Tokaj-Hegyalja





  Hegyalja

1. Tokaji H., az eperjes-tokaji trachithegységnek (l. o.) déli tagja, mely a Bósva völgyétől D-re, a Hernád és Bodrog közt Tarcalig és Monokig terül el, szorosabb értelemben azonban csak e hegycsoportnak bortermeléséről hires K-i és D-i lejtőit foglalja magában. A hegycsoportot a Bósva és Csenkő patakok közti telkibányai hágó (349 m.) kapcsolja az eperjes-tokaji hegység középső tagjához. A hágótól a hegycsoport főgerince eleintén D-felé csap, azután derékszög alatt K-felé bocsát egy jelentékenyebb ágat, mely a Gergely-hegyben (787 m.) éri el legnagyobb magasságát. Innen ismét D-felé huzódik a főgerinc, s e két láncolat oldalágai egyrészt a Hernád, másrészt a Bodrog völgyei felé ágaznak ki. A tulajdonképeni H.-t a keleti és déli oldalágak végnyulványai alkotják, melyek eszerint nem képeznek összefüggő láncolatot, hanem egymástól völgyek által elválasztott mellékágakból állanak, melyek a jóval odább É-on emelkedő főláncból indulnak ki; a tulajdonképeni H. eszerint a Bodrog jobbpartját szegélyező hegycsoportozat, melynek iránya ÉK-DNy-i, a következő nevezetesebb kiemelkedésekkel: Magashegy (510 m.) és Sátorhegy (461 m.) Sátoralja-Ujhely mellett, Királyhegy (316 m.) Sárospatak fölött, Hideghegy (327 m.), Várhegytető (383 m.), Tolcsvai-hegy (428 m.) Tolcsva mellett, Cigányhegy (75 m.) Mád közelében, Hollóstető (531 m.) Tállya fölött, Krakóhegy (404 m.) Abauj-Szántó fölött, Monoki-hegy (310 m.) Monok mellett, végül a különálló Tokaji-hegy (516 m.) a Tisza mellett, mely a H.-nak messziről feltünő D-i sarokbástyáját képezi. Ezen hegycsoportozat geologiai szerkezeténél fogva (tiszta trachitképződmény) jellegzetes kúpokból áll, melyeknek némelyike (Tokaji-hegy, Sátorhegy) tipikus kifejlődésü s egészen különálló. A hegység magvát képező szürke trachiton kivül helyenként a zöldkő-trachit merül fel, D-en pedig a riolit-képeletek uralkodnak, melyek a trachit-magot egészen eltakarják. A H.-i szőllők majdnem kizárólag a rioliton állottak s a legjobb bor azon termett. A trachittömegre az alacsonyabb fekvésü helyen harmadkori üledékek rakódtak s ezeket fiatalabb képződmények takarják. A hegységben fakadó patakok egyike sem jelentékeny; legnagyobb a Tolcsvai-patak és a Szerencspatak vagy Hejce. A hegység magasabb részeit erdők borítják, a Hernád és Bodrog völgyére néző lejtőket azonban a szőllők szakadatlan öve diszítette, mely a hegységet Ny-, D- és K-felől mintegy 80 km. hosszban s egészen 5 km.-ig terjedő szélességben szegélyezte. E szegély aljában a népes s bortermelésüknél fogva azelőtt vagyonos községek egész sorozata fekszik, mint a K-i oldalon Sátoralja-Ujhely, Sáros-Nagypatak, Bodrog-Olaszi, Tolcsva, Olasz-Liszka, Vámos-Ujfalu, Erdőbénye, Mád, Tarcal, Tokaj, Szerencs, Mező-Zombor, Monok, Tállya, Golop és Abauj-Szántó stb. A hajdan világhirü H.-i bortermelést a filloxera ma már majdnem teljesen tönkretette; a H. aljában elterülő 15 község szőllőterülete 1882. még 7760 ha. volt, ma már csak 1239 ha. s a még meglevő szőllők is sok helyütt csak a legsilányabb bort termik. Zemplén vármegyében Tokaj, Tállya, Tarcal, Tolcsva, Vámos-Ujfalu, Zombor, Szerencs, Monok, Golop szőllőterülete teljesen elpusztult s hasonlókép Abauj-Torna vármegyében Abauj-Szántó, Bodókő-Ujfalu stb. A H.-án a szüret rendesen október végén vette kezdetét s az átlagos évi termés 100000 hliternél több volt. Az utolsó évtizedben a hajdan nagymérvü külföldi kivitel a gyakori borhamisítások folytán tetemesen csökkent, az utolsó években pedig a filloxera majdnem teljesen tönkretette a szőllőművelést és bortermelést. (Egész Zemplén vármegyében volt 1882. még 11012 ha. szőllőterület, 1892. csak 3778 ha.; Abauj-Torna vármegyében volt 1882. még 4448 ha. szőllőterület, 1892. csak 953 ha.)
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)

Magyarország legismertebb kistájegysége. Teljesebb nevén Tokaj-Hegyalja, mely szôlô- és borkultúrájáról vált világhírûvé. A történelmi borvidék kiterjedése az abaújszántói Sátorhegyektôl a sátoraljaújhelyi Sátorhegyekig tart, ahogyan a régi latin mondás tartja: "Incipit in Sátor, desinit in Sátor". Területét az évszázadok során - elsôsorban az itt termelt borok minôségét védve - többször körülhatárolták: 10, 21, de legfeljebb 32 települést érdemesítettek arra, hogy a hegyaljai borvidékhez tartozónak vallhassa magát.

Szôlôjérôl, boráról, természeti szépségeirôl már a magyarok elsô történetírója, Anonymus is megemlékezik Gesta Hungarorumában. Egyes források szerint ô maga is errôl a vidékrôl származhatott, itt minden patakot, hegyet, dûlôt ismer, s meg tud nevezni.

Tokaj-Hegyalja a 16. század közepétôl vette át a törökök által elfoglalt szerémségi borvidék szerepét. A 17-18. században élte virágkorát, gazdag mezôvárosok sora alakult ki területén: Szerencs, Tállya, Mád, Tarcal, Tokaj, Abaújszántó, Erdôbénye, Tolcsva, Bodrogkeresztúr, Sárospatak, Sátoraljaújhely.

Magyar alapnépességét a középkorban betelepített vallonok (olaszok) színezték: feltételezhetôen az ô emléküket ôrzik Olaszliszka, Bodrogolaszi, Tállya helységnevei. A 17. századtól a különbözô népek valóságos gyûjtôhelyének számított: a magyarok mellett megtalálhatjuk itt a ruszin, szlovák, lengyel szôlômunkások utódait, a sváb telepítésû falvakat, a rác, görög, zsidó kereskedôk írásos dokumentumait és tárgyi emlékeit. Kultúrájuk nyomai fellelhetôk a görögkeleti templomokban, a lakó- és gazdasági épületeken, a zsidó temetôkben, a népélet szokásvilágában, az itt-ott még élô nemzetiségi nyelvhasználatban.

Tokaj-Hegyalja gazdag kulturális és történelmi örökséggel rendelkezik. E vidék a bölcsôje a magyar reformációnak, a protestáns iskolakultúrának, a magyar nyelvû irodalomnak. A literátor-prédikátorok nem egy jelentôs alakja született vagy élt és alkotott a Hegyalján. Szkhárosi Horvát András, a korai reformáció legjelentôsebb énekszerzôje Tállyán, Batizi András Tokajban mûködött prédikátorként; Kálmáncsehi Sánta Márton, a hitvitázó irodalom legkiemelkedôbb egyénisége, valamint Dévai Bíró Mátyás, a "magyar Luther" többek között Újhelyben hirdette az új tanokat; Bencédi Székely István Abaújszántón, Liszkán volt iskolamester; Geleji Katona István Abaújszántón, Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen tanult. E táj, az abaúji-zempléni vidék a születési helye a magyar irodalom egyik legnagyobb teljesítményének, Károlyi Gáspár bibliafordításának.

Az erdélyi fejedelemség függetlenségi harcai és a kuruc szabadságmozgalmak (Bocskai, Thököly, a Rákócziak) gyakran érintették a Hegyalját, nem egyszer kiindulópontjai voltak, gazdasági hátteréül szolgáltak, résztvevôi is innen kerültek ki. E tájon született II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos. Az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban jelentôs szerepet játszottak a hegyaljai mezôvárosok önkéntesei.

A kulturális és történelmi hagyományok mellett a Hegyalja boráról híres. "Vinum regum, rex vinorum" - itt készül "a királyok bora, a borok királya". A sajátos éghajlat, a vulkánikus talaj, a különleges pincék és az évszázados tapasztalat együttesen eredményezik a világon sehol másutt fel nem lelhetô furmint, hárslevelû, muskotályos borokat, a szamorodnit és az aszút. "Áldott legyen a föld, mely termette, a hölgy, aki küldötte, és áldott legyek én, hogy megkóstolhattam" - így dicsôítette a hagyomány szerint XIV. Benedict pápa a tokaji bort és az adományozó Mária Teréziát.
(Forrás: Hegyalja)


A több kis tájra tagolódó tájegység Tokaj-Hegyalja történelmi borvidékéről nevezetes, amely a Világörökség része. A vidék szellemi és gazdasági központja Sárospatak és Sátoraljaújhely, amely városokban számos történelmi, kultúrtörténeti emlék ismerhető meg.

A közel 900 négyzetkilométer területű Tokaj-Hegyalja nevét, minőségi boráról (aszú, szamorodni) ismerik világszerte.

Talán kevéssé köztudott, hogy a XVII-XVIII. században kialakult első magyarországi bortermelő és exportáló kiskörzet sajátos gazdasági és kulturális tájegység. Különleges értékét a rendkívüli adottságú termőtáj, valamint a borok érlelésére használt, egyedi mikroklímájú pincék adják.

A Hegyalján gyönyörű környezetben fekvő kis helységek sorakoznak: Tolcsva, Erdőbénye, Olaszliszka, Bodrogkeresztúr. A Szerencs felé néző lejtőn pedig Mád és Tállya található. Mindegyik település határában kitűnő bor terem.

