli maradványokat, semmi bizonyosat sem tudunk. Az, hogy a dákok idejében itt feküdt Dierna s hogy Decebal Trajanus ellen vívott csatája után itt vesztette életét, a költők meséje. Csak a rómaiak bejötte deríti fel a történelem hajnalát e szép vidéken. Egy Ajtonban felmaradt római útjelző kő tanusága szerint már Trajanus idejében (Kr. u. 110 körül) kiépítik az utat Petaissától (l. o.) Napocáig (Kolozsvár). A déli hegytetőket is mindenütt római telepek borították le az Aranyosig, hol a folyót hatalmas cölöpökön nyugvó híd kötötte át megerősített hídfőkkel. Épületeik és útvonalaik fölismerhető helye, a vizvezeték romja Szinden s Koppándon, sóbányájok T.-tól keletre és kőbányájok Szind felett máig fenmaradt. A T.-hasadék flóráját ők gazdagították délszaki ritka növényekkel s a Szind felőli meredek bérc Trajánvára és a T.-i Tündér, Leányvár letünt hatalmoknak a nép előtt is beszédes emléke.

A beköltöző magyarok az egész vidéket lakatlanul találták, bizonyítják ezt a helynevek, melyek közt idegen keresve is alig akad. Az új betelepülés a Szamos- és Marosvölgy felől történt. Legelőbb a római hídfőt szállták meg, gyepüt vagy palánkot állítván melléje, miből később T.- vagy Szentmiklósvár épült. Kevéssel odább Egyházfalva keletkezett a nagy út két felén, temploma a mai megyeház előtti téren állt. A Rákos patakon túl a keresztes urak birtoka terült el, temploma a mai megyeház előtti téren állt. A Rákos patakon túl a keresztes urak birtoka terült el, templom és kolostor a későbbi kastély helyén. Az akna felé a német vendégek terjeszkedtek. Ezek foglalták el a római várat is a nyugati hegytetőn (Saxodonia). Az ipar és sóakna mívelésére hivták be őket talán a torockaiakkal egy időben. Külön biró alatt, saját törvényeik szerint éltek; csak a XIV. sz. végén olvadtak be végkép a magyarságba. A szászok bejötte előtt is élénk bányászat folyt a mai Sósbánya (fürdő) helyén. A mongoloktól 1241. elpusztított Udvarnoktelek magyar lakói a szabad ég alatt vágták a sót s tengelyen szállíták s talán vizen is (az Aranyoson s Maroson) a régi rómaiak példájára. A vad határszéli lakóktól, besenyőktől és kunoktól sokat szenvedett e keletnek fekvő vidék, tanui a Szent Lászlóról fenmaradt legendák. A mongolok visszavonulta után is Rogerius egy árva lelket sem talált itt keresztül való útjában. IV. István és III. Endre látják el a visszatért vagy újonnan betelepült lakosságot új kiváltságokkal a T.-várban elégett régi szabadalmak helyett. A most már egyesített város gyorsan felvirágzott s a keresztesek birtokán túl északra egy egészen új városrész, Új-T. keletkezett.

