Radnai-havasok


Radnai-havasok - Munţii Rodnei - Rodnei Almen


A Radnai havasok a Borsai-hágó felől, a völgyben Borsafüred

 
  • (Rodnai havasok), a Kárpátok erdélyi északi határláncolatának egyik tagja, mely Máramaros és Beszterce-Naszód vármegyék határán emelkedik. A hatalmas hegységet, mely egészben véve Ny-ról K. felé csap, Ny-on a rumuli vagy szacsali hágó (877 m.) választja el a Cibles-hegységtől (l. o.); fő gerince innen K. felé húzódik egészen a radnai szorosig (helyesebben hágóig, 1257 m.), mely azt a borgói hegycsoporttól (l. o.) választja el. Ezen fő gerinc hossza 50 km., és átlagos magassága 2000 m., jelentékenyebb csúcsai a Batrina (1713 m.), Vurvu Repede (2077 m.), Vurvu Puzdreborn (2191 m.), Gargalen (2160 m.), Ünőkő (2280 m.) és Korongyostető (1994 m.); maga a R. legmagasabb csúcsa a Nagy-Pietrosz (2305 m.) egyik északi oldalágból emelkedik ki, Borsától D-re (Máramaros vármegyében). A R. zárt vonalban húzódó fő gerincét nem rovátkolja jelentékenyebb nyeret s út sem vezet rajta keresztül. Déli mellékvölgyeiben több község s Radna-Borberek fürdő (az u. n. Borvölgyben) fekszik. (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
    •  
     
  • A Keleti-Kárpátok északi csoportjához tartozik, annak is legmagasabb, leginkább alpesi jellegű hegysége. Azokat a hegyeket, melyek három oldalról körbeveszik a Máramarosi-medencét - Gutin, Cibles, Radnai-havasok, Máramarosi-havasok - Máramaros hegyeiként is szokták emlegetni. A hegység főgerince északnyugat, délkelet irányban húzódik a Setref- vagy Szacsali-hágótól (826m), a Radnai-hágóig (1277m), kb. 50 km hosszúságban.

    Legmagasabb csúcsa a 2303 méter magas Nagy-Pietrosz, melyet Köves-havasként is emlegetnek, és amelyet a második világháború évei alatt (1942-44) Horthy-csúcsnak neveztek. A Radnai-havasokban még legalább öt csúcs magassága haladja meg a 2200 métert (Ünőkő, Kis-Ünőkő vagy Lála, Rebra, Kis-Rebra és Grohotu), és hat további csúcs magassága van 2100 méter fölött.

    A hegységben több barlangjárat is található, melyeket többnyire a XX. században fedeztek fel és tártak fel. Ezek közül a legnevezetesebb a Tăusoare-barlang, melynek hosszúsága 16 km, szintkülönbsége pedig 360 méter, amivel első helyen áll Erdélyben. Ugyancsak nagy szintkülönbséggel rendelkező barlangjáratok még a Jgheabul lui Zalion, az Iza-barlang vagy a Tündér-barlang. A hegység legjelentősebb és legszebb vízesése a Lóhavasi-vízesés, amely kb. 80 méteres magasságból zúdul le a Gonoszkő oldalán. Minden valószínűséggel ez Erdély hegyeinek legnagyobb méretű zuhataga. A Radnai-havasokban mintegy 25 nagyobb méretű állandó vizű tó is található, melyek 1800-1950 méter tengerszint feletti magasságban fekszenek. A legnagyobb területű tengerszem a Nagy-Lála, mely mintegy 0,56 hektár kiterjedésű és 1,6 méter mély. A hegység vidéke rendkívül gazdag ásványvizekben is. Jelenleg az oláhszentgyörgyi források vizei a legismertebbek, melyek egy forrásmészkő dombot hoztak létre, ahol hat erős gyógyhatású és nagy radioaktivitású forrás ered. (Forrás: Erdélyi Turizmus)
    •  
     
  • A Radnai-havasok vízrajza
    A Radnai-havasok jelentős vízválasztó három nagy vízgyűjtő medence határán (Tisza, Aranyos-Beszterce és Nagy-Szamos).
    Északi és ÉNy-i részén eredő vizei a Tiszába ömlenek. Jelentősebbek, a Máramarosi-medencén végigfolyó Visó és Iza. Északkeleti részén ered az Aranyos-Beszterce, amely végigkacskaringózva a Keleti-Kárpátok hegyei között végül a Szeretbe ömlik. Keleti részén ered a Nagy-Szamos, amely összegyűjti a D-i oldal folyóvizeit. Ezek közül jelentősebbek a Bánya-patak, az Ányes (Anies), a Kormája (Cormaia), a Rebra és a Szálva. A hegység belsejében, a patakok sűrű hálózatot alkotnak. Vízhozamuk változó. 1600-1700 m fölött, hóolvadás után, májusban bővizű, majd fokozatosan apadó patakokat találunk. Ezek meredek völgyeken, gyakran vízeséseken keresztül ereszkednek egész 800-1000 m-ig, ahol egymással egyesülve már igazi hegyi folyócskákat hoznak létre.
    Az É-i oldal gleccservölgyeiben 1700 m fölött, egész sor kisebb-nagyobb tavacskát találunk. Jelentősebbek: a Lala, az Aranyos-Beszterce forrástava, a Bulzáescu-tavak (Bukuly-tólépcső) és a Mosolygó-tó. Nagy részük alig éri el az 1-2 m mélységet. Kivétel a Bukuly-lépcső második tava, amely meghaladja az 5 m-es mélységet. A tavacskák egy része csak a csapadékból táplálkozik, ezek szárazabb, melegebb években augusztusra kiszáradnak.
    A turisták szempontjából külön említést érdemelnek a tiszta vizű források. Nyár elején még mindenhol bőven találunk belőlük. Nyár végére, főleg a gerincút mentén, nagy részük elapad. A Ny-i hegycsoport eocén mészköveiben gyakoriak a karsztforrások. A legjelentősebbek a Kék-forrás, és a Hidegforrás Teles-völgyében. A kristályos palák zónájában lemezes mészkövek mentén, kisebb vízhozamú, de megbízható forrásokat találunk. A hegység peremein ásványvízforrásokra bukkanhatunk.
    (Forrás: fischinfo)


    • Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.



    Fotók a Radnai-havasokról és a környezô falvakról.



    Néhány kapcsolódó link

     

      Csermák Mátyás írása, Turisták Lapja XIX. évf. 11-12. sz. 1907. November-Deczember, 263. oldal
      (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)ű
     


    Kirándulás a Nagy Pietrosra.

         Láttatok már jártatokban sűrű tölgy- vagy bükkerdô közepette egy hatalmas fenyôszálat? Olyan a mi Nagy Pietrosunk a többi máramarosi púposhátú havasok között. Hogy került ide? Ki tudja? Ne kutassuk, hanem gyönyörködjünk benne, a mint 2305 m.-es ormán ragyogó hófehér bárányfelhôkkel tánczot jár a kaczagó napsugár.

         A turista szempontjából északkeleten a Radnai-havasok közelítik meg leginkább a Magas-Tátrát. Meredek sziklafalak, szaggatott gerinczek váltakoznak bennök s így kiválóan szép és érdekes kirándulást nyujtanak. Ezen hatalmas hegylánczolat - mint egy tagban álló - hazánkban a harmadik helyen áll és körülbelül 50 km. hosszú; a fôgerincz átlagos magassága 2000 m.-en felül van. Ezen impozáns hegység a Romului-hágótól (877 m.) a Radnai-hágóig (1257 m.) egészben véve nyugatról kelet felé húzódik és a legmagasabb csúcsa a Pietros - ak´rcsak a Tátrában - nem a fôgerinczen, de egyik északi oldalágából szökik fel 2305 m.-re Borsától délre.

         Miután a fôgerinczet - leszámítva az északi oldalágat, melyben a Pietros és Rebri-csúcs emelkedik - nem vágja keresztül jelentékenyebb hágó vagy szoros, igen alkalmas a bolyongásra, úgy hogy a kinek jó tüdeje és lába van, teljesen veszélytelenül teheti meg ezen turát, a melyhez fogható, nem sok van bérczes szép hazánkban. Az 1:25.000 méretű katonai térkép kielégítô, mert az elnevezések átlag mindenüt egyeznek az oláh parasztokéval. Természetesen lényeges kellék ezen nyelvet némileg bírni, mert anélkül, hacsak le nem száll az ember a völgyekbe, teljesen lehetetlen boldogulni. A fennsíkokon tanyázó pásztor nem ért más nyelven és ha elindulsz kedves turista bajtárs Romuluitól a gerinczen, hát 2-3 napig, míg le nem ereszkedel a Priszlop-tetôre, vagy a Radnai-hágó csendôrlaktanyáig, nem hallasz magyar szót. Ezen gerinczvándorlás alkalmával itt találunk legtöbb hegyi tavat és egész északkeleten és bár igen kicsinyek, de rendkívüli tiszták és elég mélyek. Általánosságban majdnem mind egy-egy patak forrásmedenczéje és 1800-2000 m. magasságban a hegycsúcsok északi oldalán helyezkednek el.

         A ki tehát nem támaszt nagy igényeket és szervezete kibírja éjjel a szénában való hálást és a hátzsák szerény éléstárát, hát gyönyörködhet a természeti szépségek eredeti vadságában, hova még nem igen hatolt el a kultura, hol majdnem minden patak medre illetve eredete alaposabb ismertetésre vár, a hol az elrejtett vad szakadékokban égbenyúló trachitfalak és mesés vízesések (nem egy felülmúlja a tarpatakit), valamint évszázados ôserdôk felséges fenyô- és tölgyóriásokkal, azok között viharkidöntötte fatörzsekkel alkotják azt a környezetet, a mely bôven kárpótolja az embert a kiállott fáradalmakért. És ha megpihenünk egy-egy sziklaóriás aljában, lehetetlen, hogy ne jusson eszünkbe a teremtô, az alkotó, hisz:

         "Ő az erô, tudás, gyönyör egésze,

         Részünk csak árny, melyet ránk vetett,

         Imádjuk ôt a végtelen kegyért, hogy

         Fényében ily osztályrészt engedett".