A Bodrog és Taktaköz síkvidéki területeiből kimagasodó tokaji Nagy-hegyet speciális élőhelyi adottságai és mikroklimatikus változatossága híres szőlőfajták termesztésére tették alkalmassá. Fontos élőhelye emellett az egykori erdős sztyeppek állat- és növénytársulásainak is.

A Tokajhoz közel eső Bodrogzugot és a Bodrogköz alacsonyabb területeit a Bodrog és a Tisza a tavaszi áradáskor elönti, és valóságos tengerré változtatja a vidéket. A táj arculatát a folyókat kísérő morotvák, illetve a folyók menti galériaerdők és ártéri füzesek határozzák meg, melyek közül a legszebb a védett Longi-erdő.

Tokaj-Hegyaljától keletre a Bodrog és a Tisza határolta vidék a Bodrogköz. A Nagy-Milic és a Háromhutai-hegycsoport határolja a Hegyköz területét, amely kiterjedt erdős vidék.

A Bodrogközt a Hegyköztől elválasztó folyó menti völgyben két jelentős település található: Sárospatak és Sátoraljaújhely. Sárospatak vára a vidék fontos hálózati központja volt, református főiskolája nemzedékekre fontos kulturális központtá avatta. Sátoraljaújhely a XVII. századtól egészen a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye kialakulásáig Zemplén vármegye székhelye volt.
(Forrás: Vendégváró.hu)
   
  Eperjes-Tokaji hegység

Az Eperjes-Tokaji trachithegység a Hernád és Tapoly-Ondava völgyei közt É-ról D-felé vonuló hegylánc, melynek főbb tagjai a Sóvári hegység v. Simonka (1092 m.), a Dargó-csoport (Téres 841 m.) és a tokaji Hegyalja (Gergelyhegy 787 m.), melynek D-i és DK-i lejtői azelőtt a legkitünőbb magyar bort termették. E hegylánc legdélibb sarokbástyája a különálló Tokaji-hegy (516 m.).
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)

Az ÉNy. -i felvidék vulkánikus zónájának egyik darabja, amely a Sajó völgynyílásából egészen Eperjes vidékéig tart. Ny. -ról a Hernád, K. -ről az Ondova-Tapoly széles völgye, ill. síkja határolja. Az E. határozott folytatása a Ptacsnik, ill. Selmecbánya vidékéről kiinduló vulkánikus gyűrűnek. A hegység túlnyomó részben eruptikus kőzetekből áll, főként andezitból, trachitból, riolitból és tufából s tulajdonképen nem más, mint tekintélyes nagyságú, mediterránkori vulkánok sorozata, amelyek meglehetősen le vannak pusztulva. Rendesen a Kapiról Hanuszfalvára vezető hágótól számítják a hegységet. Legészakibb csoportja a Sóvári-hegység, v. Simonka, amely a Simonkacsúcsban 1092 m. magasságot ér el. Innen D. felé az egyes vulkánokat vagy vulkáncsoportokat néhány száz méter magas átjárók választják el s ezek között emelkednek a 8-900 m. magas hegyek. Ilyen csoportok: a Makovicza (979 m. ), a Dargó-csoport, amelynek legmagasabb csúcsa a Téres (870 m. ). Ettől D. -re a 328 m. magas Kisszalánczi hágón vasút vezet keresztül. A hegység D. -i részét, a Bódva völgyétől D. -re el szokták a többitől különíteni, mert ennek D. -i lejtőjét (de nem az egész D. -i darabot) Hegyaljának (l. o. ) nevezik. Ezen terem a világhírű hegyaljai vagy tokaji bor. Maga a Tokaji-hegy a vulkánsortól különálló, meglehetősen szabályos, erősen lepusztult vulkán, amelynek tufái csak helyenkint vannak még meg. Ugyanilyen különálló, a sorozatból kiugró vulkán a komplikált Sátorhegy Sátoraljaújhely mellett. Úgy látszik, hogy ez a két különálló hegy tulajdonképpen csatlakozó darabja annak a másik, sokkal kisebb sorozatnak, amely a Sátorhegytől a bodrogközi Királyhelmeczi hegyen át, néhány kisebb, törmelékbe fulladt vulkánmaradvány közvetítésével a beregszászi hegyeknek vág. A Tokaji-hegy (516 m., l. o. ) és a Sátorhegy közt levő szép lejtőség változatos domborzatának, meg a kitünően málló eruptivus kőzeteknek köszönhetjük a Hegyalja kitünő borait. Itt a hegység lába előtt a Bodrog folyik, amely a hegyből jövő vizeket felfogja. A hegy lábát a folyó felett szép, magas terraszok kísérik, amelyeken a vasút vezet. Ny. -on a Hernád K. -en az Ondova, ill. a kis Ronyva fogja fel a hegyekből lejövő kis patakokat, amelyek természetük szerint nem lehetnek hosszuak. A hegyek közé, részben az eruptivus kőzeteknél fiatalabb, részben azoknál idősebb laza harmadkori rétegek nyúlnak be, az É. -i részén sótelepekkel (Sóvár). Régibb kőzetek csak a hegységen kívül találhatók, különösen a Ronyva és az Ondova közt a nagyon lepusztult Zempléni Szigethegységben.
(Forrás: vizek.hu)
   

Kapcsolódó linkek


 

  Dr. Czirbusz Géza írása, Turisták Lapja, XX. évfolyam 6-10. szám, 1908. Junius-Október,
  155. oldal

  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


A Hegyaljáról.

     A sátoraljaújhelyi Magos- és a tokaji Nagy-hegy a Hegyaljának pillérhegyei. Egyik a Tisza, másik a Ronyva síkságára dülleszkedik. Mindkettô majd egyformán magas ; az újhelyi Magoshegy 514 m., a tokaji Nagyhegy 2 méterrel magasabb. Mindkettônek keleti oldalán dobogóhoz hasonló felmenôje van, mindkettônek gazdag a vegetácziója, mely Pax szerint a pontusi flórára emlékeztet *1) és végül mindkettô széles nyírok és lôsz környezetbôl kimagasló, lapostetejű, a tetô felé hirtelenül meredek (miként a balatoni bazaltkúpok) trachyt- törzsök ; csakhogy az újhelöyi hegy amphibol-trachyttal (Grünstein) tetézett ryolith, a tokaji vulkán pedig szétömlött rhyolit-láva. Ezért hatféle sugárzó éleivel pókhoz hasonlít, míg az újhelyi Magoshegy magában hegyes kúpnak, kisérô hegytársaival felrobbant kráternek : szómának látszik.

     A vulkánoknak ugyanis némelyeknek nézete szerint három fejlôdés-stádiuma van : 1. A vulkán kimagasló füstölgôvel tűzhányó kúpot alkotz ; 2. kicsorbult kávájú lávával telt kráter lesz belôle, minô a Mauna Loa és Kea a Havaii szigeten ; 3. végül felrobbanik és széttöredezett kráter-nyom vagy szóma válik belôle minô pl. a Krakatoa és a Pelée vulkán. A Vezuviónak is van ilyen szómája, régi kráterje, melyen belül az új tölcsér támadt. Ilyennek mondták dr. Cholnoky Jenô és Siegmeth a Magoshegyet, a mely Ch. szerint tájképi speczialitása a Felvidéknek ; érdemes arra, hogy a turista foglalkozzék vele.


I.

A Magoshegy.


     Az újhelyiek Magosnak ejtik nem Magasnak állítólagos szómájukat, melynek a Ronyvára nézô lejtôjére építették a XIV. században hepe-hupás, három fokozatban lehanyatló városukat. Ezért kicsinyek a házak udvarai, igen lejtôsök a hegyoldal hajlásában épített keresztutczák, hullámzatos a fôutczájuk, mely a Magoshegy széltében majdnem 4 kilométer hosszúságban terjed. Az elsô fokozat a vásártérrel a hegy oldalába vágódik ; tótos neve Hecska és Drzsiköz. *2) Vele párvonalos s három névre keresztelt (s.-pataki-út, Kossuth- és Kazinczy-utcza) fôutcza s alatta a Ronyvának jobb partján húzódik a harmadik fölszintes fokozat, melyen a modern Ujhely épül és tágul. Ma inkább magosalja Ujhelyenek lehetne a várost nevezni, nem sátoraljának, mert eltekintve attól, hogya a sátoralja elnevezés a XII. század lakásaira, nem a Sátorhegyre vonatkozott, a Sátorhegy alatt ma város nincsen, legfeljebb szôllô és kôbánya. A Magoshegy alá azért húzódtak, mert a Bodrog kiöntésekor visszaszorítja a Ronyvát egészen a Némahegyig, a meddig a Bodrog és Ronyva kiáradt víze terjed és mert a Magoshegy lábán sorakoznak a legjobb kutak, a mi fontos körülmény a lakosoknak a v´zben szegény trachyt- hegység szomszédságában való letelepülésére.

     Legszebben látszik a Magos ötös hegycsoportja Borsi felôl napszállat után, midôn éles vonalakban válik ki a még megvilágított égaljnak hátterébôl a magos merész kúpja, mellette a Kis-Magos, Borzhegy, Hajagos, Várhegy, Kopaszka, a koporsófödél alakú Sátorhegy és a Némahegy.

     A ki S-A.Ujhelyrôl fel akar a Magosra jutni, válogathat utakban. Legkényelmesebb, de leghosszabb is az északi út a Torzsás nevű cserjés dobogón keresztül. A városból gyalog a Torzsásig háromnegyed óra, ugyanannyi a Torzsás bokros hátán való törtetés, a honnan fél óra alatt elérjük a Magos tetejét. A keleti (város felôl való) dombságnak szôllôi felett két gyalogösvény vezet. Egyik az úgynevezett ungvári pinczék mellett egyenest a tetôre, de ez unalmas és fáradalmas út ; a másik az apáczák szôllôje fölött a Magoshegy oldalán erdôn és ligeteken át a Hármaskút felé kalauzoló ösvény, melybôl a sarki beforduló elôtt zig-zeges erdei ösvény fut fel a tetôre. Ez pázsitos kellemes út. Élvezzük a Magoshegy erdeibôl leáramló friss levegôt, a Ronyva síkságából felcsapó meleget, gyönyörködhetünk az alattunk elterülô szôllôk gerezdés soraiban, a szemlözti zempléni szigethegység ôsrégi terraszaiban, a Ronyva kanyargós folyásában s a hegyek oldalán guggoló fehér falvakban. A lazi erdôs katlan elôtt azután balra térünk és mérsékelt lépésben feljuthatunk a Magosra. Úközben megriadt eprész-lányokkal találkozunk, kik a Magoshegy erdejében a tilalom ellenére eprészgetnek és a közeli hármaskúti völgyben költik el falat kenyerüket. Tudja azt a jólelkű csôsz, hogy igen szegény lánykák, nem is veszi el tôlük ezt az egy-egy csupor epret, málnát vagy tinoru-gombát.

