Selmecbánya környéke




Leányvár
 


Selmecbánya

(Selmecbánya, Schemnitz), szabad királyi város Hont vármegyében, bányavárosaink egyik legnevezetesebbike. A város felett hegyes vidéken, hegyeken és völgyekben, rendkivül festői vidéken fekszik; házai a völgyektől fölfelé körszerüen épültek, kertekkel tarkítva, festői rendetlenségben. Az utcák legnagyobb része felette lejtős, a közlekedés rajtuk nagy nehézségekkel jár. Építkezése is igen érdekes, sok tekintetben régies, de egyes részei egész modern jellegüek. Nevezetesebb épületei a magas kőfalakkal és bástyatornyokkal körülvett óvár omladékos épületcsoportja, az újvár, a kamaraépület (bányaigazgatóság), a bányászati és erdészeti akadémia díszes palotája, az evangelikus liceum, a városháza, több templom s a városon kivül álló hires kálváriatemplom (épült 1744.) S. a vármegye törvényhatóságának, járásbiróságnak, királyi közjegyzőségnek, adóhivatalnak, bányaigazgatóságnak és számvevőségnek székhelye; van hires bányászati és erdészeti akadémiája (l. Erdészeti szakképzés), ág. ev. és királyi kat. főgimnáziuma, ág. ev. tanítóképző intézete, bányászsiskolája, ipariskolája, takarékpénztára, népbankja, kereskedelmi és hitelintézete, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Lakóinak száma 1850-ben 14 098 volt, 1870-ben 14 029, jelenleg (1891) 15 280; ezek közt van 2534 magyar, 1186 német, 11 483 tót; hitfelekezet szerint 12 556 római kat., 2308 ág. ev. és 334 izraelita. A házak száma 1948. Lakói ipart is űznek; van itt nagy dohánygyár (1167 munkással), továbbá légszeszgyár, jelentékeny továbbá az asztalosipar és régóta hires a pipagyártás (l. Pipa).

Legnevezetesebb azonban a bányászat, mely évszadok óta a város fő kereseti forrása. A S.-i hires érctelepek arany-, ezüst-, ólom és rézérceket tartalmaznak s leginkább zöldkőtrachitba vannak ágyazva; a bányák egészen a Garamvölgyig terjednek s nagyrészt az állam kezében vannak. A sokféle bányatelepek, zúzók és kohók a városon kivül a völgyekben vannak elszórva, számos akna és tárna magában a városban és közvetlen szomszédságában van. A bányák hossza egyenes vonalban mintegy 360 km. és maga a bányavizek levezetésére épült II. József-altárna 16 538 m. hosszu. A kincstárnak itt számos érczúzója van; utóbbi S. és Körmöcbánya összes bányatermékeit dolgozza fel; utóbbiban 300 munkás van alkalmazva és termel évenként 400 kg. aranyat és 15 000 kg. ezüstöt 13/4 millió forint értékben; a szélaknai magyar kir. bányahivatal alá tartozó bányaművekben 2500 munkás dolgozik s a termelés 147 kg. arany, 5365 kg. ezüst, 11 726 q ólom és 437 q réz, összesen 900 000 forint értékben; nevezetes továbbá a Geramb János József-féle bányaegylet ólomgyára Bélabányán (1000 munkás), mely évenként 60 kg. aranyat, 6000 kg. ezüstöt, 2000 q ólmot és 30 q rezet termel összesen 180 000 frt értékben. Selmecbányával közigazgatásilag egyesítve van Bélabánya (l. o.). S. egész területe 8800 ha. S. hazánk legrégibb bányavárosa; már a rómaiak űztek itt bányászatot; Béla király a XII. sz.-ban várossá emelte és flandriai s alsó-szászországi bevándorlókkal telepítette be. Későbbi századokban S. nagyon eltótosodott és csak újabb időben magyarosodik ismét. V. ö. Fejérpataky L., Magyarországi városok régi számadáskönyvei; Péch A., A selmeci bányavállalatok története; Szabó J. S. geologiai viszonyainak előzetes ismertetése (Budapest 1885).
(Forrás: Pallas Nagylexikon)


Selmecbánya (szlovákul Banská Štiavnica, németül Schemnitz) város Közép-Szlovákiában. Járási székhely. Lakossága: 11.000 (1991). Gyakran csak Selmecként emlegetik.
Besztercebányától délnyugatra található. Festői fekvésű város, utcái más-más szinten, teraszosan alakultak ki.

A tatárjárás után IV. Béla király telepített be német bányászokat, akinek jogkönyvét is megerősítette. A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt. Szabad királyi város volt, ahol a bányászat a waldbürgereknek nevezett polgárság kezében volt és e jogokat a kincstár csak később szerezte meg. 1443-ban szörnyű földrengés pusztította a várost.

Virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1735-ben Mária Terézia alapította itt a világ első bányászati akadémiáját, amely 1919 óta Sopron-ban, 1949-től kezdve pedig Miskolcon működik.

1782-ben Magyarország harmadik legnagyobb városának számított Pozsony és Debrecen után 23 192 lakosával (elővárosokkal együtt mintegy 40 000 lakossal). A bányászati tevékenység a 19. század második felétől lehanyatlott és a lakosság száma is csökkent (1956-ban például már csak 10 400 volt).


(Forrás: Wikipédia)




   


 

  Dr. Tirst Rezsô írása, Turisták Lapja, I. évfolyam 1. szám, 1889. Február, 8. oldal

  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


Selmeczbánya környéke.


I. Séta a Tanád körül.


     A Garam, Ipoly és Rima völgyei között elterülô Osztroski-Vepor (Magyar Érczhegység) úgynevezett selmeczbányai hegycsoportjának 942 méter magas Paradicsom hegye keleti részén, kezdetben meredeken, késôbb lejtôsen esô völgyben húzódik fel hazánk egyik legrégibb és talán legnevezetesebb bányavárosa: Selmeczbánya. A ki ezen várost egyszer látta, az nem tudja feledni s vissza vágyik oda. nem tudja feledni festôi fekvését, szebbnél-szebb tájrészletekeben gazdag vidékét s visszavágyik vendégszeretô lakosai körébe. Magáról a városról most nem szólunk, visszatérünk oda még többször, kezdjük meg kirándulásainkat kies vidékére.

     Ha körülbelül 600 meternyi magasságban fekvô városházától a turistát a szélaknai kapu felé vezetjük, mindenekelôtt a tôlünk balra esô 646 m. magas hegycsúcson fekvô Leányvárra figyelmeztetjük, mert ezen, jelenleg tűzoltó- ôrhelyül használt eredeti építmény ablakaiból gyönyörű panoráma nyílik a városra és környékére. KIérve a szélaknai kapun, mely több századot látott átvonulni, szép, nyárfa-sorral szegélyzett, jókarban tartott országúton kellemes rövid sétát tehetünk, ha az Andrásaknai bánya telepháza mellett elhaladva, a Klinger-tárnai tó gátjára felkapaszkodunk. Ezen hatalmas gát, a Tanád-hegyláncz keelti lejtôjének egyik mély völgyét elzárva 682 mnyi magasban a gyönyörű fekvésű Klinger-tárnai tavat képezi, melynek jó uszodája üdítô fürdôre hívja fel a kirándulót.