         Miután Máramaros minden magasabb hegycsúcsát elválhatatlan partneremmel, Dengyel Laczival, már bejártuk, 1907. nyarán Nagy Pietrost vettük fel útitervünkbe. Vendégül hívtuk dr. Geszti Andor budapesti kir. ügyészt is és augusztus 25-én szitáló esôben, de annál jobb kedvvel és lelkesedéssel szállt ki Vissó-völgyön a hegymászó triumvirátus. Az ócska pléhdarabokkal - különféle variáczióban - kifoltozott fiakkerek zsidó tulajdonosai olyan foghegyrôl beszélnek, akárcsak egy telivér párisi kocsis a Gare St. Lazare-téren. Alkudni kár, mert kartelben állanak és 16 koronától kell búcsút vennünk, hogy Borsára röpítsenek Argirus királyfi táltosainak kóczos ivadékai.

         Este 6 órakor értünk Borsára, a hol Mosolygó Illés gk. lelkész magyaros vendégszeretete hamar feledtette a 63 km.-es kocsiutat és bizony bár másnap reggel 4 órakor volt a programmszerű indulás a Nagy Pietrosra, mégis öreg éjfél lett mire pihenni tértünk. Másnap (augusztus 26-án) reggel négyre csakugyan elkészültünk és házigazdánk fiával együtt - ki már többször volt fennt - sűrű ködben indultunk el. A Nagy Pietrosra bár nem a legkönnyebb, de legrövidebb és annál biztosabb út a Pietrosu patak mentén való felfelé haladás. Ezen patak Borsa keleti szélén ömlik a Vissóba és könnyen megtaláljuk azt. At út egy darabig a patak jobbpartján (fölfelé menet) vezet, majd késôbb attól jobbra térve egy félóra mulva újból visszatér mellé és most már mindig hű marad hozzá. Elég jó gyalogúton 3 óra alatt kiértünk az erdôhatárból, folyton délnek tartva, de Pietrosból még semmit sem láttunk. Itt aztán megszűnik az út és a patak balpartjától nem messze egy elhagyatott juhtanyát találunk, a hol jól esik a reggeli. Egy félórai pihenô után folytattuk utunkat a patak mentén, míg egyszer csal eltűnik a patak és az óriási sziklák alól csak itt-ott halljuk annak zúgását. Háromnegyed óra alatt értünk a katlan peremére, a hol pompás látvány tárult szemeink elé. A Pietra-Albát összekötô gerincz, valamint a Pietros északkelet felé nyúló lába oly mesés katlant képeznek, a mely vetekszik bármelyik tátrai panorámával. A középen kristálytiszta tó mosolyaog olyan bűbájos színpompában - visszatükrözve a meredek és közel 400 m.-es sziklafalakat, akárcsak egy ragyogó könnycsepp a szerelmesét viszontlátó leány szemében. Az idô csudásan megemberelte magát és már csak itt-ott hunczutkodtak egyes felhôfoszlányok Pietros apó csúcsán.

         Mielôtt azonban tovább mennénk, lapozgassunk egy kissé a "Magyarországi Kárpátegyesület" XXXII. (1905.) évkönyvében, a hol Englisch lovag mutatja be egy állítólagos ô általa elôszôr megmászott (?) oldalról a Pietrost olyan elrettentô leírásban, hogy a szegény turistának - a ki esetleg kevésbbé beszélyes turákra van csak predesztinálva - égnek áll a haja és legalább is a Matterhornt képzeli maga elé. Elvégre is az ilyen ismertetéssel nemhogy használnánk, de határozottan ártunk egyes vidékeknek, mert sohasem szabad elfelejteni, hogy vannak gyöngébb szervezetű turisták is, a kik a hírhedt lovag úr leírása után bizony nem igen vállalkoznak majd ezen útra, holott a valóságban eg´sz biztosan és veszélytelenül tennék azt meg. Ha Englisch a patak mentén ment föl (mert czikkében így írja), akkor látnia kellett, hogy a patak a tóból kijövet nemsokára eltűnik a sziklák alá és jó darabon azok alatt folyik, tehát nem zúghat le felettük a völgybe. Továbbá a patak balpartján (fölfelé haladva) a Pietra-Alba és Nagy Pietrost összekötô gerinczre érünk, a melyen nincsenek semmiféle tornyok és az élén északnyugatnak tartva elég tűrhetô módon érünk a 2305 m.-es ponthoz. Ha meg a pataktól (fölfelé) jobbra kiséreljük meg a feljutást, úgy ott sem találunk egymástól elválasztva hatalmas tornyokat, csak kisebbszerű csipkézett bevágásokat, a melyeket biztos fejjel és lábbal mindenféle "jégcsákány és kötél" nélkül mászhatunk át. Mindenesetre komikus dolog (ô maga is beismeri czikke elején) nyáron az Északkeleti havasokra jégcsákánynyal elindulni. Ámbár lehet, hogy czikkét karácsonykor, esetleg husvétkor írta, a mikor még az idô jégcsákányt követelt volna a Pietros tetején.

