Kis- és Nagy-Fátra




Az Ostra csúcs (1247 m) közelében (Nagy-Fátra)


 
  • Fátra

    a Kárpátoknak két jelentékeny hegyláncolata Magyarország ÉNy-i részében. 1. Kis-F., az a hegyláncolat, mely Fehér és Fekete Árva összefolyásától kezdve először az Árva és Varinka, azután egyfelől a Vág, másfelől a Turóc és Nyitra völgyei közt ÉK-ről DNy-ra huzódik s a galgóci hegyekkel végződik. Ezen hegység, mely a Kárpátok leghosszabb láncolatai közé tartozik, ÉK-DNy-i irányban minegy 160 km.-nyire nyulik, szélessége 10 és 40 km. közt változik. A hegység földrajzi tagozódásánál fogva több szakaszra oszlik, melyek geologiailag is különválnak. Legészakibb tagja a Fehér és Egyesült Árva kanyargásától befogott s Ny-felé a zazrivai mély völgyig terjedő, többnyire lapos hegyhátakból álló s 1345-ig emelkedő Árvai Magura (l. o.). A zazrivai völgyön tul a hegység hirtelen magasabbra emelkedik s az eddiginél zordabb s szaggatottabb jelleget vesz fel; ez a szakasza, mely a zazrivai völgy, a Varinka és a Vág völgyei közt terül szét, a tulajdonképeni Kis-Fátra vagy Kriván-Fátra csoportja. Főgerince a Vág folyóval párhuzamosan ÉK-ről DNy-ra csap s közvetetlenül a zazrivai völgy felett a vadregényes és szaggatott Roszudecben 1606 m.-ig emelkedik. Innen a gyalogfenyővel s havasi legelővel borított alpesi jellegü széles gerinc nagyobb kanyargásokkal DNy-felé csak s egymást követik jelentékeny csúcsai, minők a Stoh (1608 m.), a Kleb (1644 m.), a Kis-Kriván (1711 m.) mint az egész Kis-F. legmagasabb csúcsa, a Fátra-Kriván (1669 m.) és a Szuchy (1468 m.), melyen tul a magasság gyorsan gyökken s a hegység a Vág sztrecsnói szorosnál hirtelen véget ér. A meglehetős széles gerinc É- és D-felé rövid s meredek erdős ágakkal ereszkedik, melyek közé keskeny s mély völgyek vágódnak be. Helyenként óriási sziklacsoportok fordulnak elő, ezek közül legnevezetesebb a Vrátna (l. o.) nagyszerü sziklaszorosa Tyerhovától délre, a Roszudec és Szuchy sziklaképződményei stb. Nevezetes a D-i oldalon a Vágra nyiló suttói völgy 40 m. magas vizesése s a felette levő Mózes-forrás. Természeti szépségekben e hegység igen gazdag s a Kis-Krivánról nyiló kilátás a legszebbek közé tartozik az országban. A hegységen keresztül csak nehezen járható turista-utak vezetnek, s csak a Magyar Turista-Egyesület fennállása óta keresik fel e vidéket sürübben a turisták. Geologiai alkata igen bonyolult; főtömege gránit, de É-on nagyobb kiterjedésben lép fel a dolomit (Roszudec), mészkő (Vrátna völgye), eocén márga és homokkő. A regényes sztrecsnói szoroson tul, mely a Kis-F.-t ketté hasítja, a hegységnek több, egymástól jól elkülönített tagja következik; első sorban a Rajcsanka és Turóc völgyei közt a Veterna-hola vagy Rajeci havasok (l. o.) egységes jellemü, hosszura nyuló, rövid águ csoportja a Mincsol (1364 m.) és Klak heggyel (1353 m.). E csoport gránitalapra támaszkodó kristályos palákból áll s igy geologiai szerkezetét illetőleg a Vág-jobbparti Kis-F.-val egy. A facskói hágón tul Ny-felé a Strazsó (l. o.) csoportja (1214 m.) következik, mely leginkább juraképletekből áll: ettől É-ra a Manin és Szulyói (l. o.) hegycsoport (891 m.), a páratlan szépségü Maninhasadékkal és a Szulyói völggyel; a Kis-Magura (1162 m.) a Nyitra és Bellanka völgyei közt; a gránit, gnájsz és kristályos palákból felépült Rókosz (1010 m.) az utóbbitól Ny-felé (leginkább kréta és eocén képletekből), végül az Inovec (l. o.) csoportja (1042 m.) Trecséntől D-re, melynek utolsó ágai Galgócnál vesznek a lapályba.