     A tógáton állva, jobbra tôlünk fecskefészek módjára, apró bányászházikók kapaszkodnak a meredeken, velünk szemben, magas kôhányásoktól környezve a Klinger-tárnai bányatiszt lakása és a telepház, ezek mögött, a háttérben a Tanád-hegyláncz meredek lejtôjén, 730 meternyi magasságban az Amália-akna-telep. Balra tôlünk a Tanádnak, a legüdébb zöldben díszlô fenyves által borított elôhegye. Erre, vagy a mindjárt a tótól kiinduló s a M. K. E. Szitnya-Osztálya által készíttetett, turistáknak gyakorlatokra alkalmas úton, vagy a kevésbbé meredek rendes gyalog úton juthatunk fel.

     Alig egy negyedóra mulva, már egy fensíkon állunk, mely igen szép sétánynyal és oly gyönyörű vörösfenyô állománynyal bír, mely messze földön ritkítja párját. Az erdôszélen kis kápolna áll, tovább kis kertekkel körülvett szerény bányász-házikók s mint a telepnek fôtere néhány hektárnyi zöld pázsittal benôtt fennlapály terül el. Ez a Róna (Rovna) 793 meternyi magasban az Adriai tenger színe felett. Ezen kies telepen nyaralnak a selmecziek, az idehgenek, mind ezek között pedig, mióta a Szitnya Osztály ez ügyet is kezébe vette, többségben a fôvárosiak. Nem is csoda. A nyugati és északi oldalról magasabb hegyek által védve, mondhatni fenyves erdô közepén és még hozzá ily tetemes magasban: ezen hely nyaralásra van tremtve. kelet és délfelé pompás kilátás nyílik. Egyenesen délnek, a hegycsoport királyát, az 1011 m. magasra emelkedô sziklakoronás Szitnyát látjuk, mélyen lenn a völgyben Szélaknát s Pjerget s az innét keletnek huzódó mély völgyben Steffultót, Selmeczbánya egyik elôvárosát; tovább, délkeleti irányban, erdôség szélén Illia községet, keletnek pedig Szt-Antal mezôvároskát, hg. Coburgnak a Koháryaktól örökölt kastélyával. èszakkeleti irányban Selmeczbánya messze lehuzódó utczáit.

     A Szt-Antal mögött emelkedô erdôs hegyeken túl, a bozoki és csabraghi várromokat az ôket környezô dombvidékkel. A Róna szép jövônek néz elébe. Az ily magasban rendszerint érezhetô vízhiány itt nem létezik, mert míg több bô tartalmú kút, elegendô és jó minôségű ivóvízet szolgáltat, addig használati vízet is kellô mennyiségben találhatni a közelben s ennek a etlepre való odavezetése csak idô kérdése. Selmeczbánya városa a tulajdonát képezô erdô szélén több házhelyet kijelölvén, azokat a nyaralókat építtetni szándékozóknak igen kedvezô feltételek mellett hajlandó átengedni. A Rovnára felvezetô kocsiút kevés költséggel könnyen kijavítható. nyaralásra talán még alkalmasabb hely, az úgynevezett Melegpatak rétje, mely a Tanád-hegyláncznak nyugati lejtôjén, a hodrusi völgy felett 790 meternyi magasban fekszik. Ez a Rónának minden elônyét fokozott mértékben bírja. Pompás forrásvíz van s a kocsizó közönség igen jó országúton juthat oda. A gyalogos kissé meredek, de rövid úton, kis félóra alatt a Selmeczbánya felett, ésazk-nyugati irányban emelkedô vöröskúti hágóra, a hodrusi, vichnyei és selmeczbányai utak találkozó pontjára juthat.

     A 792 meternyi magasban lévô vöröskúti nyeregrôlm, egyrészt az alattunk elterülô városra, másrészt észak-nyugati irányban a Garamon túl húzódó Ftácsnik [Madarász (?)] ehgyre, a Nagy-Fátra lenyuló ágának ezen legmagasabb pontjára s tovább északnak, a körmöczi hegycsoportra nyílik szép kilátás. A szemhatárt a trencséni és túróczi hegyek zárják el. A felettünk, délre emelkedô Paradicsom-hegy (942 m.) nyugati lejtôjén, a vöröskúti hágótól mintegy tíz percznyi távolban, az úgynevezett Gedeon-tárnai felsô út mentén terül el a Melegpatak által äntözött, sűrű fenyvesekkel körülvett lejtôs rétség. Innét délnyugati irányban, szép fenyvesek között, m ajdnem vízszintes irányabn, a Szitnya-Osztály által rendben tartott pompás séta-út vezet a már régen felhagyott Gedeon-tárnához. Ezen út mentén a fenyvesben néhol tisztások vannak, a melyekrôl változatosnál változatosabb panorámát élvezhet a szemlélô. Szép séta még a Kerlingre vezetô erdôs út, továbbá a folyton szép szálas fenyvesek között kígyózó, Hodrusbányán át a Garamvölgybe vezetô országút si. Ennek mentén találjuk a Pusztelnik-forrást s a Szitnya-Osztály gyűjtésébôl 1884-ben állított díszes hon védemléket; innét a meredek lejtôn leerszkedve a hodrusi tavakhoz érünk. Különben az itt elterülô sűrű erdôségekben mindenütt találni gyalogutakat, a turista pedig neki indulhat a hirtelen emelkedô, nagyszerű kilátást nyújtó Paradicsom-Tanád hegygerinczének. Errôl majd más alkalommal.


Tirts Rezső

(Szepesváralja, 1831. febr. 27. – Bp., 1914. márc. 14.): kereskedő, ~ Rezső (1866 – 1944) apja. Részt vett a szabadságharcban, elfogták és börtönbe vetették. 1848 – 49-i élményeiről később Késmárkon könyvet jelentetett meg. 1876-ban kezdeményezésére a selmecbányai kereskedők m. kereskedelmi társulatot alakítottak. Ő létesítette a m. kereskedelmi tanulóisk.-t, egyben ennek tanára is volt. Elnöklete alatt alakult meg a selmecbányai kereskedőifjak társulata. Tevékenyen részt vett a fiatal m. turistamozgalom fellendítésében is. – F. m. Selmeczbányai Kalauz (Selmecbánya, 1898). – Irod. Déry József: id. T. R. (Turisták L., 1914); Ifj. Tirts Rezső: A magyar turista kultúra keletkezése és a Szitnya Osztály Selmecbányán (Bp., 1943).
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)

 

  Dr. Tirst Rezsô írása, Turisták Lapja, I. évfolyam 3. szám, 1889. Junius, 90. oldal

  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


Selmeczbánya környéke.


II. Föl a Tanádra.


     A Paradicsom-Tanád hegyhát megmászására indulunk most, a selmeczi felsô piacz vagy Szt.-háromság-térrôl, melynek közepén csinos régi épületek által környezve az 1764-ik évben 65,000 frtnyi költséggel emelt díszes Szt.-háromság-szobor áll. E téren állanak a régi bányatörvényszéki épület, feljebb az evang. lyceum, tovább az egyszerű Mudrák-féle ház, melyben Petôfi Sándor, mint deák lakott.

