|
| |
Az apátság a Belsô-tó felôl
Tihanyi-félsziget
A Tihanyi-félsziget a Balaton nagy félszigete, mely annak északi partjáról Aszófő táján nyúlik be a tóba.
A félsziget 2 km széles, és túlnyomóan mocsaras földnyelv kapcsolja a szárazföldhöz, mely földnyelv csak 6 méterrel emelkedik a tó szintje fölé. Maga a félsziget 5 km hosszú és legnagyobb szélessége 3,5 km. Partjait meredek dombsor alkotja, mely az egész félszigetet övezi és legmagasabb csúcsaiban (Csúcshegy 235 m, Óvár 214 m, Hármashegy 212 m) 120-130 méternyire emelkedik a Balaton szintje fölé. Ezek a hegyek egy völgykatlant vesznek körbe, amelyet egy harántos emelkedés két mélyedésre oszt; egyik a Kis-Balaton (131 m) közvetlenül Tihany mellett, a másik a mocsaras Büdös-tó (116 m). A félsziget kőzete homokkő, bazalttufa és kovás mészkő. A félszigeten ma csak egy község, Tihany van; hajdan még két falu (Apáti és Újfalu) állott ott, de ezek elpusztultak és lakosaik Somogyba és Zalába költöztek.
(Forrás: Wikipédia)
Tihany
Tihany Magyarország egyik legszebb fekvésű települése, látványos táj és természeti adottságokban bővelkedő község a Balatonba nyúló Tihanyi-félszigeten.
A mai település ezen kívül abban tűnik ki a többi magyar település közül, hogy az elmúlt években itt volt a legmagasabb egy főre eső jövedelem, és országosan itt a legmagasabbak az ingatlanárak.
Híres, ma már csak emlékként meglévő adottsága volt a helynek a tihanyi visszhang vagy echo, amely az apátsági templom és a visszhang domb között keletkezett akkor, amikor még épületek a hang szabad oda-vissza terjedését nem gátolták.
Tihany nevének eredete valószínűleg a szláv csend („tyiho”) szóban keresendő.
A félsziget alapzatát a sárgás-fehér pannon homok- és agyagrétegek adják, ezek a meredek partokon villanak elő (Fehér-part, Szarkádi erdő). Errre a tengeri eredetű üledékre rakódott rá a tűzhányók kiszórt törmelékanyaga, amely bazalttufává cementálódott és a barna és a szürke számtalan árnyalatában található meg (Apáti-hegy). A harmadik összetevő, a hévforráskúpok kőzete ásványokból épül fel.
A felső-pannon tenger képződményeiben egyre homokosabb a rétegsor, az előrenyomuló víz beterítette a mai középhegységek peremzónáit. A mintegy 40-50 m vastag rétegben találhatók meg a híres kecskekörmök (Congeria ungulacaprae-k). Tihanyban a klasszikus lelőhely a gödrösi agyagbánya volt. Ezeket ma már nem mossa partra a víz, mert a partot kikövezték. Csak a népi monda örzi a vízbe veszett kecskenyáj történetét.
Tihany szárazon a 71-es úton, az északi partról gépkocsival (busszal), kerékpáron vagy gyalog közelíthető meg, mivel a vasút nem állandóan a partvonalon halad, megálló csak Aszófőn van és pl. a Tihany expressz is csak Balatonfüreden áll meg. (Tíz év múlva várhatóan csak az országút marad, mert ez a vonal nem kifizetődő.) A 71-es útról lekanyarodva az országút a Gödrös nevű földrajzi egység és szabad strand mellett visz el, és a kiépített part mellett számtalan horgászhely és pihenőpad található.
Vízen a település a Szántód és Tihany között nem az egész éven át közlekedő kompon, (vagy egyéb hajón, esetleg úszva) közelíthető meg a félszigetnek a tóba legmesszebb benyúló pontjánál. A félsziget legmagasabb része a Csúcs-hegy.
A félszigetet a kompkikötőtől keleti irányban lehet a part mentén megtekinteni, míg a nyugati oldalon a Sajkodon át vezető úton, amely a part mellett gépkocsik elől le van zárva, és amely út végében egy kikötő van, de a szigetet így nem lehet körbejárni. (Bozsai öböl)
A szárazföld felől bevezető út mellett jobbra fekszik a Külső tó, amelyet nádas övez, és a természetvédelemi okokból nem látogatható. Más a használata a falu déli részén fekvő Belső tónak, amely körül pihenőpark, futballpálya és játszótér található, és amely leghamarabb fagy be télen, és ezért kedvelt korcsolyapálya is. Itt találhatók az egykori gejzír működésének maradványai.
A lakott településen kívül szőlők, legelők, erdők és levendulaültetvények találhatók az amúgy itthon először (1952) itt Nemzeti Park kategóriába sorolt környéken. A természetvédelemnek ezt a minősítését az egyedülálló geológiai képződmények indokolták, mivel számos vulkáni eredetű kőzet és terepképződmény található a tájban.
A helyi házak nagyrésze is az itt bányászott tihanyi fekete kőből épült, de ennek bányászása ma már nem megengedett. A terület a Bakony–Balaton-felvidék földrajzi régióhoz tartozik, "amelynek vulkáni területe a legidősebb alkáli bazalt vulkánja, a tihanyi vulkán (7,5–8 Ma) volt. A már szinte nyomtalanul eltűnt «vulkáni süveg» magmás aktivitása során kis mennyiségű, felsőköpeny eredetű, peridotitos összetételű zárvány is a felszínre került, amely lehetőséget nyújt a Balaton-felvidék alatti felsőköpeny 8 millió évvel ezelőtti állapotának közvetlen vizsgálatára." – írják róla a geológusok.
A két lefolyástalan területen található (volt krátergödör) tavak és a Balaton-part nádasait rendszeresen aratják, a kitermelt nádat még ma is szívesen használják tetőfedésre és egyéb célú, főleg építőipari értékesítésre. A halászat és földművelés mára már nem jelentős, főleg, hogy a Balaton halállománya megcsappant és erősen átalakult, ezért a helyben lakók az idegenforgalmat szolgálják ki, mind ingatlanaikkal, mind munkaerejükkel.
Régészeti leletek tanúskodnak a vaskori és bronzkori helyben lakókról, de voltak itt római telepesek is, akiknek itt volt vízi átkelőhelye a Balatonon.
Tihany magyar történelmi vonatkozású múltja I. Endre királlyal kezdődik, aki 1055-ben itt építtette meg családja temetkezõ helyét, és egyben egy kolostort is. Ez a sír a mai apátság altemplomában megtekinthető. A kolostor latin nyelvű alapítólevele a definiálás régi szabályai szerint a kérdéses terület elhatárolásából indul ki, és a birtokhatárok leírásakor számos magyar szót és kifejezést tartalmaz. Ez, a Tihanyhoz kötődő nyelvemlék az apátság alapító levele számít a legbecsesebb relikviának, amelynek eredeti példánya Pannonhalmán tekinthető meg Pannonhalma, másolata ennél több helyen, például itt.
