Heves-Borsodi dombság


  ... A Gömöri-medencéhez délen csatlakozó Heves-Borsodi-dombságot nem ismerik el hegységnek, noha az Ökörhegy (542 m), Vajdavár (530 m) és néhány más csúcsa magasabb a Bulla (1962) szerint a hegységes szükséges 500 m-nél. Különlegessége, a benne álló bükkszenterzsébeti Nagy-kő, amely egyik legmagasabb, csaknem függőleges sziklafalunk. Geográfusaink közül csak Láng Sándor nevezte – legismertebb csúcsáról – 1949-ben Vajdavár-hegységnek, később 1953-ban sajnos Ózd–Pétervására közötti hegyvidéknek. Magam turistaként Óbükknek ismertem meg. Ezzel a címmel 1968-ban vázlatos turistatérkép is jelent meg róla. Paládi Kovács Attila (1982) szerint –, aki néprajzkutatóként sokáig dolgozott ezen a tájon – a helybeliek Bükknek mondják. Magam is azt találtam később, hogy Bükk a helyiek által használt neve. A Bükk útikalauz (1977) Kisbükknek is írja. Az 1967-ben közölt földrajzi tájbeosztás egyik szerzője, Somogyi Sándor (1998) szerint „medence, de egyes részletei jelentős magasságra emelkedtek (Vajdavár 542 m)”. Tartotta magát az 1967-ben közölt tájbeosztáshoz, amely szerint az ettől a hegységtől északra, délre és keletre fekvő, csak magas hágókon át kapcsolódó kis medencék egy medencét alkotnak, tehát az is medence, ami köztük van. Ugyanakkor hegységnek tartják a szomszédos, 87 méterrel alacsonyabb Upponyi-hegységet.
(Forrás: Hagyományos tájnevek a térképeken)

 
A Vajdavár-homokkôvidék természetrajza

Elhelyezkedés

A Vajdavár-homokkôvidék az Északnyugati-Kárpátok belsô vulkáni vonulatán belül helyezkedik el, az Északi-Középhegység (Mátraerdô) magyarországi nagytájának részeként. A Borsod, Heves és Nógrád megyék találkozási pontján hullámzó vidék északon benyúlik a történelmi Gömörbe is, melynek nagyobbik fele ma Szlovákiához tartozik.

   A 206 000 km² nagyságú Kárpát-koszorúból a vajdavár-homokkôvidék területe 1.024 km². Kelet-nyugati irányú hosszúsága Sajópüspöki és a Bárna-völgy között 40 km. észa-déli kiterjedése Harmac (Chrámec) és Bükksz& egyrészt a földtöeacute;k vonalán 31 km.

   Északon a Sajóvölgye, szlovák oldalon a Rima-medencében kanyargó Macskás-patak medre, illetve a Tarna- és a Gortva-patakok alacsony vízválasztója határolja. Nyugaton a Bárna-patak völgye választja el a Medvestôl, bár ezen a részen a két tájegység kôzetei szinte egybeolvadva keverednek egymással. Délen a Mátra északi elôterében a Mátranovák és Pétervására között vonuló Mátrahát vízválasztója, keleten a Bükk-hegység alacsony elôterén keresztül futó ún. Darnó-vonal lépcsôje határolja.

   Az utóbbi domborzatilag nem markánk jellegű, mivel oligocén és a miocén korban keletkezett kôzetek az évmilliók folyamán egyforma magasságba kerültek.

   A Vajdavár-homokkôvidék határát legpontosabban a Bükkszéktôl Borsodnádasdon át Ózdig futó Darnó-vonal, a borsodi oldalon a Hódos- és a Csermely-patak vízválasztója, a hevesi oldalon pedig a Tarna-, valamint az Eger- és laskó-patak vízgyűjtôi adják.

Geológiai felépítés

A Vajdavár-homokkôvidék területét 25-30 millió évvel ezelôtt itt hullámzott tengerek üledékei, különbözô homokkô típusok építik fel a Bárna-pataktól egészen a Gömöri-medence hullámos felszínéig. A legújabb vizsgálatok szerint a legnagyobb tömegű glaukonitos homokkövek egyrészt a földtörténeti oligocén korban, másrészt az alsó-miocén egri és eggenburgi korszakában képzôdhettek. A leggyakoribb építô kôzet mellett megtalálható a kavics, az agyag, a homok és a márga, illetve az Istenmezeje környékén elôforduló bentonitot még ma is bányásszák. ...