     Ezen ház átellenében egy mérsékelt emelkedésű út kezdôdik, mely a mihálytárnai bányaakna gárdhoz visz föl. A Mihálytárna fölött sötét, bizarr alakú quarczsziklák emelkednek, ezek egyik függélyes magas falában egy, a legrégibb modorú bányavájásra emlékeztetô tárnát találunk. A mihálytárnai csúcsos fedelű aknagárdtól felkanyarodó meredek ösvényen felkapaszkodva - a város legnagyobb részét domináló - óvárosi hegyre érünk föl, a hol némi falmaradványok és árkok az itt állt és a XV-ik században részint földrengés, részint Rozgonyi által elpusztított régi városra emlékeztetnek.

     Ezen, úgy a városra, mint a bélabányai völgybe szép kilátást nyujtó hegyháton és a vöröskuti áthágón végig, még a hodrusbányai uton is egy darabig haladva, a Melegpatak melletti útszoroshoz érünk. Itt a baloldali sziklán a következô felírás: "Gedeon balra". E szerint az erdôbe fordulva, csakhamar meglepô szép sétányon vagyunk. Ezt az azelôtt gazdag bányamívelésnek köszönhetjük a mennyiben az a még a jelen század elején is jól fizetô ottani bányákhoz szükséges árkokat ásatott és utakat építtetett. Ezen jelenleg elhagyott utak, de különösen a fôút nagy kanyarulatokban, de folyton vízszintes irányban veezt a hegyek oldalán s többnyire gyepes és oly széles, hogy kocsin is végig lehet rajta menni. Itt a sűrű fenyô erdô árnyékában 780 méternyi magasságban, ezen tiszta, ozondús, balzsamos illatú levegôben, a legfáradtabb vándor is ujra felüdül, izmai rugékonyságát visszanyeri, s nem is hiszi, hogy a természet vadonjában jár, hanem nagyszerű parkban véli magát. Méltán jelezte "paradicsominak" ezen kedves sétát dr. Staub Mór, ki 1883-ban a M. K. E. Szittnya- Osztályának közbenjárásával mintegy 25 tanítványával e kies vidékre is kirándult.

     Egy órai séta után a már *) említett, regényesen fekvô gedeon-tárnai kis platóra érünk, hol néhány falmaradvány mellett egy - még némileg épen fenmaradt - épületet találunk. Ezen épületet a m. kir. selmeczbányai bányaigazgatóság a Szittnya-Osztály használatára nagylelküen átengedvén, azt az Osztály menedékházzá átalakíttatta s erôs verandával is ellátta, hol fedél alatt, asztalok és lóczák nyujtanak a kirándulónak kellemes pihenô helyet. Néhány lépéssel tovább a fák árnyékában nagy asztalt és lóczákat csináltatott a Szittnya-Osztály, úgy hogy ott nagyobb kiránduló csoportok is elhelyezkedhetnek. Az út mentén üde vízű csermely folyik, közvetlen a plató alatt kitűnô friss forrásvíz van. Innen, kedves turista! ha valóságos svájczi völgy szépségében óhajtasz gyönyörködni, lerándulhatsz az ugyancsak a Sz.-O. által jelzett uton (fél óra alatt) a völgy mélyében rendkívül szépen egymás fölött fekvô sűrű fenyvek által körülvett hodrusi tavakhoz.

     De mivel ezen czikksorozatom elsôjében **) a Paradicsom-Tanád hegy gerinczére figyelmeztettelek, kövess a leírt óriási szép sétányon tovább. Fél óra mulva a Tanád nyugati lábánál vagyunk s most vedd igénybe izmaidat és tüdôdet, hogy velem, a balra hirtelen fölibénk emelkedô "Tanád" kúpját megmásszuk. A kis félórai fáradságot nem bánod meg, mert a kilátás, melyet onnan élvezhetsz, bôven megjutalmazza fáradalmaidat.

     Elôtted dél felé a sziklakoronájú Szittnyán és az elôhegyeken túl a barsi síkság terül el egész Esztergomig és Komáromig, alattad a festôi-fekvésű Szélakna két tavával. Kelet felé közvetlen alattad a kedves Róna (Rovna) ***) és az onnan élvezhetô szép kilátás sokkal terjedelmesebb mértékben. Nyugat felé az elôtérben, mélyen alattad az erdôs szép hodrusi völgy két tengerszemféle tavával, a Vichnye felett emelkedô csúcsos Szarvaskô, és a háttérben, a Garamon túl, a Fátra hegyvidéke, a Nyitra fölött emelkedô Zoborral. Pillantásodat észak felé a gerinczen végig vezetve, szemed a Magyar-Érczhegységen, mögötte a zólyomi, liptói havasokon talál n yugvó pontot. A hegyháton észak felé tovább haladva, a gedeoni nyergen is át, mind jobban emelkedve ezen hegygerincz legmagasabb: 936 méternyi m agas pontjára jutsz. Majs a Paradicsom hegycsúcs felé haladva újabb meglepô szép kép tárul elibéd. Alattad a mély völgykatlanban mintegy madártávlatból látod magad elôtt Selmeczbánya városát, össze-visszaépült, felette érdekes képet nyujtó háztömegével, és a hegyoldalakon felkapaszkodó kertek által körülvett házikóival, ó és új várával, s a ritka szép fekvésű, a jezsuiták által a mult században pazar fénynyel épített kálváriájával. Ha ezen szép képet Mikszáth Kálmán innen nézte volna, azt - ama bizonyos regényében - nem ördögi műnek, hanem oly alkotásnak nevezte volna el, melyet az úristen csak jó kedvében teremthetett. A hegyhát egy horpadásán át, a hegygerincz északi végcsúcsát, a 909 méternyi magas Paradicsom-hegyet érjük el. Ennek tetején messzire látszó kereszt áll, lábánál nagy halom kôvel, mely köveket bucsú alkalmával, az ide tömegesen felzarándokló buzgó hívek hordtak össze. Innen a már leírt körlátványon kívül szép kilátást nyerünk még a vichnyei völgybe, a roszgrundi tóra, a Garam völgyébe.Körmöczbányára, stb. is.

     A városba való leereszkedés két irányban történhetik és pedig vagy a vöröskuti hágón át, vagy pedig egyenesen, de igen meredeken le a városba, és pedig a felsô részén kiemelkedô ó-várhoz. Ennek megtekintése nemcsak az archeologusnak, de a turistának is ajánlható. Ezen még elég jó karban levô várban találunk régi feliratokat, régi kis fegyvertárat, érdekes kôlépcsôt és más egyéb nevezetességet, a melyek érdeklôdésünket felkölteni képesek. A vár körfala Szitnyai József Selmeczbánya város történetének buzgó kutatója szerint már 800 éves lehet, eblseje az 1500-ik évben épült s eredetileg a vörös barátoké (?) volt, a XVI-ik században azonban a város birtokába jutott és akko tulajdonképen az erôdített vár nagy temploma volt.

*) "Turisták lapja" 1. szám, 10. old.

**) "Turisták Lapja" 1. szám

***) "Turisták Lapja" 1. szám, 9. oldal.

 

  Dr. Tirst Rezsô írása, Turisták Lapja, I. évfolyam 5. szám, 1889. Október, 204. oldal

  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


Selmeczbánya környéke.