A kolostorba, a mai tihanyi apátságként ismert intézménybe bencés szerzetesek kerültek, amely rend az apátságot a XVIII. század során újjáépítette, majd az államosításban elvesztette. Ma már ismét az ő tulajdonuk, az épületet ismét renoválták, és a két felépült torony 1752 óta a félsziget jelképe. Egyébként az apátság mai, barokk stílusú temploma a domb tetején nemcsak a környék, hanem Magyarország egyik emblematikus jelképe is.
A tihanyi dombon vár, illetve erőd is állott, amelyet a török háborúk idején az ellenség nem tudott elfoglalni. Nyomai illetve maradványai ma is láthatók a félsziget számos turistaútvonala, tanösvénye, azaz jelzett sétaterv térképei segítségével. Ilyen útvonal a Lóczy-Tanösvény (Nyereg-hegy, Csúcs-hegy, Gejzírmezõ, Aranyház, Kiserdõ-tetõ, Óvár, Barátlakások érintésével). De van „Történelmi emlékhelyek” túra is a Barátlakások, Apáti templomrom, Újlaki templomrom köré szervezhetően.
Műemléknek számít még az apátság altemploma mellett az rgykori apátsági pince-présház együttese. Kirándulásra csábít az Óvár-hegy földsáncrendszere is, mely a középkorban remetetelep volt. Továbbá fontos épület együttes a tihanyi Szabadtéri Néprajzi Múzeum, skanzen, illetve a Kálvária-hegyen lévő tihanyi kálvária is.
Tihanyban halászták, amikor még volt, a gardát, a látott halat, amelyet a halleső halász a parti hegy tetéjéről figyelt, és észelt sötét foltként, majd jelzett a vízen lévő társainak, merre haladjanak.
Tihanyban nyaralt és dolgozott sok éven át Illyés Gyula és Borsos Miklós is. De számos más művészt és alkotót is megihletett a táj, akár úgy is, hogy munkájának olyan címet adott, amelyben a Tihany szó előfordul.
A Pisky sétányon haladva megtekinthető a berendezett Parasztgazda házát és itt található a Halászcéh és a Fazekasház épülete is. Tihany látnivalói közé tartozik a Babamúzeum is, melyben népviseletbe öltöztetett porcelánfejű babák láthatók. A látogatható tihanyi obszervatóriumban a Föld mágneses terének változásait figyelik. Ebben az épületben kapott helyet a geofizikus Eötvös Loránd emlékkiállítása is.
Nem látogatható a parton található MTA Limnológiai kutatóintézet, amely többek közt a halak életével és a Balaton vízminőségének vizsgálatával foglalkozik.
(Forrás: Wikipédia)
Lóczy-tanösvény - Tihany
Az indulópontja a Sajkod melletti Apáti-templomromnál van, innen az Apáti-hegyen, a Nyereg-hegyen és a Csúcs-hegyen keresztül a szarkádi-erdőbe, majd a gejzírmező és az Aranyház érintésével az ősközségbe vezet.
Onnan a Kiserdő-tető-Óvár-Barátlakások útvonalon a tihanyi hajóállomásra visz.
A tanösvényen 7 megállót alakítottak ki, ezek egy-egy nevezetességhez kötődnek.
Az indulópontja a Sajkod melletti Apáti-templomromnál van, innen az Apáti-hegyen, a Nyereg-hegyen és a Csúcs-hegyen keresztül a szarkádi-erdőbe, majd a gejzírmező és az Aranyház érintésével az ősközségbe vezet.
Onnan a Kiserdő-tető-Óvár-Barátlakások útvonalon a tihanyi hajóállomásra visz.
A tanösvényen 7 megállót alakítottak ki, ezek egy-egy nevezetességhez kötődnek.
Apáti-hegy
A sziklaalakzatok a szél pusztító munkájának nyomát viselik. A félsziget belseje, a Külső-tó, a Belső-tó és az ősközség, a háttérben pedig Balatonfüred látványa nyújt maradandó élményt. Északi oldalán látható a helyreállított Apáti-templomrom, jelezve az egykori Apáti település helyét. Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élőhelye. A hegytetőn egész sor mediterrán-szubmediterrán növény él. Megtalálható itt a töviskés lucerna, több árvalányhajfaj és a törpe nőszirom is.
Nyereg-hegy
A Csúcs-hegyet az Apáti-heggyel összekötő keskeny, sziklás gerinc, melyről csodálatos panoráma nyílik a Balaton-felvidék, a Balaton
déli medencéje és a Bozsai-öböl felé, ellenkező irányban pedig a félsziget belsejére. A félsziget egyik legértékesebb földtani képződménye
ez az ék alakú hegygerinc. A mészkő-
lemezek szeszélyesen gyűrt formája az egykori víz- és kéregmozgás eredménye.
Csúcs-hegy
A heves utóvulkáni tevékenység hatására egész sor gejzírkúp alakult ki a félszigeten, ezek egyike a Csúcs-hegy. A forráskúp és a feltörő
forró víz vájta kürtő ma is szépen látható a félsziget legmagasabb pontján (235 m). A nyugati oldalán található forrásbarlangot a
szájhagyomány Sobri Jóska, a híres bakonyi betyár barlangjának nevezi.
A Szarkádi-erdő
A félsziget peremének hegyei nagyrészt erdővel borítottak, ezek legszebbje a délnyugati oldalon fekvő Szarkádi-erdő. Jellemző faállománya a csereskocsánytalan tölgyes, melybe molyhos tölgy, virágos kőris, mezei juhar és a mezei szil elegyedik. Néhány különleges tölgy is él itt, így az olasz tölgy. A gazdag cserjeszint alatt sok értékes lágyszárú növény él.
A szarkádi-erdő állatvilágának jellegzetes tagja a védett nagy hőscincér, a szarvasbogár, a pettyes gőte és a barna ásóbéka. Gyakori hüllőfaja az erdei sikló, a madarakat a fekete harkály, a zöld és szürke küllő, a nappali ragadozók közül a karvaly, az éjszakaiak közül pedig egy igazi délszaki ritkaság, a füleskuvik képviseli.
A Szarkádi-erdő déli részén, a mai rév fölött található az egykori Újlak település templomának romjai.
A gejzírmező és az Aranyház
A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő gejzírmező mintegy hárommillió évvel ezelőtt keletkezett. A bazaltvulkánosságot követő vulkáni utóműködés során forró víz áramlott az egykori felszínre. A hévforrások -hasonlóan a jelenleg Izlandon működőkhöz- időszakos gejzír formájában törtek fel. A forró vízből és a meleg vizű tavakból meszes, kovasavas iszapok csapódtak ki, melyek fokozatosan szilárd kőzetté alakultak. A gejzír működésétől, valamint a víz- és kéregmozgásoktól függően a gejzirit tömeges, lemezes, gyűrt formában szilárdult meg, 100-150 kisebb-nagyobb gejzírkúpot hozva létre. Közülük ma már csak mintegy 50 db látható. A legnagyobb az Aranyház gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta.