   A felsô-miocén kortól kezdôdôen a mai Kárpát-medence helyén hullámzó Pannon-tenger folyamatosan változtatta a kitejedését. A szerkezeti határt jelentô Darnó-vonal mentén ekkor képzôdtek - a tengeröblök betemetett trópusi erdôibôl - a környék hatalmas barnakôszéntelepei, ...

   Tovább színesíti a táj geológiai felépítését, hogy a Belsô-Kárpáti-vulkánkoszorú kialakulásakor - mintegy 15-20 millió évvel ezelôtt - a Mátra és a Bükk környéki kitörési centrumok nem estek messze ettôl a területtôl. A kirobbanó vulkáni törmelék és hamu vastagon beborította a homokkôvidék déli peremeit, ...

   A két-három millió évvel ezelôtt a Medves-vidéken lezajlott bazalt vulkanizmus nyomás a homokkôvidék északnyugati régiójában foltokban ez a kôzet is megjelenik. ... A homokkôtengerbe szigetszerűen beágyazódot bazalt tanúhegyeket geológiailag a Medves részeiként kezelok, valójában ezek a homokkôvidék sokszínű földtani9 adottságait jelzik.

   A pliocén kor végén, 2-2,5 millió évvel ezeleôtt az állandó emelkedésben lévô területeken megjelentek a mai vízfolyások ôsei (Ős-Sajó, Ős-Tarna, Ős-Rima) és lassan kialakult az ezekhez kapcsolódó erôsen tagolt völgyszerkezet is.

   A pleisztocén közel 1,5 millió évet felölelô jégkorszakát négy jégközi (interglaciális) korszak tette változatossá. Bár a homokkôvidéknek soha nem volt állandó jégtakarója, a gyakran lefagyó, majd felmelegedô talaj kedvezô feltételeket teremtett a suvadások, lejtôcsuszamlások kialakulásához. ...
(Forrás: Katona Csaba: Vajdavár homokkôvidék Kornétás Kiadó · 2006)

 




  Arló

Arló nagyközség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Ózdi kistérségben.

Mai nevén a település a 11. században jött létre, ekkor a Bors-Miskóc nemzetség birtoka volt. Nevét, mely feltehetőleg a sast jelentő ószláv „orilu” szóból származik, 1268-ban említik először. Az első lakosok fakitermeléssel, szénégetéssel foglalkoztak. A 17. században romák vándoroltak be a településre, ma a falu lakosságának 50%-át ők alkotják.
(Forrás: Wikipédia)

Több mint 700 évvel ezelőtt, 1268-ban említi oklevél először a települést, de valószínű, hogy ekkor már legalább 200 éve létezett Arló. Lakói sokáig fafeldolgozással, szénégetéssel foglalkoztak. Neve az ószláv orlu (sas) szóból származik, és alakult át az évszázadok során Arló névvé. A középkorban a két részből álló községet Nádas és Egyházas Arlónak hívták, az utóbbi a XV. századi, gótikus templomának köszönhette nevét.

A község a palóc tájegység része, ezen belül pedig a barkóföldhöz tartozik. Őslakosai e néprajzi egység kultúráját, hagyományait követik.

A közeli 8,6 hektáros Arlói-tó, a kedvelt kiránduló- és üdülőhely 1927-ben keletkezett, amikor a Szohony-völgy alábányászott oldalainak lecsúszása felduzzasztotta a Szohony-patak vizét. Ennek a suvadásnak nevezett jelenségnek a révén a község ma üdülő jellegű település. Már hagyományos programnak számít az 1991 óta élő Suvadás kézművestábor és folklórtalálkozó, melyet július első 10 napjában rendeznek meg. Sok fiatal keresi fel ekkor a települést, hogy a gyönyörű környezetben ismerkedjen a kézművestechnikákkal.
(Forrás: Vendégváró.hu)

A település a Mátrától észak-keletre fekvő Heves-Borsodi-dombság keleti részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi határán helyezkedik el.