III. (Kalvária és Kisiblye.)


     Selmeczbánya környékének egyik kiváló nevezetességét a rendkívül szép panorámát nyujtó Kalváriahegy képezi. Alig is van utas vagy turista, ki ezen szép pont megtekintése nélkül eltávoznék. A város fôpiaczáról az északkeleti ugy nevezett bélabányai kapu felé indulva, utközben a r. k. plébánia, vagy német templom, tovább a botanikus kert egyik emelkedésén épült m. k. erdész-akadémia monumentális palotája. Selmeczbánya eme valóságos dísze mellett haladunk el; a bélabányai kapun túl egy gyaloguton leereszkedve s tovább a Selmecz patak eredetén átvezetô magas hídon átkelve, kezdôdik a Kalváriahegy meredek kapaszkodója.

     Ezen, szabályos gúla alakban hirtelen egész 723 méter tengerszinfölötti magasságra emelkedô hegykúp - a nagy kiterjedésű tisztán trachyt kôzetű vidék egyedüli bazalt képzôdménye - Már a hegy alján kezdôdnek a csinos kápolnák. Balra az úttól az egykori báró Geramb-féle kastély áll, melyet a m. kir. bányakincstár megvett és kórházzá alakított át, szomszédságában a m. kir. erdészlak.

     Innen másfélszáz éves hársfasor vezet fel az alsó templomig (653 m.), hol a szent lépcsô és sok nevezetes ereklye található. Ezen templom mögött találunk egy öntött vasból készült emléktáblát, amely azon a helyen van a gyepes talajba illesztve, ahonnan 1867-ben a koronázási dombhoz való földet vették. Több csinos kápolna mellett, melyekben a megváltó szenvedéseit elôtüntetô csoportok és képek a szokottnál sokkal szebb kivitelben láthatók, kényelmes serpentin-utakon lombos cserjék közt feljutunk a hegytetôre. Az oszlopszerűen kiemelkedô végsô bazaltsziklák tetején kis plató van, mely kôfallal van körülvéve, közepén gazdagon és fényesen berendezett két tornyú templom áll, mely megtekintésre érdemes, de a turistát még inkább érdekli a gyönyörű panoráma, mely innen nyílik és melyben az ember hosszabb ideig képes elmerengni.

     Leerszkedve a hegy alatti rétre, a gyaloguton folytatjuk sétánkat kelet felé és félóra alatt elérjük a Kisiblye (Csókliget) völgyet, mely a m. kir. erdész-akadémia birtoka. Szép svájczi stílu erdôvédi lak - elôterén hársfák alatt asztalok és lóczák - továbbá három kisebb, haltenyésztésre berendezett tó és egy csinos akadémiai lövôház foglalják el közepét ezen példányszerüleg kezelt erdôpagony és erdôs kupok által környezett kies szép völgynek. Az erdô szélén terjedelmes tánczpadló arra mutat, hogy itt gyakran majálisok tartatnak. A kisiblyei völgy különben nemcsak a városi közönség kedvencz mulató helye, hanem történelmileg is nevezetes, a mennyiben itt több csata vívatott a város megtámadása czéljából Korpona és Pelsôcz vidékérôl ide száguldozott törökök ellen. Az erdôvédnél ételeket és italokat is kaphatni.

     Egy jó negyedórányira innen a kolpachi völgyben nevezetes porfir-barlangra akadunk, melybe csak fáklyával lehet behatolni és mely oly terjedelmes, hogy valaha nehéz szekerekkel is fordultak meg benne. Kisiblyétôl észak felé haladva 1/2 óra alatt elérjük a regényesen fekvô, halakban gazdag halicsi tavat, mely szinte kedves kiránduló hely. Árnyékos partján, jó friss forrás közelében a Szittnya- Osztály uj asztalt és tűzhelyeket csináltatott, a forrást pedig rendeztette.

     Visszafelé északnyugati irányban Bélabánya városon át vehetjük utunkat; a Geramb-féle bányatársulati kohó mellett elhaladva, a városon át vonulunk és a bálabányai tavat útba ejtve 3/4 óra alatt Selmeczbányára érünk.
 

 

  Dr. Tirst Rezsô írása, Turisták Lapja, I. évfolyam 6. szám, 1889. November, 247. oldal

  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


Selmeczbánya környéke.


IV. A Szent-Antali út és a Szászi-hegy


     Selmeczbánya bármely magasabb pontjáról a délkelt felé huzódó völgyön végig nézve, alacsonyabb, erdôs hegyek tövében látjuk a szt-antali Coburg herczeg-féle kastély felsô részét és a mögötte vonuló hegyek közül egy csucsos kúpot kiemelkedni. Ezt kirándulásunk czéljáúl kitűzve, a város fôterérôl indulunk. A m. kir. bányaiagazgatósági épület elôtt elhaladva, az Alsó-utcza végén jobbra a nagy és szép m. kir. dohánygyári épületet látjuk, hol 1200-1600, többnyire nôi munkás talál napi foglalkozást. Majd a pacher-tárnai ércztörésekhez érve, a baloldali dombon a vasuti állomás tűnik fel. A szt-antali völgy felé csekély lejtéssel lehuzódó országuton tovább haladva egy jó negyedórai gyaloglás után a Ferencz-aknai m. k. bányatelepet érjük el.

     Ha a bányászok nehéz munkájáról fogalmat szerezni akarunk, akkor vagy itt, vagy a Zsigmond-aknánál szállító-csészén, vagy pedig a pacher-tárnai telepen saját lábainkon leszállunk a föld belsejébe, t. i. a bányába. *) Érdekes különben a Ferencz-aknai gépezetet és a hatalmas ventilátort is megtekinteni. De még érdekesebb, hol a nemes érczek nedves úton való kiválasztását megismerni tanuljuk.

     Egy újabb jó negyedórai gyaloglás után, a m. kir. központi kohónál vagyunk. Fölötte ajánlható itt a legujabb találmányok alkalmazásával felszerelt nagyszerű műhelyeket és - ha a jó véletlen úgy hozza magával - az érczek olvasztását megtekinteni; ez nem csak a szakembert, de a laikust is nagyon érdekelheti. Még egy negyedórai gyaloglás kell, s Szt-Antal mezôvároskába jutunk. Itt balra egy kis emelkedésen a Coburg herczeg-féle kastélyt pillantjuk meg, melyet - olyan idôben, mikor a fenséges család nem tartózkodik benne, meg is tekinthetünk.

     Ezen, Koháry herczeg által a mult században, szabályos négyszögben épített, hatalmas kastély, melyrôl a nép azt mondja, hogy annyi ablaka van, a hány napja az évnek, annyi ajtója, a hány hete az évnek és annyi kapuja, a hány hónapja az évnek - minden csín nélkül, egyszerű épület, de belsô berendezése elég nézni valót nyújt. A vadászati diadaljelvényekkel feldíszített hosszú folyosók, a számos terem különbözô csinos butorzata, a nagy képgyűjtemények, a kápolna, azután a szép park, honnan magasra fel az erdôbe séta-utak vezetnek, mindez teljesen kielégíteni képes a turistát. A kastély átellenében emelkedô kis magaslaton, pedig oly visszhangra akadunk, mely hét szótagot egészen tisztán ád vissza.