A gejzírkúp tetejéről a Belső-tó és az ősközség felé esik szép kilátás.
A tanösvény honlapja: http://bfnp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=sub_514
(Forrás: Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítvány )
Lóczy Lajos (Pozsony, 1849. nov. 4. – Balatonfüred, 1920. máj. 13.): geológus, egyetemi tanár, földrajztudós, az MTA tagja (l., 1888, r. 1901, t. 1920). 1874-ben a zürichi műegy.-en mérnöki oklevelet szerzett. Hazatérése után kinevezték az MNM ásvány- és őslénytárához segédőrnek. 1877. nov. 1-től 1880. máj. 1-ig részt vett gr. Széchenyi Béla K-ázsiai expedíciójában és beutazta Kína nagy részét. Az utazás során tett megfigyeléseit és felfedezéseit világszerte elismerték. A közép- ázsiai sivatagok eredetéről kimutatta, hogy azok kő- és homokanyaga nem tengerfenék maradványa, hanem évmilliók sivatagi felhalmozódásának következménye. A hátsó- indiai hegyláncok geológiai felépítésére vonatkozó megállapításai úttörőek. ~ hazatérése után még két évig az MNM-ban dolgozott, továbbra is segédőrként; 1883-tól mint a Földtani Intézet osztálygeológusa a bánsági hegyvidék geológiai felvételezését végezte. 1886-ban a földtan rk. tanárának hívták meg a műegy.-re. 1889-től 1908-ig a bp.-i tudományegy.-en az egyetemes földrajz tanszékének tanára, 1902-től 1908-ig a Földrajzi Intézet ig.-ja. 1908-tól, megtartva egy.-i tanári címét és jellegét, a Földtani Intézet ig.-ja. 1900-tól 1914-ig a Földrajzi Társaság elnöke. Teleki Pállal és Papp Károllyal szerk. Magyarország földtani térképét. 1891-ben az ő kezdeményezésére és vezetésével alakult meg a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága, melynek célja a tó sokoldalú tudományos kutatása volt. A kutatások két évtizedes eredményét A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei c. műben (I – III. Bp., 1897 – 1918) tették közzé. Ebben ~ a Balaton környékének geológiai képződményeit tárgyalta. Ő kezdeményezte az Erdélyi-medence rendszeres geológiai és geomorfológiai feltárását. Jelentős érdemei vannak az erdélyi kősó- és földgázkincs felfedezésében is. Az ő felmérése és tanulmányai alapján kezdték meg a nagysármási fúrásokat. Részt vett a Mo.-i Kárpát Egyesület Bp.-i Osztályának – a későbbi Magyar Turista Egyesületnek – a megalakításában, s ennek alelnöke volt. Különféle szaklapokban több száz értekezést tett közzé. – F. m. A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása (Bp., 1886); Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai útjának tudományos eredménye 1877 – 1880 (gr. Széchenyi Bélával, I – III., Bp., 1890 – 97); A mennyei birodalom története (Bp., 1901); A Balaton környékének geológiája (Bp., 1910 – 16, az MTA nagyjutalmát nyerte). – Irod. Vendl Aladár: L. L. (MTA Emlékbeszédek, XX.); Cholnoky Jenő: L. L. (teljes bibliográfiával, Földrajzi Közl., 1920); Déry József: Dr. L. L. (Turisták L., 1920); Telegdi-Róth Károly: A geológus L. L. (Földtani Közl., 1949. 3. sz.); Princz Gyula: L. L. helye a magyar földrajzban (Földtani Közl., 1949. 3. sz.). – Szi. Antalffy Gyula: A Himalájától a Balatonig (r., Bp., 1964).
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)
Balatoni kecskeköröm (Congeria ungulacaprae, miocén korú kagyló és lekopott búbja)
Balatoni kecskeköröm
A balatoni kecskeköröm a kiédesedő vizű pannóniai beltóban mintegy 5 millió éve élt Congeria ungula caprae nevű kagyló lekoptatott maradványainak népies elnevezése.
A miocén és pliocén időszakban
(25–5 millió évvel ezelőtt) erős volt a kéregmozgás a mai Kárpát-medence területén: a hegyek lesüllyedtek és helyüket sekély vizű tenger borította el. A tenger egyik öble a folyók beömlő hordalékának hatására fokozatosan lefűződött, az így keletkezett beltengert, melynek vizét a beömlő folyók elédesítették nevezzük Pannon-tengernek. A tenger vizében kevés állatfaj élt, de ezek hihetetlen tömegben, leggyakoribb volt közöttük a Congeria ungula caprae nevű kagyló, az úgynevezett kecskeköröm.
A kagyló maga a ma található kecskekörömnél jóval nagyobb méretű volt, de mára csak a kemény, állati karomhoz hasonló, háromszög alakú sarka maradt meg.
A kecskekörömre emlékeztető kagylócsücsköket Tihany környékén az agyagból mossa ki a víz.
A Tihanyi-félsziget pliocén kori homok és agyag rétegekből áll, vulkáni eredetű kőzetekkel fedve. Magas vízállás idején a hullámok megtámadták a partokat, alámosták, kimosták a rétegekből a Congeria-kagyló héját, mely a hullámzás koptató hatása révén vette fel a kecskeköröm formát.
A pleisztocén korszakban a Balatonnak hosszú ideig sokkal magasabb vízállása volt mint ma. Ekkor a víz rengeteg kövületet mosott ki a partfalból, és turzást épített belőlük a hegy lába elé. A ma előkerülő kecskekörmök ezekből a pleisztocénkori turzásokból származnak. [3]
A kagylómaradványok nagy számban kerültek elő a Gödrösben és a Fehérparton, néhány méterrel a mai Balaton vízszintje fölött. Főleg a gödrösi kecskekörömbányák voltak gazdagok, ahol egymást érték a tihanyi gyerekek által vájt gödrök (innen származik a mai elnevezés is). [4]
A tihanyi kecskeköröm azonban nem csak Tihanyban, hanem a Balaton déli partján is többfelé megtalálható: például Szántódon és Fonyódon.
A kecskekörmök – a számos változatban elterjedt monda szerint – egy, a gőgjéért megbüntetett királylány Balatonba veszett aranyszőrű kecskenyájának maradványai.
A kecskeköröm híressé válásában nagy szerepe lehetett Garay János regéjének (Balatoni kagylókból – Rege a tihanyi visszhangól VIII.), amelyben leírta a tihanyi visszhang és kecskeköröm keletkezésének meseszerű történetét az aranyszőrű kecskéket őrző királyleányról és a Tókirály érte epedő fiáról.
Az aranyszőrü nyájnak
Tejéből itt szegény
Büvös, varázs szerelmet,
Mely méreg lett szivén...
A tónak ősz királya
Haragra gyult ezért,
A bércztől a leányra
S a nyájra átkot kért.