Az ÉK-DNY-i irányú Darnó-vonal törésrendszere miatt Arló környéke tagolt földtani, mélyszerkezeti képet mutat. Jellemző alapkőzete az oligocén korú pannon glaukonitos homokkő, de előfordul fiatalabb, miocén korabeli sekélytengeri üledék és a meredek lefutású völgyekben helyenként pleisztocén és holocén homok és agyag is. Az alacsony hegyvidéki kistáj tengerszint feletti magassága 200-530 méterig terjed. Az észak-dél irányú völgyfenékből kelet-nyugati irányú eróziós völgyek nyílnak, így a meredek lefutású domboldalak nagy reliefet kölcsönöznek a tájnak. Két állandó vízfolyás gyűjti össze a terület felszíni vizeit (Hódos és Szentgyörgy patak) és mellette több időszakos is működik (Csahó, Szuhony patak).

A meredek hegyoldalak és völgyek miatt eltérő klimatikus viszonyok alakultak ki, melyek egy szélesebb spektrumú diverzitást eredményezett. Jellemző talajtípusa a barna erdőtalaj, a völgyfenéken réti és láptalaj. Számos rétegforrás található a mellékvölgyekben, mely jelentős szerepet játszanak a láprétek fenntartásában.
(Forrás: Belföldi Utazás)




  Bárna

Bárna falu középkori eredetű, az első írásos adat 1405-ből való. A néveredet kutatói a "sötét" értelemben használt "barna" melléknév helynevesülését tartják a legvalószínűbbnek. Mások a Barna, Barnabás személynévből eredeztetik a falu elnevezését. A török hódoltság után felvidéki szlovákok települtek ide, akik a XVIII. század elejére már elmagyarosodtak.
Az itteni emberek elsősorban mezőgazdaságból, erdőgazdálkodásból élnek. Az érintetlen természeti környezet vonzza a turistákat.
(Forrás: Vendégváró.hu)

Római katolikus templom (Nagyboldogasszony)

A római katolikus plébániát 1799-ben alapították a műemlék jellegű, késő barokk stílusú templom 1809-től 1822-ig épült. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel.

A főoltárán lévő értékes "Mária mennybemenetele" oltárképet a feltételezések szerint vagy F. A. Maulbertsch vagy Kracker János Lukács festette.
(Forrás: Vendégváró.hu)




  Borsodnádasd

Borsodnádasd kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól közúton kb. 80, Ózdtól 10 kilométerre.

1210-ben Nádasd néven említik először. 1332-ben már plébániája volt. A középkorban többek között a Nádasdy család birtoka volt.

Az ipartelepítés a szénbánya megnyitásával indult meg, ezután kezdett működni a lemezgyár. Az iparosodásnak köszönhetően a 19. századtól a polgárosodás is megkezdődött. 1903-tól a település neve Borsodnádasd.
(Forrás: Wikipédia)




  Bükkszenterzsébet

Elsô okleveles említése 1268- ban S. Ersebeth névalakban lelhetô fel; a község neve templomának védôszentjére utal. A török idôket jelentôsebb pusztítás nélköl vészelte át, tôsgyökeres lakossága (Bozó, Meve, Gál, Bakos, Utasi) helyben maradt. Földesurai 1615- ben Daróczy István, 1634- ben az Újfalussy, Gyenge (Zay), Kovács (Varga) és Barta kisnemesek. A XVII. sz. Közepétôl egyre több kisnemesi birtokra tagolódik szét a község. A XIII. sz. Elsô felében a bertóty, Dôry, Draskóczy, Kovács és Palathy családok birtoka a falu. Eger visszafoglalását követôen a lakosság nagyrésze a császári katonaság tartására kivetett porcióadó elôl Egerbe és a környezô erdôkbe menekült. A lakosság körében 1696- táján sem volt jelentôsebb gazda, csak hét házas zsellér, kik a török hódoltság idején is itt maradtak. A zsellérek a köznemesekkel együtt viselték a soros falubíróság terheit; a soros bíró kötelessége volt az adóbehajtás. Az úrbéri rendezés után Plathy földesúr jobbágytelkeket sajátított ki kúriájához. 1820- ig a kisnemesek újabb területeket vettek el jobbágyaiktól saját gyermekeik számára, így a paraszti kisbírtokállomny méginkább megfogyetkozott. Nagyobb ipari üzemnek a Kovács- féle gözmalom számított.

Magyarországi Szent Erzsébet titulusú római katolikus temploma a XVIII. században épült, park veszi körül. Elsô említése az 1720- as évekbôl való. 1836- ban Istványi József plébános teljesen átalakíttata. A mai plébánia 1794- ben Orczy József által felajánlott telken épült.