         Úgy vettem továbbá észre, hogy Englisch a kilátásokat is nagyon összezavarja, mert ha csak egy pillantást is vetünk a térképre, menten látni fogjuk, hogy a Pietros-patak forrásának katlanából a Popp Ivánt látni merô fantázia és nincs a világnak olyan messzelátója, hogy azt a szemünk elé hozza a kérdéses helyen. Ugyanis onnan csak északkelet felé van kilátás a Toroiagára, holott a Pop Iván északnyugatra esik és míg a tetôre fel nem érünk, nem láthatunk a nevezett irányban semmit. A ki pedig az ô leírása után akarna a Nagy Pietrosra feljutni, hát annak ajánlanám el sem indulni, mert az általa megtett "Új út a Nagy Pietrosra" (?) olyannyira homályosan és burkoltan van leírva, hogy azon elmenni bajos és akkor jobb, ha az illetô turista lent marad a völgyben és ott elmélkedik azon a csiklandós mondáson, hogy "Pietros vagy a halál!"

         Ennyivel tartoztam az igazságnak és ha a derék lovag kételkedne állításaimban, úgy szíves felvilágosítással szolgálnak neki társaim, akikkel e turát augusztus 26-án megtettem és azt a saját felvételeimmel is igazolom.

         De hát hagyjuk e témát és béke velünk. Én meghajtom a tolat Englisch lovag stílusa elôtt, de ajánlom, hogy czikkeinek megírásánál a jövôben több figyelemmel legyen, mert azoknak talán mégis csak elsôsorban pontos útleírásoknak s nem novelláknak kellene lenniök.

         A Oietros-tónál visszahagytuk felesleges holminkat és 1/2 9-kor nekivágtunk a nyeregnek, a mely ugyancsak csalókán alig fél órai útnak látszott. Egyelôre a katlan baloldalán kell haladni, majd lassan átereszkedünk jobbra és most már élesen kezd kibontakozni a gerincz azon me´lyebb pontja, melyhez a törmelékvölgy leglankásabban húzódik föl. Bizony a fél órából kettô lett, mire felértünk az élre és csak most tűntek fel nagyarányúnak a katlan aljából felmeredô sziklafalak. Lent a mélyben úgy csillogott és mosolygott a tó, hogy nem le´vén eddig hivatalos neve, elkeresztelte a társaság ünnepélyesen Mosolygó tó-nak. A nap egészen kibontakozott a bárányfelhôk tömkelegébôl és forrón tűzte sugarait a körülöttünk levô bűbájos körképre. Kissé kifújva magunkat, most már vígan tartottunk a legmagasabb pont felé. Jó negyedóra alatt már ott voltunk és felállítva a vihar által kidöntött háromszögelési jelzôt, lefeküdtünk a csúcson, hogy az erôs szél ne járjon át annyira bennünket. Egy kisebbszerű sziklarakás alatt konzervdobozt vettünk észre, emlyben öt lengyel turista névjegyét találtuk 1906-ból. A sziklapiramist kissé rendbehozva mi is felírtuk neveinket egy papírlapra és folytattuk a szemlélôdést.

         Északra a Toroiaga (1939 m.) gyakorol olyan benyomást, mintha finom homokkal lenne beszórva. Attól balra a Corna Hora hegyláncz csúcsai sorakoznak, majd északra a Popp Iván, azután a Vissó és Iza folyó völgyeit tarkítják a kis oláh falvak, várva az egykor létesítendô vasutat, mely közelebb viszi majd ôket a kulturához és talán többet fog rajtuk akkor magyarosítani. De hát ez még a jövô zenéje és addig csak kocsival lehet ezen 80-100 km.-es völgyeket bejárni. Délre a Vrf. Rebrii (2269) fogja el a kilátást és csúcsa körül halványfehér felhôfoszlányok imbolyognak olyan kényelmes lustasággal, akárcsak egy angora czicza úrnôje lábainál. Kelet felé hazánk egyik legmagasabb hágója a priszlopi fehérlik merész kanyarodásokkal, hírdetve a magyar mérnöki kar ügyességét. Meseszépen kiderült az idô mindenfelé. A természet mintha örömünnepet ült volna, mert a völgyben olyan bűbájos harmóniába ölelkezett madárdal, virágillat és napsugár, mintegy hírdetve, hogy:

         "Be van fejezve a nagy mű, igen,

         A gép forog, az alkotó pihen,

         Évmilliókig eljár tengelyén,

         Míg egy kerékfogát újítani kell".