    2. Nagy-F., a Vág völgyétől kezdve egyfelől Turóc és Nyitra, másfelől a Revuca és Garam völgye közt mintegy 130 kméter hosszuságban és 30-40 km. szélességben terül el s délfelé a nyitrai Zobor heggyel ér véget. Északi részei gránitból állanak, D-i részei hatalmas mészkőhegységet alkotnak. Legészakibb a Vág, Revuca és Turóc völgyeitől határolt része, a tulajdonképeni Nagy-F., mely a lubochnai völgy által egymástól elválasztott két párhuzamos hegyláncból áll; a Ny-iban a Vág kralováni szorosa mellett emelkedő Kopa (1181 m.), továbbá a Klak (1395 m.), Jarabina (1314 m.), Stefanova (1295 m.) és Javorina (1330 m.), a K-iben a Tlusztahora (1211 m.), Siprum (1463 m.), Smrkovica (1488 m.) és Rakitor (1568 m.) ormaival. A két hegylánc az 1533 m. magas Ploskában egyesül s innen a főgerinc 1400-1500 m. magaságban D-felé csap, a legnagyobb magasságát a Pusztalőja (1586 m.), Osztredok és Krizsna (1575 m.) csúcsaiban érve el. Ettől d-re hirtelen hanyatlik a stubnya-hermaneci hágó (891 m.) felé, mely a körmöcbányai hegycsoporttól (l. o.) választja el, mig K-felé a Krizsnához csatlakozó Sturec hágó (1010 m.) választja az Alacson-Tátra hegységtől. A Nagy-F. ágait leginkább erdők borítják, de a legmagasabb gerincek kiterjedt havasi legelők. Oldalágai keskenyek és meredekek, völgyei jobban vannak népesítve mint a Kriván-Fátra hegységei. A Nagy-F. többi tagjai a Landlovai völgyön tul emelkedő Ptácsnik (1346 m.) csoportja (l. o.), a Tribecs hegycsoport (l. o.), a Zobor hegység (587 m.) és a Körmöcbányai hegycsoport (l. o.).
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
    •    
     
  • Körmöcbányai hegység

    a Nagy-Fátra hegyláncolat egyik tagja, mely Bars és Zólyom vármegyék határán emelkedik; D-en a Garam, K-en a Garam és Beszterce (Bisztrica) völgye, Ny-on a Körmöci- és a Turóc-patak völgye határolja, mig É-on a stubnya-hermaneci nyereg (891 méter) választja el a Nagy-Fátra főcsoportjától. A K. ez utóbbi folytatásának tekinthető, de egészben véve nála szaggatottabb és meredekebb, bár alacsonyabb. Főgerince É-ről D-re csap s jelentékenyebb emelkedései a Flochova (1324 m.), Vihnatova (1281 m.), Sucha hora (1227 m.), Goldbrunn (1266 m.) és Laurin (1026 m.). A hegység tulnyomólag trachitból áll. Gerinceit erdőségek takarják, Ny-i részében Körmöcbánya vidékén nagymérvü bányászat folyik.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
    •    
     
  • Ptácsnik

    (Ftácsnik), a Nagy-Fátra hegység egyik tagja, mely Nyitra és Bars vármegyék határán emelkedik; a hegységet Ny-on a Nyitra völgye, É-on a Handlova völgye, K-en ugyanez és a Garam völgye határolja, D-en a velkápolai horpadás választja el az Újbányai hegységtől és a Tribecstől. Szélesen elterülő zord hegység, melynek belseje lakatlan, csak völgyeiben van néhány község. A hegység egészben véve É-ról D., majd DDNy. felé vonul s jelentékenyebb emelkedései É-ról D. felé: a Donnerstein (970 m.), Wiesserstein (1133 m.), Adlerstein (1136 m.), Ptácsnik (1346 m.), Klak (1202 m.), Markov vrch (903 m.) és Reichberg (857 m.). A hegység É-i fele keskeny gerincet alkot, melynek jelentékenyebb oldalága nincs, mig D-i fele szélesre terülő tömeg, hosszabb oldalágakkal.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
    •    
     
  • Tribecs

    a Nagy-Fátra hegység egyik csoportja; Nyitra és Bars vármegye határán, a Nyitra és Zsitva völgyei közt emelkedik. Jól kifejlődött gerincének legmagasabb emelkedése (a T.-csúcs) 829 m., DNy-i kiemelkedése a nyitrai Zobor hegy (587. m., l. o.).
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
    •    
     
  • Zobor

    a Nagy-Fátra hegység Tribecs csoportjának déli kiemelkedése, mely Nyitra városától ÉK-re terül el; legmagasabb csúcsai a Zsibrica (619 m.) és Z. (587 m.).
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
    •    
     