     A Magosnak a Zsólyomka *3) csermely felôli oldalán szintén két ösvény vezet szôllôk között a hegyre. Egyik a Magos ereszkedôjének hajlatában, a másik a Borzhegyre menet egy szôllôn (híd a Zsólyomkán és zöldre festett rácsos kapu) keresztül. Kalauz nélkül azonban príma vista ne menjen senki a Magosra, ha mindjárt megengedik a szôllôtulajdonosok az átmenetelt, mert a szôllôk felett haraszt áthatolhatatlan bokorzat, majd erdô következik, mely a kilátást elzárja s a tájékozódást a begyepesült, sok helyen megszakadt ösvényen lehetetlenné teszi. Én három ízben tévedtem el a Kis-Magos és a Borz elôhegyek erdejében.

     Így van ez a Torzsás felmenôjén is. A mint a cserjésbôl kibontakozunk, csak a felsô végében vesszük észre, hogy széles erdôs völgy választ el még a Magoshegytôl, mely innen nézve egészen különálló hegynek látszik. Mivel a Torzsás mint valami felhányt sáncz öleli körül (a város és Bányácska falu felôl) a Magost, keletre fordulunk s oldalt vágunk neki. Körülbelül 100 m. a tetejétôl sűrű haraszt és cserjéssel kell lépésrôl-lépésre megbirkóznunk, majd hónaljig érô kórók és bokrok következnek. Nevezetesen farkasbogyó, hólyagos mogyoró, ökörfarkkóró, málna, eper, szederbokrok sok róka és fecskefarkú pillével. A talaj sima, gyepes, följebb gidres-gödrös lesz. A legurult trachyt-darabok mindinkább nagyobbak, a lyukak, gödrök körülöttük sűrűbbek és mélyebbek lesznek. Vigyázni kell, hogy a szikla sima lapjáról le ne csússzunk vagy lábunk valami gödörben ki ne ficzamodjék. Végre elmaradnak a cserjék, letörpülnek a bokrok és helyüket szebbnél-szebb virágok foglalják el különösen a lythrumok, kecskedísz orchydeák, genisták, epilobium, bogáncs és kosborfélék, szironták, campanulák és ernyôs virágoknak válfajaiból. Közel a tetôhöz üreges beszakadást látni. Azon felül már gyorsabban lépkedhetünk és csakhamar elérjük a jelzô poznával jelölt gyepes keskeny tetôt, mely hét lépés széles és 24 lépés hosszú Bányácska felé lehajló, három oldalról igen meredeken felnyúló laposság. Egy pár kopott bogáncs-kóró teng-leng a széljárta tetôn s minduntalan fecskefarkú és kardos pillangó vetôdik fel napos, kiszikkadt pázsitjára.

     A kilátás eléggé tetszetôs, mert Sátoraljaujhelyen kivül Sárospatakot, Szerencset, hét falut, a Ronyvának vályúformájú völgyét és a Bodrognak szigetekkel (Auen) tarkított rónaságát, a Vihorlatot, a Szigethegységet, a tokaji hegyet, a sovár-tokaji hegységet lehet hamarosan megpillantani.

     Abból a romkráterbôl azonban, mely a Zsólyomka fejénél oly gyönyörű körképnek tetszik : - innen a tetôrôl nem látszik semmi. Amonnan nézve a Magos, a Borzhegy, a Sátorhegy, a két Kopaszka és a Várhegy csakugyan körben állanak. A Magoshegy tetejérôl, ellenben, háttal Ujhelynek fordulva, csupán két hegysort és két mélyedést látunk. Az egyik a karcsú Hajagos, a lecsapott tetejű és oldalú Sátorhegy és Várhegy vonulata, mely a Fekete és Somló folytatásának látszik, a másik hegyvonulat a Magoshegy és a két Szár vagy Kopaszhegy egészítik ki. A két vonal között mélyedô völgyület egyxike délnek S-Patak felé nyílik, ez a Zsólyomkának bevágott csermelyvölgye ; a másik észak felé Rudabányácska felé lejtôsül s a Torzsás völgyzúgát, a hármaskuti (Potocska-csermely) és lázi (Fehérpatak) erdôs horpadásokat foglalja magában. A két vonulat közé ékelôdik a Kis-Magos és Borz-hegy, a Nagy-Magos és Hajagos a Sátorhegy felé, melyek felülrôl nézve a Magosról és a Hajagosról legurult omladékkövek halmazainak látszanak, a mint a Torzsás patkóformájú nyúlványa is a Magos derekához tapadt földnyelvnek látszik.

     A mikor t. i. a Ronyva völgye a bodrogközi szarmáta-tengernek öble volt, akkor ez a Magoshegy öt vagy hatkúpú sziget lehetett, és a Feketehegy rhyolitos andezit szigetével együtt talán iker-szigetet alkotott. Akkor a radványi és Hosszupatak tuffás mélyedékje is el volt öntve s így az ikerszigetet keletrôl és észak felôl a ronyvai öböl, nyugaton a radvány-hosszúpataki tengerszoros vehette körül. Ebbe a tengerbe nyúlt be a Magosnak Torzsás földnyelve.

     Határozott kráterformának látszik azonban a Magoshegy trachyt-csoportja a Sátorhegyrôl.


II.

A Sátorhegy.


     A névadó hegy alakjáról kapta nevét, mert a legjellegzetesebben mutatja a háztetôformájú sátor alakját. Azaz a két ágasra terített ponyvasátorét, melyet a magyarok ázsiai hazájukban használtak. Teteje hosszában elnyújtott keskeny, alig 4-8 méter széles él, melyrôl jobbra-balra meredekül levágódik a hegyoldal. Gerinczének eleje meg a vége szintén le van csapva s még meredekebb a hegynek fenn összeszűkülô derekánál.

     Ez a sátoros typus gyakori a zempléni Hegyalján. A Várhegy (337 m.) pl. alulról kúposnak látszik, de a Sátorhegyrôl nézve, ennek is határozottan sátoralakja van. Már a kis Kopaszka (346 m.) olyan hegyes homogén kúp, mint a balatoni Hegyesd. Hegyes kúpra emlékeztet a felében letarolt Hajagosis, de csak a Sátorhegyrôl; a Magoshegy alulról szintén tökéletes hegyes kúpformát mutat, már Bányácskáról nézve elnyúlt hegyes kúpot. A Kopaszka 364 m. magas tompa kúpja felsô peremén közelrôl, a májuskúti völgy oldalán majdnem falszerűen meredek trachyt-fejet mutat, a Magosról abból mitsem látni. A Magoshegy a Ronyva mellékérôl a Torzsással egynek látszik, csak felülrôl, a hegy tetejérôl látjuk, hogy a Magos három ágat ereszt északra és nyugatra : a lázi hátat, a Torzsást s a Kis-Magost, egyet pedig délre a Zsólyomka felé. Egynek látszik itt a Hajagos a Sátorhegygyel, pedig jókora mélyedés választja el a kettôt, melyen a bodnárvölgyi lövöldébe mennek.

     A Sátorhegyre az újhelyi hegység legszebb völgyébôl a Kopszka és Sátorhegy (461 m.) között mélyedô Májuskúti völgybôl szokás menni. Szintén szôllôk mellett és felett, részben a Bodnárvölgybe vezetô erdei úton, honnan merészen nekivágunk a Sátorhegy erdôs és mindenünnen meredek törzsökének. A teteje felé, hol a leguruló kövek is sokasodnak, a füves hegyoldal meg csuszamlós, bizony majdnem 20°-16°-ú lejtôn kell kapaszkodnunk. Fölfelé három méteres bokrozat állja el utunkat, ösvényt sehol sem látni, mert a gerinczen vezetô régi utat teljesen befödte a haraszt és csak akkor állunk meglepôdve a Sátorhegy gerinczén, ha már a fekete áfonya, málna, szeder és fekete bodza bokrain túl vagyunk ; a hol rendesen valami fekhelyérôl megriasztott ôz adja tudtunkra, hogy felértünk a Sátorhegy tetejére.