A bércz tüzet bocsátott,
Sziklája mind kigyúlt,
Három nap, három éj, mint
Itéletnapja dúlt.
A nyáj a Balatonba
Rohant, de benn veszett -
A tó maig kihányja
A kecskekörmöket.
Babits Mihály A második ének című négy részes mesedrámája a balatoni kecskekörmökről szóló népmese történetét dolgozza fel és teszi vallomásos lírai drámává.
Más kagylók és csigák is megmaradtak a pannóniai rétegekben, de ismeretségében messze elmaradtak a kecskeköröm mögött. A két háború között a Fehérparton fellelhető Cardium apertum nevű kagylót úri főkötő, vagy menyasszonyfőkötő néven árulták a tihanyi gyerekek.
(Forrás: Wikipédia)
|
 Beehive gejzír a Yellowstone Nemzeti Parkban (USA)
| |
Dr. Cholnoky Jenô írása, Turisták Lapja, LI. évfolyam 9. szám, 1939. szeptember, 393.
oldal
(Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
A tihanyi gejzírkúpok.
A Föld belsejének elképzelhetetlen magas hômérséklete ellen a földi életet nem védelmezi más, mint
az aránylag nagyon vékony szilárd kéreg. A szilárd kéreg vastagsága nem lehet több, mint ötven kilométer, ez pedig a Föld 6,370 km hosszú
sugarához képest jelentéktelen, aránylag jóval vékonyabb, mint a tojás héja.
Ez a nyomorult salakréteg, a mi földi boldogságunk és szenvedésünk színtere, válszt el bennünket attól
a valóságos pokoltól, ami a Föld belsejében izzik. Szerencsénkre ez a szilárd kéreg legnagyobbrészt a homokot és agyagot jellemzô elemekbôl
összetett kôzetekbôl van s ezek mind rossz melegvezetôk. Emiatt nem képes a Föld belsejében levô gyehenna a földi életet lángra lobbantani.
Mert ha a Föld szilárd kérge olyan jó melegvezetô anyagból volna, mint a vas, akkor a Föld felszínén
több száz fok volna a hômérséklet s lehetetlenség volna az élet. De a belsô "tűz" ellen mégsem tud bennünket tökéletesen megvédelmezni
a szilárd kéreg! A "tűz" szót azért tettem macskakörmök közé, mert a Föld belsejében nincsen tűz, ott csak izzásban vannak az anyagok.
A "tűz" égést jelent. Az égés nem más, mint oxigénium-felvétel. Az éghetô anyagok oxigéniummal fény és hô fejlôdése közben szoktak
egyesülni, például a szén oxigéniummal szénsavgázzá (széndioxidává) egyesül. Ez az egyesülés a "tűz". Földünk belsejében ilyen egyesülés,
oxidáció, tehát égés vagy tűz nincsen. Ott az anyagok vegyileg változatlanul izzanak, magas hômérsékleten "állnak", változás nem megy ott végbe.
Ha mégis valami halmazállapot- vagy vegyi összetétel változik meg, az mindig térfogatváltozással is együtt jár, már pedig a térfogatváltozás
vagy lassú emelkedést vagy süllyedést jelenthet a Föld felszínén, vagy pedig gyors térfogatváltozás esetén robbanásszerű lökés támad s
valószínűleg ez az igazi, tektonikus földrengéseknek az oka.
A belsô, izzó anyagot tehát nem nevezzük helyesen tűznek s azért nem helyes szó a "tűzhányó"
elnevezés sem, mert a vulkán belsejébôl elôtôr sok kôzetpor, kôdarabok, vízgôz, sok más gáz és láva, csak éppen "tűz" nem.
A szilárd kéreg nem elég szilárd és nem elég vastag ahhoz, hogy megvédelmezzen bennünket a belsô,
izzó anyagok pusztító hatásától. Ha valahol a Föld kérge keresztülhasad úgy, hogy a hasadás mentén a szilárd kéreg két darabja nem
nyomódik igen erôsen egymáshoz, ott a belsô, izzó anyag a felszínre törhet. A belsô, izzó anyagnak, mondjuk magmának ez a feltörése a
vulkános tünemény.
Ez a fölnyomulás lassan halad elôre. Elôször a szilárd kéregben foglalt vízet melegíti föl. A
legnagyobb mélységekben, ahol még a víz mint víz (tehát mint hidrogénium és oxigénium vegyülete, H2O) lehetséges, ott ez a víz mindenesetre
gôz halmazállapotban van. Igen magas hômérsékleten ugyanis a víz felbomlik összetevô gázaira, tehát anyaga ugyan ott van, de nem mint víz.
A legmélyebb rétegekben tehát vízgôz tölti meg a kôzet hézagait, persze igen-igen nagy nyomás alatt, aztán
följebb már forró víz, majd még följebb mind hidegebb és hidegebb víz van a kôzetek hézagaiban s végre a legfelsô rétegekben már olyan
a talajvíz hômérséklete, mint az illetô helyen a levegô közepes hômérséklete.
A rétegekben foglalt víz hidrosztatikai nyomása egyensúlyt tart a mélyebb rétegek gôzfeszültségével.
A gôzfeszültség a vízet kihajtaná a rétegekbôl, de a felsôbb részekben levô víz nyomása ezt ellensúlyozza. Rendes körülmények közt ez a
hidrosztatikai nyomás nagyobb, mint a gôzfeszültség ereje, tehát a víznyomás jótékonyan lezárja a Föld belsejének melegétôl felhevül
gôzöket. Mint valami jótékony szellem lefogja a pokolbeli erôknek felszínre jutását.
De nem mindenhol sikerül ez. Ahol a földkéreg hibás, repedezett, hasadozott s az alatta levô magma
be tud nyomulni a kôzet hézagaiba ott a talajvízet magasabb rétegekben is úgy fölmelegíti, hogy a gôzgfeszültség sokkal nagyobb mértékű
s az ellensúlyozó víznyomás sokkal kisebb lesz s végül is elôbukkanik legszelídebb esetben a melegforrás.
A budai Dunaparton végig hatalmas törés nyúlik el, össze van hasadva és el van vetôdve a Föld kérge.
Ugyanazok a dolomit-rétegek, amelyek a Gellérthegyet fölépítik, ugyanazok a Városliget alatt már majdnem ezer méterrel mélyebben vannak,
tehát rettenetes nagy törés és elvetôdés hasította el itt a Föld kérgét. Az Alföld minden oldalán ilyen törések futnak végig s nagyon
sok helyen törnek elô melegforrások, mint például Egerben, Kácson, Görömböly-tapolcán, Nagyvárad mellett a Püspök- és Felix-fürdôkben,
aztán Buziáson és még sok más helyen.
Ugyanilyen törés húzódik végig a Balaton északi partján is. Ott is vannak melegforrások,
mint Hévizen és Tapolcán, de voltak másfelé is, megtaláljuk a nyomaikat.
