Veterna hola (Rajeci havasok) ~ Kis-Fátra




Az út a sziklák tövében halad


  Veterna hola

(vagy Rajeci havasok), a Kis-Fátra hegység egyik jelentékeny tagja, Trencsén, Turóc és Nyitra vármegyék határán emelkedve É-ról D. felé húzódik. A hegység a Vág sztrecsnói szorosánál meredekül emelkedve, közvetlenül a Vág fölött már 1116 m. magasságot ér el. Fő gerincének jelentékenyebb csúcsai: a Mincsol (1364 m.), Velka luka (1477 m.), Hornja luka (1293 m.), Knilicka Kicsera (1219 m.), Holespak (1193 m.), Klak vagy Orrkő (1353 m.) és Revan (1205 m.). Itt a Facskói hágó (809 m.), mely a Rajcsanka völgyéről a Nyitráéba vezet át, határát jelöli. Az egységes jellemü, hosszura nyuló és csak kúpdad tetőkkel biró fő gerinchez rövid oldalágak csatlakoznak, melyek ugy a Rajcsanka völgyére (Zsilinka), mint a Turóc lapályára gyorsan ereszkednek alá. Az oldalágakat mély völgyek választják el egymástól. A V. gránitalapra támaszkodó kristályos palákból áll s igy geologiai szerkezetét illetőleg a vágjobbparti Kis-Fátrával egy.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)


  Rokosz-hegycsoport

a Veterna hola hegység egy kisebb tagja, mely Nyitra és Trencsén vármegyék határán, a Bellanka és Radisa völgyei közt terül el; a hegycsoport É-ról D-re húzódik s legmagasabb csúcsa a Rokosz (1010 m.) Zay-Ugróctól ÉK-re. Túlnyomóan erdők borítják.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)


  Trencsén vármegye

Földrajz Területe 4619,82 km2. T. vármegye földje túlnyomóan hegyvidék, melyet a Vág széles völgye választ ketté. Jobb partján az ÉNy-i határláncolat emelkedik, fő gerincével legtöbbnyire egyúttal az ország határát is jelölvén. Ezen láncolatnak főbb csoportjai a vármegye területén: a Lopenik (912 m.), Lukov 8685 m.), az Oroszlánkői csoport (a kilátásról hires Komlóheggyel, 926 m.), a Javornik (1077 m.), a Ny-i Beszkédek (1067 m.) és az Osszus (1236 m.). A Vág bal partján a Kis-Fátra hegyláncolatához tartozó csoportok emelkednek, melyek a Sztrecsnói szoroson túl a folyó jobb partjára is átmennek; ezen csoportok D-ről É. felé haladva: az Inovec csoportja (1042 m.), a Sztrazsó (1214 m.), a Manin csoportja a hires Manin-hasadékkal (l. o.), a Szulyói hegycsoport a szintén hires szulyói völggyel (l. o.), majd a Rajcsanka vizén túl a Veterne hola vagy Rajeci havasok a Klak (1353 m.) és Mincsol (1364 m.) csúcsokkal. Ahol a Vág völgye a Kis-Fátra vonulatán áttör, ott a tulajdonképeni Kis-Fátra vagy Kriván-Fátra hatalmas csoportja emelkedik, amelyben T. vármegye legmagasabb ormai, u. m. a gyönyörül kilátásu Kis-Kriván (1711m.), a Sztoh (1608 m.) s a szaggatott Roszugyec (1606 m.) emelkednek, köztük van a szépségéről ismeretes tyerhovai völgy. Az egyes hegycsoportok közt jelentékeny nyergek vannak és szorosok nyilnak; ilyenek a Vlára-szoros (283 m.), a Lissza-szoros (457 m.), a papradnói hágó, a styavniki hágó, a turzovkai szoros, a jablunkai szoros (550 m.) és a szkalitei szoros (700 m.), melyek Morvaország, Szilézia és Galicia felé közvetítik a közlekedést, továbbá a facskói hágó, mely Nyitra vármegyébe és a tyerhovazázrivai, mely Árva vármegyébe vezet át. Folyóvizei közül a Vág a legnagyobb, de egyúttal rohamos folyásánál és áradásainál fogva a legveszedelmesebb; mellékvizei közül a Varinka, Kiszuca (a Bisztricával), Belavoda, Vlára, Rajcsanka vagy Zsillinka és Teplicska a nagyobbak; DK-i részében a Nyitrának adózó Szvinna, Radisa és Bebrava erednek. Jelentékenyebb tava nincs, de ásványos forrásai nagy számmal, köztük legjelesebbek a trencsénteplici kénes hőforrások, a rajecfürdői tiszta hőforrások, kevésbbé jelentékeny a nagykulvai savanyuviz.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)


Kapcsolódó anyag a honlapon: Kis- és Nagy-Fátra



 

  Bányai Aladár írása, Turisták Lapja, XX. évfolyam 6-10. szám, 1908. Junius-Október,
 193. oldal


  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


Egyesületünk II. vándorgyűlése Rajeczfürdôn és kirándulásunk a Klakra.
- 1908. június 28.-29. -


     Szerencsés gondolat volt egyesületünk folyó évi vándorgyűlését a Vág völgyében magtartani.

     A vándorgyűlés czélja alapszabályaink 38. §-a szerint: "A turistaság, különösen pedig az egyesület iránt" érdeklôdést kelteni.