  • Árva vára

    Oravský hrad mészkő sziklacsúcson emelkedik Árvaváralja (Oravský Podzámok) község felett. Az Árpád-kor elején királyi vár volt, de IV. Béla uralkodása előtt már bizonyosan kikerült a királyi birtokok közül. Ekkor a Balassa család ősei bírták. Tőlük IV. Béla visszaváltotta a várat. Az Árpád-ház kihalása utáni időkben Doncs mester birtokolta Árvát. Károly Róbert nagy gondot fordított arra, hogy az egykori királyi birtokokat visszaszerezze, így Doncs mestertől - aki apjával és testvérével Károly Róbert pártján állt - visszaváltotta a várat. I. (Nagy) Lajos Árvát kényelmes pihenőhellyé alakíttatta, ott gyakran fogadott vendégeket, köztük Kázmér lengyel királyt. A 15. század közepén egy lengyel rablólovag, Komorovszky Péter, a lengyelországi Zivjec ura, befészkelte magát Árvába, tőle Mátyás király pénzzel váltotta meg a várat. Árva várába záratta Mátyás király Váradi Pétert (1450 k.-1501), az engedetlen kalocsai érseket és kancellárt, a hagyomány szerint a következő szavakkal: Arva fuisti, arva eris et in Arva morieris. (Árva voltál [Péter], árva leszel és Árva várában fogsz meghalni). Az érsek csak Mátyás halála után szabadult fogságából. A 16. század közepén Thurzó Ferenc tulajdonába került a vár és az uradalom. Ő ifjú feleségével, Kosztka Borbálával Árva várát kellemes lakóhellyé építette, ezenkívül védelmi rendszerét is megerősítette. Thurzó György nádor 1614-ben kelt és királyi jóváhagyást nyert végrendeletében az örökösödési rendet kiterjesztette a család leányágára is, azzal a kikötéssel, hogy a birtok osztatlan maradjon. Fia, Thurzó Imre halálával a birtok csakugyan leányágra szállt. Az árvai uradalom, benne Árva vára, közbirtokosság lett, amely magán viselte a hitbizomány sok jellemző jegyét. A birtokot a közbirtokosok által választott igazgató igazgatta, s a közbirtokosok sorában Magyarország szinte összes főúri családja megtalálható volt. Árva vára utolsó ostromát a Rákóczi-szabadságharc idején szenvedte el, két hónapi ostrom után a várvédők megadták magukat, s átengedték a várat a császári seregeknek.
    1800-ban a vár leégett; a tűzvész - mivel nem állt rendelkezésre elegendő víz az oltáshoz - két hétig dühöngött. Árva vára három részből, alsó, középső és felső várból áll. Az alsó várba három kapu vezet, melyeknek mindegyike egykor mély árkokkal és felvonóhidakkal volt ellátva. Az alsó várban vannak azok az épületek, melyek egykor a váruraknak, később az uradalmi tiszteknek szolgáltak lakásul. Itt őrizték az uradalmi levéltárat is. Szintén az alsó várban van a Thurzó György nádor idejében épült várkápolna. A kápolnában az oltár mellett áll Thurzó György síremlékének fedőlapja, a falakon a Thurzó és Czobor családok címerei függnek. A kápolna alatti sírboltban nyugszik Thurzó György, felesége és korán elhunyt fiuk, Thurzó Imre. A középső várban található a Thurzó Ferenc által építtetett istálló, valamint a vár kútja. A középső várban volt Váradi Péter érsek bebörtönözve. A középső vár a tűzvész óta csak tetővel ellátott rom volt. A középső várat a felső várral két magas, toronyszerű épület köti össze. A felső vár a hagyomány szerint a legrégibb, de épületeinek egy részét Thurzó Ferenc emeltette. A vár alatt fekvő Árvaváralja községet az 1850-es években mintegy négyszázan lakták. A lakosok többnyire uradalmi tisztviselők, illetve cselédek; csinos házakban laktak.
    •    
     
       
     


    Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.

     

      Gyelán Gyôzô írása, Turistaság és Alpinizmus 1918-19. IX. évfolyam, 5. oldal
      (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
     


    A Kis Fátrán keresztül

         Kiadós zivataros esô után hüvös májusi reggelre ébredünk: pünkösd vasárnapja van. Bár a hegyeket még sürü köd födte, a nap éltetô sugarai aranyhálóval vonják be a vidéket s megvolt a reményünk arra, hogy jó idônk lesz, bár számolnunk kellett esetleges nyári zivatarral. A ruttkai állomásra érve csakhamar elkövetkezett az indulás ideje, s öten - a M.K.E. tagjai - beszállunk a Zsolna felé haladó vonatba. Várnára érkezve, leszállunk és bevárjuk a M.T.E. és a Gyopár Egylet tagjait, kik a fôvárosból jöttek és csatlakoztak hozzánk. Vonatjuk csakhamar befutott az állomásba s a 8 tagú társasággal megismerkedve elhelyezkedünk a készen álló létrás szekereken, melyek Terhelyre vittek.

         Rövid idô alatt elérjük Várnát, majd Strázsa községet; a Varinka patak állandó kisérôül szegôdött hozzánk s az országút baloldalán rohant sebesen tova a Vág felé. Lovaink gyorsan szelték a kilométereket s az országútról remek betekintésünk volt a közeli sziklás völgyekbe. A Kis Fátra hegység nyugati oldala mutatkozott be; a csúcsok és gerincek, a még hóval borított szakadékok vonták magukra figyelmünket. Régi ismerôsként üdvözöljük a sziklás Nagy Suchit és szemléljük az elôtte elterülô erdôvel borított hegyeket.

         Egy óra mulva elérjük Trencsén-Bella községet. Az országúton tót menyecskék és asszonyok, itt-ott egy-egy idôsebb paraszt társaságában siettek a templomba az ünnepi nagy misére. Ez alkalommal elôkerült a ládafiókból az ünneplô ruha s valóban festôi látvány volt az izléses népviselet. Az országút itt-ott meredekebbé válik s ilyenkor élünk az alkalommal, hogy a lovaknak megkönnyitsük a munkát és már félig elgémberedett végtagjainkat újra működésbe hozzuk. Elhagyva a Branyica völgyet mindjobban feltünnek a Sokolje és Boboty bizarr sziklafalai, mig baloldalt a messze távolban a Beskidek nyulványainak dombjai látszanak. A természet e szépségeit figyelve, észre sem vesszük, hogy már Terhelyen vagyunk. Szekerünk Kasztelovics József kereskedése elôtt áll meg, hol mindenki iparkodik hátizsákjának tartalmát kiegésziteni.

         Majd megkezdjük a gyaloglást. Buxbaum vendéglôje mellett letérünk az országútról s a patak mentén haladunk tova. Nemsokára elhagyjuk Terhely utolsó házát s nehány perc mulva már a Vratnai völgy bejáratánál vagyunk, régi malom romjai mellett. A vidék minig érdekesebbé válik: óriási sziklafalak merednek az égnek, szebbnél szebb alakjukat nem gyôzzük eléggé csudálni, egy megkövesedett ló, a csuhás barát alaku szikla vonják magukra figyelmünket, mellettünk pedig robog a patak vize, amint a sziklák alján számtalan kaszkádban alábukva, fehéren tajtékozva rohan tova.