     A kilátás szebb és tanulságosabb a magoshegyi kilátásnál. A lábunk alatt elterülô síkság félkörében látunk egy csomó községet ; a két Toronyát, Mikóházát, Regmeczet, Szomotort, Jegenyét, Barit, Szôllôskét, Ladmóczot, Szerdahelyt, a két Kövesdet, két Bereczket, Sáros-Patakot, Vajdácskát, Karcsát az érdekes román templommal s két megmagyarosodott német falut : Károly- és Trauzonfalvát. A körülölelô hegyek karéjában a makkoshotykai hegyet, virmányi erdôt, Király-, Száva- és Feketehegyet, a Nagy-kilátót, a kövesdi Trachytdúczot várával, a Szigethegység ôsdomborulatát. Látni továbbá a Ronyvának egyre keskenyedô és mélyedô torkát, a zempléni hajdani ôssivatagot felszántott homobuczkáival, a Bodrog és Tisza kanyarulatait. Látni végül tisztán a szomat, a Magoshegy felrobbantott kráterjének maradványait, a Magost, Hajagost, közuöttük a Borzhegyet és Kis-Magost, a Kopasz- és Várhegyet (337 m.), Némahegynek (173 m.) nevezett zsámolyával együtt. A hegyek elrendezkedése valóban egy kelet felé beszakadt kráter romjaira mutat, ha t. i. a Borzhegy és Kis-Magos nem késôbbi beékelések. Ezek nélkül ez a beszakadás oly Caldera, minô Stübel véleménye szerint egyidejű a horpadékkal. Mert mégis csak feltűnô, hogy a Magoshegy s a Kopaszkának rétegei fejüket kifelé meresztik s a szakadás felé dűlnek, nem pedig fordítva. Ezt a kopaszkai, zsólyomkai kôbányákban lehet megfigyelni. Ha ez a beszakadás a Magoshegynek felrobbantott kupjának helyén mélyed : akkor nemcsak a Zsolyomka, hanem Ujhely és S.-Patak felé folyt le róla a kivetett láva, következôleg arra felé menedékesebbnek kell lennie a hegy oldalának. Ha pedig felrobbant kráter, szoma volt ez az ötös-hegy, azok mintegy hanyattvágódtak volna e robbanástól s kifelé dôltek volna, mi nincsen úgy. Kifelé, azaz délfelé dűl ugyan a Sátorhegy, de annak meg ellenkezôleg a kráter belseje felé kellene mutatnia szakadék oldalát, pedig a Hajagos és S.-Patak felé a legmeredekebb. De ezek csak futólagos turistás megfigyelések. Lehet, hogy az ötös-hegy szoma, volt kráternek peremmaradványa, de akkor is a Várhegy nem a kráter közepén támadt, miként az a Zsólyomka forrása felôl látszik, hanem a Sátorhegy vonalába esik a valószerűen ugyanannak a vulkános ajkulásnak hasadékján tódult kifelé, melyen a Hajagos-, Sátor- és Várhegy egyenkint kitörtek vala. *4)


*


     A májuskuti, hármaskuti, zsólyomkai völgyek, a Torzsás, Sátor-hegy szebbnél-szebb kirándulás- és sétahelylyel kínálkoznak. A hármaskuti források épp oly kitűnôk, mint a sátoraljai Anna-, József-kútforrások. A villás szôlôk- és jeles pinczéirôl (szomorodni, aszúbor) csak az tud beszélni, kinek része volt bennök. Olcsó az ujhelyi piacz. Hetivásárokon mindent lehet kapni, a mi nyaralóknak kell. A nappalok melegségét mérsékli az erdôs hegyekrôl lefolyó üde erdei felszél, a hajnali és estéli órákat pedig kellemesebbé teszi a Bodrog síkságáról feláramló síksági alszél. A Bodrogban (kocsin egynegyed-, gyalog félóra) hideg, a zsólyomkai omlásban kádfürdôket, Hadházon vasasvízet, Erdôbényén timsóst, Szobráczon glaubersavas kénfürdôt lehet kapni. Minden közel van Ujhelyhez. Közel van Kassa, Ungvár, a Vihorlát, Lemberg (8 óra), Krakkó (12 óra), a Tátra, a Tisza, Helmecz, Lelesz, Szentes és Karcsa román stílű templomával. Közel vannak a vinnai, jeszenôi, kövesdi, füzeséri, regéczi várromok, szóval Ujhelyen fôvárosi ember igen kellemesen és olcsón tölthet 6-8 hetet ; kivált beteg, vézna gyerekek üdülnek föl és kapnak erôre hamar az ujhelyi hegyek között. Azért ajánlom Ujhelyt és vidékét a turisták és üdülôk figyelmébe. Itt bizonyára többet talál, mint Tokajon, habár a tokaji hegy a Bodrog és Tisza síkjával szintén vonzó tájék.


III.

A tokaji Nagyhegy.


     A tokaji Nagyhegy mindene Tokajnak. A nélkül soha sem lett volna város, ha mindjárt a Bodrog és Tisza összefolyásánál épült is. Lapul is hozzá kétz parallel, rosszul kövezett poros fô- és egy-két kurta keskeny, a Bodrogra és Tiszára nyíló keresztutczáival, mint gyermek az anyjához. A polgári iskolán, takarékpénztáron, szállodán, kosárfonó iskolán kivül alig van emeletes háza, de van néhány csinos, kerttel díszített magas fölszintes háza, két vashídja, három szállója, egy pár kurtakorcsmája, hol olcsó pénzen jó asztali hehyaljai (leleszi, királyhelmeczi, toronyai és tokaji) bort mérnek. Hangsúlyoznom kell, mert általában az a hiedelem, hogy csak aszú és szomorodni terem a Hegyalján, könnyű asztali bor nem.

     Az ujhelyi Magos- és tokaji Nagyhegynek sok a hasonlatossága. Szintén két fô völgyülete van, szintoly gazdag növényekben, pillangókban, szintoly köves a teteje, mint a Magoshegyé, sôt ugyanoly feljáró dobogója van, mint amannak. Két hatalmas kôbányája és a Zsolyomkánál szélesebb és hosszabb erosionális patakmedre nagy tömegben tuffal tetézett rhyolit-trachyt kôséget mutat. Csak ennyiben mondhatni homogennek a vulkán alkotását. Mert a mint a balatoni kúpok bazalt jellegét nem alterálja, hogy náluk a bazalt törmelékkel fordul elô, a Kelemenhegy andezit jellegét sem, hogy a tuffákkal és konglomeráttal váltakozik, úgy nem változtat a tokaji hegy rhyolitos jellegén semmit a tuffás törmelék váltakozása. Sôt ha a tuffa csakugyan fiatalabb alakulása a régibb kôzetnek, homogennek vehetjük geogr. értelemben a tokaji hegyet. Abban tévedtem, mikor multkori értekezésemben (XIX. évf 1-4 sz.) rétegesen feltöltött vulkánhegyek létezését tagadtam az északkeleti trachytvidéken, - inkább azt kellett volna állítanom, hogy ritka az egyféle lávából mintegy egyöntésre készült homo-, helyesebben monogen vulkán, minô pl. a Somlyód a Némahegyen túl, vagy a Kis-Kopaszka ; gyakoribb ellenben a többféle lávából összeolvasztott vulkán, hacsak a trachytok metamorfozis útján át nem alakulnak külön válfajokká. Így szürke idôs andezitbôl kénegezés folytán idôvel zöldtrachyt válik.

     A vulkánosság mai felfogása szerint különben mellékes, mono- vagy polygenetikus volt-e, azaz egy- vagy többféle szerkezetű lávából lett-e a hegy? Valamelyes kürtôjének (Schlot) minden vulkánnak kellett lennie, melyen a láva vagy lávák kiömlöttek. Egyszerre történt-e az, miként a homogen vulkánoknál és a szélességben kiömlött lávatakaróknál (sóvár-tokaji, Vihorlathegység), avagy több ízben, idôszakonkint, hogy tuffa- vagy törmelékrétegek képzôdhettek, míg egy új láva megint elöntötte a régi takarót (ujhelyi és balatoni hegyek), ez csupán a felbuggyant lávapép (magma) víztartalmától függött. Ha vizes volt a pép, felrobbant és széjjelvetette a kürtôjét a benne meggyülemlett vízgôz ; ha pedig sűrű volt a magma, egyszerűen kifordult belôle. (Lövl, Geologie 196. l.) Sôt van olyan eset, hogy ugyanegy vulkán idôszakonkint különnemű lávákat ömleszt. A Péle-vulkán állítólag trachyt- és bazaltlávákat, tehát teljesen heterogen lávákat ömlesztett egyszerre! Ez a különös eset legfeljebb a petrografust érdekli. A geografusnak elég tudni, hogy a vulkán egyféle (homogen) minôségű (bazalt, trachyt, diorit stb.) lávákból vagy lávából dagadt hegymagasságnyira.

     Ily értelemben mondom homogennek a tokaji Nagyhegyet is.

     A hegyre Tokaj felôl több helyrôl lehet feljutni. Legrövidebb, úgy láttam, a lutheránus temetôn keresztül vezetô gyalogutat követni, mely szôlôk közlött, igaz elég hirtelen halad, de jól járható ösvény. Nem kell bokrokon és cserjéken keresztül törtetnünk. Legelôbb is az tűnik föl, hogy kevesebb a tokaji hegyen a felújított szôlô, mint a Magoson és gyakori a terrasz- mívelés, mi ott alig látható. Ezt a tokajiak úgy látszik az olasz telepesektôl tanulták. (Olasdz-Liszka, Ó-Tolcsva, Mád, Medianum, Tálya-Taliana). A hegyoldalt felaprozzák fokozatokra. Azokat vízszintesen kiegyengetik és kövekkel rakják körül. Az egyes fokozatokat pedig grádicsos határbarázdákkal kötik egybe. A tokaji szôlôk különösen a hegyet környezô dombokon jól vannak megmívelve, magasan húzódnak fel ; de azokon felül még mindig van kukoriczás vagy krumplis föld, mit szôlônek lehetne fölhasználni. Úgylátszik elmultak a régi jó idôk, midôn kompon szállították a Tiszán túlra a tokaji bort. Ma a czukrozott és szeszelt borhamisítások elriasztották a vevôket. Túl a szántókon következik egy ló-legelônek használt lankás hegyoldal. A lankán felül sok virággal élénkített bokroshely terjed fölfelé, a melyen alacsony tölgyes cserjék galagonya-, mályva-, rekettyés bokrokkal váltakoznak. A b okrok aljában és közepén viola, méhvirág, vadretek és repcze, zab, vadrezeda, fecskefű, gerely, kék és sárga csigacsô, szalagbércse, bokrétás, klárisos és karthauzi szegfűféle, gerely, esparzett, ezerjófű, kék és sárga kerep, réti füzeny, pimpó, koronilla, árvácska, zsalya, levendula, veronika, tejoltó galaj, cziczkóró, szamárbogáncs, itt-ott gyökönke virít. A cserjésen túl sok kaszanyüggel, perjével, rozsnokkal, szulákkal benôtt rétség, majd feljebb a hegy köves oldala következik, a hol feltűnôen soka kígyószisz, árnô, komócsin, itt-ott bojtorján, csüllöng és szironta. Nemsokára megpillantjuk a hegy púpjára feltűzött jelzô fapiramist, alatta látszik a 516. M. T. 1900 magasságot jelzô kô.