         Borsán éppen megkondult a déli harangszó, mikor elindultunk hazafelé. A Pietros-tetôrôl három felé lehet lejönni és pedig keletnek tartva a Pietra-Albán keresztül a Repede-völgyén át, vagy északnyugatnak haladva a Dragusin völgyébe. Ezek az utak azonban kétszeresei a Pietros patak mentinek és a közel 8 órás gyalog turát nem kárpótolja egyik völgy sem megfelelôleg. Legczélszerűbb tehát ismét a Mosolygó tóhoz leereszkedni, amit 1 1/2 óra alatt kényelmesen tesz meg az ember. Miután az idô még igen fiatal volt, a tó partján le telepedtünk és jól megdézsmáltuk hátizsákjainkat; délután felszedtük sátorfánkat és ugyanazon az úton, a melyen feljöttünk, ballagtunk hazafelé. este 1/2 7 órakor már Borsa keleti végérôl bámultuk a Nagy Pietros hatalmas tömegét. A nap éppen akkor készült lebukni a nagy hegyek mögött és sárgásvörös lángarczával még egyszer szétnézett a Vissó völgyén. A magas csúcsokat mindjobban kezdték beburkolni azok a rózsaszínű, majd haragosvörös színbe átmenô bárányfelhôk, a miket a csudás estipír varázsol oly szép színűvé, hogy azt csakis nálunk, itt fenn a hegyek köztt élvezhetjük végig.

         A ki igazán szereti és imádja a természetet, az nemcsügged el soha és szívét egyformán hevíti a vágy, nemcsak az ifjúság tavaszának hajnalán, de az élet telének alkonyán is. leültünk az út szélén, bevárva az utolsó fénysugár eltűnését is és mikor már liláskék színt kezdett ölteni a táj, eszembe jutott, hogy: "Nap a boldogság, mely örök távolban ragyog fölöttünk, s mi e földet világgal tölti és melegével virágait kifejti, csak remény, .... e messze fény, áldott sugárzata".

         Mikor aztán Borsán beléptünk vendégszeretô házigazdánk szobájába, két ragyogó szempár fogadott bennünket, úyg hogy a mi fáradt tagjaink valósággal felvillanyozódtak azok bársonyos tekintetétôl és azon pillanatban már feledve volt a 16 órás gyaloglás.
     
     

      Dr. Gádor Ferenc írása, Turisták Lapja 53. évf. 7. sz. 1941 július, 149. oldal
      (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
     


    Túrák a Nagy Ányesvölgy zárlatában. A Galac (2057 m).

         Az éjszakai vihar elhúzodott és sötétkék ég alatt újhóval fedve ragyognak a Horthy csúcs (2305 m) hófalai. A merész letöréseket egy csodás firnkupola tetôzi be. Tegnap még ott fent állottunk, -- mostani csonkahazánk legmagasabb csúcsán.

         Ma délután búcsút mondunk Borsának és a Priszlop hágó felé tartunk, hogy a Radnai havasok keleti részeit is megismerjük. Egy alkalmi autó megkönnyíti az elôrejutást és a Borsától 12 kilométernyire fekvô Funtinába repít bennünket (850 m).

         Elragadó környezetben szállunk ki az autóból. Néhány szerény ház, elszórtan, smaragdzöld havasi legelôk között, -- ez Funtina. Ami pedig a hátteret képezi, az a legszebb magashegység: sötétzöld fenyôerdôk fölött méltóságteljesen emelkedik ki a Gonoszkô (Piatra Rei) 1696 m magas fehér mészkôszirtje. A zárlatot még a mély hófal fedett fôgerincnek a Gargaló-csúcstól (2160 m) a Galaccsúcsig (2057 m) terjedô része alkotja. Kettôjük között fekszik a kb. 1950 m magas "Minopiritnyereg" ezüstös firnhágója (v.o. Turisták Lapja: 1941. év 3. sz. 44. old.), amely élesen válik el a déliesen kék égbolttól. Szabad szemmel kivehetôk a drótkötélpálya tartóoszlopai, amelyek ezen a hágón át vezetnek a Nagy Ányes völgyébe. Ez utóbbiban fekszik mai utunk végcélja, a Minopirit Rt. bányatelepe.

         Magához a "Minopiritnyereghez" a Cimpolyás patak völgyén jutunk fel. Tomboló vadvíz tör elô belôle, hogy a Visópatakkal egyesüljön. Elhagyjuk Funtina házait és kb. negyedórányi gyaloglás után terjedelmes havasi rétre érünk. Néhány omladozó ház jelzi az egykori fürdôtelep helyét. Rövid keresés után megtaláljuk a savanyúvízforrást is, megtöltjük kulacsainkat és útnak indulunk. Két völgy egyesül itt a kis fürdôhelynél: a Cimpolyás és a Funtini völgy. Mi a (menetirányban) jobbkéz felôl jövô Cimpolyás völgyben haladunk tovább. Kis csapás vezet elôre, gyakran az is elvész. Néhol szálfákon tornászunk át a rohanó hegyipatakon. Máshol pedig hatalmas kôtömbökön ugrálunk elôre. Völgyünk kb. húsz perc múlva újból két részre ágazik. A (menetirányban) baloldali ágat követjük. Meredek kaptatón át kb. egy órát haladunk az ôserdôben, amelyet azután közvetlenül a Gonoszkô égbetörô nyugati falai alatt magunk után hagyunk. Tágas havasi rétre érkezünk.

         A réten teljes nyári növényzet pompázik, itt-ott már a havasi rózsa piros virágocskáiban is gyönyörködünk. Letelepszünk egy hatalmas kôtömbre és végigtekintünk az észak felé megnyíló kilátáson: a Torojága közel kétezer méteres tömege uralja a képet, mögötte a Máramarosi havasok láncolatai követik egymást, amíg elvesznek a tiszta koranyári délután kéklô távlatában. Felejthetetlen pihenô volt.