A késő barokk stílusú, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomot 1761-1773-ban építették - 1836-ban pedig átépítették. Ma is látható azonban a lebontott barokk szószék Jézus-szobra, illetve a Magvető fa dombormű
(Forrás: Tarnalelesz mikrotérség)
 




  Cered

Cered község Nógrád megyében, a Salgótarjáni kistérségben.

A település Nógrád megye északkeleti részén, a szlovák határ mellett, a Felső-Tarnai-dombságban, a Tarna folyó völgyében fekszik. A legközelebbi város Salgótarján (21 km). A településtől nyugatra, a Medves-hegység lábánál ered a Tarna. A települést környező magaslatokról tiszta időben láthatók a Mátra, a Bükk és a Tátra csúcsai is. A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet területén található.

A település első írásos említése 1405-ből való (Chereg). A 15. században egymás után a Szécsényi, a Guti, Ország, majd a Losonci család bitokában volt. 1533-ban Werbőczy István birtokába került.
(Forrás: Wikipédia)

Római Katolikus templom, Műemlék jellegű

Cered régi, kazettás, festett mennyezetű templomát az 1713-as és 1731-es Canona Visitatió romosnak említi, míg az új templomról szóló elsô adatok 1755-bôl valók. Ekkor készült el a barokk stílusú templom szentélye. 1762-ben fejezték be az építkezést, de már 1774-ben át is alakították. A XIX. században kôkarzatát kétoldalt fakarzattal toldották meg.

A keletelt, egyhajós, torony nélküli templom szentélye keskenyebb, egyenes záródású. Sekrestyéje az északi oldalon kapcsolódik a szentélyfalhoz. Nyugati homlokzatán egyszerű faajtó, a koronázópárkány felett háromszög oromzat látható. Ablakai kôkeretesek, részben zárókôvel, és vállakkal, a hajófalban félköríves, a szentélynél szegmentíves záródással. Hajója három, szentélye kétboltszakaszos. Fôoltára barokk, szószéke, keresztelôkútja egyszerű, a XVIII. század végébôl való.

Fa harangtorony, Műemlék jellegű

A harangtorony építési éve ismeretlen, valószínûleg a templom 1774. évi átalakításához kapcsolható. Javítását 1822-ben végezték el. Legrégebbi harangját Jüstel József, egri mester öntötte 1789-ben. Korábbi csúcsdísze - félhold és többágú csillag, amely a balassagyarmati Palóc Múzeumba került - alapján helyi hagyomány a haranglábat „török korinak'' tartja. A harangtorony a templom észak-keleti oldalán, erôs gerendarácson áll. A szoknya tornácát 12 darab, a törzsét kilenc oszlop tartja. A tornácot díszített végû deszkafal veszi körül, a harangház kettôs, zsalus nyílásokkal van kialakítva. Magassága 13 méter, a gúlatetô csúcsán díszített, kovácsoltvas kereszt van elhelyezve.
(Forrás: Nógrád megye műemlékei)
 




  Domaháza

Domaháza község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól kb. 70, Ózdtól 10 kilométerre nyugatra. A megye legnyugatibb települése

A település a 13. században jött létre, templomát 1332-ben említik először. Eredeti neve a Hangony patak közeli forrása után Hangony-fő volt, mai nevét Domahidi János földbirtokosról kapta. A tatárjárás során és a török időkben a községet többször feldúlják. A falu nem hódolt be a töröknek, részt vettek Eger várának védelmében, ezért 1517-ben több domaházi család nemesi címet kapott.

A település lakói mezőgazdasággal foglalkoztak, a 20. században az ózdi kohászat is munkát adott nekik.

1976 és 1979 között a községben élt és alkotott Feszty Árpád lánya, Feszty Masa festő.
(Forrás: Wikipédia)
 




  Hangony

Hangony község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól kb. 55 kilométerre nyugatra, a Hangony patak partján.