     S van-e alkalmasabb terrenum az érdeklôdés fölkeltésére, mint a Vág völgye, gazdag természeti szépségeivel, hol az erdôs hegyormok, gyönyörű kilátópontok, kies völgyek, bizarr sziklacsoportok, szikláikba épített középkori várak romjai, mind hívogatják az embereket ki a hegyek közé.

     Csakhogy ebben a szép országban az emberek nagyrésze közönyösen halad el a természet szépségei mellett, a középkor romjai alatt, s nem veszi észre, hogy közönyével csak önmagát rövidíti, károsítja meg egészségügyi, kulturális és gazdasági téren egyaránt.

     Azt mondtam, hogy a hely megválasztása szerencsés volt.

     S mégis, elérte-e hát a vándorgyűlés valamelyest a fent idézett czélt? Sikerült-e annak a szép vidéknek a közönségében a közöny jegét egy kissé megtörni? Ha annak a sok szép szónak, mely a rajeczfürdôi vándorgyűlést követô társasvacsorán elhangzott, csak egy parányi része is tettre válnék, akkor igen. Ámde a társasvacsorákon elhangzó szép szavak, - magyar lelkesedés : olyan mint a szalma lángja, - addig tart, míg a társasvacsora.

     Jól tudom, hogy a hol a közönségben nincs érzék a turistaság iránt, ott nem lehet azt egy vándorgyűléssel egyszerre megteremteni. Azt csak az idô és a közönség nevelése hozhatja meg. Mégis, mélyen elszomorító, hogy a vándorgyűlés iránt - daczára annak, hogy egy pompásan kieszelt gyönyörű kirándulással volt egybekötve - úgy a hazai turista körökben, mint magában a közelrôl érdekelt Trencsén vármegyében, nagyon kicsiny volt az érdeklôdés.

     Nem kedvelem, ha turista-viszonyainkat Ausztriával vagy Németországgal hasonlítjuk össze. Hisz ez csak olyan dolog, mintha pl. a 200 év elôtti és a mai közlekedési viszonyok közt akarnánk párhuzamot vonni. Nem szólok tehát arról, hogy milyen lehet odakünn egy ily országos turista-összejövetelnek a képe. Hogy ott ily alkalomra bizonynyal százával özönlenek a turisták, s a nem turisták is, mert van érdeklôdés a közönségben, s mert a turistaság kérdései az embereket foglalkoztatják.

     Vándorgyűlésünkre s az azzal egybekötött kirándulásra a Budapesti osztály részérôl 11, vidéki osztályaink közül a Borsodi Bükk-Osztály részérôl 1, és maga a Vágvölgy-Osztály részérôl 10, mindössze 22 turista zarándokolt el. Igaz ugyan, hogy a kett?7s ünnep alkalmából maga a Budapesti Osztály, - a mi talán nem is volt helyes, - és a budapesti magán turista körök is sok kirándulást rendeztek úgy, hogy a budapesti turisták nagyon megoszlottak, mégis : 22, ehhez az alkalomhoz képest, szánalmasan kicsiny szám.

     A résztvevôknek e kicsiny száma daczára, a vándorgyűlés elég jól sikerült. Dr. Smialovszky Valér, Trencsén vármegye fôispánja, Baross Jusztin, a vármegye alispánja és dr. Pattantyús Ábrahám Márton, illavai kir. fegyintézeti fôorvos, egyesületünk Vágvölgyi Osztályának lelkes és buzgó alelnöke, minden lehetôt elkövettek az ügy érdekében. Fogadják ezért e helyütt is hálás köszönetünket.

     A kirándulásban résztvettek felejthetetlen emlékeket hoztak magukkal. S mégis, az a fájó érzésem, hogy ez a vándorgyűlés nem volt olyan, a milyennek a Magyar Turista-Egyesület vándorgyűlésének lennie kellene. Miért? Az okot csak a mi viszonyainkban vélem föltalálhatni : mert a turistáskodás iránt sem a fôváros - és még kevésbbé a vidék - közönségében nincs még meg a kellô érzék.

     De küzdelem és bizalom nélkül nincs siker. Küzdünk tehát tovább. Nem adjuk fel a jövô reményét és nem adunk igazat Baross Jusztin alispán úr azon - tréfásan mondott -szavainak, hogy : "Hiába, a turistáskodás nem magyar embernek való".
*


     Június 27.-én ste 9 órakor a Budapestrôl Zsolna felé induló zsúfolt személyvonattal két turista utazott a vándorgyűlésre. Egyik e sorok írója volt. Másnap reggel Trencsénben néhány ottani turista szállt fel, s a budapestiek közül azok, kik az éjt Trencsénben töltötték. Illaván dr. Pattantyús Ábrahám Márton csatlakozott hozzánk a Vágvölgyi osztály néhány tagjával. Innen kezdve már a vidék szépségében gyönyörködhettünk. A vonat a Vág partján kanyarog. Balra hagyva a zsigmondházi szép fekvésű egykori Balassa-várkastélyt, kevéssel a vágbeszterczei állomáson túl megpillantjuk jobbról a Manin-hasadékot, balról Vágbesztercze várát, s néhány percz mulva Vághéve állomáson a vonat megáll. Csinos fekvésű kis hely, a Vág balpartján, Vágbesztercze várával éppen szemben.

