|
Zobor hegy (587 m)
| |
Nagy-Fátra
a Vág völgyétől kezdve egyfelől Turóc és Nyitra, másfelől a Revuca és Garam völgye közt mintegy 130 kméter hosszuságban és
30-40 km. szélességben terül el s délfelé a nyitrai Zobor heggyel ér véget. Északi részei gránitból állanak, D-i részei hatalmas
mészkőhegységet alkotnak. Legészakibb a Vág, Revuca és Turóc völgyeitől határolt része, a tulajdonképeni Nagy-F., mely a lubochnai
völgy által egymástól elválasztott két párhuzamos hegyláncból áll; a Ny-iban a Vág kralováni szorosa mellett emelkedő Kopa (1181 m.),
továbbá a Klak (1395 m.), Jarabina (1314 m.), Stefanova (1295 m.) és Javorina (1330 m.), a K-iben a
Tlusztahora (1211 m.), Siprum (1463 m.), Smrkovica (1488 m.) és Rakitor (1568 m.) ormaival. A két hegylánc
az 1533 m. magas Ploskában egyesül s innen a főgerinc 1400-1500 m. magaságban D-felé csap, a legnagyobb magasságát a Pusztalőja
(1586 m.), Osztredok és Krizsna (1575 m.) csúcsaiban érve el. Ettől d-re hirtelen hanyatlik a stubnya-hermaneci hágó
(891 m.) felé, mely a körmöcbányai hegycsoporttól (l. o.) választja el, mig K-felé a Krizsnához csatlakozó Sturec hágó (1010 m.)
választja az Alacson-Tátra hegységtől. A Nagy-F. ágait leginkább erdők borítják, de a legmagasabb gerincek kiterjedt havasi legelők.
Oldalágai keskenyek és meredekek, völgyei jobban vannak népesítve mint a Kriván-Fátra hegységei. A Nagy-F. többi tagjai a Landlovai
völgyön tul emelkedő Ptácsnik (1346 m.) csoportja (l. o.), a Tribecs hegycsoport (l. o.), a Zobor hegység (587 m.)
és a Körmöcbányai hegycsoport (l. o.).
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)
|
| |
|
| |
Tribecs
a Nagy-Fátra hegység egyik csoportja; Nyitra és Bars vármegye határán, a Nyitra és Zsitva völgyei közt emelkedik. Jól kifejlődött
gerincének legmagasabb emelkedése (a T.-csúcs) 829 m., DNy-i kiemelkedése a nyitrai Zobor hegy (587. m., l. o.).
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)
|
| |
|
| |
Zobor
a Nagy-Fátra hegység Tribecs csoportjának déli kiemelkedése, mely Nyitra városától ÉK-re terül el; legmagasabb csúcsai a Zsibrica (619 m.)
és Z. (587 m.).
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)
|
Gímes - Jelenec
| |
Gímes község (szintén Ghymes, Gýmeš, Jelenec) a Tribecs hegység délkeleti nyúlványai alatt fekszik 192 m tengerszint feletti magasságban.
Közigazgatásilag a Nyitrai kerületbe és a Nyitrai járáshoz tartozik. Területét granitoid és üledékes kőzetek alkotják (gránit, kvarcit,
mészkő, homok), melyek hidrotermális ásványosodással alakultak ki (mint pl. barit, lazúrkő, barnavasérc). Az újkori üledékekben a
lignitszén szabálytalan rétegei fordulnak elő, melyek változó minőségűek.
Növényvilága
A táj hegyalji jellegű, gazdag növény - és állatvilággal. Erdeit főleg a tölgy, cser, gyertyán és szil alkotja. Számos védett növény is
található errefelé, mint például a nagyon ritka sziklai benge. Az erdőben és a nedves tisztásokon sokféle gomba nő. A Gesztenyés védett
természeti területén a szelídgesztenye nő, melynek állománya a XIII. század második felében volt kiültetve. A fák 300-500évesek. Értékes
fák voltak a Forgách grófok kastélya körül, de annak felparcellázása után alig maradt belőlük néhány.
Állatvilága
A hasznos vadállományból a rőtvad : szarvas, őz és nyúl fordul elő, illetve a muflon, melyet a Forgáchok honosítottak meg a múlt század
végén. Számos madárfaj él itt, gazdag a vízimadarak világa is (vadréce, lúd, szürke gém és mások).
Történelem
Az erre a területre érkező első telepesekről nincsenek írásos emlékeink, de jelenlétükről a régészeti leletek árulkodnak. A legrégebbiek
az eneolit Bádeni kultúrájából származnak. Az ezen és az elkövetkező történelmi korszakok népei csak átmenetileg laktak e vidéken.
A Marcus Aurelius Antonius császár által Iejegyzett, részben alátámasztott adatok szerint az időszámításunk 174. évében a római-kvád
háború is a közeli környéken zajlott. A szájhagyomány szerint a Hét vezér a Semény-kút mellet táborozott le.. A Hidegvár környékén mindmáig
látható egy vár sánca, melynek eredete és kora ismeretlen. A IX-XIII. század között a község mai területén tíz település állt, melyek
száma fokozatosan csökkent.