A fel- és alvidéket összekötő utak csomópontján feküdvén, T. további emelkedését és hanyatlását is e helyzet befolyásolja. Mint Erdély legrégibb, sőt egyedül tiszta magyar városa, csakhamar a keleti részek középpontja lesz s a Keresztesmező mintegy Erdély Rákosmezeje. T. lakossága ingyen sót kap, csakhogy a tanácskozásra ide gyült rendeket szállással és élelemmel ellássák. Az ellenségre készülő hadak is legtöbbzör az Arnyos-melléki kies térségen gyülekeztek. Itt találak mustrára Aranyosszék s nem egyszer az összes székelység fegyverfoghatói. Már Kun László tábori országgyülést tart s hadakat szed fel a kunok űzésére. 1538. a fellázadt pórság ellen itt kötik, 1505. itt erősítik meg az erdélyi három nemzet unióját. 15ű456. innen indul Hunyadi, a legnemesebb magyar, utolsó hadjáratára. 1467. innen fékezi meg nagy fia a fellázadt erdélyi főurakat. A mohácsi vész után Gerenden, a tér keleti részén, tartják az első önálló országgyülést, mely Erdély védelméről intézkedik. 1542. Buda eleste után, a Keresztesmezőről bocsájtanak fényes küldöttséget Izabella meghivására s a külön fejedelemséget megalapítják. 1544. már a csatolt részek is részt vesznek az itt tartott országgyülésen. 1454., 1458. és 1552. a vallás ügyében hoznak szabadelvü határozatokat, 1557. törvényesítik a Luther, 1564-ben Kálvin, 1568. Dávid Ferenc vallását s törvénybe iktatják Európában legelőször az értelmi felvilágosodás alapját, a vallásszabadságot. 1572-ben a Báthoryakkal fellépő kat. visszahatás már korlátolni kezdi a vallásújítást. 1579. itt fogatja perbe a fejedelem Dávid Ferencet s itt irja alá az országo felforgató jezsuiták behivását. Az 1594-95-iki T.-i országgyülés még ellene szegül Báthory Zsigmond vészes politikájának. A reá következő országos zavarokban, Báthory Zsigmond s Endre bukása után, a nagy Csáky István a Keresztesmezőn gyüjti össze Erdély erejét, hogy az áruló Mihály vajdával leszámoljanak. A Básta segélyével felülkerült bitorló T. kétszeri felgyujtásával torolta meg a miriszlói kudarcot; 1601 aug. 19-én azonban őt is lesujtja a Létom alatt a hozzá méltó cimbora. Majd Báthory Zsigmond újabb bejöttekor T. polgárait is kardra hányatta Básta az ó-T.-i kastélyban és az új-T.-i templomerődben. Csak Bocskay alatt kezdette a szétfutott maradék lakosság újra visszaszállingózni.

1609. új szabadalmakkal látja el az utolsó Báthory a hamvából alig kikelt várost. 1613 őszén a Bethlen Gábort behozó Szekender pasa üt tábort a Keresztesmezőn. A következő évben megerősíti T. kiváltságait az új fejedelem s a még mindig puszta Új-T.-t 332 túlnyomóan ref. vallásu palotás vitézének adományozza, egytől egyig megnemesítvén őket. 1636. I. Rákóczi György a Keresztesmezőről intézi trónja védelmét Bethlen István támadása ellen. 1644. is itt szervezi seregét, hogy a linzi békét kivívja. 1658. a szerencsétlen lengyel expedició után T.-t is felégeti a tűzzel-vassal pusztító társaság s a környék népét rabszijra fűzi. Csak kevesen menekülhettek el a havasokra s a T.-hasadék barlangjaiba. 1569. a török lepi meg és dúlja fel a megmaradt romokat. Ugyanez évben Lugos és Karánsebes lakóit, 1665. a nagyváradi őrséget telepíti az országgyülés az üres telkekre s 1668-ban Apafi a váradi menekültekkel együtt Ó-T.- t is megnemesíti. 1672. már a kuruc mozgalom vezérei tanácskoznak T.-n s innen indulnak erdélyi önkéntesekkel Kővár vidékére, hogy megkezdjék Máramaros és Szatmár felé beütéseiket. 1692 febr. 20-22. itt utazik keresztül Zrinyi Ilona száműzött férjéhez. 1693. itt egyezkednek a prot. rendek a templomot és iskolát követelő katolikusokkal s itt hirdetik ki az ország előtt a Leopoldi diplomát, mely az önálló fejedelemségnek véget vetett. Sokat szenvedtek a T.-iak a Rákóczi szabadságharc idején is. Többször rájok gyujtották a labancok házaikat s 1707. városuk újra merő romhalmaz lett. Hideg ősszel lóra, szekérre kaptak s a megint pusztitva kezeledő Rabutin elől elmenekültek a félreeső Szilágyban s Szatmárban és Szabolcsban ide-ode vándorolva töltöttek el negyedfél keserves esztendőt. Csak 1711 tavaszán tudtak ismét visszatérni, hogy városukat helyreállítsák. 1759-ben még egy utolsót lobban régi dicsőségük: a 127-iki történetileg ismert országgyülést tartják falaik közt. Hogy ennél többet nem tartottak, okai a megváltozott idők és a város rohamos elszegényedése a sokszori nehéz megpróbáltatás után. De azért 1848-49. is derekasan megállták helyöket. A 75. honvédzászlóalj T.-i nemzetőrökből alakult. A 11., 22., 30. és 134. zászlóaljban is számos T.-i szolgált. Azonkivül egy vadászzászlóaljjal tartották féken a havaskörnyék lázongó oláh lakosságát. Sokan elestek a csatatéren, a havas cernirozása is sok áldozatot kivánt, többen börtönbe kerültek, nem egy bujdosóvá lőn és csak igen kevesen tértek vissza a zsibói és dévai fegyverletétel után a T.-i ingremiátusok közül családi tűzhelyökhöz.