     A mint kiszálltam a vonatból, újjongtam örömömben, hogy ily pompás idôt kaptunk. Az üde reggeli levegô megcsapta arczomat s az álmatlanul átutazott éjszaka daczára vidáman, a legjobb hangulatban indultam útnak, örvendve a szabad természetnek.

     Áthaladva a pályatesten, pár száz lépést a község házai között, azután szántókon keresztül egy vígan csobogó, sűrűn benôtt kis patak mentén, keskeny ösvényen, hosszú libasorban haladunk. A Kis- és Nagy-Manin sziklái, melyek közül a kis patak jô, nem sokára integetnek, s egy félórai séta után benn vagyunk a Manin-hasadék nyugati szájában.

     Az ösvény a patak partján visz tovább. A part buja zöldjébôl érett szamóczák piroslanak ki, a patak kövei közt egy-egy pisztráng síklik sebeseb tova, s egyik társunknak, kinek halász szenvedélyét és türelmét bámultam, sikerült is fogni egy pompás példányt.

     A völgy gyorsan szűkül. Két oldalt a fák el-eltűnnek, s csupasz, magas sziklafalak meredeken, majd függôlegesen csüggnek alá. helyenkint azt hisszük, hogy az utat végleg elzárják az óriási sziklák. Pedig csak kanyarog a patak s vele az ösvény. A kétoldali sziklafalak néhol oly közel érnek egymáshoz, hogy a patak évszázados munkájával, csak a maga számára bírt utat vájni. Az ösvény már nem talál helyet s a szikla oldalába vágja útját.1)

     A hol a szoros legszűkebb, ott amagas sziklafalak a patak fölött csaknem összeérnek, aztán behajlóan esnek a patakba. Itt - a szoros keleti torkában - ösvényünk pázsitos, szellôs magaslatra visz fel, honnét megtett utunkra szép kilátás nyílik. Ezt a kilátó pontot pár perczig élveztük, - a társaság összes Kodakjai működésbe kerültek itt, - aztán a túlsó oldalon leereszkedve, átkeltünk a patak fölötti kis fahídon s egy szélmentes, gyepes helyen tábort ütöttünk reggelire, egy kis pihenôre : szemben a hasadékot rejtô két hatalmas magas sziklafallal, melyeknek - mint valami óriásnak - lábainál sietve oson el a kis patak Jô a széles völgybôl, hová mi megyünk, hogy folytassa évszázados kemény küzdelmét a hasadék szikláival, melyeknek mi itt bucsút mondtunk.

     Abban a kis völgyben, mely itt kezdôdik, - s melyben egy kis félóra mulva folytattuk utunkat, - a kultura még kevés nyomot hagyott. Dús mezôk, töretlen földek, itt-ott egy-két fa ; de gazdálkodásnak a nyoma, vetemény, egy-egy épület, jószág alig látható. Jókora darab terület ez, melynek szűzi ôsereje még kihasználatlan. Ez elmaradottságnak oka - úgy látszik - a közlekedés nehézségében és jórészt a nép szegénységében és tunyaságában is rejlik.

     Nem sokára elérjük Sziklahát (Zaskalje), majd Felsôhéve (Vrch Tepla) tót falvakat. A "falu" elnevezést nem édemlik meg. Húsz-harmincz viskóból álló telepek, a nyomorúság tanyái, melyekhez hasonlókat csak Erdély oláh vidékein lehet látni. Szalmafödelű alacsony "ház"-aik egyetlen, szűk, piszkos helyiségbôl állanak, melyben együtt él az egész háznép : férfi, nô, egy csomó gyerek, s ha van valami háziállat, az is. Egy 30-40 cm.-nyi nyílás a falon az "ablak", mely sokhelyt üveg helyett papírral vagy sűrű hálóval van beragasztva úgy, hogy világosság, levegô, vajmi kevés szűrôdik be rajta. Kémény nincs, ennélfogva a ház belsejét ellepi a nyított tűzhely vagy kemencze füstje. Sziklaháton az egyik ily viskóba - az ajtó elôtt hülyén vigyorgó asszony engedelmével -benyitottam, de hamar visszaléptem az ajtóból, oly fojtó volt benn a füst és bűz.

     Holy mily nagy lehet itt a szegénység, mutatja az is, hogy e falvakban alig látni egy-egy háziállatot : nem hogy malaczot vagy baromfit, de még egy kutyát sem. Hisz ezek az emberek oly állati létet élnek, örülnek, ha maguk ehetnek valamit, nem hogy még házôrzô ebet tartsanak.

     Csoda-e ekkora nyomorúság mellett, ha lépten-nyomon myomorékokkal és hülyékkel találkozunk? Az egyik ház elôtt egy 6-7 éves leányka vonaglott. Néma volt és minden tagja nyomorék. De azért koldulásra kinyujtotta a kezét. Az idegentôl felnôtt és gyerek, mind koldul. Kihasználják a ritka alkalmat, hisz idegen vajmi ritkán fordul meg ezen az elhagyott vidéken.