     Az országuton lefelé tovább haladva a "sörház" nevezetű herczegi gazdasági épülethez jutunk. Innen balra fordulva némi mászás után egy magas hosszú rétet, az úgynevezett "Mátyás-rét"-jét érjük el, melynek felsô végén egy fakéreggel bevont, herczegi filagoria tűnik fel. Kis pihenô után, utunkat fölfelé, a csekély meredekségű felsô nagy réten át folytatva, csakhamar felérünk a Szászi-hegyre. Ez a szt-antali hegységnek legmagasabb kúpja, kb. 700 méter magas a tenger színe fölött. Tetején fából készült emelvény van, melyre lépcsôn juthatni fel és mely oly magas, hogy a környezô fák fölött is enged kilátást.

     A selmeczieknek, kik nagyszerű kilátást nyújtó pontjaik által kissé el vannak kényeztetve, az innét kínálkozó kilátás némileg korlátoltnak látszik, de mégis igen kedves kéept szolgáltat. Különösen szép Selmeczbánya és az azt környezô hegység felé. De magában véve az említett Mátyás-rét, melyet a herczegi család is, itt tartózkodása alatt sokszor látogat meg, oly kellemes kiránduló hely, hogy ezt a kirándulni vágyó közönségnek is nagyon melegen lehet ajánlani. Az út hossza Selmeczbányáról egészen a hegy csúcsáig 16,200 lépés, vagyis kb. 12 kméter. Az emelkedés a sörháztól, honnan azt gyalog kell megtenni, 220 métert teszen.

*) Lásd Gyurcsovecz czikkét: A föld gyomrában (lapunk 268. oldalán).
 

 

  Gyurcsovec Gusztáv írása, Turisták Lapja, I. évfolyam 6. szám, 1889. November, 268. oldal

  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


A föld gyomrában.


Geologiai kéjutazás Selmeczbányán.


     A haladó kor nagy alkotásai elôtt mindig tisztelettel hajtottam meg fejemet; övék a dicsôség, hogy úrrá lett az ember a földön. Hála az észnek, a mely rokon a teremtô hatalommal s nemcsak a felhôk közé, vagy a tenger fenekére, de a sziklák szívébe is talált utat, hogy kiaknázza a természet kincseit.

     Azon régi közmondás nyomán, miszerint a tapasztalat oly aranybánya, melybe minél mélyebbre hatolunk, annál tisztább aranyat lelünk, útnak indultam megkeresni ama tiszta aranyat, vagyis átvitt értelemben Selmeczbányára "tapasztalni" mentem. Már régóta vonzott ellenállhatatlan vágy ezen elôttem ismeretlen térre: az alvilágba.

     A bányagyakornok úr által részemre szeretereméltó szívességgel átengedett bányaruhába bújva, mély utamra keltem kalauzommal s rendelkezésemre bocsátott aknafelvigyázóval együtt.

     "Glück auf!" a bányászok szokott üdvözlete hangzott el kölcsönösen kalauzom s a gyakornok ajkairól, midôn a Zsigmond-akna felé indultunk. Itt ereszkedtünk le a földalatti világba. Az érzés, mely alászállásunk alatt elfogott, valami ismeretlen, egészen új benyomást tett rám: eleinte úgy tűnt elô a süllyedés, mintha a bécsi Metropole szálló, vagy a budapesti Thonet-udvar "csészéjén" ereszkednénk le a negyedik emeletrôl a földszintre, de a bányamécs ijesztô pislákolása, a mindinkább félelmetesb alakokban mutatkozó árnyalatain keresztül vezetô kloakánk, falaiból kibugyogó vízcsöppjeivel együtt és a földalatti labyrinthbôl emelkedô párák csakhamar lelkem elé tárták e szokatlan tanumlányút egész félelmetességét.

     Egy olyan lefutó akna egész monstre-mű és megremeg láttára az ember szíve. Gondolni sem tudok az emberek e felséges művére, hogy ne fogjon el valami gyönyörteljes aggodalom, egyemlô azzal, a mit a veszély árán szerzett öröm okoz. A föld mystikus rétegei tárulnak fel elôttem: végig nézek a sziklák tömegén, a meddig a föld belsejében uralkodó sötétség, gyöngén pislogó mécsünk szűk világító körének börtönfalat nem von és mindenütt a hatalmasat a félelmetessel egyaránt lelem. A tenger fenekére ereszkedô búvár - gondolám - mégis csak biztosabb helyzetben van ilyenkor, már t. i. a leeresztése közben, mert a víz inkább edzi, semmint bénítaná a bátorság idegét. Ilyen s hasonló okoskodásom közepett, öt percznyi süllyedés után, a bánya fenekére, a tizenkettedik horizontra értünk.

     A selmeczi tizenkettedik horizont ama talaj, mely a külvilágtól négyszáz méternyi mélységben fekszik, tehát a világ összes bányái között talán a legnagyobb mélységben fekvô "emelet".

     Tompa moraj üté meg füleinket, a már ismert "Glück auf!" - Két bányászra akadunk, kik mécseiket lobogtatva, használt köszöntésükkel fogadnak és azután tovább görnyedeznek és izzadnak fárasztó munkájukban. Durva követ szállítanak a bánya különbözô rétegeibôl a csigához, honnan azt a gôzmozdony a külvilágba emeli.

     A talaj, melyen állunk kopár, sivár maradványa az egykori aranybányának; itt már nem süt a nap, jelene hallgat, csak a multja regél, jövôje - titok. Nem tündöklik többé az ércz: az idôk bűne, hogy így van s önkénytelenül kezdem félteni a földet. Mi lesz belôle, ha összevissza túrja a nyughatatlan ész? Költôi arczának alig marad majd egy igaz vonása; elsorvasztja, megvéníti a kincskeresô önzés, a kapzsiság szipolya.

     Valami leírhatatlan nyomasztó érzet szállja meg lelkemet. A Tartarusra emlékeztetô, inkább lehangoló mintsem lélekemelô sötét űr, a munkásoknak csaknem a födetlenséggel határos rongyos öltözéke, a nehéz atmoszféra s a felette magas hômérséklet: bizarr egymásutánban figyelmeztetnek, hogy szokatlan régiókban bandukolok...

     A hômérô 52° C. jelez s a külvilágból magammal hozott fehér darócz-szűr, ezen nemzetközi façonban készült s a bányalátogatók közhasználatára szánt toilettedarab fölöslegessé válik; ott az orkus fôbejáratánál teszem le. Innen hatolunk be a bánya fôága, a "Felsorti fôfutam" felé. Ez utóbbi északnyugatra, körülbelül egy kilóméternyire esik a fônyílástól.

     A hômérséklet mindinkább emelkedik, a hallási szerv gyengül és a légzés nehezebbé válik. Egy ajtóhoz érünk, melyet csak emberfeletti erôvel lehet kinyitnunk, itt lévén a bányaventilláczió góczpontja; a léghuzam sivító orkánhoz hasonlít, melyrôl csak az alkothat magának fogalmat, a ki Fiuméban a Tersatton vagy a Molo di St. Carlón egy siroccót átélt.

     Földalatti utunkon különbözô oázok váltják fel egymást. Emitt emelkedik egy óriási sziklatömb s szinte félelmetes, szinte lesujtó reánézni az elsô pillanatra; orma elvesz a sötét űr magasságában, testérôl párafoszlányok rongyai lebegnek. Ugy áll ott a sziklák között, mint egy háborgó Lear, kinek minden vonásáról a téboly átkai rivalnak a beláthatatlan futamok felé. Amott egy tócsához érünk s az orkusi "Styx" jut eszembe.