         A rét fölött szaporodnak a hófoltok és -- a fôvölgy hóval kitöltött szurdokszerű zárlatát követve -- fárasztó emelkedés után kibukkanunk a legfelsô havas katlanban, közvetlenül a "Minopiritnyereg" alatt. Fejünk felett nagy magasságban húznak el a kötélpálya csilléi. Egy utolsó meredek hólejtôn felhatolunk és Funtinától számított három és fél óra alatt a "Minopiritnyereg" kis fensíkján szúrjuk le csákányainkat.

         A hágó túloldalán, dél felé tekintve, elragadó kép fogad: kékes árnyékaink elnyúlnak a zúzmarás, röpogó esti csonthavon, míg mélyen lent a lábaink alatt nyárias, zöld köntösben terül el Erdély földje. A felsô Szamos völgye mögött gerinc gerincet követ és a Kelemenhavas szaggatott vonala zárja le a megkapó képet.

         Elrejtjük hátizsákjainkat és nyugat felé fordulunk. Közelrôl integet a Galaccsúcs (2057 m) hatalmas hóerkélye. Hívásának nem tudunk ellenállni. A mélyen nyugaton járó nap ragyogóan világítja meg a habos hógerincet, amelyen csúcsunk felé törtenünk. Rövid fél óra és a tetôélen állunk. Letelepszünk a kiolvadt csúcs-kôember mellé és végigtekintünk a terjedelmes kilátás minden pontján. Esi megvilágításban különösen a szomszédos 2169-es (egyébként névtelen) magaslat és az utána következô karcsú Puzdra (2191 m) hógerincei és hófalai nyujtanak pompás látványt. De szépen hatnak a Korongyos--Gargalócsúcs vonulatának ormai is, amelyek mögött áttekint az Ünökô (2280 m) hófödte sziklabérce.

         Mélyen lent az Ányesvölgyben megpillantjuk a Minopirit bányatelepet. Alatta az Ányespatak fehér szalagja tör utat a Szamos felé. -- Még elég hosszú út vezet le oda és gyorsan közeledik az este. Elhagyjuk a csúcsot és csikorgó havon lesietünk hátizsákjainkhoz. Ezután már nagyjából a kötélpálya mutatja az irányt. utunk meredeken vezet lefelé. Lent bejutunk az illatos ôserdôbe. Átkelünk az Ányespatak zárlatának egyik tomboló kis hegyipatakján (Cepelô patak) és rövid, de meredek emelkedés után a "Minopiritnyeregtôl" számított ötnegyed óra alatt elérjük a Minopirit Rt. bányatelepét (kb. 1350 m).

         Az igazgatóság készsége folytán szép szoba vár bennünket. Nemrég még a télben vándoroltunk. Most pedig szobánk ablakából gyönyörködünk az Ányesvölgy lomb- és fenyôerdeinek tarkaságában, a havas legelôk üde zöld szônyegében és a hófödte bércekben.


    Korongyos (1994 m) -- Embertetô /2135 m) -- Gargaló (2160 m).

         Szebb reggelt aligha lehet elképzelni. A bányatelep még árnyékban fekszik, de a fehér csúcsok ragyognak már a napban. Egy-egy napsugár utat tör a szemközti erdôs oldalra és növeli a lomb- és fenyôerdôk különbözô árnyalatú zöld színeinek szimfóniáját.

         A bányateleptôl alig tíz percig követjük a dél felé haladó jól kiépített vízszintes oldalutat. balkéz felé kis ösvény ágazik el, amely rövid, de meredek kapaszkodó után átvezet az ôserdô templomi csendjén a Costa Teului (1800 m) széles hágója alatt fekvô havasi legelôkre. Magasan felettünk kibukkan a Korongyos bizarr sziklaorma. Dús havasi legelôkön haladunk a Costa Teului felé és sűrűn találkozunk az elsô román pásztorokkal, akik éppen most hajtják fel nyájaikat a Szamos völgyébôl. Egyre nô a kilátás nyugat felé. A havas gerincek és fehér hegyek zűrzavara mögött feltünik a Horthy csúcs hófehér tetôéle. A bányateleptôl számított két óra alatt a Korongyos északi felszökésének tövében állunk. Kelet felé is megnyílik a kilátás, amelynek most már az Ünökô a fénypontja.

         Rövid félóráig tartó könnyű mászás után -- meredek füvön, havon és egy-két sziklalépcsôn át -- a Korongyos csúcsára jutunk (1944 m). A kilátás nagyon tanulságos. Csúcsunk ugyanis dél felé kiugrik a fôgerincbôl és ezért a Radnai havasok ormai nyugatról keletre félkörszerűen helyezkednek el velünk szemben. A hófödte gerincek keskeny hószakadékokat bocsátanak le a tágas katlanok zöld aljáig és csobogó hegyipatakok százai törnek katlanokon, ôserdôkön át a mély völgyekbe. A Borbereki és az Ányes völgy erdôségei lankásan hullámzanak mélyen alattunk a Szamos völgye felé. Óriási méretek, óriási ellentétek: egy hegyoldalon három évszak helyezkedik el egymás fölött, -- a nyár, a tavasz és a tél. Mindezek szépségét a sötétkék égbolt tetôzi be,a melyen nagy ritkán vonul át egy-egy kis fehér felhô.