2. T., nagyközség Torontál vármegye törökbecsei j.-ban, (1891) 4035 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 3. Bihar-T., kisközség Bihar vármegye T.-i járásában, (1891) 1692 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal széke, posta- és telefonhivatallal és postatakarékpénztárral. - 4. T. vármegye, azelőtt Erdély egyik vármegyéje, melynek területe 4790 km2, lakóinak száma 152,692 volt. Székhelye T. volt. Az 1876. XXXIII. t.-c. a vármegyét megszüntette, alsó kerületét T.-Aranyos, felső kerületét Maros-T. vármegyékhez (l. o.) csatolván.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)

 
Tordai-hasadék

az erdélyi Érchegységet átszelő mészkőszakadék, eredetileg beszakadt barlang Torda város közelében, a régi Torda-Aranyos megyében. Keletkezését a monda → Szent László személyéhez fűzi, aki egy vesztett csata után menekülésre kényszerült, s amikor üldözőinek fejszéi már-már elérték, imájára a király háta mögött a roppant szikla ketté hasadt. – Hasonló → eredetmagyarázó mondák, legendák más népeknél is ismertek, történeti személyek kultuszának emlékei, így a Rajna vidékén Nagy Károlyénak. A Tordai-hasadék mondája a vidék más László-mondáin is nyomot hagyott, hatásával magyarázzák Szent László pénze mondájának itteni sajátos átalakulását (nem a kunok dobálják el üldözés közben a rablott aranyakat, hogy gyorsabban haladhassanak, hanem a király az, aki aranyai elszórásával kihívja a kunok kapzsiságát). A hasadék mellett Szent László lova lábnyomát, patkója nyomát is mutogatják, a 17. sz.-ban a patkószegek nyomát is látni vélték. – Irod. Kővári László: Erdély földe ritkaságai (Kolozsvár, 1853); Holik Flóris: Szent László-mondáink és Compostellai Szent Jakab (Kath. Szle, 1923); Berze Nagy János: A Szent László pénzéről szóló monda népmesei kapcsolata (Ethn., 1925).
(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)






Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.




Székelykô (1130 m)

Fotók a Torockói-hegységrôl és a Tordai-hasadékról


Néhány kapcsolódó link


 

  Papp Lajos (Nagyvárad) írása, Turisták Lapja, XLV. évfolyam 5. szám, 1933. május, 143.
  oldal


  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


Torockó és népe.


     Torcokó! Jókai istenáldotta fantáziája aranyos glóriával fonta körül e kis község nevét és mindenki, aki olvasta a halhatatlan író "Egy az Isten" c. regényét, megilletôdve lép e földre.

     Torockó község. Tordától 30 km-nyire van és fekvése valóban oly lenyügözôen szép, hogy nem csodálkozhatunk azon a hatáson, amit a nagy íróra gyakorolt.