     Ketten-hárman közülünk Sziklaháton podgyászhordót fogadtak, kire hátizsákjaikat bízták. Ennek az embernek leírhatatlan volt a boldogsága mikor útközben egy szivart adtunk neki. Elôbb szörnyű fontossággal tüzet kért dr. Pattantyústól, - ezt a jelenetet ábrázolja képünk, - aztán tánczolt, vihogott, danolt örömében, gyönyörködve nézegette a stivart, mert hát ô ilyan élvezeti czikkhez még nem sokszor jutott életében. De, hogy milyen ez a nép, mutatja, pl. az, hogy mikor délben Szulyóra megérkezve, ezt az embert fáradságáért busásan honoráltuk, elégedetlen volt s igyekezett belôlünk mentül többet kizsarolni.

     Mielôtt Szulyóra érünk, virágos rétek között, majd enyhe lejtésű domboldalon szép bükk erdôn haladunk át. Az erdô túlsó végén kis patak csörgedez, partján néhány sziklával: igen idillikus hely, szinte hívogat a pihenésre. Mi azonban sietünk, a nap már délre jár. Elôttünk a félköralakú szulyói völgykatlan, s még körülbelül egy félórányira van a csinos fekvésű Szulyó község.

     A háttérben kiemelkedik a fölséges Rohács. A híres szulyói várat alig lehet szabad szemmel megkülönböztetni a szikláktól, melyek közé épült. Mellette a többi szikla-hegyek, melyek a völgyet nyugat- észak-kelet felôl félkörben elzárják. A napfényben ragyogó sziklák sárgás-fehér színe gyönyörű ellentétet képez a közvetlenül alattunk elterülô fenyvesek sötétzöldjével, s az egész kép, mely itt elénk tárul, elragadóan szép.

     Míg a völgykatlanban fekvô Szulyó felé haladunk, folyton magunk elôtt látjuk e képet. A hegyek magassága alig haladja meg a 800 métert, s mégis az egész szcenéria hatalmas benyomást tesz. *2) A ki egyszer látta, nem felejti el soha.

     Szulyón, Pollitzer uram szegényes külsejű korcsmájában, nagy meglepetés: a fák alatt szépen megterített fehér asztal és a vágbeszterczei derék fôszolgabíró, Liha László által elôre megrendelt fejedelmi - hatfogásos - ebéd várt reánk. A pisztrángtól és gulyástól kezdve a különbözô tortákig és fekete kávéig minden pompásan ízlett, s a Pollitzer-család nagyszámú hölgytagjai alig gyôztek áradozó elismerésünket fogadni.

     Részt vett az ebéden a szulyói földesúrnak, Szemere Miklósnak ügyünkért lelkesülô, derék jószágkormányzója, Egan, továbbá a vágbeszterczei fôszolgabíró és a járási állatorvos. Kitűnô hangulatban, gyorsan telt az idô, a jó ebéd megoldotta a nyelveket, s vég-hossza nem lett volna a lelkes felköszöntôknek, ha derék vezetônk, dr. Pattantyús, indulásra nem int. Szemere Miklósnak üdvözlô táviratot menesztettünk, aztán - bár "plenus venter non ambulat libenter" - fölkerekedtünk.

     Kocsiúton haladunk, mely a falut elhagyva, mezôk közt, alig észrevehetô emelkedéssel Hradna község felett a Zsibrit nyergébe visz. A vidék most kevesebb változatosságot nyujt egész addig, míg egy emelkedettebb pontról visszatekintve, ismét megpillantjuk a szulyói völgykatlan sziklahegyeit. A világítás most más, mint délelôtt volt, de talán még szebb. Az egész kép árnyékban van, csak a csúcsok fehérlenek még a hegyek mögé hanyatló nap sugaraiban. Alább, odáig, hol a fekete fenyves kezdôdik, az egész hegy egy kékes-szürke kôtömeg.

     Vissza-visszafordulunk s bucsút veszünk a gyönyörű képtôl, és a kies fekvésű Hradnától is, mert nemsokára erdôbe érve, végleg meg kell tôle válnunk.

     Áthaladva a Zsibrit-nyergen a Zsibrithegy északi oldalán, a buzogányhoz hasonlító Bordogányszikla alatt haladunk keleti irányban. Erdôben, majd friss erdôvágásban visz útunk, hol a keresztbe fekvô fatörzsek, cserdarabok, galyak közt ugrálunk.

     Majd a Kameni djel kopár hegyoldalra kiérve, magunk elôtt látjuk azt a hosszú, széles völgyet, mely a Rajcsánka pataknak mindkét, de nagyobb részben a jobb partján terül el, s melyen túl szépen látszanak a Fátra hegyei. Az egész táj fölött uralkodik a két legmagasabb csúcs: északon a Kriván, délen a Klak (Nasenstein), Az utóbbi igen érdekes formájú, - mint német neve is elárulja, orrhoz hasonló alakja van, - s már szinte hívogat a messzeségbôl a holnapi találkozásra. Rajeczfürdôt, mely e völgynek legészakibb pontján, a Rajcsánka jobb partján, a Tlusta hora lábánál fekszik, pázsitos dombok fedik el szemeink elôl.

     Tekervényes kocsiúton, majd keskeny ösvényen leereszkedünk Zbinyó községbe, hol átkelve a Rajcsánka fölötti rozoga fahídon, a széles országúton csakhamar elérjük a csinos fekvésű kedves Rajeczfürdôt.

     Este 6 órakor értünk be a fürdôtelepre. Miután a fôispán barátságosan üdvözölt, siettünk elfoglalni szobáinkat, hogy a pompás langyos fürdôben még lemoshassuk a gyaloglás porát s 7 órára a fürdô dísztermében gyülekezzünk a vándorgyűlésre.