         Sokáig idôzünk a csúcson, nehéz megválni ettôl a feledhetetlen kilátástól. Délutánra jár már az idô, amikor lemászunk a Tavak gerincének nyergébe. Elhaladunk a gerincen fekvô félig befagyott kis tavacska mellett és az Omul csúcsa felé tartunk. A gerincen hol száraz fű, hol sziklatömbök, hol pedig karcsú hóélek váltakoznak. A Korongyos csúcsától számított másfél óra alatt az Omul (Embertetô) csúcsán állunk (2135 m).

         A csúcsról három irányaban ágaznak szét a gerincek és kilátásunk újabb részletekkel gazdagodik. Most már teljes egészében végiglátjuk a Borbereki völgyet. Aljában kedvesen húzódnak meg Borberek fürdô épületei. Észak felé, mélyen alattunk, az országút hatalmas hajtűkanyarokkal éri el a Priszlophágó zöld fensíkját.

         Nem sokat idôzünk az Embertetôn. A Gargalócsúcs még messzire fekszik elôttünk és közb en többször le és felemelkedik a hatalmas hóerkélyekkel díszített fôgerinc. Áthaladunk a Kláj (2119 m) karcsú hósüvegén és az Embertetôtôl háromnegyed óra alatt a Gargalócsúcs háromszögelési pontjánál állapodunk meg (2160 m). Könnyű, szép séta volt.

         Csúcsunk uralja a hegység középsô részét és mintegy antipódusa a Korongyosnak. Már ezért is hálás vállalkozás a két csúcs egymás utáni meglátogatása. Amíg ugyanis az elôzôrôl dél felôl, addig a Gargalóról észak felôl nyerünk betekintést a Radnai havasok gerincrendszerébe. Különösen lenyügözô a látványa a két sarokbástyára: keleten az Ünökô komor északnyugati falára és nyugaton a Horthy csúcsra,a melynek síma hófalai és hóerkélydíszítette tetôéle a lehetô legszebb magashegyi képet nyujtja. Mélyen és messze lent Borsa napsütötte házacskái integetnek fel a nyárias Visóvölgybôl. Mögötte a hátteret a Máramarosi havasok számos ismert6 hegye zárja le. -- Késô délutánra jár az idô. -- a hóerkélyek ragyognak a napban. Alattuk és a vályulatokban megnyúlnak a kékes árnyékok és még varázslatosabbá teszik a képet.

         Végetér a napközben uralkodó hôség, a csonthó lassan összeáll és a beálló esti hideg távozásra késztet. A csúcs északnyugati gerincének meredek hólejtôin csúszunk alá csákányainkkal fékezve (glissade) és a drótkötélpálya szögállomása fölött rövidesen elérjük a hóhatárt. A krókuszok millióitól színesek itt a rétek. gyönyörködve ballagunk közöttük lefelé. Lila és rózsaszínű szirmaik tulipánszerűen nyílnak ki a meleg napban és hosszú, vékony száraik rezegnek az esti szellôben. Igazi magashegyi tavasz.

         Másfél óra múlva ismét az idillikus bányatalepen vagyunk. Szemeink majd leragadnak az álomtól, de képzeletben félálomban is még fent járunk a hófödte gerinceken, -- meg-megjelennek elôttünk a tajtékzó patakok, viharvert havasi fenyôk és zöld völgyek...

    *          *          *

         Harmadnap reggel búcsút mondunk a Minopirit bányatelepnek. A hôség kánikulává fokozódik. Több mint két órát kaptatunk fel a "Minopirit nyeregbe". Innen a meredek hófalat északnyugat felé zérsútozva elérjük a Galaccsúcs északra lefutó gerincét. Ezen átkelünk és most már nagyjából a kötélpálya az útirányunk Borsa, illetve annak egy Repedia nevű települése felé (v. ö. Turisták Lapja, 1941 év 3. sz. 44. és köv. old.).

         Elhagyjuk az utolsó hófoltokat is és a jól járható kényelmes kanyarokkal visz lefelé. Anemónák, enciánok és krókuszok tarkítják utunkat. Szemben a Galac és a Puzdra csilloghó hófalai törnek az ég felé. A nyár és tél meghittebb közelséget nem igen lehetséges elôvarázsolni.

         Egy szolgálatkész öreg pásztorral találkozunk, aki sajtot szállít le Repediára. Felrakja lovára nehéz hátizsákjainkat, mi pedig átengedjük magunkat a táj szépségeinek és követjük a hol fel, hol le harántoló utat.

         Egyre jobban elmaradnak a havas gerincek és rövidesen elnyel bennünket az árnyékos fenyôerdô. De a havasok ide is leküldik üdvözleteiket: töbször is terjedelmes lavinanyomokat keresztezünk, -- nyomaikban letarolt erdôvágások maradtak hátra a teljes pusztulás képével. -- Repedia fölött ismét elhagyjuk a fenyvest és havasi legelôkön ereszkedünk le az országút felé.