     A hegy teteje 300 m. hosszú és 150-180 m. széles, köves, apró fűvel benôtt hát, melyrôl egyszerre kilátni a Hegyaljára, a Bodrogközre és a Nagy-Magyar Alföldre. Azon sok morotvát, holtágat, kanyarodó folyókat és felcsillanó lappangó ereket látni. A Tisza, Bodrog, a Takta ere zöldülô láposaival, ligeteivel felsankolt partú kanyarulataival hangulatos képbe olvadnak össze a Tarczal, Mád, Rakamaz, Nagyfalu, Eszlár, Zombor és Szántód községeivel. Vagy tíz falut látni a tetôrôl s a hosszúra nyúlt Tokahj városát, melyet a Bodrog egészen bekerít, csak a hídon alul érinti a Bodroggal egyesült Tisza a város partját. A vashídnak úgy láttam nagyobb a kelendôsége, mint a kompnak.

     Jól látni továbbá a keskeny szalagot, mely a két folyót egymástól elkülöníti s azt is, hogy régebben a Tisza ezen keresztül folyt Rakamaz és Nagyfalu felé, a míg a mostani medrébe átcsapott. Valamennyi látókörünkbe jutó folyó a jobbpartját iszapolja és a balpartját rongálja. Azért ez utóbbi meredek, szakadékos, mélyvízű, miként a hajók járatán látni, a túlsó ellenben zátonyos, sekély, kivéve a Bodrognak a hegy alatti keskeny, de mélyvízű partját, melyet a Nagyhegyrôl legurult kövek csináltak keskeny átkelô helylyé s alkalmat adtak a város keletkezésére.

     Igen szépen látszik még a magoshegy, a Vihorlat, a bényeli, tarczali, mádi hegysor, de nyugat és dél felé ködbe vész a láthatár pereme.

     Érdekes a hegy tetején levô két méter széles katlanforma beszakadás, melyet apró kráternek neveznek, ámbár csak lemélyedt sziklaüreg, a láva összehúzódásakor támadt hézag. Most a czikázásban elfáradt kardos és fecskefarkú pillangóknak, róka-, atalanta-, gyász- és czitrompilléknek hűsülôhelye.

     Lemenet a lôszbe vágott árkos utat használjuk, mi egy óráig tart. A felmenetelre másfélórát kell számítani ; látnivaló tehát, hogy minden turista megteheti a kirándulást egy délelôtt. Lemenetkor a két kôbánya mellett s egy patak mentén haladunk, melynek kômedre fokozatosan van kivájva s oly tanulságos, mint a magashegyi Zsólyomka omlásos medre.


*


     A tokaji és ujhelyi trachythegyeken kívül van még egynéhány kimeredô trachytducz a Bodrogon innen és túlnan, pl. a kövesdi Tarbuczka (279 m.), v. szerdahelyi Bakhegy (168 m.), a királyhelmeczi (260 m.), a szentesi palásan szetváló (167 m.) trachytdomb. Nem e trachytduczok, hanem a körükben elterjedô zempléni ôs sivatag igen nevezetes geografiai esemény, melynek megalapítása, felfedezése dr. Cholnoky Jenô zsenialitásának elévülhetetlen érdeme. Nem akarok eléje vágni e fölfedezés leírásának, csak a mennyiben szerencsém volt a jeles tudóssal e felszántott buczkás sivatagon néhány napot tölteni, az ott tapasztaltakat a magam geogr. eszemmel beléillesztem az északkeleti trachytok leírásába.

     Tudvalevôleg már Tokaj alatt túl a Tiszán kezdôdik a Nyírség buczkás plateauja. Ezeknek a buczkáknak homokja dr. Cholnoky szerint tiszta sivatagbeli sivány futóhomok. De van ilyen a zempléni síkon, nevezetesen a Bodrogközben is. Mivel a trachythegyekbôl kitört folyók Tisza, Ung, Laborcz törmelék-kúpjai nyirokból, agyagból, uszadékhomokból valók : e sivány homok nem a törmelék-kúpokból való ; lefújta a kassai föhnszél a trachythegyekrôl vagy még messzebbrôl hozta.

     Minden esetre nem véletlen, hogy a föhnszél medre a Hernád, Laborcz, Ondava folyók mentén éppen belevág a Nyírség délköri hosszanti irányába. A Kárpátok gerincze ott a legalacsonyabb, a hol a N. szél átkél a Kárpátok vonulatán, a Vihorlat, sóvár- eperjesi és a Bükkhegység szintén akkora réseket hagynak, hogy a Hernád, Laborcz, latorcza, Ondava folyók irányában könnyen lezúdulhat a síkságra. Lehetséges ezek után, hogy ezt a sívóhomokot a föhn hozta Galiczia plateaujáról vagy máshonnan és összefújta homobuczka sorokba. De megjegyzendô - ez már az én mehjegyzésem - , hogy a Bodrog kemény agyagfenekén felalul trachytomladékot és sodralékot találni, azon ülepedett le az iszap, kiiszapolt homok stb. A futóhomok legfölül alkot néha 10-15 m. vastag buczkákat. Dr. Cholnoky Jenônek tehát az a nézete, hogy a futóhomokot lefújta a föhnszél a nyírségi diluvialis plateaura, ahol most nagy telepekben fordul elô. Más szóval a sivatag a zempléni síkságról áttolodótt, elvándorolt a szabolcsi rónaságra. Ez az oka a Tisza csapi hajlatának s a Bodrog kanyargós voltának. A ki Tokajt, Ujhelyt megnézi, ki ne felejtse a programmból a két ôs sivatagot, mert a trachytokkal függ össze.

 

*1) Pax: Pflanzenverbreitung i. d. Karpaten. 1898, 185. l.

*2) Dróz, derz ó-szlávban erdô, driuso (gót) = hegylejtô.
Dr. Cz. G.

*3) Nevét az omlástól (oroszul szlom) kapta, mert mély árkot vájt a Magosnak murvás málladékába.
Dr. Cz. G.

*4) A dr. Szabó József által leírt kitódulás helyét, hol rhyolit ékelôdött a zöld trachytba, nem találtam. Valószínűen beépítették az ujhelyi új honvédkaszárnya udvarába, de Spottkovszky tanár szôlôjében van egy másik intrusio, hol zöldes puha trachyt ékelôdött barna kôzetbe. A zöldes kô a levegôn megkeményedik és igen jó fehét építôkövet ad.
Dr. Cz. G.

 


Megjegyzések


   Cholnoky Jenő


 Dr., (1870. július 23., Veszprém -- 1950. július 5., Budapest)

Apja, Cholnoky László köztiszteletben álló ügyvéd volt Veszprémben. Anyja, Zombath Krisztina nyolc gyermeknek adott életet, közülük három fiatalon meghalt. Középiskoláit Veszprémben és Pápán végezte. Érdeklődése már ebben a korban a földrajzra irányult, gimnazista korában írta első "földrajkönyveit". Apja azonban nem a Tudományegyetemre, hanem a Műegyetemre íratta be, mondván: a tanárok mind szegények.

A mérnöki diploma megszerzése után 1892-ben a Műegyetem vízépítési tanszékén kapott tanársegédi állást Klimm Mihály professzor mellett. Közben megismerkedett Lóczy Lajossal, az akkor már világhírű földrajtudóssal és Ázsia-kutatóval, aki 1894-ben meghívta őt maga mellé asszisztensnek a Tudományegyetem földrajzi tanszékére. Ez a "pályamódosítás" végleg meghatározta életútját, de a geográfiai kutatómunkában is kitűnően tudta hasznosítani mérnöki ismereteit és műszaki rajztudását.

Lóczy Lajos ajánlására 1896-ban szerény ösztöndíjjal Kínába ment tanulmányútra. Mestere azzal a feladattal bízta meg, hogy tanulmányozza a Kína-alföld nagy folyóinak deltavidékét, derítse fel a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Utazása közel két évig tartott, ezalatt feldolgozta a deltavidékek hidrográfiáját, felfedezett egy nagy lávamezőt Mandzsúriában, és a néprajtudomány számára is értékes anyagot gyűjtött. Naplója 1235 rajzot tartalmaz, köztük sok vízépítmény és különféle mérnöki pontosságú ábrázolás.

Kínából hazatérve adjunktussá léptették elő. A mérnöki diplomája mellé megszerezte második doktori oklevelét, és nem sokkal később a leíró földrajz magántanárává habilitálták. Feleségül vette Barrois Petronellát. Három gyermekük született: Béla, Tibor és Ilona. Bélából a botanika híres tudósa, Tiborból Kossuth-díjas műegyetemi tanár lett.

1905-ben a kolozsvári Tudományegyetemre nyilvános rendes tanárnak nevezték ki, és megbízták a tanszék vezetésével. 15 évet töltött Kolozsváron, magas színvonalra emelte az egyetemi oktatást, közben részletesen tanulmányozta és leírta Erdély természeti viszonyait. 1919-ben a románok bevonulása után menekülnie kellett Kolozsvárról. Budapesten földrajzi szakértőként beosztották a béketárgyalásokat előkészítő bizottságba. 1920-ban az MTA levelező tagjává választotta, a következő évben pedig kinevezték a budapesti Tudományegyetem tanszékvezető tanárává. Kifosztott, elhanyagolt tanszéket örökölt elődjétől, Czirbusz Gézától, de kitartó munkával újra nemzetközi színvonalra emelte a hazai földrajzoktatást. Tanítványai sorából olyan kiváló professzorok emelkedtek ki mint Bulla Béla, Kéz Andor, Szabó Pál Zoltán, Kádár László. Hetvenéves volt, amikor 1940-ben nyugállományba vonult. Otthonában szakadatlanul dolgozott tovább, 80 éves korában bekövetkezett haláláig.