     Hosszú, szűk völgy torkában fekszik ez az 15000 fônyi magyar lakosságú, hajdani bányaváros. Keletrôl az 1130 m magas Székelykô "egy óriási bérctömeg - írja Jókai - , fehér, mint a csontkoponya, emelkedik fel meredeken s hosszú, egetemelô sáncfalat képez a völgykatlan elôtt, melyet a másik oldalon rengeteg erdôkkel borított hegylánc zár körül". Ez utóbbi a Vidalykô és a Tilalmas.

     A Székelykônek több csúcsa van. A nyugati a Várszikla, a tulajdonképeni Székelykô, ezen állt hajdan a Székelyvár, melynek ma már csak néhány leomlott falát találjuk meg.

     Midôn 1284-85-ben a tatárok másodízben törtek be Magyarországba és Esztergomig portyázó hadaik foglyokkal és zsákmánnyal megrakodva már hazafelé vonultak, egyszer csak útjukba került a Kengürth bércen trónoló torockói vár. Ezt még el akarták foglalni csak úgy sebtiben, kapásból, hiszen az egész csak egy kis fészek volt. Az volt: fészek, de sasfészek, vagy talán még ennél is rosszabb: darázsfészek. A támadás hírére ugyanis az aranyosi székelyek fölkerekedtek és a tatárokkal vitézül megütközve, azokat megfutamították és ezernél több foglyot szabadítottak ki a fogságból.

     Ettôl az idôpont´ol kezdve nevezik a Kengürth-bércet Székelykônek és a jutalmul az aranyosi székelyeknek adományozott torockó várat pedig Székelyvárnak. Ez a vár lett azután hosszú idôn át az Aranyos-szék központja, tartozván hozzá 28 helység, melynek népe szabad, nemes volt és a katonáskodáson kivül más közterhet nem viselt.

     Torockót nyugatról körülfogó hegyek aranyat, ezüstöt, vasat tartalmaznak, amit már a rómaiak is bányásztak. E nemes ércek bányászására királyaink, a 13-ik század folyamán, a Felsô-Ausztriai, Eisenwürzel városból német bányászokat telepítettek ide. A telepeseket az akkori szokás szerint különféle szabadalmakkal és elôjogokkal ruházták fel. Igy alakult meg Thuruskó, szabad bányaváros.

     A városka virágzásnak indult és szépen fejlôdött mindaddig, míg a szomszédos Torockó-szentgyörgyi várban székelô, oligarka, Torockay-család az 1514-iki parasztlázadás zavarait fölhasználva, jobbágyaivá nem tette a városka lakóit.

     Ettôl kezdve végetnemérô pörösködésben és a hatalmaskodó családdal való küzdelemben folyt a torockóiak élete. öbb, mint 3 évszázadon át szenvedték a zsarnok várurak erôszakoskodásait, amelynek egyik leggyászosabb mozzanata az volt, amikor 1702-ben, az ismételten ellenszegülô népre a vérengzô Rabutin zsoldosait uszították rá. 1702 nov. 17-én éjjel, az osztrák csapatok meglepték Torockót és körülfogták a templom mögé húzodott néept. A község két bátor bíróját, akik tiltakoztak az üldözés ellen, a templom elôtt fölállított bitófákra akasztották. Már sor került volna a többiek lemészárlására is, midôn az egyik osztrák tiszt tanácsára a város legszebb leánya, leeresztett hajjal, térdencsúszva kért kegyelmet a várúrtól népe számára. A kegyelmet meg is kapták, de le kellett mondaniok minden vitatott jogaikról és teljesen a jobbágyságra kellett adniok magukat.