     A mythosz bűnei tolulnak agyam felé, felcsigázott fantáziám szikla´t hömpölygetô Sysyphost, kerékenforgó Ixiont és szomjazó Tantalust varázsol lelki szemeim elé. A sziklát furó bányászok lármája a fúriák zűrzajára, a bányaépítészek kalapácsolása a Danaidák haláltorára, vagy az egyszemű óriások a Cyclopok munkájára emlékeztet. Hangyabolyhoz hasonló nyüzsgô élet uralkodik mindenütt; a hevérek fúrnak, a bányászok kis "kutyákban" vagyis sínkerekű taligákban szállítják az érczeket és durva követ, mintha csak róluk zengett volna Ovidius:

"navidas nauta, secernunt Myrtoum mare."


     Kalauzom elôre siet mécsével, én mindenütt nyomában. Néhány percz mulva kettôs torkolathoz érünk, a balra befutó Erzsébet-aknához, mely épen jelenleg szabályozási művelet alatt áll - és a felsorti fôfutamhoz.

     Az Erzsébet-akna a selmeczi bányák legujabb ága, ez idô szerint épül és hívatva lesz az egész bányát négy óriási, mintegy tizenkét méternyi területű pilléren tartani.

     A jobboldali felsorti fôfutamba, vagyis a czélbavett tanulmányutam tulajdonképeni pontjához térünk. A keskeny bányavágányon haladunk befelé és minél tovább hatolunk, annál gyöngébben pislog a mécsünk: a talaj nedves lesz, egész patak ömlik a föld gyomrából s pillanatra az adelsbergi cseppkôbarlangban képzelem magam.

     A víz fenekén összegyűlt vörös vastag rakomány, mely nem egyéb, mint vaséleg és a sziklafalakon villogó galenitok, pyritok és marcasitok szembetűnöen jelzik az érczek gazdag jelenlétét. Mécsünk gyönge világítása ezerszeresen verôdik vissza a kristályok falain, a látványosság tündöklô színezetet nyer s a mi szépet életemben valahol láttam, mind megszólaltatja bennem az önzést. Mögöttem még zummog az élet; elôttem már csak a színpompa beszél. A bányászok lármája hangzik utánam; a fülke páráját fátyollá zurbolja a légáram s csillámossá szegik a tündöklô érczek. Ezeregy éj pompája, fénye körülem; a szemben ég, megbűvöl a látvány, lépteim lassítom; tűnik, fordul az isteni kép; meg nem bírok válni az egyiktôl s már tárul elém a szebb, a ragyogóbb.

     Mécsünk gyöngén pislog, fénye piruló sugarakban törik össze ... megrendül a langyos levegô s mintha aranyfüst hullana a földre: káprázatossá válik a világ. Leírhatatlan látvány!

     A mit Orpheus a köveknek, Ossián a tengernek zengett, az ezen tündérvilágban leginkább leli méltó kifejezését. Ennyi fény, ennyi pompa és ennyi gazdagság egy halmazban: minden emberi képzelmet felülmuló nagyszerűség! ...

     Szinte azt hiszem, hogy minden csupa álom. Összefolyik körülem a zúgás. A föld szellemének varázsa van velem. Nem bírom el levegôjét ... apró lihegéssel kapkodja a tüdôm, mintha nehéz, fojtó illat volna a bányák párájában. Megront ez a szépség, a mi körülvesz.

     Merengéseimbôl kalauzom felráz, figyelmeztetve engem, hogy bandukolásunk legérdekesebb mozzanatához közeledünk. Egyik oldalágban két sápadt arczú hevért veszünk észre, kik épen repesztéshez készülnek. Négy bevégzett fúrás, mintegy fél méter mély és 5 cmtr. átméretű lyuk, jelzi a repesztendô sziklafalat.

     A repesztés a "földi kukaczok" legfárasztóbb dolga és az ilyen után, minden egyesnek a "napszáma" bevégzettnek tekintetik. Szegény bányász! Hét óráig túrja-fúrja a föld sötét tájait; négy ember két méternyire csak egy teljes heti munka után kéeps elônyomulni és a méterenkénti bért a kincstár csak 34 forinttal fizeti. Ebbôl levonandó még a repesztô anyag és egyéb eszközszükséglet ára is, melyet a munkás saját költségén köteles magának beszerezni. Mily nyomorúságos élet, mily keserves kereset. Egy ilyen bányászról valósággal el lehet mondani épen a megfordítottját annak, mit Zoroaszter, az ókori bölcsész az emberrôl állít, midôn azt mondja, hogy rosszat tenni naponta százszor nyílik alkalom, jót alig egyszer egy héten; mert szegényes keresetét a "Lehnung" napján, mely hetenkint egyszer szokott lenni, rendszerint elkölti.

     A két hevér, Phoibos és Demiosnak méltó személyesítôjekép sürög-forog; az egyik meganittal tömi a tátongó nyílásokat, míg a másik azalatt kénszalagot erôsít a gyújtózsinórra. A töltés kész.

     "Vorsicht!" vezényel a fiatalabbik, valószínűleg a bátrabb; visszahúzódunk 6-700 lépésnyire és némán, elfogult szívvel várjuk a löveteket.

     Irtóztató bömbölés szakítja meg végre a végtelen hosszúnak feltűnt, de valóságban alig két perczig tartott kriptai csöndet, sűrű és vastag füstgomoly tölti be a bányát. A lövet végbement.

     Térdeink inognak alattunk, kalauzom mécsét elfujta a repesztésszülte légnyomás. Csak nagynehezen térünk magunkhoz e dantei komoedia után, egészen kimerültnek érzem magamat, megszáll a vágy élet, a külvilág után. Jobb odakint, a hol nem ijeszt annyi félelmetesség.

     Három óráig tartott lentidôzés után végre egész kábultan visszafelé indulok. A bánya levegôje most már hűsnek tetszik, akármilyen forró. A ventillator szellôje mégis csak megkönyörül néha s végig sivít lázas homlokomon: lassan-lassan csillapodik túlcsigázott képzeletem, a föld szelleme nem aggaszt többé s ismét a külvilágba jutok.



 

 

  Dr. Tirst Rezsô írása, Turisták Lapja, II. évfolyam 6. szám, 1890. Junius, 183. oldal

  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


Selmeczbánya környéke.


V. A Szittnya (1011 méter). *)


     Ezen hegycsúcsot, a mely Selmeczbányától délre többi társai közül magasan emelkedik ki, igen találóan nevezi egyik leírója, a Magyar Érczhegység "Eiffel-tornyának", mert bár honnan közeledik az utas a selmeczi vidék felé, mindenünnen feltűnik a rendkívül érdekes alakú hegy, csúcsán a már nagy távolságból látható pavillonjával. Selmeczbányától 14,000 lépésnyi, vagyis 10 1/2 kilométernyi távolságát különféle utakon 2-3 óra alatt lehet elérni. A hegy tetejére különben kocsival is fel leeht jutni, különösen a szt.-antali oldalról; de ajánlhatóbb a kocsizónak Szélaknán át a hegy aljáig, t. i. a Kereszt-útig menni, onnan pedig az útat gyalog folytatni.