Cholnoky Jenő a magyar geográfia legnagyobb tudósainak egyike. Hunfalvy János és Lóczy Lajos munkásságának folytatója. Tudományos kutatásainak területe tág határok között mozgott, a geográfián kívül maradandót alkotott a hidrológiában és a klimatológiában is. A természeti földrajzon belül elsősorban a felszínalaktant (geomorfológiát) művelte. Az amerikai W. M. Davis szemléletét tette magáévá és honosította meg hazánkban, miszerint a domborzati formák szakaszosan változó (ciklikus) lepusztulási folyamatok eredményeképpen jönnek létre. Ennek szemléltetésére nagyszerű tömbszelvényeket készített, melyek a fél évszázáddal későbbi tankönyvekben is helyet kaptak. Utólérhetetlen sikereket ért el a földrajzi ismeretterjesztésben. Mintegy 50 könyvet adott ki, továbbá 700 különféle tudományos dolgozata és népszerű cikke jelent meg. Lebilincselő előadó volt, egyetemi előadásain a tantermek zsúfolásig megteltek. Szerte az országban több ezer népszerű földrajzi előadást tartott. Ő vetített először színes diaképeket Magyarországon, amelyeket maga állított elő fekete-fehér diapozitívok átfestésével. A mérnöki pontosságú szakmai rajzokon kívül mesteri grafikákat készített és művészi tájképeket festett.

Mint kolozsvári tanár az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) elnöke volt. Az MTE előbb vidéki választmányi tagja (1908-1917), majd 1920-tól elnöke volt egészen az MTE 1946-ban történt feloszlatásig. A Magyar Turista Szövetség társelnöke 1918-1923 és 1940-1941 között.

Főbb művei:
  • A Balaton limnológiája, Budapest 1897.,
  • A futóhomok mozgásának törvényei, Budapest 1902.,
  • A Balaton jege, Budapest 1907.,
  • A Balaton hidrográfiája, Budapest 1918.,
  • Általános földrajz I-II., Pécs-Budapest 1923.,
  • A földfelszín formáinak ismerete, Budapest 1926.,
  • Magyarország földrajza, Budapest 1929.,
  • A Föld és élete, Budapest 1936-37., (6 kötet, összesen 3618 oldal).
  • A sárkányok földjén, (kínai utazásai)
  • A tengerfenéktől a csillagokig, (népszerűen a csillagokról, meteorológiáról és a földkéreg -- hegyek, folyók, gleccserek, sivatagok, vulkánok -- változásairól)
Írásai:
(Forrás: A magyar hegymászás és turizmus arcképcsarnoka)
 
   Sárospatak


 A Bodrog folyó két partján terül el ez az õsrégi város, amely már történelemelötti idõkben is lakott hely volt. Lehet, hogy a Bodrogról nyerte patak nevét. A Sáros szócskát pedig a Bodrog és Ronyva közt elterülõsáros vidék után kapta. Latin neve Potamopolis. A hagyomány szerint Jaroszláv kievi fejedelem leánya, Agmunda királyné jegyajándékába kapta volna a várat s így a város királynéi város volt. A város hamarosan igen jelentôs állomása lett a kereskedelemnek is, mert a Lengyelország felé irányuló forgalom a városon keresztül bonyolódott le. A tatárok pusztítása után olasz telepesek jöttek, 1254 után. Ekkor kezdôdött a szôlômûvelés, amely hamarosan világhírre tett szert. A feljegyzések szerint Patak vármegye is létezett.A város kialakulásában nagy szerepet töltött be a történelmi vára. A várat I. Endre építtette. Itt született II. Endre leánya Szent Erzsébet.V. Istvánnak is a kedvenc tartózkodási helye a vár, aki restauráltatta és 1262-ben ô építtette a vörös tornyát. 1390-ben Perényi Miklós kapta a királytól.

Sok viszály és harcok emlékeit ôrizte a vár idáig is. Zsigmond király Patakot szabad királyi várossá tette 1429-ben. 1435-ben a kincstár tulajdona, de Zsigmond késôbb Pálóczi György esztergomi érseknek adta zálogba.1460-ban Mátyás vásárjogot, Pálóczi pedig egyéb kiváltságokat adott a városnak.1526-ban Perényi Péter a birtokosa.

A mohácsi csatából alaposan kivették részüket a patakiak. 1575-ben nagy pestisjárvány pusztított Patakon, minek következtében lakói közül sokan eltávoztak. 1582-ben Dobó Ferenc birtokolta. 1584-ben Balassa Bálint esküvôje volt a várban Dobó Krisztinával. 1608-ban a kincstáré s innen került Lorántffy Mihály, majd 1614-ben annak leánya Lorántffy Zsuzsanna birtokába. Igy került a birtok a Rákóczi-családhoz. I. Rákóczi György nagyon kedvelte Patakot. Alatta kezdôdött a híres pataki fôiskola elsô fénykora. Rákóczi lôpor- és ágyúgyárakat is létesített Patakon. Itt ajánlották fel neki az erdélyi fejedelemséget. Fiai itt jártak iskolába.
I. Rákóczi Ferenc. 1670-ben átadta a várat Spork János császári tábornoknak. 1683-ban Thököly Imre foglalta el a várat a császáriaktól.
A jezsuiták ezidôben menekültek el innen és Thököly visszaadta a pataki iskolát, a reformátusoknak. A templomot is visszakapták. 1685-ben azomban ismét a császáriak foglalták el Schultz tábornokkal. Ekkor tértek vissza a jezsuiták is, akik Klobusitzky alispántól 1686 okt. 5-én a templomot is visszakapták.
A reformátusok csak 1687-ben adtak engedélyt új templom építésére. Ebben az esztendôben ismét elvették tôlük a fôiskolát. 1697-ben lázadás tört ki, elkergették a császáriakat, de azok ismét visszatértek és alapos bosszút álltak a várnépén. I. Lipót 1702-ben megparancsolta, hogy a pataki vár erôdítményeit robbantsák fel, a hadifelszereléseket Kassára szállíttatta, hogy végetvessen a lázadásoknak.
A kurucok 1703-ban lerohanták a várat és azt be is vették. Ekkor kapták vissza a reformátusok iskolájukat és templomukat. 1708 dec. 18-án fejezték le az áruló Bezerédi Imre brigadérost és sógorát, Bottka Ádámot. 1711-ben ismét a kincstáré a vár és az uradalom. 1720-ban Trautschon herceg vette meg a kincstártól 200.000 ft-ért. 1766-ban azonban ismét a kincstár tulajdona.

Sárospatakon a régi idôkben is számtalan iparos élt, virágzó cégekrôl találunk feljegyzéseket. A földmûvelés és a szôlômûvelés sok embernek adott kenyeret már abban az idôben is. Az 1622-ben pusztító pestis alaposan irtotta a lakosságot, aminek kihatása a késôbbi esztendôkben is érezhetôvé vált. A vár múzeális értékû és a benne felhalmozott tömérdek régi fegyver és az egyiptomi népek harci eszközei növelik a vár jelentôségét.

A vár akkori urai nagy ünnepséget rendeztek Rákóczi fejedelem hamvainak hazahoza-
talakor és születése 250 éves évfordulóján.

Sárospatak az 1711-es esztendôtôl egészen 1919-ig terjedô idôben nagy fejlôdésen ment keresztül, de a világháború utáni idôk egészen napjainkig ugyancsak sok fejlôdést hoztak. Ezen idô alatt több ipari vállalkozás és gyáralapítás történt a városban. Már 1809-ben gyógyszertára is volt. 1831-ben az országos nagy kolerajárvány Patakot sem kímélte, nagyon sok áldozatott szedett. A fôiskola egyik nagyhírû tanára, Kézy Mózes is a járvány áldozata lett.

1847-ben Széchenyi István látogatta meg Patakot. 1847-ben István fôherceg és ugyanezen esztendô julius 9-én Petôfi Sándor látogatot ide elôször. 1855-ben pedig Arany János tisztelte meg jelenlétével a várost.

A szabadság szele ide is eljutott, 1848 március 18.-án a fôiskola ifjúsága fáklyás menetben zeneszóval ment tanárai elébe. Nemsokára azután a zászlók alá sereglett az ifjúság és a pataki 9. zászlóalj majdnem kizárólag pataki diákokból állt.
A szabadságharcot leverték és utána az orosz szállta meg az egész megyét.
A felszabadulás után is még sok viszontagságon ment keresztül a város. 1914-ben a világháború hívta hadba katonaköteles férfiait, akik közül számosan a csatamezôn haltak hôsi halált.

A reformátusoknak Perényi Péter korában keletkezett a templomuk, mikor a meglévô katolikus templomot állították az új hit szolgálatába. Báthory Zsófia korában üldöztetésének voltak kitéve, templomukat elvették. I.Rákóczi György, majd neje Lorántffy Zsuzsanna is nagy támogatói voltak a református egyháznak. Csak 1669-ben egyeztek meg, melynek értelmében az egyház és iskola lefoglalt javait visszaadták és még kárpótlást is kaptak. Thököly halála után ismét rossz helyzetbe került a református egyház. 1714-ben királyi engedéllyel Sárospatakot artikuláris helynek nyilvánították, ahol a templom és iskola szabad használata meg volt engedve a reformátusoknak. Ebben az esztendôben egy kis fatemplomot építettek, melynek helyén áll a mai templom. 1726-ban nagyobb fatemplomot emeltek. 1781 tavaszán épült fel kôtemploma. A görög katolikus egyház megalakulásáról pontos feljegyzések nincsenek, annyi tény, hogy 1713-ban már létezett. Temploma 1796-ban épült. Az izraeliták hitközsége 150 esztendôvel ezelôtt keletkezett. Elsô zsinagógájuk leégett 143 évvel ezelôtt, újabb templomuk pedig 1895-ben épült.
(Forrás: Sárospatak hivatalos honlapja)

 
   Sátoraljaújhely


 A Zempléni-hegység és Hegyalja legnépesebb városa a Ronyva-patak partján alakult ki. Neve: Sátoraljaújhely mint többszöri összetétel a település fekvését és történelmi létrejöttét, szerepét sűríti egy szóba. A város nyugati határában emelkedő hegyek formája adta a helynév első elemét, a második a helyhez való viszonyát, viszonyítását szolgálja, a harmadik és a negyedik tag az újratelepülés emlékét őrzi.

Feltételezhető, hogy már az őskorban laktak itt emberek, mert a természeti kincsekben gazdag környezet, a dús erdők vad-állománya, a vizek számtalan halfaja vonzóvá tette ezt a vidéket. A legelők kedveztek az állattartásnak, majd az irtá-sok helyén megindulhatott a földművelés.