         Félóra mulva tágul a völgy, a sziklák elmaradoznak, üde gyepen haladunk: kiértünk a szorosból. Két oldalt fenyveserdô, majd keleten kibukkan a Nagy-Rosudecz sziklás teteje. Csobogó patak partján keresünk alkalmas helyet az ebéd elfogyasztására, közbe pedig szemügyre vesszük a környékezô csúcsokat, mig a társaság egy része napfürdözve pihen. A nap közben tulhaladta a delelôt, majd felhôk válnak láthatókká, mindig nagyobb és nagyobb számban; egyszerre csak eltünik a Rosudecz, ... mennydörgés reszketteti meg a levegôt. Gyorsan összeszedjük holminkat s a templomból hazatérô legények közül felfogadva egy vezetôt, sietve elindulunk (2 ó. 25 p.). Utunk az észak-déli irányban húzódó Vratne (öreg) völgyben vezet a régi major mellett. Közbe ujra kisüt a nap, forró sugarai kinyalják verejekünket, mig a réten haladunk; nemsokára azonban fiatal erdôbe jutunk; majd összeszükül a völgy, közbe a nap is abbahagyta abbeli szándékát, hogy jól megizzasszon, az azurkék ég ujra beborul, mig a magasban villámlik és dörög. 750 m magasságban lehetünk, midôn vezetônk egy faiskola közelében hirtelen letér az elég jó karban levô szekérútról s neki vág a sürü bozótnak. Néhány lépés után át kell kelnünk a patakon s legnagyobb bámulatunkra ott kis fahidat találunk, azontul pedig szépen kiépitett egyenletesen emelkedô cserkészösvényre bukkanunk, mely egész a menházig, sôt még azon tul is vezet. Most már kezdjük megérteni, miért emlegeti valamennyi turistakalauz, hogy okvetlenül vezetôt kell felfogadni; hiszen a cserkészút kezdete oly ravaszul van elrejtve, hogy idegen azt bizony sohasem találja meg. Teljesen elegendô azonban, ha a vidéket nem ismerô turista odáig fogad fel vezetôt, tovább az utat már nem lehet eltéveszteni.

         Szerpentinutunk a hegyhát keleti oldalán vezet sürü ôserdôben, majd áttér a hegyhát nyugati oldalára. Közben ritkul az erdô és szép bepillantást nyerünk a megjárt völgyre. Az erdôben itt-ott sziklafalak merednek az égnek, ilyen sziklafal melletti vizmosásnál utunk kétfelé ágazik (kb. 1100 m.) Szemközt velünk öreg bükkfát fedezünk fel, melynek kérgébe háznak körvonalai vannak bevésve, alatta egy jobbra mutató nyil: az útjelzésnek igen kezdetleges módja, mivel nehezen vehetô észre.

         Utunk meredekebbé válik, az ôserdô kisebb fáknak és cserjéknek enged helyet, a kilátás tágul, végül 5 ó. 30 perckor a Majláth menházhoz érünk.

         A Majláth menház, melyet a M.T.E. vágvölgyi osztálya épitett 1895-ben, kb. 1350 m magasságban fekszik egy kis réten. Nehány lépésre északra kiálló sziklának lapos tetejére érünk, ahonnan remek kilátás nyilik a ma bejárt vidékre (Fuchs kilátó). A menház maga két szobából áll: a nagyobbikban padok és asztalok, a kisebbikben széna, ahol kb. 6-8 személy elfér; a többi a padlásra szorul.

         A menház déli oldala melett vezet épitett, de már rossz karban levô út a 4 percnyi távolságban folydogáló csermelyhez. Megtöltjük kulacsainkat, megfôzzük vacsoránkat, majd a Fuchs kilátón összegyülekezve tüzet rakunk. A nap biborvörös sugarai megvilágitják a Krivány gerinc havas oldalát s a szemben levô Rosudecz szikláit. Csakhamar eltünik azonban s az esthomályban érezhetô hüvösséget tüzünk teszi elviselhetôvé. Folyik a beszéd, szóba kerülnek a Fátra hegység rejtett, nehezen hozzáférhetô szépségei, terveket szüvünk a Fátra hegység feltárására, hogy a gyengébb turista is lelki gyönyörüséget találhason azok szemlélésében, a vidék ismertetésére, hogy a magyar turisták is keressék fel páratlan vidékünket mentôl nagyobb számban s necsak a sziléziaiak egyedül; ha már az ô érdemük, hogy ezen hegyvídéket - hogy ugy mondjam - felfedezték és kultiválják, látogatják, egyengessük legalább az utat, hogy minél kisebb fáradsággal legyenek a szép helyek megközelithetôk.

         Ezalatt mindjobban besötétedik, majd nemsokára kibukkan a hold. A parazsat szétszórva mi is nyugovóra térünk, hiszen holnap elég nagy túránk lesz még.