     1704-ben még Tiege osztrák generális csapatai perzselték fel a kuruc érzelmű várost, míg végre az 1848-as szabadágharc számukra is meghozta a fölszabadulást. A közben már teljesen elmagyarosodott torockóiak részt is vettek szívvel- lélekkel a szabadságharcban s míg a fiatalság minden épkézláb tagja a 11, 12 és 73-ik honvéd zászlóaljakban harcolt a hazáért, odahaza a gyermekekbôl és öregekbôl alakult nemzetôr-csapatok védték szűkebb hazájukat a környék fosztogatóitól.

     Az "egy az Isten" hitérôl híres Torockó népe mind egy szálig unitárius vallású, mely hitformát 1580 körül vették föl. Ez a magyar nyelvű, világos, tiszta vallás, sokban hozzájárult Torockó népének teljes elmagyarosodásához. Ez a vallás ôrizte meg századokon keresztül és ôrzi mai nap is a magyarság számára ezt a parányi szigetet, melyet az idegen nemzetiségek tengere vesz körül. Hitük, mely a multbani é jelenbeni szenvedéseik közepette, megvívhatatlan, erôs váruk, tiszta és nemes erkölcseikben, áldozatkész cselekedeteikben nyilvánul meg. Még 1595-ben algimnáziumot alapítottak, ahol nagyon sok székely gyerek nyerte elsô oktatását. Leányneveldéje pedig elsô volt az egész országban.

     A messze földön ismert (külföldön jobban, mint Magyarországon) torockói népviselet magyar és német ízlés keveréke. Öltözetük nem és kor szerint különbözô. A leányt, a menyasszonyt, a menyecskét, a gyermekes anyát, az öregasszonyt mind föl lehet ismerni ruhájáról.

     Legdíszesebb ruhájuk a leányoknak van. Bô újjú inget viselnek, mely a vállnál és a kézelônél vörös és fekete fejtôvel, gyöngyökkel hímezett. A szoknya fehér vagy veres. Az ünnepi ruhához a mellen kösnyôt, selyemmel cifrán hímzett válltartót, amely a háton keresztezôdve megy le. A kösnyôt - mely a tiroli viseletre emlékeztet - középen gyönggyel és selyemmel hímzett posztó, vagy bôrdarab, a fűzô tartja össze. A zöld posztóból készült elôkötény, a csipkés ruha, szélei és alsó szegélye hímzett, e fölé jön még a virágos selyemkendô, az övbe való, mely háromszögre fogva, felsô végével az arany, vagy piros selyem zsinóröv alá van szorítva. A párta tenyérnyi széles aranypaszománt, mely mintegy korona fogja körül a fejét és hátul vállig érô, hímzett, széles selyem szalagok csüngenek le róla. A pártához jár a palást, amely fekete rásából készült gallérköpeny. Lábbeli a piros, szíves-csizma, amelynek a fejbôre szívformára van vágva.

     A férfiak viselete: fehér, aba-posztóból készült szűk, magyar nadrág piros-fehér-zöld vitézkötéssel, lobogósújjú hímzett gyolcsing, vörös hímzésű, fehér irha mellény, magas sarkú kordován csizma, rókaprémes ködmöny, vagy az ennél díszesebb, hímzett, színes posztóval díszített condra.

     Ez a szinte pazarló, fényűzô viselet megbocsájtható e népnek, mert minden az ô kezemunkája. Sajnos azonban, ma már egyre kevesebbet látunk ezekbôl a szép ruhákból, újak egyáltalán nem készülnek és a régi örökölt darabokat is csak drága emlékként ôrzik a virággal díszített, gyomtáros fiókjában.

     Ünnepnapokon még látunk a templomba menni díszes, ôsi viseletbe öltözött nôket, de férfiakat már egyáltalán nem. Jelenlegi nagy szegénységükhöz nem is illik, nem is telik a drága, szép ruhákra és ami ôseinktôl megmaradt, azt féltve ôrzik egy nagy-nagy ünnepre.