         Ismét feltűnik a büszke Horthy csúcs. Poros országúton gyaloglunk Borsa felé fullasztó hôségben. De felüdít bennünket a hatalmas hegy látványa, amely érintetlen téli köntösében tekint le ránk.

         A "Minopiritnyeregtôl" számított négy és fél óra alatt Borsára érünk és ezzel -- sajnos -- befejeztük a Radnai havasokba vezetett elsô túránkat.

    *          *          *

         (A szerkesztô megjegyzése: Ebben a cikkben is -- mint általában a nemzetiségek által lakott határvidékek leírásánál -- sok idegenhangzású helynév akadt. Ezek egyrésze nem változtatható, mert a helytélôk más nevét nem ismerik és tájékozódásnál az általánosan használt név szükséges. De, amint már egyízb en folyóiratunkban leszögeztem, meg kell keresnünk hegyeink magyar nevét s ahol ezt régi irások, szájhagyományok stb. alapján nem tudjuk elôkeríteni, ott legalább hangtanio változtatással kell magyarosítanunk. Idôvel ez is erdeményre vezet. A Radnai havasok vidékén etéren különösen sok a tennivaló. Addig is, amíg új térképek meg nem jelennek, lapunkban már a fenti elvek alapján alkotott új neveket szerepeltetek. Ezeknek késôbb reá kell kerülniük az új kiadású térképekre is. Néhány példát adok mutatóba: Corongisului helyett Korongyos, Gárgaleu helyett Gargaló, Ineu helyett Ünökô, Vrf. Pusdrelou helyett Puzdra. Vrf. Lazalui helyett Láztetô, Vrf. Tigánului helyett Cigány, V. Ciarcanielui helyett Sárkánypatak völgy, Vrf. Omului helyett Embertetô, Emberfô, Galatiului helyett Galac, Piatra Rei helyett Gonoszkô stb.)
     

    Megjegyzések


       Ányes völgy ~ Valea Aniesu Mare = Nagy Ányes völgy
     
       Borberek
       [Radnaborberek]    		 ~ Valea Vinului, Óradnához tartozó kis fürdő Besztercze-Naszód vm. óradnai j. -ban, az Ünőkő tövében; földes vasas savanyú vízforrása van.
    (Forrás: Révai lexikon)
     
       Borsa Borsa (románul Borşa, németül Borscha, ukránul Borsa): falu a mai Romániában Máramaros megyében. Borsabánya tartozik hozzá.
    Máramarosszigettől 83 km-re délkeletre a Nagy-Pietrosz északi lábánál fekszik.

    Vidékét II. Endre a Német Lovagrendnek adományozta. 1717-ben itt verik meg az erdélyi hadak a tatár sereget. 1910-ben 9343 lakosából 6493 román, 2321 német, 378 magyar és 133 ruszin volt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Visói járásához tartozott. 1992-ben társközségével együtt 27 450 lakosából 26 476 román, 753 magyar, 77 német, 73 cigány és 71 ruszin volt.

    A város a határában 10 km-re fekvő fürdőtelepről nevezetes, amely Máramaros legnagyobb üdülőhelye és síparadicsoma.
    (Forrás: Wikipédia)
     
       Cepelô patak ~ Izv. Cepelor
     
       Cimpolyás patak
       völgye    		 ~ Valea Cimpoiasa
     
       Embertetô ~ Vf. Omului (2134 m)
     
       Funtina ~ Gura Fântânii (823 m)
     
       Galac-csúcs ~ Vf. Galaţului (2048 m)
     
       Gargaló-csúcs ~ Vf. Gărgalău (2159 m)
     
       Gonoszkô ~ Piatra Rea (1702 m)
     
       Horthy-csúcs A Radnai-havasok (románul Muntii Rodnei) a Keleti-Kárpátok része Észak- Romániában.
    Legmagasabb pontja a Vf. Pietrosa - Nagy-Pietrosz (2303 m) amelyet a második világháború évei alatt (1942-44) Horthy-csúcsnak neveztek.
     
       Kláj ~ Vf. Clăii (2121 m)
     
       Korongyos ~ Vf. Corongişu (1987 m)
     
       "Minopirit
       nyereg"    		 ~ Şaua Galaţului (1882 m)
     
       Puzdra ~ Vf. Puzdrelor (2189 m)
     
       Priszlop-hágó 1416 m -es magasságával hazánk legmagasabban fekvő átjárója a Visó és az Aranyos Beszterce folyók forrásvidékén található, a Radnai és a Máramarosi havasok között biztosítja az átjárást az alábbi két medencét kötve össze:
    a) az Erdélyi medencét a Máramarosi medencével,
    b) a Máramarosi medencét a Dornai medencével,
    c) a Máramarosi medencét a Câmpulung Moldovenesc medencével
    (Forrás: Románia földrajza)
     
       Ünökô
       [Ünôkô, Űnökő]    		 ~ Vf. Ineu (2279 m)
     


    Ajánlott irodalom