A melegforrás szelíd jelenség. A magma elônyomulása igen lassú, az átmelegedés nagyon fokozatos,
tehát nem mutatkoznak katasztrófális jelenségek. Más ahol közelebb tolakodik a magma a felszínhez, ott félelmetesebb jelenségek mutatkoznak.
Ott nem víz, hanem gôz jön elô a Föld kérgébôl, persze rendesen forró vízzel együtt. A gôzkitöréseket az olaszok "fumarola" néven nevezték.
Rendesen ott jelentkezik ahol a földkéreg melegedése rohamosabb. Azért a fumarolák rendesen elôre jelentik a hevesebb vulkáni kitöréseket.
A fumarola szinte csak könnyű, kis, fehér felhô, könnyen szétszedi a szellô, el-eltűnik meleg, száraz idôben, de aztán erôsödni kezd,
nemsokára sisteregve tör elô valami repedésbôl. Most már nem jó közel menni, mert néha váratlanul úgy megerôsödik, hogy leforrázza a
vigyázatlan kiváncsit.
Mind több és több helyen sisteregnek elô a fumarolák, aztán az egyik különösen megerôsödik, annyira, hogy
már nemcsak fehér gôz, hanem szennyes kôzettörmelék is vele jön s most már "fekete füst" látszik elôtörni. Nem igazi "füst" az, hanem kôzetpor,
finom kôliszt, a szörnyű nyomás alatt elôtörô gôz ragadja magával a kôzet hasadékaiból. A füst a tökéletes és töjkéletlen égéstermények
kevert összevisszasága. Van benn sok szénsavgáz, korom, tehát szénpor, hamu és még sok-sok minden más. A vulkán "füstjében" ilyenféle
égéstermények nincsenek.
A gôz és kôzetpor kihajtása után maga a magma bukkanik a felszínre, most már minden akadályt legyôzve.
Ez a láva. A láva kiömlése után a feszültség megszűnik, a melegedés nem fokozódik s a vulkáni jelenségek kialusznak.
Csakhogy ez a kihűlés lassan történik. Sokáig elôtörnek még a fumarolák, meg a szénsavgáz-
kitódulások.
Ezeket nevezik "mofetta" néven az olaszok. A mofetták töltik meg a talajvízet szénsavval s a forrásokban szénsavas víz buzog föl. Máshol
mérges gázokat (kénhidrogénium és kénsavgáz, stb.) fujtat ki a hasadékokból. Ezek a szolfatárák.
A parádi záptojásszagú "csevice" (savanyúvíz dunántúliasan) mofetták és szolfatárák
gázaival telt víz. A torjai Büdösbarlangból is mofetta és szlfatára tör elô.
Pedig a vulkáni működés a Mátrában is, meg a Hargita-vulkánsorban is már régen kialudt, ezek csak
utólagos, úgynevezett poszthumusz vulkáni jelenségek.
Amikor még nagyon friss a megszűnô vagy ideiglenesen hallgató vulkánosság, akkor az olyan helyeken, ahol sok
talajvíz gyűl össze, tehát a forró magmának mindig újabb és újabb víztömegeket kell gôzzé hevíteni, ott sajátságos jelenség keletkezik. Ott a
melegvíz és gôz együttesen tolakodnak fölfelé s ebbôl szakaszos kitörések lesznek. A forró vízet a gôz idôközönként kidobja úgy, hogy magasra
szökik a forró víz, aztán megint elhallgat. Az ilyen poszthumusz vulkáni jelenséget gejzírnek nevezzük.
Izland szigetén, a Hekla vulkán közelében vannak ilyen idôszakosan feltörô melegvízek, ezek közül a
legnagyobbat az odavalósiak "Nagyapó", izlandi nyelven Geysir néven nevezik. Innen származik a szó. Furcsa lehet az izlandiaknak hallani, hogy ezt
a jelenséget nemzetközi tudományos elnevezéssel Nagyapó-jelenségnek mondják.
A tünemény a következôképpen keletkezik. Ahol sok gôz tör elô, ott a gôz valóságos kürtôt tágít magának.
Ez a kürtô többszáz méter mély lehet, olyan, mint valkami artézi kút csöve. A talajvíz a gôzkitörést mindenáron el akarja fojtani, ezért betódul
a gôz kürtôjébe s azt egészen megtölti. Addig, amíg a friss talajvíz behatol a csôbe, addig a gôz tehetetlen, mert a víz lehűti, magába
"elnyeli", ahogy mondjuk. De amikor a csô már tele van vízzel, akkor a gôz kezd el diadalmaskodni. A víz a csôben a betóduló gôztôl
mind jobban és jobban fölmelegszik. A benne levô meleg víz miatt újabb hideg víz nem tódulhat a csôbe, tehát a melegedés akadálytalanul
folyik.
A gôz alulról nyomul a kürtôbe, tehát alulról melegszik a vízoszlop és pedig bizonyos idô mulva -
a gejzír egyénisége szerint - a forráspontra. A vízrôl mindenki úgy tudja, hogy 100° C hômérsékleten forr. De ez nem egészen helyes tudás.
Úgy kell mondanunk, hogy a víz akkor, ha a légnyomás, tehát a víz felszínére ható nyomás egy atmoszféra, vagyis a barométer állása 760 mm,
akkor csakugyan 100°-on kezd forrni a tiszta víz. De ha a nyomás kisebb, akkor már elôbb is felforr a víz. Magas hegyek tetején sokkal
elôbb felforr már, esetleg 80-90°-on, tehát ott nem lehet a babot megfôzni! Ha a víz elkezd forrni, akkor aztán már hiába melegítjük,
hômérséklete nem emelkedik tovább.
A gejzírkürtôben a víz saját súlyának nyomása alatt áll. A víz felszínére csak a levegô nyomása hat
egy atmoszféra nyomással, de már a 10 m mélységben levô vízrétegre a levegô sulyán kívül a fölötte levô, 10 m magas vízoszlop súlya is
ránehezedik, tehát ott a nyomás már 2 atmoszféra, 100 méter mélységben 11 atmoszféra, 300 méter mélységben 31 atmoszféra.
Minél nagyobb a vízre ható nyomás, annál nehezebben forr föl a víz. 10 atmoszféra nyomás alatt már
csak 180° C hômérsékleten forr a víz, 20 atm. nyomás alatt már csak 210°-on, stb.
A gôzkazánban is azért tudjuk olyan magasra hevíteni a vízet, mert a gôzfeszültség nyomással hat
rá a zárt kazánban. Ha a kazán fala megreped, akkor a víz felszabadul a nyomás alól s egyszerre, egész tömegében gôzzé változik s szétrobbantja
a kazánt. Oly irtóztató erôvel veti szét a kazán vasfalát, hogy volt már eset rá, hogy egy kilométer távolságban találták meg darabjait.