         A padláson levô szénában hajtjuk álomra fejünket. A zsindelytetôn néhol rés van, azon tódul be az éjszaka hüvös szellôje, s a csillagok némelyike is kiváncsian kandikál be az alvó társaságra. Csak én hánykolódom ide-oda, az erôs némaság miatt nem tudok aludni s gondolataim visszakalandoznak az elôbbi tervezgetésre. Eszembe jutnak a Fátrában véghezvitt szebbnél-szebb túráim, sorra gondolok a szép helyekre, melykhez mind egy-egy kellemes emlék fűz; de eszembe jutnak a fáradságok is, melyeken keresztül kellett mennünk s amelyek a vidék eddigi feltáratlanságának következményei. Még álmomban is ezeken tünôdöm.

         Hangos madárcsicsergésre ébredek fel reggel 1/25 órakor: az erdô felébredt. A társaság is lassan felszedelôdzködik s 6 órakor indulunk. A cserkészösvény szerpentinjei keresztül vezetnek a fiatal erdôn, de csakhamar véget ér meredek mély szakadéknál, mely még tele van keményre fagyott hóval. Némelyikünk megpróbálkozik a hóval telt hasadékon átjutni, de miután kellô felszerelés hiányában a dolog nem minden veszélynélküli volt, a társaság többi tagja szétszéled a havasi réten s ki hogy boldogult, felmászott a helyenként meredek lejtôkön. Már elôzetesen megbeszéltük, hogy legkésôbb a Kriván tetején találkozunk.

         A havasi réten áfonyabokrok közt haladunk, késôbb a sötétkék gentiana tarkitja a zöld pázsitot. Másfél óra alatt felértünk a trencsén-turóci határt képezô Kriván csúcsra (1711 m), a Fátra hegység legmagasabb pontjára, melyrôl a népdal is megemlékezik: Tul a nagy Krivánon, zólyomi határban ...

         Szép kilátás jutalmazta fáradozásunkat; északon a Vratnai völgy, a Rosudecz és a Nyugoti Beszkidek, északkeleten az árvai Magura, háttérben a Babiagura, keleten a Fátra hegység gerince, mögötte a Chocs és a Liptói havasok (a Magas Tátrát a párás levegô miatt nem láthattuk), délkeleten az Alacsony Tátra a gyömbérrel és a Prasiva hegység; délen végigsiklik tekintetünk a turóci fennsikon és a Nagy Fátrán, a Czerni Kamennel, Ploskával és Krizsnával, nyugaton pedig a Rajeci havasok látszanak s a morva határhegység a Lissa Horával.

         Bôséges reggeli után folytatjuk utunkat; leszállunk a Smilov nyeregbe, (a Kriván és Hleb közt), majd utóbbit baloldalt hagyva áttraverzálunk az alatta levô nyeregre, útközben régi ismerôsként üdvözöljük a Révay kunyhót, mely messze alattunk huzódik meg szerényen az erdô szélén. Felérve a nyeregbe feltünik elôttünk a Hromove és Uplaz; alpesi réteken keresztül ereszkedünk le a kettô közti nyeregbe; utóbbihoz közel az Uplaz patak forrását érintjük, mely kristálytisztán tör ki a föld alól és a Suttói patakba folyik.

         A nyeregbôl meredek füves lejtôn leereszkedünk a Mózesforráshoz (1220 m). Mint a neve is mondja óriás sziklafalból tör elô a viz, több hatalmas sugárban és rögtön valóságos patakot alkot. Itt bevárjuk a hátramaradottakat s kis pihenô után lemegyünk a Suttói vizeséshez. A patak medre mellett folytatjuk utunkat, amint késôbb kisült, a helyes útról letérve. A völgy annyira szükül, s a patak oldala annyira csuszós, hogy kénytelenek vagyunk a meredek erdôs hegyoldalban elôretörtetni. A völgy tágulásával ismét letérünk a patakhoz s annak medrében haladunk tova. A természet teljes vadságában mutatkozik be s csak a vizesés elôtt kezd barátságosabbá válni a vidék. Sok küzködés és vergôdés után közvetlenül a vizesés felett vagyunk. Pesti barátainknak megmutatom egy kiálló sziklafalról az alattunk levô mélységet, a vizesés sziklafalát s az apró mozgó alakokat, kik már leértek a vizeséshez. Majd leszállunk - most már a helyes úton - a vizeséshez s a pestiek a "Fátra gyöngye" láttára, a természet e csodaszép helyét nem gyôzik eléggé bámulni és csodálni.

         Lassan-lassan összeverôdik az egész társaság, majd az utolsó ebédet elfogyasztva a dörgés és a sürün tornyosuló felhôk távozásra figyelmeztetnek. Alig indulunk meg, nyakunkba szakad a záporesô, de mintha a Mindenható is megsajnált volna bennünket, hogy ily szép és jól sikerült túra után a természet iránti rajongásunkat ily módon lehütse: a zápornak egyszerre csak vége s nehány perc mulva ujra kisüt a nap. A patak mentén haladunk lefelé, hol erdôben, hol utilapuk közt, hol a vizbôl kiálló köveken, hol rozoga, rögtönzött hidakon tizenkilencszer kellett a patakon átkelnünk. Végül tágul a völgy, az elsô emberi hajlék válik láthatóvá, amellett elhaladva felhágunk a Fátra gerincnek a vasuti alagút feletti nyergébe, majd leszállva a vasuthoz, annak mentén haladunk Kralovánba. Itt Freyer Leo barátságos turistaszállójában töltjük a hátralevô idôt, megbeszéljük a kirándulás egyes mozzanatait s a vonat behaladásával azzal bucsuzunk pesti barátainktól: "Mielôbbi viszontlátásra a Fátrában!"