Hangony 1939-ben jött létre Alsó- és Felsőhangony egyesüléséből. Először 1327-ben említik Hangun és Hangonfew (Hangonyfő) néven, nevét a Hangony patakról kapta. A 15. században a közeli Domaháza községhez tartozott.
(Forrás: Wikipédia)




  Istenmezeje

A Tarna felső folyásánál hosszan elnyúló völgyben található a község, amelynek része az északra, néhány km-re fekvő Szederkénypuszta is. Nevét Istenmezey alakban 1311-ben említi az első okleves forrás.
(Forrás: Istenmezeje község honlapja)

Barlangkápolna

Egy korábbi templom sziklába vájt szentélye volt a Barlangkápolna. Építési ideje ismeretlen, de 1746-ban már állt. A templom lebontásakor a sziklabarlangba helyezték Szent László szobrát.
(Forrás: Vendégváró.hu)

Római katolikus templom (Fájdalmas Szent Szűz)

Az 1853-1854 között épült, Fájdalmas Szent Szűz tiszteletére szentelt klasszicista templom bejáratánál Hösz János 1770-es évekből származó gyümölcskosaras kőfaragványai láthatók, ezek a falu határában lévő szikla, a Noé szőlője legendájára utalnak
(Forrás: Vendégváró.hu)

Noé szőlője

A Noé szőlője glaukonitos eredetű kopár homokkő. A különleges alakokat idéző formák nemcsak természetvédelmi szempontból érdekesek: a település egyik legfontosabb legendája kötődik hozzá.

A hagyomány szerint Jézus és Péter apostol az istenmezei szőlős-domb alatt gyalogolva megszomjazott, és a gyümölcsszedő asszonyoktól szőlőt kért. Az asszonyok megtagadták kérésüket, erre Jézus kővé változtatta gyümölcsös kosarai-kat. Ezeket látjuk ma is a domboldalon.

A valóságban a főleg csillám, kisebb mértékben kvarcszemcsékből álló homokkő alsóbb szintjein gyakoriak a kavicsos betelepülések, jellegzetesek az alul cipó alakban megkeményedett homokkő részletek. Ezek a mállott hegyoldalakon gömbös formában szőlőfürt-képződményt adnak.
Feltételezések szerint ezek a homokkő cipók akkor keletkeztek, amikor a tenger mozgása már mind kevesebb klasszikus anyagot szállított, s a tengerfenéken egybefüggő homokpad képződéséhez már nem volt elegendő anyag. A homokkő cipók anyaga durvábbnak tűnik, mint a közvetlenül alatta és felette lévő homokköveké, melyek göböket nem tartalmaznak. A kb. másfél hektáros sziklafalon változatos zuzmó és mohanövényzet él.
(Forrás: Vendégváró.hu)

1865-ben késő bronzkori leleteket találtak a falu határában. A pilinyi műveltség vezető rétegéhez tartozott az az eltemetett előkelő férfi, akinek sírjába beletették a rangját jelző fejdíszét, egy nagyon szép bronzdiadémot. A koronaszerű föveg az emberi csontváz koponyáján volt, míg a nyak körül az ostreaféle kagylóból szépen faragva és simára csiszolva készült ujjnyi vastagságú gyöngyfüzér-szemek feküdtek.




  Ivád

Ivád község Heves megye Pétervásárai kistérségében.

Mátraballát elhagyva, a 23-as útról térhetünk le az apró, barátságos településre. Az első írásos említése a térség többi településéhez hasonlóan 1311-ből való, possessio Ivand néven. 1456-ban Iwagh, később Ivágy néven is szerepel. A 15-17. század elejéig az Ivády család birtokában volt. Írott emlékeink a 18. századig minden Ivágyiról mint pétervásári lakosról szólnak. Ivádon mégis valami majorság, esetleg néhány jobbágyszállás lehetett. 1748-ban jelent meg először az egyik okiraton az Ivády vezetéknév. Ettől kezdve a települést is Ivád-nak nevezték. 1778-ban a férfiágon az Ivády-nemzetség már 34 tagot számlált.

Ma is igen gyakori a településen az Ivády-Ivádi családnév. A 482 lelkes község 70 százalékának megegyezik a vezetékneve. Nem véletlen, hogy rokonházasságról híres a falu. Nemeskéri János antropológus sokat foglalkozott a faluval, 1936-tól kezdve mindennapos látogatónak számított.

A Ivády családfára vonatkozó számos érdekességet tudhatunk meg a település honlapjáról
(Forrás: Wikipédia)





  Járdánháza

Nevezetessége, hogy 1241-ben IV: Béla a vesztes muhi csatából a tatárok elôl menekülve itt szállt meg. Emlékére állították föl az emlékkápolnát, melyet 1874. évben újítottak fel. A IV. Béla királyról elnevezett fôút mellett épült fel 1742-ben a katolikus templom.
Erdô és vadállományban gazdag település.
(Forrás: A Karancs, a Medves és a Heves-Borsodi-dombság turistatérképe, 1:60 000)




  Kissikátor

Kissikátor: község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól közúton 66 kilométerre nyugatra.