     A M. K. E. Szittnya Osztálya két gyalogutat jelzett, egyet az alsó városon végig Szittnya-Stefulto és Ilia községeken át - fehér-fekete sávokkal jelezve - az úgynevezett Schósztál-rétre és onnan a keleti gyepes meredek lejtôn fel a tetôre. A másik út, mely a kényelmesebb és kellemesebb, a város felsô részétôl a szélaknai kapun át vezet az úgynevezett puskaporos toronyig; innen jól észrevehetô jelzések - piros mezôben fehérsávok - után egészen fel a hegytetôre.

     Már maga ezen út is igen érdekes. A szélaknai kaputól, majdnem vízszintes irányban, szép fasoros országúton érjük el a puskaporos tornyot; ez egy négyszögletű, villámhárítóval ellátott fehér épület, melyben a bányakincstár puskapor- és dynamit-készletét tartja. Itt a jobboldali legszélsô nyárfán egy piros táblát látunk, melyen fehér betűkkel "Szittnya-út" felirat olvasható. Innen a távirdai oszlopokon látható jelek mellett a Miksa-aknai bányatelephez bocsátkozunk le. Itt egy régi nagy épület tűnik fel elôttünk, a mely egykor kincstári magtár volt, jelenleg a budapesti szünidei gyermek-telep nyaral benne évek óta. Kedvezô is erre eme táj, mert az északi és nyugati szelektôl védve minden oldalról fenyves erdôvel van környezve.

     A Miksa-aknai bányatiszti lakástól balra kanyarodva, kocsiúton Stefulto községbe ereszkedünk le. Ennek felsô részét a bányakincstári hámor és zúzók mellett átmetszve, gyepes lejtôn kapaszkodunk felfelé. Ennek magaslatáról már közelebb tűnik fel elôttünk a Szittnya. A gyalogúton jobbra menve, a kies iliai völgyet látjuk s magunk alatt egy jelzôkövet pillantunk meg, a melyre ugyancsak "Szittnya-út" van felírva. innét egyenesen jobbra folytatjuk útunkat, mely a hegyoldalban vízszintes irányban, eleinte réteken, azután szép fenyvesben élvezetes sétát nyujt, míg csekély emelkedés után a táblával és felírattal is jelzett úgynevezett Kereszt-útra érünk.

     A jelzés innen balra mutat és még itt is majdnem mindenütt vízszintes irányban, erdôn, gyalogúton és réteken át azon csermelyes völgybe vezet, honnan a Gretzer-ösvény meredekebben visz a Gretzer-forráshoz **) A pompás forrás vízétôl felfrisítve, folytatjuk útunkat, míg a fenyvesbôl kibukkanva az Almás-rét-re érünk. Az ennek felsô szögletében álló régi fenyôfán látható táblán egy nyíl mutat jobbra és megint fenyvesbe kanyarodva az út legmeredekebb - azonban csak egy negyed óráig tartó - része következik. Alig vesszük észre s túl vagyunk azon is, az erdôbôl hirtelen kilépve egy nagy rét terül el elôttünk, melynek hátterét a Szittnya sziklás koronája képezi.

     Ez az úgynevezett Tatár-rét 900 méternyi magasságban. nevét onnan vette, hogy a tatárjárás idejében vad csordák idáig is felportyázva itt tábort ütöttek, a Szittnya természetes sziklavárát azonban, a hova a környékbeliek menekültek, sikerrel megostromolni nem bírták. Errôl magunk is meggyôzödhetünk, ha a Szittnya sziklafalait jobban szemügyre vesszük.

     Most hát elôttünk áll a Szittnya csúcsa, megközelíthetetlennek látszó valóságos sziklakoronájával, melynek tetejérôl a pavillon int barátságosan felénk. Ezen látvány megkapó és bármennyire is kifárasztott volna bennünket az eddigi út, általa szinte felvillanyozva érezzük magunkat és gyorsított léptekkel megyünk a pavillon irányában a réten végig az erdô széléig. Csekély emelkedés után lépcsôkre akadunk. Ezen lépcsôs út a herczegi erdészhivatal remekműve, mert toronymagasságú sziklák és imladékok közt vezet fel kényelmesen a hegytetôre.

     A lépcsôs út közepe táján egy kiálló magas szikla alatt lócza van felállítva, a lóczán innen egy szűk s meredek sziklahasadék kezdôdik, ez a Téry-út. Akár ezen vagy akár a lépcsôs úton a hegytetôre felérve, a közvetlenül a pavillon alatt álló erdôvédi lakba sietünk. Ez egy terjedelmesebb épület, a melyben egy nagy, tűzhelylyel ellátott és egy kisebb tiszta vendégszobát találunk.

     A nyári évadban egy herczegi erdôvéd lakik itt, kinek a fenséges herczeg engedelmébôl és meghagyásából kötelességévé van téve, hogy a bendégeket, a Szittnya Osztály által szabályozott étlap szerint étellel és itallal ellássa. Az árak oly jutányosak, mint sehol más hegyi vendédlôben. Igy például jó asztali bor literjét 34 krral, savanyú vízet, jó tejet, kávét, tojásos- és tésztás-ételeket, csirkét, sôt többnyire más húsfélét is olcsóbban kaphatni mint a városban.

     A vendégszobában üveges szekrényben csinos háziipar-czikkeket, turistabotokat és más Szittnya- emlékeket látunk, melyeket szintén olcsó áron lehet beszerezni. Az erdôvédnek meg van hagyva, hogy minden tisztességes látogatót a pavillonba vezessen és a Szittnya Osztály vendégkönyvébe való névbejegyzésre is felhívjon.

     A pavillon a hegytetôn elterülô lejtôs sík legmagasabb kiemelkedésén van építve. Az elsôt II-ik herczeg Koháry Miklós a mult század vége felé, valószínűleg a szt.-antali kastélylyal egy idôben fényűzéssel állíttatta fel; errôl faragott kövei, díszleteinek maradványai tesznek tanuságot s gót stylű festett üevegű ablakai és belsô berendezése is igen csinos volt. Ezen elsô pavillon 1852-ik évben villámcsapás által felgyujtatván, rommá lett. Igy állt az 35 évig, midôn 1883-ik évben a Szittnya-Osztály megalapítója és akkori ügyvívô alelnöke Dr. Téry Ödön, a ki egyszersmind a fenséges herczegi család orvosa is volt, a herczeg ô fenségét a Szittnya Osztály védnökévé megnyervén, a küldöttségileg nála tett tisztelgés alkalmával a pavillon helyreállításának szükségességét is felemlítvén, a fenséges úr helyeslését is kinyerte. Meg is bízatván az Osztály a kellô terv készítésével, három ilyen lett bemutatva. A Hauszmann budapesti műegyetemi tanár, valamint a Cserey beszteczebányi építész által készített igen csinos tervek felette költséges voltik miatt nem fogadtattak el. Gecsány selmeczbányai építész a jelenlegi pavillon tervét nyujtotta be. Ez praktikus alakjánál és czélszerűségénél fogva a herczeg által elfogadtatván, az Osztály fenséges védnökének költségén fel is építtetett. Az 1888. év elején elkészülvén, az Osztály rendelkezésére bocsáttatott s ugyanazon év szeptember 8-án a kis Lipót herczegnek, mint fenséges atyja képviselôjének, Dr. Téry Ödönnek és számos vendégnek jelenlétében ünnepélyesen fel is avattatott.