Már Kr. u. 180-ban Marcus Aurelius légiói is jártak e vidéken, amelyet a talált arany-pénzek bizonyítanak. Anonymus szerint a honfoglalás korában is lakott terület volt "Satur eleu" néven. A honfoglalók közül a kazár törzsek kapták meg, majd Árpád vezér Ketelnek adományozta. Kb. 150 évig volt az övé és utódaié.

Állítólag két vár állt itt: az egyik a Sátor-hegyen, a másik a Vár-hegyen. A 12. században épült vár valószínűleg favár volt még, amely védelemmel látta el a környék lakosságát. Ebben az időben kezdett kialakulni a szőlő - és bortermelés is, ami majd évszázadokra meghatározza a város gazdaságát.

Könyves Kálmán királyunk 1110-ben gróf Ratholdnak adta. II. Endre király 1221-ben, egyik okiratában a pálosok klastromának alapítását említi meg. 1241-ben a tatárok mindent feldúltak. A környező hegyekbe menekülő lakosság a pusztítás után új helyen kezdte meg az újjáépítést (a mai város területén). Innen kapta a város az "új hely" nevet (nova villa). 1256-ban IV. Béla király egyik okiratában megemlíti nova villát, elrendelve a pálosok klastromának újjáépítését. 1261-ben V. István király városi rangra emelte. 1351-ben Nagy Lajos király adományaként Koriatovics Tódor hercegé lett a város a várral együtt, aki ruténeket telepített le. 1429-ben Zsigmond király Pálóczy György esztergomi érseket és testvéreit tette meg a vidék uraivá, akik egészen 1526-ig voltak tulajdonosai. 1482-ben építtette Pálóczy Imre a plébá-niatemplomot, ami leégett és 1770-ben Trautsohn János Vilmos herceg kezdte meg újjáépíttetését, de halála miatt a kincstár fejezte be. 1534-ben már Perényi Péteré a vár, aki kassai építőmunkásokkal erősíttette meg, de 1558-ban Telekessy Imre leromboltatja. 1566-ban a törökök pedig a várost gyújtották fel.

A magyarországi protestantizmus terjedése Újhelyt is hamar elérte. Luther Márton tanait Siklósi Mihály kezdte hirdetni, akit Szilvássy Mihály, Batizi András, Dévai Mátyás követett. 1608-tól lett Lórántffy-birtok, majd 1616-tól I. Rákóczi Györgyé, aki feleségül vette Lórántffy Zsuzsánnát. 1660-ban örökölte Báthory Zsófia és II. Rákóczi Ferenc. Innen indult 1697-ben az ún. hegyaljai felkelés, ami előkészítette a Rákóczi-féle sza-badságharcot. II. Rákóczi Ferenc szerette és fejlesztette a várost. Ekkor épült a Palotás utca testőrei számára, ezzel is bővítve Újhelyt. 1711 után Patak és Újhely mint elkobzott birtok Trautsohn osztrák hercegé lett, aki - mint fentebb említettük - leégett plébániatemplomot újjáépíttette. Ez a templom katolikus, majd a reformáció terjedésekor evangélikus, végül 1714-től végleg visszakerült a katolikus egyházhoz.

A város fejlődését nagyban meghatározták a nemesi kúriák. Bennük találjuk meg azt a szellemi és gazdasági erőt, amely e vidéket és a várost felvirágoztatta. Néhány nevet és családot kell megemlítenünk: Gyarmati Bíró Miklós, Pálóczy Menyhért, Fáy Anna, Kazinczy Péter, a Lónyay-, a Bessenyei- és a Bornemissza-család. 1756-tól vármegyeszékhely. Barokk stílusú, emeletes vármegye-házának vastag falai között gyakran mondott beszédet Kossuth Lajos. 1789-ben épült gimnáziuma, ahol 1810-től 1816-ig tanult Kossuth is.

A város többször leégett, utoljára 1830-ban. Ez után épültek főutcáján az emeletes házak. 1864-ben megalakult a Sátoraljaújhelyi Takarékpénztár, 1869-ben a Kereskedelmi és Hitel-bank, 1872-ben a Polgári Takarékpénztár. A vármegyeháza 1930-ban levéltárral és muzeális résszel bővült. A levéltár iratanyagát Kazinczy Ferenc rendezte, Kossuth Lajos önkéntes tűzoltóságot szervezett és megalapította a Zemplén megyei Kaszinót. A városban 1894-től dohánygyár, téglagyár és MÁV gépjavító műhely működik.

A századfordulón megépült a Szerencs-Sátoraljaújhely-Kassa vasútvonal, utána az Újhely-Csap vonal, amely kereskedelmi- és vasúti csomó-ponttá tette a várost. A Károlyi grófok kezdeményezésére 1924-ben meg-épült a város főutcáján áthaladó kisvasút, amelyet 1980-ban párthatározattal megszüntettek. Az I. világ-háború éveiben már 25000 lakosú település és itt van az ország legnagyobb borpiaca. A tragikus trianoni békeszerződés megtörte a fejlődést. A megye 70%-át, a lakosság 60%-át csatolták Csehszlovákiához. Ennek ellenére 1950-ig megyeszékhely volt.
(Forrás: Sátoraljaújhely hivatalos honlapja)

A Waldbott bárók egykori kúriája
 
   Tokaj


 Tokaj már a középkorban is jelentős település volt, várral rendelkezett, amely több funkciót töltött be a táj és a haza történetében is. Mivel a Bodrog és a Tisza összefolyásánál helyezkedett el, ahol az Erdélyt és a felvidéket összekötő kereskedelmi, majd katonai út szelte át a Tiszát, az erősségnek kitüntetett szerepe volt a tiszai rév védelme, ezáltal a zavartalan forgalom biztosítása. Ugyanakkor egy királyi birtokszervező központ szerepkört is be kellett töltenie.

Tokaj szerepe csak nőtt azzal, hogy a máramarosi sóbányák termékével, a Tisza balpartján szekerezők által használt kanyargó „sóút” is itt lépte át a Tiszát, s tokaji sólerakat (sóház) látta el konyhasóval a hevesi és borsodi, illetve részben az alsó-zempléni táj népét. E sóforgalmazasban, sóelosztásban is szerepet kapott a város és vára.

Tokajt először egy 1067-ben kelt, 1267-ben átírt határjárást rögzítő oklevél említi: „... valóban a százdi apátságnak Vécse föld határa... (amely) a szalacsi nagy útra tér, mely KŐRÉV felé halad a Tisza ás a Bodrog összefolyásáig.” Anonymus is ír a városról: „A fent említett Tarcal pedig Árpád vezér kegyelméből annak a hegynek a lábánál kapott nagy földet, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik; egyszersmind ugyanazon a helyen földvárat emelt, amely most a jelenben a Hímesudvar nevet viseli.” A Képes Krónika 1074-re teszi a következő történetet, „...amikor győzelmet nyervén a Király Tokajnál (COTHOYD) átkelt a befagyott Tiszán és megszállt Péter fia házában.” A felsoroltakból kiderülhet, hogy háromféle egybefoglalható objektumról szólnak a forrásaink. Ezek a két folyó összeömlésénél épített VÁR (Himesudvar), a tiszai átkelőhely, a rév (Kőrév), illetve a Kopaszhegy lábánál települt városka (Tokaj).

Az abaúji és zempléni régió történetében a Szapolyai család tagjai hoztak felemelkedést. 1459 júliusában nyerték el zálogként, gyakorlatilag azonban véglegesen Mátyás királytól Tokaj várát Boldogkővel, Regéccel és Tállyával együtt. A zálogot az az 12000 forint alkotta, amelyet a Szapolyai család kölcsönzött Hunyadi Mátyásnak a husziták elleni háborújához. Ezzel a Szapolyai-család a Perényiek mellett a térség legjelentősebb birtokosává vált, s nem mellékesen a tiszai révnél szedett vám révén hatalmas jövedelemre tett szert.

A Szapolyai-család a tokaji várba helyezte az „ország főméltóságának” megfelelő földesúri rezindenciáját. Mint jó gazda tudta, hogy milyen módon fokozhatja jövedelmét új birtokaival, hogyan „fényesítheti” a családi címert. Szapolyai Imre ezért eljárva a királynál mezővárosi jogot (oppidum) szerzett Tokajnak. A mezőváros aztán különböző szintű és mértékű kiváltságokat kapott.

Az oszmán törökök 1526-os mohácsi győzelme hosszú időre megpecsételte a haza sorsát. Tokaj földesura, az akkor erdélyi vajda Szapolyai János nem jutott szerephez a sorsdöntő mohácsi csatában, aki aztán megragadva a történelem által kinált alkalmat, a királyság elnyerésére tört. A királyválasztó országgyűlést előkészítendő Tokajba részgyűlést hívott össze. Szapolyai János a hagyomány szerint a mai Rákóczi Pincében királlyá választatta magát – ám ugyanebben az időben Habsburg Ferdinánd is magyar uralkodóvá koronáztatta magát I. Ferdinánd néven.

Szapolyainak hosszú ideig nem született azonban fiúgyermeke és ezért később lemondott a trónról Ferdinánd javára. János Zsigmond születésével azonban az idősödő Szapolyai visszavonta eredeti szándékát, gyermekét a Szultán gyámsága alá helyezte, aki ezt kihasználva vette be csellel Buda várát 1541-ben. Ezzel az ország középét elfoglalta a török. A kis János Zsigmond és édesanyja, Izabella királynő udvarával együtt Erdélybe menekült.

Ezáltal hármas érdekeltség, hármas hatalom jött léte az ország korábbi területén. Részben a nyugati és északi részeken Habsburg Ferdinánd országolt, a központi hatalmat a török alkotta, mely folytatólagosan térjeszkedett Kőszegtől Szolnokig, Temesvártól Tokajig hódoltatta a népet, az ország keleti részén pedig lassan kialakult az Erdélyi Fejdelemség. Ebben a helyzetben mindenik fél igyekezett minél nagyobb területet, illetve minél jövedelmezőbb, továbbá hadi szempontokat érvényesítve minél fontosabb településeket, erősségeket megszerezni. Így aztán az a másodfél évszázad, mely a fenti eseményeket követte, csaknem folytonos háborúskodással telt el. Tokaj vára és környéke egyszerre az események sodrásába került. Aki egyik országrészből a másikba akart eljutni, számolnia kellett Tokaj ostromával.