     Magáról a vándorgyűlésrôl már szóltam e sorok elején. Itt röviden még csak annyit, hogy a fürdô díszterme zsúfolásig megtelt. Ott volt a fôispán, alispán s Trencsénvármegye színe-java, kiket azonban - bocsánat a keserű ôszinteségért - nem a turistaság iránti érdeklôdés, hanem elsôsorban a fôispán jelenléte vonzott oda.

     Dr. Téry Ödön elnöki megnyitója *3) majd dr. Jankovics Marczel Vezetônélküli hegymászás *4) czímű érdekes czikkének felolvasása után Baross Jusztin, Trencsén vármegye alispánja mondott köszönetet azért, hogy a vándorgyűlést Trencsén vármegye területén tartottuk meg.

     A vándorgyűlést követô társasvacsorán lelkes hangulat volt. Ünnepelték a turistákat és a turistaságot.

     Másnap, június 29.-én reggel 5 órakor már kocsikon ültünk. Bucsút mondtunk a kedves fürdôhelynek, melyben még éjszakai csönd és nyugalom honolt.

     A jó országúton vígan haladnak a kocsik, a mi a reggeli hűvös levegôn köpenyeinkbe burkolózva, farkasszemet nézünk a Klak messze sötétlô ormával, mely utunk czélja. Ez a csúcs egyike a legszebb hegyi formáczióknak. Olyan kihívó, szinte ingerli az embert. Alig vártuk hát a kocsiút végét, hogy fölvehessük vele a "küzdelmet". Az idô derült volt, csak messze az égbolt peremén csüggött egy pár fenyegetô sötét felhô. Aggódva néztünk feléjük.

     Jó egy órai kocsikázás után - Rajecz községen, a zsolna-rajeczi vasut végpontján áthaladva - Facskón, benn a községben, leszállunk a kocsikról, s elhagyva az országutat, balfelé a Suche patak kiszáradt medrének a mentén haladunk. Majd - ismét balra tartva - virágos domboldalon vágunk át, melyen túl pár percz mulva elérjük azt a kígyózó-utat, melyet a hegy földesura, lovag Hahn Sámuel nemrég csináltatott a Kis-Klak oldalába, s mely fölvisz csaknem a Klak csúcsáig.

     A kik tehát "küzdelmet", egy kis kézzel-lábbal való kapaszkodást reméltek, csalódtak. Sétálva tettük meg utunk jó részét, élvezve az útról nyíló szép - bár nem tiszta - kilátást. A Kis-Klak nyugati oldalán rövidke pihenôt tartva, délnyugati irányban szépen láttuk Oroszlánkô várát, majd közelebb Trencsén vármegye óriásait, a Strazsovot s Maleniczát, északnyugatra pedig, Rajezc hátterében, a tegnap átvándorolt érdekes hegyvidéket, melybôl különösen a Kis- és Nagy-Manin és a szulyói érdekes sziklacsoportok a Roháccsal, kötötték le figyelmünket.

     Utunk innen erdôvágásban, majd szép tölgy és bükk erdôben vezet.

     Föltekintve az erdô sűrű lombjai között, egyszer csak azt vettük észre, hogy fejünk felett a csúcs egészen felhôkbe van burkolva. Oda a szép kilátás a csúcsról. Azok a fenygetô felhôk, ott a látóhatár szélén beváltották fenyegetésüket. nemsokára megeredt az esô; elébb csöndesen, majd elállt, hogy aztán annál erôsebben folytassa. Köpenyeinket, melyeket a hátizsákokra akasztottunk volt, ismét használatba vettük.

     Sűrű ködben, melyben nem láttunk öt lépésnél tovább, zuhogó esôben haladtunk egymás nyomában, szótlanul, mintha az idô kedélyünkre nehezedett volna.

     Így értünk fel a Klaknak a Rovne skali felôli oldalára, honnét már törpe fenyô között, s dús fűves, hepehupás, meredek oldalon kapaszkodtunk fel a Klaknak a háromszögelési jeltôl mintegy 200 lépésnyire elterülô kis horpadására, hol ismét meglepetés várt bennünket. Itt várta a társaságot Hauser László facskói fôerdész, ki nagyszámú tót legényekbôl álló törzskarával már a hajnali órákban fölment, hogy ebédet fôzzön.

     Különös kép volt ez a szinte vásári nyüzsgés a Klak tetején.

     Itt - az esô ellen kiterített ponyva alatt - két ember azzal van elfoglalva, hogy a parázsban sülô krumplit forgatja. Másik kettô melletttük csirkéket süt nyárson. Amott maga Hauser a hatalmas üstben párolgó gulyást kavarja, míg ketten a krumplit aprítják hozzá. Ismét odább sörös hordót ütnek csapra. A földön borosüvegek serege, poharak, tányérok stb., stb.

     Az alakokat a majdnem vágni való ködben inkább csak sejteni lehet mint látni, s ez az egész képet mintha még élénkebbé tenné. A levegôt megtölti az ételszag és a hangok zsivaja. Csak a muzsikaszó és az ökörsütés hiányzik.