Tegyük föl, hogy a gejzirkürtôben már mindenütt elérte a víz a forráspontot. Ha most még alulról gôz
nyomul a vízbe, ezt már a víz nem tudja elnyelni, hanem kis gyöngy alakjában fölemelkedik a kürtô csövében. A gyöngy lenn nagyon kicsiny,
mert erôsen össze van nyomva, fölfelészálltában mindjobban kitágul, mind nagyobb és nagyobb lesz. Egy kis vízet kiszorít a helyébôl, tehát
a kürtô szájában a vízszint parányit emelkedni fog. De egyik gyöngy után jön a másik, százával jönnek a gyöngyök, a kürtô nyílásában a víz
pezsegni kezd, felszíne gyorsan emelkedik. Ez még nem baj, mert a kürtôben azért a nyomás nem változik meg. Csak amikor annyira emelkedik a víz
szintje, hogy kiömlik a gejzirkürtô nyílásán, akkor következik be a katasztrófa!
A kifolyó víz súlyával kevesebb nehezedik rá az alsóbb vízrészekre, tehát megcsökkenik a nyomás.
Erre egyszerre rohamosan gôzzé változik a víz, hatalmas sugárban löki föl a még gôzzé nem vált vízet s a mélykürtôbôl jó sokáig lövell föl a
szökôkútszerű vízsugár, vakító fehér gôzzel vegyesen!
Amikor a kürtô kiürült, megszűnik a tünemény, újra megtelik hideg vízzel s aztán ismétlôdik az egész
jelenség. Természetesen a víz beömlése, a gôz behatolása nagyon különbözô lehet, ezért a gejzír működése nem szabályos. Néha hamarább,
néha elkésve működik, néha magasra szökken, néha csak éppenhogy felbuggyan. Vannak azonban igen szabályosan működô gejzírek is, mint pl.
az Old Faithful gejzír a Yellowstone Nemzeti Parkban, az Egyesült államok területén.
Itt láttam működni temérdek gejzírt, egyik így, másik amúgy gyönyörködtet. Legmulatságosabb az Óriás
és az Óriásné. Ez a kettô egymás mellett van egészen közel s egymás működését furcsán befolyásolják. Elôször az Óriás kezd felszökkenni, lassan,
óvatosan mind magasabbra. Amikor mintegy felemagasságra jutott és kezd már szép, sudár vízoszlop lenni, akkor az Óriásné kiugrik a kürtôbôl,
egyetlen, hatalmas szökéssel, fülsiketítô süvöltéssel kétszerolyan magasra ugrik, igazán óriási magasságra. Erre az Óriás szépen visszahúzódik,
óvatosan eltűnik a kuckójában, az Óriásné pedig még sokáig páváskodik nagyszerű sugarával.
Valóban, a természet legérdekesebb, legszebb jelenségei közé tartoznak a gejzírek. Három helyen ismeretesek
nagyobb számban. A legtöbb van New-Zealand északi szigetén, a Taupo tótól észak felé. Itt sok száz gejzír működik, de nincsenek még rendszeresen
térképezve, összeszámlálva. Legnagyobb volt az óriási Vajmangu gejzír, ez nemcak vízet és gôzt, hanem iszapot és fejnagyságú köveket is
dobált ki, nem volt tanácsos egészen közel menni hozzá. Csak valami öt évig dolgozott, aztán végleg elhallgatottt. Minthogy itt a közelben a
borzalmas Taravera vulkán igen hevesen működik, nem állandó itt semmi sem, a gejzírek is nagyon gyorsan változnak és megszűnnek, hogy
mindig újak és mások keletkezzenek.
Sokkal állandóbbak és részletesen térképezettek a Yellowstone park gejzírjei. A harmadik hely Izland, itt
ismerték meg elôször ezt az érdekes tüneményt.
A Yellowstone park nagyszerűségével vetekedett a mi Tihany félszigetünk ezelôtt néhány százezer
évvel.
Tihany félsziget hegyei legnagyobbrészt úgynevezett pannóniai korszakbeli tengeri rétegekbôl
állnak. Homok és agyagrétegek ezek, belôlük kerül ki a kecskeköröm nevű kövület. Ez a Congeria nevű kagylónak a sarka, a Balaton hullámai koptatják
ilyen kecskeköröm alakúvá. A pannóniai korszakbeli tenger volt az utolsó hazánk területén. Amikor Közép-Európa kiemelkedett a tengerbôl, a
Dunántúl is úgy megemelkedett, hogy szárazföld lett belôle. Amikor már éppen csakhogy még egy kicsit ellepte a tenger, akkor törtek ki a
bazalt vulkánok (Badacsony, Szent György, Csobánc, stb.). A kiömlött bazalt megvédelmezte a lepusztulástól a puha homok- és agyagrétegeket s
megmaradtak, mint tanuhegyek (mert tanuskodnak a régi felszín magasságáról). A Badacsony alsó, lankás része tisztán homokból és agyagból
van s csak a tetejét födi kerek bazalt-takaró, mint valami óriási levélnyotató. Ahol ilyen bazaltlepény nem védelmezte a homokrétegeket, ott
elhordta ôket a szél, mert a pannóniai tengerb?l való kiemelkedés után csúnya, száraz sivatag volt hazánk s a növényi takaróval nem védett
homokrétegeket elhordta a szél.
Amikor már a szél alaposan megdolgozta a felszínt, akkor törtek ki a nem igazi vulkánok, hanem csak
amolyan csökevényes, kövekkel és kôzettörmelékekkel hajigálózó, úgynevezett tufa-vulkánok. A kihajigált kôzettörmelék is megkeményedett
s szintén megvédelmezte a lepusztulástól a beborított homokrétegeket. Így maradtak meg a szigligeti halmok, a boglári Várhegy, a tapolcai
Vendégi hegy, meg különösen Tihany.
Tihany területén több ilyen tufavulkán működött. Leghatalmasabb volt az, amelyik az Óvár hatalmas tufatakaróját
dobálta ki. Az Óvár északi, majdnem függôleges falú meredekségeibe vésték bele I. András királyunk idején a görögkeleti barátok szikla-celláikat.
Ezek az úgynevezett Barátlakások. Rendkívül érdekes megnézni azokat a kemény sziklarétegeket, amelyekbe a cellák bele vannak vésve. Mint valami
püspökkenyér, olyan a szikla. Kisebb, apró kôzúzalék összekeményedett anyagában úgy vannak beledobálva az ökölnyi, sôt fejnagyságú kövek,
mint a püspökkenyérben a dió, mandula és mazsolaszôllô.
A tufavulkánok működésének megszünte után jelentek meg a dimbes-dombos térszínen a gejzírek. A szél
szünetnélkül munkálkodott, a pannóniai rétegeket lekotorta, lepusztította onnan, ahol nem védelmezte ôket tufatakaró. Így keletkezett a
Belsô tó, meg a Külsô tó mélyedése. Az Óvár északi szikláin nagyszerűen látni a szélmarás hatását. Valóban, csak a sivatagokon látni olyan
sziklaformákat, mint ezeken a falakon. De nem csoda, hisz a leghevesebb északi szél koptatja, súrolja ezeket a sziklákat.