     

      Gyelán Gyôzô (1898. -- ?)
      Postatiszt. Az MKE titkára (1927-30-), alelnöke (-1939-), a Gazdasági Bizottság tagja (1930), a
     Fátra Osztály társelnöke (1930-37-), az MTSZ Irodalmi- (1936-41), Sajtó és propaganda (1939-41)
     Bizottság tanács tagja (1939-), a Postás SE választmányának tagja. Több előadást tartott, főleg a
     Kis- és Nagy Fátra és az Alacsony-Tátra vidékéről. Résztvett az MKE lapjának, a Kárpáti Lapok
     szerkesztésében (1927), a Kárpáti Hangok társszerkesztője volt (1936-1939). A Turistaság és
     Alpinizmusban     is jelentek meg cikkei ("Barangolások a Magyar Érchegységben", "A Kis Fátrán
     keresztül    ").
     (Forrás: A magyar hegymászás és turizmus arcképcsarnoka


    Megjegyzések


       Árvai
       Magura    		 a. Kis-Fátra hegyláncolatnak legészakibb Árvamegye területére eső tagja melyet DK és K felől az egyesült Árva folyó völgye, E felől a Fehér-Árva s az abba ömlő Hrusztinka, Ny-on pedig a zázrivai völgy határol; az utóbbi és a Hrusztinka völgye közt (1131 m.) nyereg választja el az odább É-ra emelkedő Parács csoporttól (1326 m.), mely már az Osszus hegycsoporthoz tartozik s az északnyugati határláncolat tagja. Az így körülhatárolt hegység DNyi-éKi irányban 34 km. hosszúságban, 7-11 km. szélességben terül el, hosszúra nyuló, többnyire erdős hegyhátat képez, a főgerinc fölé aránylag kevéssé emelkedő gömbölyded kúpokkal; csak egy helyen, Árvaváralja és Hrusztin közt a Priszlop-hágó (812 m ) által rovátkolva. Legtömegesebb a hegység nyugati része, amelyben a legmagasabb tetők u. m. a legelővel fedett Kubini havas (Kubinszka hola, 1345 m.), Mincsol (1341 m.), s a dél felé kiágazó Kocska (1224 m.) és Liszica (1213 m.) emelkednek. Alacsonyabb és egyszerübb szerkezetü a Priszloptól keletre eső része, mely az 1220 m. magas Budin-ban kulminál. A hegység kötete nagyobbrészt homokkő. Némelyek a Magura kezdetet már a Vág sztrecsnói szorosától számitják s az egész Kis-Kriván csoportot (1711 m.) is hozzáveszik, ami azonban nem helyes. L. Thirring, Árvamegye déli része. (Magy. Kárpát-egyesület XIV. évk 1887. 77-119.)
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
     
       Babiagura Babiagora (Babagura), a Kárpátok éNy-i határláncolatában a nyugati Beszkidek (l. o.) egyik csoportja, mely Árvamegye északi határán, részben már Gaiiciában a polhorai hágótól (809 m.) a Visztulába ömlő Skawa völgyéig, illetőleg a Fekete Árva és Skawa közti podvilki vagy Beszkid hágóig (703 m.) terjed. Az árvai lapályból elég gyorsan emelkedik fel; főgerince a polhorai hágótól az ország határa mentében a Beszkid hegyen (923 m.) át éK felé csap a Madralowáig (1170 m.), innen D felé hajlított félkörben K felé fordul egészen a felsőlipnicai és wilcznai völgy közti mély nyeregig (986 m.), innen hosszu háttal ÉK felé fordulva egészen a Skawa és Bysztra völgy képezte kanyarulatig. A lipnicai nyereg két főcsoportra osztja; a nyugatiban a Brana (1517 m.) és Szokolica (1367 m.) mellett maga a B. csúcs (1725 m.) a keletiben a Polica (1367 m.) emelkedik legmagasabbra. A B. hegység főgerince meredeken emelkedik, oldalait fenyves, derekát gyalogfenyő fedi, csúcsán csak gyér fű terem az összehalmozódott sziklák közt. Déli lejtői szelidebbek, északi lejtői meredekebbek, völgyei kevéssé lakottak, nehezen járhatók. Ha a B. «fejkötőjét felteszi», rossz időt várhatni. A polhorai hágótól Ny-ra az Osszus hegycsoport emelkedik a Pilszkóval (1557 m.). A B. túlnyomóan kárpáti homokkőből áll. A B. (a. m. asszony, nagyanya) szláv istenségtől vette nevét, melyet a pogányok a hegy csúcsán imádtak; napforduló idején a gorálok még ma is tüzet gyujtanak a hegyen s azt hiszik, hogy a boszorkányok ott gyülnek össze. A hegység legjobban a polhorai fürdőből (D felől) v. Zawojából (é felől) mászható meg. Csúcsán 1876-ban József nádor látogatásának emlékére obeliszket állítottak fel. V. ö. Wespl E.: Egy nap a B.-n. (Magy. Kárpátegy. évk. V. 234-247.) Jablonszky János: Kirándulás a B.-re. (Földr. közlemények. II. 368-378.) Matzura J.: Illustrirter Führer durch die Beskiden. (Teschen 1891). Hunfalvy J.: A magy. birod. természeti viszonyainak leirása. I. 172-174.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
     