     Földre, vagy valamelyik törpefenyô bokorban egy-egy kôre telepedve fogyasztottuk a végtelen fogásokból álló ebédet; közben észre sem véve, hogy fölöttünk a köd kezd ritkulni, és az esô is elállt. S minthogy ebéd nem lehet felköszöntôk nélkül, - még 1353 méter magasságban a tenger színe fölött sem, - megeredt a toasztok árja, ünnepelve a derék házigazdát és a kirándulás tervezôjét és fô vezetôjét, elnökünket, dr. Téry Ödönt, ki, utalva a Klak-nak, mint kiváló kilátópontnak nagy fontosságára, egy menedékház létesítésének az eszméjét vetette fel.

     És ekkor következett a legszebb meglepetés.

     A nap egyszerre keresztül tört a felhôkön, a köd egy pillanat alatt szétfoszlott, hogy aztán darabokra szaggatva, mint valami óriási fátyol nyargaljon a hegy oldalában, hol itt, hol ott takarva el a völgyet szemeink elôl.

     A sötét felhôk szétszakadoztak s egy pár ércz alatt vágtatva tűntek el a messzeségben.

     Hozzánk közelebb, a völgy felett, csak kis hófehér felhôfoszlányok uszkálnak a kék égbolto. A nap sugárkévéi keresztül világítanak rajtuk, soha nem látott fény- és színhatásokat idézve elô.

     A levegôt szinte látni lehet. A napfényben ragyogó vízpárák, melyekkel a levegô telítve van, az úszó, himbáló kristályszemek myriádjai. A vakítóan fehér színnek ezer árnyalatát látjuk. A felhôk, az erdô, amott a hegyoldal sziklái, a pázsitos lejtô, az ide-oda nyargaló ködfátyol, a völgyben a kis falu házai, az országút hosszú csíkja, a kis patak víze, mind, mind fehér színben ragyog.

     Ilyet csak az isteni művész, a természet tud alkotni. A parányi emebr bámulva áll az erôk e játéka elôtt; de sem fényképben, sem ecsettel megörökíteni, sem tollal leírni azt nem bírja.

     Rég ott hagytuk a toasztoló szónokot s futottunk fel a csúcsra, a háromszögelési jelhez, hogy minél teljesebben élvezhessük a színjátékot, mely az elragadtatás kitöréseit váltotta ki belôlünk.

     A kirándulás itt elérte tetôpontját; a szónak nemcsak fizikai, hanem átvitt értelmében is.

     Örültünk, hogy ilyen esôs, ködös idôt kaptunk, mert bár derült idôben tágabb kilátást élvezhettünk volna, de ilyen szépet bizonyára nem.

     Az óra indulásra intett; de alig bírtunk a szép képtôl megválni.

     Megszövegeztünk még egy lelkes üdvözlô táviratot s megkértük Hauser fôerdészt, hogy juttassa el a szép hegy földesurához, lovag Hahnhoz. Aztán elénekeltük a Himnuszt, bucsút vettünk dr. Pattantyústól s társaitól, kik Rajeczen át igyekeztek hazafelé, mi pedig kezdetben meredek, de szép erdôtôl borított, majd késôbb kopár hegyoldalakon, jó két és félórai gyaloglással leereszkedtünk Vrickóra. Itt vártak a kocsik, melyekkel Znióváraljára hajtattunk, s onnét a délutáni személyvonattal haza.

     Június 30-án reggel érkeztünk meg Budapestre. örültünk, hogy résztvettünk a kirándulásban és sajnálhatják mindazok, akik nem vettek benne részt.

 
*1) A Manin-hasadék ismertetését lásd "Turisták Lapja" IV. (1892) évf. 184. oldalán.

*2) Lásd "Turisták Lapja" IV: (1892) évf. 10. oldalán.

*3) Lásd ezen füzet 145. oldalán.

*4) Lásd ezen füzet 147. old.
 


Megjegyzések


   Facskó

Facskó (szlovákul Fačkov) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Zsolnai járásban. 2001-ben 765 lakosából 763 szlovák volt.
Zsolnától 26 km-re délnyugatra fekszik. Néprajzilag nevezetes irtványközség a rajeci völgyben.

1351-ben említik először. 1910-ben 1351, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Zsolnai járásához tartozott.
  • Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1761-ben épült.
  • A község a Kis-Fátra környékének kedvelt turistaközpontja, túrautak kiindulóhelye.
  • A falu felett emelkedik a Klak (Orrkő, Nasenstein), a Veterna Hola-hegység egyik jelentékeny csúcsa, magassága 1353 m. Déli tövében fakad a Nyitra folyó.
(Forrás: Wikipédia)
 
   Illava

Illava (szlovákul Ilava, németül Illau, Eulau) város Szlovákiában. A Trencséni kerület Illavai járásának székhelye. 2001-ben 5411 lakosából 5310 szlovák volt.
Trencséntől 19 km-re északkeletre, a Vág bal partján fekszik, Kisléva és Klobusic tartozik hozzá. A Trencséni kerület Illavai járásának székhelye.
Neve a szláv il = agyag, iszap főnévből ered. Középkori neve Léva volt.