Gyönyörű, típusos sivatagi szélbarázdát lehet látni a Csúcshegy északi oldalán. A Szaharába kell
mennünk, hogy hasonló jelenséget láthassunk. Ha ma is működik a s´el, milyen nagyszerű lehetett a szél munkája a pliocén és pleisztocén
korszakban, amikor sokkal szárazabb volt az éghajlat, mint ma.
A gejzírek legnagyobb csoportja a Belsô tó mélyedésétôl délre kiemelkedô hegyháton van. A Kerekhegytôl
egészen a Rátai csáva nevű, szélmarta mélyedésig látni a legtöbbet. Sok a falu körül is, meg a kolostortól délre emelkedô Nyársashegyen,
Akasztódombon és különösen érdekesek vannak a Csúcshegy körül.
A gejzírek forró víze és gôze sok mészkô-anyagot tartalmaz feloldva. De olyan magas a gôzök hômérséklete,
hogy még a kova-anyagot is nagy mennyiségben tudja oldani. Azért a kiszökkenô melegvízbôl kihűlés után bôven csapódik ki a mészkô és
jóval kisebb mennyiségben a kova. Az ilyen forró vízbôl kicsapódott kovatartalmú kôzeteket hidrokvarcitoknak nevezzük. Ezek közé
tartoznak a különféle opálok, többek közt a nemes opál is. A tihanyi gejzírek lerakódásaiban is könnyű észrevenni az ibolyáskék, üvegszerű
részleteket. Ezek az opálfélék teszik keménnyé a meszes anyagot. A hidrokvarcitokkal behálózott, melegvízbôl kicsapódott mészkövet gejzirit-nek
szoktuk nevezni.
A gejzírek ezt az anyagot kráterük körül szokták felhalmozni, valóságos kis vulkáni kúpot építenek belôle.
Rendkívül szépen és érdekesen válnak el ezek a kis, kemény sziklából álló kúpok a környezetükbôl. Amikor képzôdtek, hófehérek voltak és
sisteregve szökkent föl kráterükbôl a forró víz és gôz. Azután megszűnt a belsô melegedés, mind ritkábban és ritkábban lövelt ki a gejzír, végre
egészen elöregedett, megszűnt működni s a hófehér gejzirit kúp pusztulásnak indult. A rendes kúpok mintegy 5-10 m magas, kerek meredek oldalú,
szabálytalan kúpok, valami magyon meredek oldalú kúnhalomhoz hasonlítanak.
Benôtte ôket a fű, majd a bozót, fák telepedtek meg közöttük s a kúp olyan, mint az erdôben felejtett ágyú:
megrozsdásodva, félig földbe süllyedve, befutja a repkény, beárnyékolja a tölgyfa s ott énekel a kis madár, ahol hajdan süvöltve tört égnek az
alvilág forró üzenete.
A gejzírek kemények, jól ellenállanak a lepusztuló erôknek. Környezetük, a tufa és a pannóniai rétegek
gyorsabban pusztulnak, ezért mindig merészen emelkednek ki környezetükbôl. Megragadó látvány a nagy gejzír-mezôn, a Belsô tótól délre
a néma sziklakúpokat egymás mellett látni. Milyen csodálatos és félelmes világ lehetett itt és milyen bájos, nyugalmas most a kép. A
legszebb, a félsziget büszkesége az Aranyház nevű gejzírkúp. Belepte az aranysárga zuzmó, a nyári Nap búcsúzó alkonysugarai pompás, aranyos ragyogást
varázsolnak rá, igazán királyi síremléke a hajdani, haragos óriásnak. Krátermélyedése is jól látszik, a pásztorgyerekek teledobálták
kôvel, hogy ember, állat bele ne zuhanjon.
Legmagasabban van a Csúcshegy tetején megmaradt gejzírkúp, nem nagyon jól látni, mert benôtte az erdô, az
oldalába meg a rómaiak ôrtornyot építettek. A gejzírkúp a természet nagyszerű erômegnyilvánulásainak emléke, az ôrtorony meg a legcsodálatosabb
világhatalom nagy erôkifejtésének pusztuló tanuja. Minden kövét üveggel kellene bevonni, minden morzsáját összeragasztani, hogy míg ember él a
Földön, figyelmeztesse ôket: a hazaszeretet mindenre képes és boldoggá teszi nemzetét.
A Kálvária feszülete mögött is gejzír sziklák emelkednek. Itt is működött egy-két ilyen óriási, ma a hívôk
térdelnek ott és imádkoznak, meg elmélázhatunk a gejzírsziklába mélyesztett bronz emléktáblán. Szerencsétlen IV. Károly királyunk emléke ez.
Alvilági erôk hozták létre a sziklákat, alvilági erôk kergették katasztrófába a mi királyunkat és királyságunkat is.
Az alvilági erôk működése megszűnt, a pusztulás emlékei a gejzírkúpok, ma azokon kedves virágok nyílnak, méhek
dolgoznak: béke és nyugalom honolna a kizöldült, felvirult tájon, csak az ember ne tolakodna oda pusztító kezével, hogy a kemény kôért
széthányja a kis kúpokat. Nagyszerű természeti emlékek ezek, megérdemlik szigorú védelmünket, hisz Tihanyt világhírűvé tették!
Cholnoky Jenő (Veszprém, 1870. júl. 23. – Bp., 1950. júl. 5.): földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1920-49). ~ László és ~ Viktor testvére. Egy.-i tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte. Előbb a műegy.-i vízépítési tanszéken, majd a tudományegy.-en Lóczy Lajos mellett volt tanársegéd; közben megszerezte a filozófiai doktorátust. 1896-98-ban tanulmányúton Kínában és Mandzsúriában hidrográfiai és geográfiai kutatásokat folytatott. Hazatérése után a Földtani Társulatnál, majd a Földrajzi Társaságnál töltött be különböző tisztségeket; ideiglenesen a bp.-i Erzsébet Nőisk. tanáraként is működött. 1903-ban a bp.-i tudományegy.-en magántanár, 1905-től a kolozsvári, 1921-től a bp.-i egy.-en a természeti földrajz ny. r. tanára, a Földrajzi Intézet vezetője. 1940-ben nyugdíjba ment. A Földrajzi Társaság, a Magyar Turista Egyesület, a Természetvédelmi Tanács elnöke volt. Sokoldalú tudományos munkássága során K-ázsiai tanulmányútján főleg a hegységek szerkezetét, a folyók természetét vizsgálta. Részt vett a Balaton tudományos tanulmányozásában. Jelentősek morfológiai eredményei, továbbá a folyók szakaszjellegéről, a futóhomok mozgástörvényeiről, az európai monszun jelenségről szóló tanulmányai. Eredményesen foglalkozott emberföldrajzzal és az öntözések jelentőségével az emberi kultúra fejlődése szempontjából. Népszerű tudományos műveivel nagy tömegek érdeklődését keltette fel a földrajz és általában a természettudományok iránt. – F. m. A Balaton limnológiája (Bp., 1897); A térképek készítéséről (Földr. Közl., 1902); A futóhomok mozgásának törvényei (Bp., 1902); A levegő fizikai földrajza (Bp., 1903); A Balaton jege (Bp., 1907); A jégvirág (A Sarkkutatás története, Bp., 1914); A Balaton hidrografiája (Bp., 1918); Az emberföldrajz alapjai (Bp., 1922); Általános földrajz (I-II, Pécs-Bp., 1923); A földfelszín formáinak ismerete (Bp., 1926); Magyarország földrajza (Pécs, 1929); A Dunazug-hegyvidék (Földr. Közl., 1939. 1-3. füz.); A föld felfedezői és meghódítói (Kéz Andorral, Germanus Gyulával, Bp., 1938); Kőrösi Csoma Sándor életregénye (Bp., 1940); Csillagoktól a tengerfenékig (I-IV., Bp., 1940). – Irod. Thirring Gusztáv: Ch. J. jubileumára (Földr. Közl., 1930. LVIII. 4-6. füz.); Bendefy László: Ch. J. (A Földgömb, 1940. XI. 12. sz.)