     A pavillon belseje barátságos magas szoba, mely a Szittnya Osztály által csinosan be van butorozva. Két nagy ó-magyar stylű asztal, 12 faszék és hozzá való láda, továbbá 8 kis tábori szék, 6 szétrakható, alvásra is alkalmas szék, 6 szétrakható jó ágy és hozzá való pokrócz, a falon egy polcz és fogas-ráma. A középfal üres, oda a fenséges úrnak az Osztály által beszerzendô mellképe lesz alkalmazva, a jobboldali falon a Szittnya-Osztály megteremtôjének, Dr. Téry ödönnek életnagyságú arczképe, átellenben tükör és kisebb tájképek vannak felakasztva. A baloldali szögletben igen csinos vas-csigalépcsô vezet fela pavillon két villámhárítóval ellátott lapos tetejére, melynek közepén egy emelkedett padlózat van, ezen a táj fôirányait találjuk jelezve.

     E pont, mely - a pavillon magasságát beleértve - 1018 méter magas a tenger színe fölött, minden irány felé szabad és oly elragadó szép kilátást enged, mint hazánk kevés más magas pontja.

     Kelet felé alattunk Szt.-Antal községe, Coburg kastélyával, Prencsfalu községe; az elôhegyek mögött látjuk Korpona vidékét, Bozók várát, Pelsôcz-Szenográd községeket; távolabb kelet délnek Csábrág várát, e mögött a Karancs, a Mátra s a Bükk hegységeket. Dél felé a szandai várhegy, a váczi Nagyszál, Drégely és a Diósjenôi hegyek és ezen túl a Dunán túl a Pilis hegység emelkednek ki, tovább nyugat felé Esztergom, Komárom és Érsekújvár vidéke, a közbe esô téren pedig a Garamtól átszelve Hont- és Barsmegye számos községe és városa látható, melyek közül különösen Báth és Bakabánya tűnik ki.

     Nyugat felé nézve, látjuk a Kis-Kárpátokat, feljebb jobbra Nyitra városát és a Zobor hegy kettôs csúcsát. Észak-nyugat felôl a trencséni hegyek, a Kis-Fátra lenyuló része, a Magyar Érczhegység és a távolban a Morva határhegység tűnnek fel. De legszebb képet nyujt nekünk az északra esô rész. Az elôtérben a Paradicsom-Tanád hegy oldalain húzódó gyönyörű fekvésű Pjerg-Szélakna, Rovna és Selmeczbányának egy része. A selmeczi hegyeken túl az Érczhegység egyik teknôjében Körmöczbányát látjuk és mögötte a Nagy Fátra érdekes hegycsoportjait. Észak-kelet felé tekintve a zólyomi Garam vidékét, Szliács fürdôt vehetjük ki, háttérben a liptói, zólyomi, gömöri hegységbôl kimagaslik és szép látványt nyujt az Alacsony Tátra alpesi lánczolata a Prasivatól kezdve a 2000 méternél magasabb Gyömbér és a Király-hegység, mely mögött a Magas Tátra tömege látszik hóborított hegyóriásaival; tovább jobbra még a gömöri Pozsáló emelkedik ki.

     Ezen szép kilátásban való gyönyörködés után nézzük meg a sziklacsoportokat. A pavillontól balra a legmagasabbra felnyuló Téry-szikla, melyrôl a Tatár-réten túl a pocsuvadlói tó kis részét is láthatni, a pavillon alatt a "Szószék", tovább jobbra menve érdekes sziklacsoportok közt a "Jezsovics pihenô"-re és "Deák-konyhá"-ra akadunk. A hegy magaslatán dél felé fordulva, a tíloldalon is érdekes sziklákat találunk, így nevezetesen a várhoz hasonló Rabló követ vagy "Kristina pihenô"-t, melynek közelében egy meglehetôs jó vízet tartó kutacska is van.

     Nagyon élvezetes és ezért melegen ajánlható, szép nyári idôben a hegytetôn való meghálás. A Szittnya- Osztály errôl is kellôleg gondoskodott. A pavillonban 6 ágy van, ezeknek hasznáalti díja éjjelenként nemtagok részére 40 krban, tagok részére pedig 10 kn´rban van megállapítva. Az erdôôri lakban is van 2 ágy és egy pamlag, ezekért egyenként 50-70 krt kell fizetni. Szalmán való meghálás általában 10 krba kerül.

     Ha elhagyjuk a hegyet, a kelet oldali gyepes lejtôn ereszkedjünk le, hol jelzések (fehér négyszög fekete keretben) után a Balassa vár romjaihoz érünk. Útközben lépcsôzetes utczaféle félkörök tűnnek fel és ezek sorában gödrök is észrevehetôk. Ezek valószínűleg a tatárjárás alatt ide menekültek lakó helyei lehettek. Lent az erdôszélen, hosszú félkörben húzódnak az - ezen egyedül megközelíthetô hegyoldalt védô, emberi kezek által egykor emelt vársánczok. Bár a rablóvár romjai már kevés látni valót nyujtanak, mégis érdekes a térviszonyok megtekintése. Ezen szaggatott sziklákon várat építeni, - merész gondolat volt s nem is képzelhetni azt máskép, mint hogy a felsô sziklaplatók áthídalások által voltak összekötve. Az egykori várban azonban még külsô falakat és egy bástyát is találunk, az elôvárban pedig pinczebejáratot.

     Ez azon terület, melyen a monda szerint Balassa nagy kincsei elásva volnának, melyekre azonban, daczára a sok megkisérlett kutatásoknak és ásatásoknak, még edddig senkinek sem sikerült reá akadni. (Különben a dologban lehet valami, mert hallomás szerint a herczeg Koháry-f´le levéltárban is volnának régi okmányok, melyekben az elrabolt és elásott kincsrôl említés tétetik.)

     Ha a várat elhagyjuk és a fehér-fekete jelzés után a meredek erdei úton bocsátkozunk le, az úgynevezett Schósztál-gunyhóhoz és konyhához érünk, hol kitűnô vízű forrás, asztalok, lóczák és tűzhelyek hívják letelepülésre a turistát.

     Innét jelzések után indulva, egy nagy rétet szelünk át s erdôkön keresztül Ilia községbe jutunk. Megtekintésre méltó a község temploma, mert állítólag hazánk legrégibb templomainak egyike. A templom belsô bejárata valódi román portále, a toronyban pedig nagyon régi, felirattal ellátott harangok vannak, melyek állítólag a Balassa várból kerültek volna ide.

     Iliáról még egy jó órát gyalogolva Selmeczbányára érünk.

*) Lásd: I. Séta a Tanád körül (Turisták Lapja, I. évf., 8. lap); II. Föl a Tanádra (u.o. 90. l.); III. Kálvári és Kisiblye /u. o. 204. l.); IV. A szt-antali út és a Szászi-hegy (u. o. 247. l.)

**) Gretzer Gretzmacher bányászakadémiai tanár nevének megrövidítése; ô készítette az útat és foglaltatta a forrást.