Először 1318-ban említik Lewa néven. Az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzék szerint Miklós nevű papja 14 garassal adózott. 1335 körül Károly Róbert királytól kiváltságokat kapott. A település 1375-ben még villa Lewa, 1376-ban már Civitas Lewa alakban szerepel oklevélben, ami azt jelzi, hogy ebben az évben Nagy Lajos királytól városi rangot kapott. 1410-ben Luxemburgi Zsigmond szabad királyi várossá emelte. A 15. századig általában Leva, később Ilava alakban említik az írott források. Várát kevéssel 1446 előtt Szentmiklósi Pongrác építtette a trencséni uradalomnak azon a részén, amelyet Cillei Ulriktól elfoglalt. 1431-ben itt verte meg Rozgonyi Miklós az országra törő huszita sereget. 1496-ban Szapolyai István engedélyezte, hogy a Vágon fahidat építsenek. 1560-ban megnyílt az evangélikus gimnázium. 1578-ban II. Rudolf császár két országos vásárt engedélyezett a városnak, egyet az Angyali Üdvözlet, a másikat Mária Magdolna ünnepe alkalmából. Ezt 1635-ben III. Ferdinánd még kettővel bővítette. 1598-tól üzemelt a város egyházi tulajdonú sörfőzdéje. 1614-ben megalapították a város első céhét a kalapos céhet, azt később továbbiak követték. 1684-ben alapították a katolikus iskolát, első tanára Sartorius János volt. 1694-ben a vár felső részét birtokosai a rabváltó trinitárius rend kolostorává alakították át, akik 1725-ig birtokolták. 1856-ban megvette az állam, azóta fegyintézet van benne. 1875-ben megalakult a város tűzoltó egyesülete. 1910-ben 2389 lakosából 1155 szlovák, 791 magyar, 202 német és 122 román volt.
  • A városka közepén áll egykori vára, 1856-óta börtönként működik.
  • Gótikus római katolikus plébániatemploma 1470 és 1488 között épült. 1622-ben és 1695-ben tűzvészek pusztították. A 18. században barokk stílusban építették át.
  • A klobusici kastély 1840-ben épült, szép angolpark övezi.
  • A plébánia épülete a 17. században épült.
  • A Mária-oszlop 1752-ben készült.
  • Nepomuki Szent János szobra 1754-ből való.
  • A Szent Flórián szobrot 1827-ben készítették.
  • A katolikus iskola épülete 1840 és 1844 között épült.
  • A Szűz Mária kápolnát 1906-ban építették.

(Forrás: Wikipédia)
 
   Klak

több hegy neve Magyarországon. 1. K. (Orrkő, Nasenstein), a Veterna Hola-hegység egyik jelentékeny csúcsa, mely Trencsén, Turóc és Nyitra vmegyék összeszögellésénél, Facskó község fölött emelkedik; magassága 1353 m. Déli tövében fakad a Nyitra folyó. - 2. K., a Nagy-Fátra hegylánc egyik csúcsa, mely Turóc és Liptó vármegyék határán, Szklabinya-Váraljától K-re, a lubochnai völgy fölött emelkedik, magassága 1395 m.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)
 
   Manin-hasadék

hazánknak egyik legkiválóbb természeti szépsége, mely Trencsén vmegyében a Beszterce-Váralja várával szemben fekvő Vághéve község mellett a Kis- és Nagy-Manin (810 és 891 m.) hegyek közt nyilik a Vág völgyére. A szoros nyilása a vághévei vasúti állomásról fél óra alatt érhető el; a szoros több keskenyebb hasadék s tágabb katlan sorozataiból ál, melyek 100-200 m. magas sziklafalak közé ékelődnek s helyenkint csak 2-3 m. szélesek. A sziklaképződmények közt fantasztikus alakjuk által kiválik a Cukorsüveg, a Kupola és A tű. Tovább befelé a kosteleci szoros képezi a M.-nak mintegy folytatását. A M. meglátogatásával a szulyói völgy felkeresése is kapcsolható össze. A M.-ra, mely természeti szépségben messze felülmulja a tordai hasadékot, a magyar közönség figyelmét a Magyar turistaegyesület hivta fel, s azóta gyakran keresik fel turisták; az egyesület vágvölgyi osztálya a M. járhatóvá tételéről gondoskodott. A Manin-hegy aljában fekszik Podmanin község, melyről a középkorban rablásaikról hires Podmanini grófok (a mai Podmaniczkyak ősei) nevüket vették. V. ö. Thirring Gusztáv, A M. (Turisták Lapja IV. évf. 1892, 84-92. old; itt közöltettek az első képek a M.-ról).
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)
 
   Rajec

Rajec (szlovákul Rajec) város a mai Szlovákiában a Zsolnai kerület Zsolnai járásában. Suja tartozik hozzá.
Zsolnától 18 km-re délnyugatra a Rajec völgyében fekszik.

Határában állt egykor Rajec vára, melyet 1297-ben Csák Máté foglalt el a Hontpázmány nembeli Kázmér fiaitól. 1321-től királyi várként a besztercei ispánsághoz tartozott. 1392-től zálogul Serkei Rezsőé, de 1397-ben Zsigmond visszaszerezte és leromboltatta. Pontos helye nem ismert, nyoma nem maradt. 1910-ben a városkának 2736 lakosából 2497 szlovák és 131 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Zsolnai járásához tartozott.
(Forrás: Wikipédia)
 