     Torockó népe ôsidôk óta bányász volt. Sziklás földje nem is alkalmas a mezôgazdaságra. A "vaskenyér" azonban, a bányaipar rohamos fejlôdésével kieset szájukból, mert primitív bányaeszközeik nem tudtak versenyre kelni a modern gépekkel. Mint mindenben, úgy a bányászatban is, csökönyösen ragaszkodtak ôsi tradícióikhoz és inkább bezárták bányáikat, mintsem hogy gépekkel dolgozzanak. Vagy talán nem is ez az oka, hanem inkább az, hogy saját maguknak pénzük nem volt a nagy üzemek létesítéséhez, idegeneket meg nem tűrnek meg maguk között. Soha meg nem bocsájtható, nagy bűne a magyar államnak, hogy annakidején nem segített - állami kölcsön, bányagépek ajándékozása formájában - ezen a derék népen, mely romjaiban is oly rendíthetetlenül ôrzi ott magyarságát, mint az égbe szökô Székelykô csúcsán leomlott Székelyvár romjai ôrzik a székelység régi dicsôségét.

     Torockó férfiai most messze földre járnak el dolgozni, bányákba, utakat, hídakat építenek - azaz csak mennének. Az ismert helyzetben és körülmények között még másnak is alig jut kenyér, munka, hogy jutna akkor ennek a konok népnek, mely minden nyomorúsága, szenvedése, megaláztatása mellett még mindég töretlenül vallja: Hiszek egy Istenben ...

     


Megjegyzések


   ellenzős nadrág,
   magyar nadrág

(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)
 
   Kordován
   bőr
szömörcével cserzett juh- vagy kecskebőr. A K. előállításának módja ugyanaz, mely szerint a szattyánbőrt készítik (l. Szattyánbőr). Nálunk, különösen Erdélyben sok kordovános (többnyire oláhok) van, kik a K.-ok cserzésére a szömörcén kivül még a gubacsot és egerbogyót használják. A K.-t festik. Ez a bőr többnyire a természetes barkával jön a kereskedelembe, bár újabban ezt a bőrt is mesterségesen barkázzák. Legfinomabb a kecskebőrből készített K. (L. még Cserzővargaság).
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)

Szattyánbőr, vagyis nagyon finom anyag. A spanyol Cordoba város nevéből származó szó. Az ebből készült csizma a múltban igazi rangot jelentett. A sarkára hegyes vagy gombos sarkantyút erősítettek.

Kordovánnak nevezik a finom lóbőrt. Majd száz évvel ezelőtt Chicagóban kísérletezték ki azt a növényi alapú, hat hónapig tartó cserzőeljárást, mellyel a legkiválóbb minőséget állítják elő ma is. Az állat bőrének viszonylag kis felületéből, a fart fedő legerősebb részből, egyetlen pár cipő készíthető el. A Kordován selymes fénye, könnyű alakíthatósága miatt minden klasszikus modell legexkluzívabb alapanyaga: díszítéssel vagy anélkül, egy színben vagy különféle színkombinációkban különleges eleganciát kölcsönöz viselőjének. A Kordovánból készült cipő az idő múlásával - megfelelő ápolás mellett - egyre patinásabbá, éretten nemes tárggyá válik.

Más források szerint a kordován az egyik legfinomabb kikészítésű birka- vagy kecskebőr, s a legjobb kordovánt a bakkecske bőréből készítették.
(Forrás: Keresô.hu)
 
   Palást vállra vethető köpenyféle felső ruha, különösen pedig sarkig érő, ujjatlan férfi v. női felső ruha, melynek alja ívalakban van metszve: különféle szabásu díszköpeny, melyet a királyok koronázásakor, továbbá a papok ünnepélyes alkalmakkor magukra vesznek (l. Érseki palást). - P. a heraldikában a címer háta mögött elhelyezett függönyszerü draperia. L. Díszek. - Szt. István P.-ja l. Koronázási jelvények szent P., l. Köpeny; henger-P., l. Henger; kúp-P., l. Kúp.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)
 
   Paszomány (régiesen paszománt): arany-, ezüst- vagy selyemszálakból készített lapos szalag, zsinór vagy más alakok, amelyeket díszítésül öltönyökre szoktak felvarrni. A paszomány-diszítésekről különösen hires a magyar főuri díszruha, a mente és nadrág, amely néha igen míves cifrázatú paszománnyal volt felékesítve. A paszományok 1–2 cm szélesek, mintásak vagy minta nélküliek, a ruházat és a brokátokkal, bársonyokkal bevont bútorok díszítésére szolgálnak. A paraszti viseletben a selyem- és bársonyszoknyák, blúzok, mellények paszományozása a 19. – 20. században volt divatos.