Tokaj egy gazdag térség központjában feküdvén csábitotta az ellenséget a meghódításra. Első komoly próbatételre Ferdinánd vállalkozott. 1565-ben Schwendi Lázár császári tábornok vezette hadait Tokaj falai alá. Az erősséget a várődség hősiesen védte, mígnem elesett a várkapitányuk, Némethi Ferenc is. Ettől kezdve Tokaj és vára életéhez hozzátartozott a harc, az ostrom, hol a császáriak, hol az erdélyi fejedelmek csapatai jelentek meg falai alatt - pontosabban a folyók övezte várral szembeni partokon. Végül II. Rákóczi Ferenc kurucai vették be a várat. S a vezérlő fejedelem parancsot adott a várkapitánynak, hogy a tokaji vára sok tusát megélt, vérrel áztatta köveit rombolják le, földdel tegyék egyenlővé, az egykor büszkén ellenálló bástyáit hordják szét. Három vármegye kirendelt robotoló jobbágysága zúzta, hányta a falakat, a késő utódokra egy csonka fal maradt, helyét felásták, kis városrész telepedett oda, a „vár” az első zsidó lakosok temetőhelye lett.
(Forrás: Tokaj és Hegyalja térségi turisztikai portálja)

A Kossuth-tér az 1920-as években


Kôzet- és ásványtani megjegyzések


   Trachit

 harmadkoru összetett kristályos porfiros kőzet, melynek elegyrészei ortoklasz- vagy plagioklasz-földpát, biotit, amfibol és augit, majd quarctartalommal, majd a nélkül. Ezek az elegyrészek nem együttesen alkotnak T.-kőzetet, hanem egy bizonyos asszociációban, ugy hogy az elegyrészek más-más társulása más-más T.-fajt eredményez. A T. név tehát tulajdonképen gyüjtő fogalom különféle ásvány-elegyrészü fiatalabb eruptiv kőzetek megjelölésére, melyeknek tagjai gyakran tünnek fel érdes felület és üveges kiképződés által. Vannak petrografusok, akik T.-nak szorosabb értelemben csakis azon tagokat mondják, melyek káliumföldpátot (ortoklaszt) tartalmaznak quarc nélkül, társulva lehet vele biotit vagy biotit és amfibol, esetleg csakis amfibol. Az ortoklász földpát- s quarctartalmuakat (persze még biotit, amfiboltartalommal) liparitnak vagy riolitnak nevezik; a plagioklasz földpátot tartalmazókat általában andezitnek (az ásvány-asszo-
ciáció: plagioklasz-biotit, vagy plagioklasz-biotit-amfibol, vagy plagioklasz-amfibol, vagy plagioklasz-augit, esetleg amfibollal), az olyan andeziteket pedig, melyekben quarc is vesz részt az ásvány-asszociációban: dacitnak. Hazánk, mint klasszikus földje a T.-erupcióknak, volt szinhelye a T. tanulmányozásának és egész sora a kiváló külföldi geologusoknak és petrogra-
fusoknak foglalkozott magyarországi tanulmányok alapján a T.-fogalom megállapításával és a T.-közetek osztályozásával. Legnagyobb sikereket ért el azonban e téren egyik kiváló hazai tudósunk, Szabó József, aki ugyszólván egy egész életet töltött a hazai T.-ok tanulmányozásá-
val. Szabó nemcsak a puszta ásvány-asszociációt vette alapul a T.-ok osztályozásánál, hanem a geologiai kort is és sikerült neki a T.-család számos fajait petrográfiai és geologiai alapon természetes rendszerbe összefoglalni. (Egész sora van az értekezéseknek, melyben Szabó József a T.-ok osztályozásával foglalkozik. Összefoglaló nagy munkája erre nézve: Selmec vidékének geologiai leirása, Budapest 1891, a m. tud. akadémia kiadása. Bő tájékozást nyujt: Selmec geologiai viszonyainak előzetes ismertetése, Akadémiai Értekezések a Természettudo-
mányok Köréből, 1885.) Szabó már T.-tanulmányainak első idejében ismerte fel azt, hogy az ásványelegyrészek egyúttal a T. korára nézve viszonylagos időt is jelentenek. Legelőször a T.-ok földpátfajai és korviszonyai között állapított meg határozott vonatkozásokat. Rájött arra, hogy hazánkban a harmadkoru vulkanizmus legrégibb terméke a legsavasabb káliföldpátot tartalmazza, a következő korszakban a kovasavban szegényebb nátrium- és nátrium-kalcium-földpátok, végre a legifjabb T.-okban már csak a bázisosabb anortit földpátok szerepelnek. Ezzel egybehangzóan konstatálta, hogy a quarc csupán a régibb T.-okban mutatkozik, mig a fiatalabbakban egészen hiányzik. Kezdetben ez alapon csakis a földpátra és a quarcra alapították a T.-ok beosztását, de további tanulmányok arról győzték meg, hogy azon ásványok között, melyek a T.-család alkotásához lényegesen járulnak, a legfontosabb kronologiai szolgálatot a szines ásványok teszik, legfőképen pedig a biotit. A szines ásványoknak (biotit, amfibol, piroxén [augit] egyenkint vagy együttes fellépése bizonyos földpátfajokkal állapítja meg a T. tipusát. A biotit a földpáttal egymagában léphet fel s mindig a biotit-T. öregebb koru, mint a T. biotit nélkül. A T.-ban biotit nélkül vagy amfibol van valamely piroxén (augit, hipersztén) mellett, vagy csak amfibol, vagy csakis piroxén (augit hipersztén) amfibol nélkül. Az amfibolt tartalmazó T. öregebb, mint a csakis piroxént tartalmazó, de a korkülönbség nem oly nagy, mint köztük és a biotitot tartalmazó T. között. A quarc erősen szerepelhet a biotit-T.-okban, háttérbe szorul az amfibolt tartalmazóban, végképen szokott hiányozni a csakis piroxént (augitot, hipersztént) hordozó T.-ban. A szines ásványok alapján a T.-ok fő beosztása: biotit-T., amfibol-T., piroxén-T. (augit-T., hipersztén-T.), más néven még piroxén-andezit. A biotit-T. a földpáttartalom szerint lehet: biotit-ortoklasz T. és biotit-andezin-T. A T.-erupció megkezdődött a biotit-ortokasz-T.-tal, mint legrégibbel, erre következet a biotit-andezin-T., azután az amfibol-T. és bevégződött a piroxén-T.-tal, mint legfiatalabbal. Kezdődött pedig ezen erupciói ciklus hazánkban a felső eocénben, legnagyobb mértékü volt a miocénben s végződött a pliocénben. Régibb T.-on áttört egyes vidékeken fiatalabb T., amikor a két tipus egymással keveredett és előállott az u. n. tipus-keveredése a T.-oknak, ami sok esetben künn a szabadban nagyon jól tanulmányozható, ellenben magán a kőzetdarabokon legtöbbször a T.-tipus megállapítására nézve zavart okoz. Valahányszor a T.-okban az ásványelegyrészek épek vagy csakis kevéssé elváltozott állapotban vannak meg, ugy hogy belőlük a T. tipusa megállapítható, azt mondjuk, hogy a T. normális. Ellenben, ha a T. bizonyos hatások következtében elváltozott, akkor T.-módosulatról szólunk. A T.-módosulat lehet a hő következménye, amikor az üvegessé lett, tehát üveges módosulat és lehet gázok, gőzök, savak stb. behatásának eredménye, vagyis nem üveges módosulat. Üveges módosulatai a T.-nak: az obszidián, a szurokkő, a habkő (tajtkő), a gyöngykő (perlit), általánosan pedig a ridit, továbbá pedig a litoidit, mely nem egyéb, mint üvegtelenedésnek indult riolit. Nem üveges módosulatai a T.-nak: a zöldkő, az alunit, a kaolin (porcellánföld), a malomkő (quarcitos módosulat), a domit. Minden tipusnak lehet üveges, riolitos módosulata, ugyszintén nem üveges módosulata, de nem mindegyiknél van meg minden egyes T.-módosulat. Igy az obszidián csakis a biotit-ortoklasz-T. üveges módosulása, egyéb T.-nak nincsen obszidiánja. Ugyancsak ennek a T.-nak majdnem mindegyik üveges módosulata megvan, mig a piroxén-T.-nak legföljebb csak gyöngyköves és habköves módosulata van, de ezek is nagy ritkán s biotit-andezit-T.-nak csakis tajtköves, szurokköves és gyöngyköves módosulata van. Zöldköves módosulata mindegyik T.-nak van, nem üveges módosulata leginkább csakis a kálium-földpátot tartalmazóknak. A T. midőn elporlik, T.-darává lesz, végső mállás következtében pedig kaolinná, illetőleg T.-agyaggá vagy nyirokká (l. o.), mely kitünő termőföld. Hazánk legjelesebb borai T.-talajon teremnek. Hazánkban a T. vagy nagy tömeges hegyláncokat alkotnak vagy pedig más kőzettömegeket áttörő tömegekként szerepelnek. Nagyobb T.-hegységek: a visegrád-börzsönyi, a selmec-
körmöci, a Mátra, a nógrádi Cserhát, az eperjes-tokaji, a Vihorlát-Gutin, a Hargita, az Erdélyi Érchegység nagy része, a rodnai havasok egy része. Elszigetelt T.-tömegek: a velencei gránit-
hegységben, a pécsi és a horvát-szlavon szigethegységben, Arad vármegében, a Fehér-Körös közelében, a krassó-szörényi középhegységben. Hazánkon kivül nevezetesebb T.-hegységek: Franciaországban az Auvergne, a Rajna mentén a Siebengebirge, Felső-Olaszországban az Euganeák, az Andesek Dél-Amerikában stb.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)