   Szulyó

kisközség Trencsén vármegye vágbesztercei j.-ban, (1891) 415 tót lak. A Vág völgyére Predmérnél nyiló szulyói völgy hazánk felföldjének egyik nevezetes természeti szépsége, melynek konglomerátképződményei a víz és a levegő hatása alatt nyerték ama bizarr alakokat, melyek a völgy két oldalát ezrével tarkítják. A Sz.-i völgy azon hegyláncba nyulik be, mely Hricsó-Váraljától Sz.-n át Vrch-Tepla felé vonul; keskeny, meredek, sziklás hegyhát, mely a hricsói várheggyel (567 m.) É-on meredeken kezdődik s ÉÉK-DDNy-i irányban a Szagszova vrch nevü bizarr sziklás gerincbe (729 m.) megy át; ehhez a Holi vrsch (660 m) csatlakozik, amely D-nek húzódván, óriási sziklacsúcsoknak egymásra halmozódásával a Broda nevü csúcsba (809 m.) vezet fel. A Broda K. felé is bocsát egy ágat, mely a 779 m. magas Rohácsban irányt változtatva, D. felé kanyarodik s a Zsibrit csúcsba (868 m.) megy át. Ezen hegyágak egy 3 oldal felől teljesen körülhatárolt katlant zárnak be, melynek legmélyebb pontján Sz. község fekszik. Magasan felette, egy 655 m. magas sziklán, valóságos sasfészek gyanánt állott Sz. vára, melynek csekély rommaradványai ma alig különböztethetők meg a szikláktól.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)
 
   Szulyóváralja

Szulyóváralja (1899-ig Szulyó-Hradna, szlovákul Súľov-Hradná): falu Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Nagybiccsei járásban. Szulyó és Hradna egyesítése. 2001-ben 904 lakosából 897 szlovák volt.
Nagybiccsétől 10 km-re délre fekszik.

A falunál a völgy fölé magasodó Rohács-csúcson állnak Szulyó várának csekély maradványai. A vár 13. században épült. A Szulyovszky család birtoka, akik a kurucok ellen is megvédték. A harcokban nem szerepelt még 1730-ban is lakható volt, de idővel helyette a vár alatti reneszánsz várkastélyt kezdték el lakni. Az elhagyott vár sorsát egy tűzvész végezte be, azóta rom. 1592 és 1594 között sarokbástyákkal erősített udvarház épült itt. 1910-ben 726, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Vágbesztercei járásához tartozott.
  • Szulyó várának romjai (13. század).
  • A Vágbesztercétől a falu felé kanyargó út a Vágvidék legszebb völgyén, a Szulyói völgyön halad át, melynek bizarr alakú sziklái káprázatos látványt nyújtanak.
  • A faluban két 16. századi kastély áll.

(Forrás: Wikipédia)
 

A Szulyói-völgy sziklái
 
   Vágbeszterce


Vágbeszterce (szlovákul Považská Bystrica, németül Waagbistritz): város a mai Szlovákiában. A Zsolnai kerület Vágbesztercei járásának székhelye. Alsóhidas, Felsőhidas, Kisfarkasd, Lejtős, Milohó, Nemeskvassó, Paraznó, Podmanin, Sebestyénfalva, Vágalja, Vághéve, Vágváralja és Vágzsigmondháza tartozik hozzá. 2002-ben 42 700 lakosa volt.
Zsolnától 32 km-re délnyugatrara fekszik a Vág folyó bal partján. é. sz. 49°7′0’’, k. h. 18°26′60’’
Neve a szláv bystrica (= gyors folyású patak) víznévből ered. A névelőtag a Vág folyó melletti fekvésére utal.

Vágbeszterce vára a 13. században épült, Csák Mátéé, majd királyi vár. 1434-től a Podmaniczkyaké, akik 1526 után rablóvárrá változtatták. Ezután a Balassáké, akiktől összeesküvés miatt elkobozták. A várat 1689-ben a császáriak felrobbantották, míg a 1631-ben a Balassák a vár alatt reneszánsz várkastélyt építettek, amely ma is fennáll.

1910-ben 2746 lakosából 2189 szlovák, 331 magyar és 201 német volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Vágbesztercei járásának székhelye volt.
  • A Vágváralja nevű településrész felett, a Vág jobb partján emelkedő hegy csúcsát koronázza Vágbeszterce várának emeletnyi magas maradványa.
  • Római katolikus plébániatemploma gótikus eredetű, többször átépítették. Benne a Balassa, Podmaniczky és Mérey család síremlékei.

(Forrás: Wikipédia)
 
   Vághéve

Vághéve (szlovákul Považská Teplá): Vágbeszterce településrésze a mai Szlovákiában a Zsolnai kerület Vágbesztercei járásában.
Vágbeszterce része, a központtól 3 km-re északkeletre a Vág bal partján fekszik.

1910-ben 487, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Vágbesztercei járásához tartozott.
  • Határában a falutól 3 km-re a Vág bal partján található a Manini-hasadék keskeny, alig pár méter széles sziklaszurdok a Manin völgyében. A sziklák oldalában ásványvízforrás fakad.
(Forrás: Wikipédia)
 
   Zsigmondháza

1. nagyközség Arad vármegye aradi j.-ban, (1891) 1000 német, oláh és magyar lak. - 2. Zs. (Orlové), kisközség Trencsén vármegye vág-besztercei j.-ban, a Vág partján, (1891) 413 tót lak. Szép kastélyát, mely a Vág egy kanyarulatánál fekszik, 1612. Balassa Zsigmond építtette; termeiben és kápolnájában sok Balassa-féle régiség van; most a Lord-család birja.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)



Kapcsolódó linkek.