Az első magyarországi paszományos céh Lőcsén alakult 1492-ben.
(Forrás: Wikipédia)
 
   párta,
   szűzpárta

(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)
 
   Rabutin
   de Bussy


, Jean Louis (1642-1717)
I. Lipót király gróf tábornagya. Veterani főparancsnok lugosi halála után 1695-ben ő lett a szövetséges hadak erdélyi főparancsnoka. Több nevezetes, győztes csatájával jelentős szerepet vállalt a török Magyarországról történő kiűzésében. Később a császári sereg tábornagyaként Rákóczi kurucai ellen harcolt. 1707-ben ő szerezte vissza a császár számára az erdélyi fejedelemséget.
(Forrás: Várlap)
 
    Szattyán

szömörcével, ritkán facserrel cserzett, megfestett kecskebőr. Hajdanában csak a Keleten készítették, most Európában is gyártják. Hazánkban is több helyütt kisiparilag űzik a Sz. készítését. Ezeket a finom bőröket lábbelinek, kárpitos-, galantéria-, bőrtok-, bőröndös-árukra dolgozzák fel. Valódi és közönséges Sz.-okat különböztetnek meg. A valódi Sz. csak bak- és kecskebőrből, a közönséges juhbőrökből készül. Ezen bőröket ugy cserzik mint a kordovánbőröket, amennyiben a bizben áztatott, korpapéppel dagasztott, meszezett, koppasztott és a legnagyobb gonddal állati ürülékpáccal ismételt simítás, kallózás és savítás révén a mésztől megtisztított pőrét szömörcével cserzik. A cserzést kétféle módon végezhetik. A régi, különösen a Keleten, helyenként minálunk is szokásos módszer az, hogy két pőrét ugy összevarrnak, hogy zsákot alkotnak. Ezt a zsákot szömörceporral töltik meg és szömörcelevet öntenek rá; ez a lé a pőre likacsain keresztül a zsák belsejében levő szömörcéig hatol, ezt feloldja, ugy hogy a cserzőanyag oldata belülről is, kivülről is a pőrékre behat. A cserzés 3-5 nap mulva be van fejezve. A cserzés újabb és észszerü módja az, hogy a pőréket fokozatosan mindinkább töményebb szömörcés oldatba mártogatják; ezek a pőrék mindenik oldatban 5-6 óráig maradnak, miközben folyton mozgatják. Ezen mozgás lényegesen gyorsítja a cserzés menetét, ugy hogy ilyen pőre cserzésével egy, legfeljebb másfél nap alatt elkészülnek. Gyakran hasonlóan járnak el, mint a régi eljárásnál, amennyiben a pőréket összevarrják, szömörcelével megtöltik s ilyen lében mozgatják is. A bőröket mártogatva, vagy a kefével festik, amire leginkább kátrányfestékeket használnak. Festés után következik a csínozás, mely abban áll, hogy a bőr kisimított felületére vésett hengerekkel különböző mintákat (chagrin-mintákat) nyomnak s a barkás oldalát olajozzák. L. még Kordován bőr.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)
 
   Torockói
   viselet

(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)
 



Ajánlott irodalom
  Jancsik Péter: Torockói Hegység
  Az "Erdély Hegyei" sorozat 9. kötete, (Pallas-Akadémia Könyvkiadó · 1999)


   
Levél a Webmesternek
© MKE 2006