Gímes község elsó írásos említése 1113-ból származik a zobori bencés kolostor birtokösszeírásában. A község nevének eredetéről több
elmélet is létezik, melyek közül a legvalószínűbb a gím-szarvas szóból származik. Egy 1226-ban kelt oklevél későbbi másolata szerint
II. Andás magyar király a községet a Hunt-Pázmány nemzetségből származó Ivánkának adományozta.
Fia András, aki a községet 1253-ban szerezte meg, ugyanis megmentette IV. Béla életét a tatárok elleni csatában - a Dúny nevű hegyen
várat állíttatott. András, a Forgách nemzetség megalapítója, a terjedelmes gímesi birtokok tulajdonosa lett. 1295-ben a községet két
település alkotta, mégpedig Alsó-és Felsőgímes, melyeket erdő választott el. Említik az itteni jobbágyok szőlőit is, ami az itteni
több mint hétszáz éves szőlőművelést bizonyítja. A várat erőszakkal Trencséni Csák Máté foglalta el, és 1302-től meghatalmazottja,
Detre uralta. 1312-ben a királyi seregek kiűzték őt innen, de a várat nem adták vissza a Forgáchoknak, hanem a királyi udvar megőrizte
magának.
Nagy Lajos király 1356-ban a gímesi várat és környékét lányának, Máriának adományozta. Mikor Forgách Balázs a királynő kérésére megölte
az Anjouk nemzetségéből származó Károlyt, a királynő a várat a hozzá tartozó birtokokkal együtt neki ajándékozta. Ez az adományozó levél
Nagy - és Kisgímest említ.
A gímesi vár ellen irányuló első török portya 1530-ban zajlott, melyet Usreff és Murat pasák vezettek. A török veszély ellenére még 1558-ban
is folyt a kereskedelem Béccsel, amit a korabeli források is megerősítenek. 1570-ben négy háztartás 300 akcse adót fizetett a töröknek.
1576-ban a törökök elpusztítják Gímest és felgyújtják a várat. A megrongált várat 1613-ban Forgách Zsigmond javíttatta meg, melyet öt
évvel később Bethlen Gábor csapatai, majd a török is többször megtámadott. A Gímesen szerzett foglyokat a törökök Esztergomban eladták.
1623-ban az itteni templomot, - melynek építéséről nem maradtak fenn adatok-a protestánsok használták. 1630-ban a katolikusok
visszafoglalták. 1663-ban a törökök Kösze Ali pasa vezetésével felégették Gímes városát (!), és néhány hónapra elfoglalták Nyitrát és
környékét.
A kuruc felkelések idején a várban Forgách Simon gróf, II. Rákóczi Ferenc egyik vezére uralkodott, aki parancsmegszegés miatt száműzetésbe
került, ezért a vár ismét királyi birtok lett. I. József császár Vrasztiszlav János cseh kancellárnak adta el, majd tőle 1712-ben
Forgách Pál vásárolta vissza 130 000 aranyforintért. A nevezett négy kápolnát építtetett a várban, melyek közül legtovább a Loyola
Szent Ignác kápolna maradt fenn, akinek ünnepén fényes búcsúkat tartottak. A kápolnában értékes miseruhát használtak, mely női hajjal
volt hímezve. A kápolna alatt a Forgáchok családi sírboltja található egy alabástrom kereszttel.
1722-ben a már említett Forgách Pál barokk kastély építésébe kezdett, ahová később átköltözött az egész grófi család. Később a vár
leégett és a vasszerkezetét 1833-ban a cukorgyár építésénél használták fel.
1868-69-ben muflontelepet alapítottak, melynek állományát 1883-ban kiengedték a természetbe és csordái mindmáig lakják a környező
hegyeket. (Forrás: www.geocaching.hu)
További források:
|
 Ghymeskosztolány XI. századi temploma
| |
Ghymestől hat kilométerre északra, patakvölgyben futó mellékúton közelíthető meg Kosztolány (Kostolany pod Tríbecom). Az alig ötszáz
lelkes településen szlovákok élnek, az Árpád-kori magyar helynév a templom jelentésű „kostol” szóból ered. 1113-ból maradt fenn írásos
emléke, amikor egyházas faluként a Zobor-hegyi bencés apátság tulajdona volt. A község szélén, erdős hegyoldalon álló
Szent György-templom tehát a történelmi Magyarország egyik legrégibb, ma is meglévő temploma. Első építési korszaka a XI. század derekára esik,
ekkorról származik a keskeny keleti szentély és az alig szélesebb, rövid hajó. Előbbi boltozott, a hajót gerendás síkmennyezet fedi.
A déli oldalon és az egyenes szentélyzáró falon archaikus tölcsérablakok nyílnak. Az 1050 körül keletkezett – a tatárjárást e félreeső helyen szerencsésen átvészelt – épülethez az 1250-es években egy szélesebb hajószakaszt toldottak nyugat felé. A két pilléren nyugvó urasági karzat a minden bizonnyal a bővítést elrendelő kegyúr, az említett András mester személyéhez köthető. Az új épületrész déli oldalán látható az egyszerűségében is pompás kőkeretes kapuzat.
A templombelső nemzetközi hírű látnivalói a falképek. A szentély dongaboltozatán lévő két töredékes angyalalak talán még a XI. századból
való, a többi az 1100–1200-as évekre datálható. A szinte preromán stílusú, bizáncias jellegű freskók megkapóak, ámde itthoni tudós
szakíróink felhívják a figyelmet a csehszlovák restaurátorok beavatkozásaira. A Trianonban Szlovákiának ítélt Felső-Magyarországon az
1930-as években erős pánszláv indíttatású „tudományos” igyekezettel próbálták pótolni a „nagymorva” ókeresztény kultúremlékek zavaró
hiányát, ezért Dévénytől Nyitrán át Zemplénig erőltetett kutatásokat, restaurálásokat, régészetileg meg nem alapozott „rekonstrukciókat”
végeztek. A kosztolányi képek későbbi ciklusainak hitelessége is ennek az archaizáló rajztanári manipulációnak esett áldozatul.
E középkori falfestmények – és a 950 éves templom – szépsége így is lenyűgözi a látogatót.
(Forrás: Rejtôzködô Magyarország)
|
Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.
|
|
)
)
)
)
)