       Beszkédek (Beszkidek) a Kárpátokban gyakori hegynév (a. m. hegy) mely egyes hegycsoportokra is alkalmaztatik anélkül hogy határai szabatosan körülirva volnának. Hunfalvy János Beszkédeknek nevezi a Kárpátok ÉNy-i határláncolatának ama részét mely Magyarország Szilézia és Galicia határain terjed el s ebben 3 csoportot (Beszkéd Osszus és Babiagura) különböztet meg; ugyanily tág értelemben nevezi Matzura B.-nek a Magyarország ÉNy-i részében a Vág völgyétől egészen a Magas-Tátráig elterülő összes hegységeket. E hegycsoportot Ny-i B.-nek nevezik megkülönböztetésül a K-i Kárpátokban levő K-i B.-től. 1. Nyugati-B. szorosabb értelemben azon hegycsoport melynek főgerince a Trojacska vagy Beszkédhegytől és a Viszokától ÉK-re a jablunkai hágóig (550 m.) terjed. Ny. felé a Javornik (1077 m.) K. felé az Osszus csoportja (1173 m.) csatlakozik hozzá. Főgerince mindenütt Magyarország határát követi; legmagasabb csucsa a Nagy-Polom (1067 m.) és az Uherszka (1028 m.) Ny-on a torzófalvai hágó a Javornik-csoporttól választja el. E hegycsoport Szilézia és Trencsén vármegye határán emelkedik D-i ágai a Kisuca völgyébe ereszkednek s rövidek. V. ö. Matzura József: Illustrirter Führer durch die Beskiden (Teschen 1892). - 2. Keleti B.. egészen bizonytalan fogalom melyet egyesek az ÉK-t v. Erdős-Kárpátok sáros-zemplénvmegyei részére mások a beregvmegyei szakaszra alkalmaznak. Leginkább a Laborca és Latorca völgyei közt huzódó részt nevezik igy melynek egységes főgerince van, mig DNy felé mintegy redőzet alakjában a Polonina Runa csoportja és a szolyvai hegyek terülnek el. A főgerinc Magyarország és Galicia határa mentén ÉNy-ról DK-re csap. Legmagasabb csucsai a Sztrub (1014 m.) Ravka (1300 m.) Halics (1335 m. Galiciában) Starostyna (1200 m.) Ruszkiput (1311 m.) és Huszla (1405 m.); e hosszu gerincen több hágó visz át u. m. a vegliszkai (691 m.) palotai (683 m.) felső-jablonkai (909 m.) orosz-ruszkai (797 m.) uzsoki (1012 m.) és vereckei (745 m.); azonkivül két vasuti vonal (Miskolc-Zagorz és (Munkács-Stryj) metszi át. A hegység tulnyomóan kárpáti homokkőből áll. Völgyei sűrün vannak lakva. V. ö.,Siegmeth Károly Uti vázlatok a munkácsi B.-ből (Magyar Kárpátegyl. Évk. VII. 1880 134-173); LehóczkyTivadar Képek a beregi havasokról (u. o. 502-514).
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)

    A Sziléziai Kárpátok a Beszkidek ágai. Legmagasabb csúcsuk a Lissa-Hora (1320 m.); alacsonyabb csúcsok a Travno, Ropiza és Barania. A legfontosabb hágók a Spornhauer-hágó a Glatzi-hegyekben és a Jablonkai a Kárpátokban.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
     
       Chocs az Árva-Liptói mészkőhegység középső tagjának (a C.-csoportnak) és az egész hegységnek legmagasabb emelkedése, mely a dubovai nyeregtől K-re 1613 m. magasságot ér el. Az egészben véve alacsony gerinc fölé e hegytömeg messzire kiemelkedik s uralja az egész vidéket; tömege egyfelől a Likavka és Lesztin, másfelől a Rasztocsa völgye vagyis Lucskii völgy és a Vág közt terül el; főtömegéből mintegy sugarasan indulnak ki mellékágai, melyek főleg D. felől érnek el tetemes hosszuságot s csak a Vágot kisérő dombokban szünnek meg. Maga a C. Árva és Liptó várm. határán emelkedik s É-i lejtője igen meredek s helyenkint óriási magasságu, közel függélyes sziklafalakként tornyosul fel. Megmászása ÉNy. felől (Felső-Kubinból) vagy DK. felől (Lucski fürdőből) 2-3 órát igényel; kilátása igen jutalmazó. A C. ismeretes heves zivatarairól és jégesőiről. V. ö. Thirring Gusztáv: Az Árva-Liptói mészkőhegység (Magy. Kárpátegyesület XIV. évk. 1887, 93-103. l.); Szántó F. Károly: Kirándulás a Nagy-C.-ra (Turisták Lapja V. évf. 1893).
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
     