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)
|
Megjegyzések
| |
Fumarola
A fumarola (latin fumus, füst) olyan nyílás a földkérgen, vagy más égitest kérgén, amelyen keresztül gőz és gázok (szén-dioxid, kén-dioxid, hidroklórsav, hidrogénszulfid, bórsav, alunit, ammónia) törnek a felszínre.
A fumarolából kitörő vízgőz hőmérséklete általában 200-900 °C. A szabad levegőn a vízgőz kondenzálódik, az ásványi anyagok és a szennyeződések jó része kiválik belőle, innen a gomolygó füst.
Kémiai összetételük szerint osztályozva a fumarolákat sós (száraz, forró), savanyú, lúgos, tisztavizes (szén-dioxiddal vagy anélkül) csoportjokra osztják. Az olasz nyelv szicíliai nyelvjárásból származik a szolfatára név, amely a kénes gázokat kibocsátó fumarolákra utal. A szén-dioxidos fumarola a mofetta.
A fumarolák kis repedésekben és nagy hasadékokban is előfordulhatnak, véletlenszerű csomókban, vagy mezőszerűen és lávakifolyások vagy vastag piroklasztikus lerakódások tetején. A fumarolamező forróvizes források és gázkitörések olyan mezeje, amely alatt magma vagy izzó kőzetek helyezkednek el kis mélységben, amelyek gázokat bocsátanak ki, vagy vízzel érintkeznek. A talajvíz a fumarolában olyan forró vizes forrást alkot, amely a hőhatás következtében elpárolog, mielőtt a felszínre érne.
A Föld fumarolatevékenységére jó péld a híres Tízezer Füst Völgye, amelyet az alaszkai Novarupta vulkán kitörése hozott létre 1912-ben. Kezdetben a kitörés után lehűlő vulkáni hamuban ezrével voltak fumarolák, de a legtöbb azóta már nem működik. A fumarolák évtizedekig, vagy akár évszázadokig is kitarthatnak, ha állandó hőforrás van alattuk, de akár hetek vagy hónapok alatt is eltűnhetnek gyorsan hűlő vulkáni lerakódás tetején. A Yellowstone Nemzeti Parkban mintegy 4000 fumarola van.
Az olaszországi Lardarello fumaroláiban fedezték fel 1895-ben a héliumot, amit addig csak a Napra jellemző elemnek véltek. A világ első földhő-erőművét (geotermikus) is Lardarellóban építették. Hasonlók működnek Izlandon és Új-Zélandon is.
(Forrás: Wikipédia)
Mofetta
A mofetta vulkanikus tevékenységhez kötődő, főleg szén-dioxidból álló gázfeltörés. Olasz szó, amely a latin mephitis szóból („bűzös kipárolgás”) származik.) Mofetták találhatók például Auvergne-ben, vagy Eifelben (a Laacher See partján). Mofetta van Pozzuoli közelében (Grotta del Cane), ilyen a Jáva szigetén található Halálvölgy, vagy a Halálszurdok (Death Gulch) a Yellowstone Nemzeti Parkban.
A száraz mofetták gázt, a nedves mofetták szénsavas vizet (savanyúvizet) adnak. A savanyúvizek neve Erdélyben borvíz, a Felvidéken csevice.
Székelyföldön gyakoriak a mofetták és a borvízes források, ezeket a helyi lakosság évszázadok óta használja. Az egyik legismertebb természetes mofetta a Torjai Büdösbarlang, amely a feltörő gáz erős kéntartalma nyomán kapta nevét.
Mátraderecskén található Magyarország egyetlen szén-dioxidos gázfürdője, mofettája, ahol már legalább hatvan éve szivárog a falu alatt futó vulkáni törésvonalból a szén-dioxid gáz. A felszínre egy földrengés hozta, 1995-ben.
A mofettát szív- és érrendszeri betegek, magas vérnyomásban, csontritkulásban szenvedők, krónikus bőrbetegek, cukorbetegek, degenerativ gerinc és izületi elváltozások, lágyrészreumatizmus, meddőség, időskori tünetegyüttesek, Bechterew-kór, inaktív állapotban lévő krónikus sokk, izületi gyulladás kezelésére használják. A bőrön átdiffundáló gáz a szövetekbe kerül és értágító hatást gyakorol. Ez a hatás kiterjed a bőr- és a bőr alatti kötőszövetekre és a belső szervekre is.
(Forrás: Wikipédia)
Szolfatára
(ol.), kénhidrogén, kéngőzök és kénessav kiömlése, exhalációja a földből, többnyire vulkáni vidéken, vulkáni működés utóhatásaként. A Nápoly melletti Sz. nevü régi vulkáni krátertől kölcsönzött név, amelynek számos hasadékából, repedéséből, különösen pedig a bocca nevezetü üregéből nagy mennyiségü forró kénhidrogén, kénessav ömlik ki vizgőzzel vegyest. Volcano szigetén, Izlandon, Jáván, Új-Zélandon nevezetes Sz.-k vannak, de nálunk a Kézdi-Vásárhely közelében levő torjai Büdös-barlang is még működő Sz.-nak tekintendő, szénsavkiömléssel vagyis mofettával vegyest. A Sz.-ból kiömlő gőzök erősen megváltoztatják azt a kőzetet, amelyen keresztül törnek és útjukban, különösen pedig kiömlési helyükön ként, gipszet, meg timsót raknak le. Legfőképen persze ként. Szicilia (Girgenti) kéntelepei, ugyszintén Kaliforniában (Sulphur Bank) a kén- és kénesőtelepek Sz. működésének eredményei. A trachit, melyet Sz.-i működése ér, rendesen timsókővé változik át (l. Timsókő).
(Forrás: A Pallas Nagy Lexikona)
|
Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.
| |