       Liptói
       havasok    		 a Központi Kárpátok középső tagja, mely Árva s Liptó vmegyék és Galicia határán emelkedve, egészben véve Ny-ról K-felé csap. A L. a kvacsáni völgy, illetve hutii hágó mellett kezdődnek s innen erősen kanyargó főgerinccel húzódnak a felső Tycha-völgy fölötti Lilijove- hágóig (1977 m.), mely a Magas-Tátrától választja el. E gerincnek főbb csúcsai a következők: Sivo vrch (1806 m.), Szalatin (2050 m.), Banikov (2178 m.) Placslivo (2126 m.), Rohács (2072 m.), Volovec (2065 m.), Hruby (2142 m.), Viszoki vrch (Klin, 2170 m.), Kamenistye (2128 m.), Tomanowa polske (1979 m.) és Czerwony wierch (2128 m.), A L., melyek magasságuknál fogva hazánk legjelentékenyebb hegységei közé tartoznak, sok tekintetben hasonlítanak a Magas-Tátrához s főleg a Rohács körüli szakaszuk (melyet Rohács-csoportnak is szoktak nevezni) hű mása a Tátrának, csak a zordsága csekélyebb. De a havasok többi része mégis annyiban eltér a Tátrától, hogy gerinceik szélesebbek, kevésbé meredekek s könnyebben megmászhatók, mint a Tátráéi; völgyei tágabbak nem oly zárkózottak, az erdők gyakoribbak, a legelők kiterjedtebbek s a sziklás gerincek kevésbé szakgatottak mint amott. Megegyező vonása azonban, hogy a legmagasabb csúcsok itt is nem a főgerincen, hanem a mellékágakon ülnek, így a Velki vrch (2184 m.), a Jakubina (2189 m.) s a legmagasabb emelkedő Bisztra (2250 m.). Több helyen mély nyergek rovátkolják a főgerincet, ilyen a Palenica (1574 m.), a Viszoki vrch melletti hágó (1946 m.), a Fekete Dunajec és Kamenisti völgye közti nyereg (1789 m.) és a Tycha-hágó (1689 m.). A mellékágak a D-i oldalon magasabbak, mint az É-in, a völgyek azonban mindkét oldalon elég zordak. Helyenként kisebb hegyi tavak is vannak, így a Rohács és Bisztra alatt, a Tycha-hágó mellett stb. A hegység tulnyomóan gránitból van felépítve, csak a D-i lejtőkön lép fel a gnájsz nagyobb kiterjedésében, reá pedig fiatal üledékes kőzetek települnek. A Sztudena völgyében dolomit is fordul elő. A L. gerincén keresztül csak kevés turista-völgy vezet. Turistai tekintetben az egész hegység még nagyon van hanyagolva. V. ö. Thirring Gusztáv, A L. (Magy. Kárpátegyesület Évkönyve XIV: 1887); Gebauer Alajos, A L. Rohács nevü csoportja (u. o. XXII. évf. 1895).
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
     
       Osszus-hegység az ÉNy-i Kárpátok, még pedig az u. n. Nyugati-Beszkéd egy tagja, mely Trencsén és Árva vármegyék, valamint Galiciai határán emelkedik; Ny-felől a Kisuca völgye és a Jablunka-hágó, D-felől a Bisztrica és Fehér Árva völgye, K-felől a Mutynánka völgye, É-felől a galiciai lapály jelöli határát. Egészben véve Ny-ról K-felé csap s legmagasabb csúcsai a Rácsa (1236 m.), Javorina (1173 m.), Rycerzon (1207 m.) és Osszus (1152 m.). A hegységnek több mélyebb hágója van, de ezeken át csak hegyi utak vezetnek; kocsival is járható közlekedési út csak egy vezet rajta keresztül, u. m.: Locka felől Novoty községen s az ország határán emelkedő 845 m. magas nyergen át Morvaországba.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
     
       Prasiva az Alacsony-Tátra legnyugatibb tagja, Liptó és Zólyom vármegyék határán. A gerincet kiterjedt havasi legelők borítják. A fő gerinc ugy É. mint D. felé tetemes oldalágakat bocsát, melyek É. felé a Vág lapályáig, D. felé a Garam völgyéig nyulnak le; az oldalágak magassága is jelentékeny, jelentékenyebb csúcsai É-on a Szalatin (1634 m.), Tlota (155 m.), Magura-Lipcse (1316 m.) és Viszoka (1319 m.), D-en a Rastocka hola (1566 m.) és Struhár (1471 m.). A hegység fő tömegén a gránit és gnájsz uralkodik, É. felé vörös homokkő-öv szegélyezi a kristályos kőzeteket. A P. déli része apró falvakkal és bányásztelepekkel (Óhegy, Úrvölgy) sűrün van megrakva, É-i oldalán a koritnyicai és zseleznói fürdők vannak.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
     
       Veterna
       hola    		 (vagy Rajeci havasok), a Kis-Fátra hegység egyik jelentékeny tagja, Trencsén, Turóc és Nyitra vármegyék határán emelkedve É-ról D. felé húzódik. A hegység a Vág sztrecsnói szorosánál meredekül emelkedve, közvetlenül a Vág fölött már 1116 m. magasságot ér el. Fő gerincének jelentékenyebb csúcsai: a Mincsol (1364 m.), Velka luka (1477 m.), Hornja luka (1293 m.), Knilicka Kicsera (1219 m.), Holespak (1193 m.), Klak vagy Orrkő (1353 m.) és Revan (1205 m.). Itt a Facskói hágó (809 m.), mely a Rajcsanka völgyéről a Nyitráéba vezet át, határát jelöli. Az egységes jellemü, hosszura nyuló és csak kúpdad tetőkkel biró fő gerinchez rövid oldalágak csatlakoznak, melyek ugy a Rajcsanka völgyére (Zsilinka), mint a Turóc lapályára gyorsan ereszkednek alá. Az oldalágakat mély völgyek választják el egymástól. A V. gránitalapra támaszkodó kristályos palákból áll s igy geologiai szerkezetét illetőleg a vágjobbparti Kis-Fátrával egy.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)


    Levél a Webmesternek
    © MKE 2006