A település az Árpád-kor óta lakott, először 1379-ben említik. A török időkben elpusztult, nemcsak a török dúlás, hanem természeti csapások miatt is, de újra benépesült.
1904 óta hívják Kissikátornak, azelőtt Sikátor volt a neve.
(Forrás: Wikipédia)

Kissikátor Árpád-kori község, egykor az Örsúr nemzetség birtokában volt, valószínűleg ők építették kerek templomát is. A levéltári adatok alapján 1379-re tehető a település eredete. Egy időben a helységre igényt tartott a Rátold nemzetség Gyulafi ága is, de II. Ulászló 1508-ban újból az Őrsúr nemzetséget, annak Geszti ágát erősítette meg birtokában. Eger első ostroma idején a törökök felégették a falut, majd hódoltsági terület lett. A XVII. században több természeti csapás is érte: jégverés, tűzvész, melyek újból elpusztították a községet. Neve eredetileg Sikátor volt, 1904-ben ragasztották elé a Kis- előtagot.
(Forrás: Vendégváró.hu)

Körtemplom (Kisboldogasszony)

A falu melletti dombon elterülő temetőben áll a román eredetű, Kisboldogasszony tiszteletére szentelt körtemplom. A XII. századi épület alapjain 1764-ben épült újabb templom, apró barokk tornyával is megidézi a középkori körtemplom hangulatát.
(Forrás: Vendégváró.hu)
 




  Mátranovák

A Zagyvába torkolló Bárna patak partjaira települt községet, Mátraterenyétől keletre találjuk. A két község már összeépült. A falu közelében vaskori település nyomait tárták fel. Mátranovák korai történetéről keveset tudunk, az első említés szerint 1384-ben az esztergomi érsekségnek fizették a tizedet az itt élők. Az oklevelek tanúsága szerint 1548-ban, a török idők kezdete előtt Maróthy András volt a földesura. 1633-ban a váci nahije, azaz a korabeli török közigazgatás szerinti járás falvai között említették. A közelben a XIX-XX. században két kőszénbánya is működött.

A község közigazgatási területén négy természetvédelmi terület van: a helyi bányatelep Kaszinópark nevű részében az idős fasorok állnak oltalom alatt. Védett a Cserkész-kút nevű forrás és környéke, valamint a 78 hektáros hegyeskei borókás legelő. Ugyancsak oltalom alatt áll a Nyírmedi-tó Természetvédelmi Terület: a 818 hektár kiterjedésű erdős dombvidék a közepén található tóról kapta nevét. Mátranováktól mintegy négy kilométerre északra fekszik a ma már alig 40 lakosú Mátracserpuszta. Itt a volt iskola épületében kulcsos házat alakítottak ki.
(Forrás: Vendégváró.hu)

Római Katolikus templom, Műemlék jellegű A késô barokk jellegű, dombon álló, egyhajós templomot 1800-ban építették, késô barokk stílusban. Észak-kelet - dél-nyugat tájolású, homlokzati tornya enyhe rizalittal ugrik elôre. Fôhomlokzatát lizénák, végigfutó koronázó-, feljebb öv-, és órapárkány, elliptikus ablak és ívelt oromfalak díszítik. A keskenyebb szentély a tízszög öt oldalával záródik, észak-nyugati oldalán sekrestyével. Oldalfalait lizénák tagolják. A bejárat félkörös kôkeretét az elmúlt években betonnal javították ki. Belsô tere háromszakaszos, melybôl kettôt kosáríves hevedereken nyugvó boltozat fed. A harmadik szakaszt a toronycsarnok és az ívesen áttört falú karzat tölti ki. Karzatát és egyben a torony észak-keleti falát erôteljes pillérek tartják. A karzat és az alatta lévô tér dongaboltozatos. A templomfalakat a hevedereknél alkalmazott több pár vonórúd merevíti. Berendezései közül az 1832-bôl való copf szószék jelentôsebb.
(Forrás: Nógrád megye műemlékei)




  Mátraszele

Mátraszele már a honfoglalás idején is lakott hely volt. Maradtak fenn adatok középkori templomáról is. A palóc népi építészet jellemző jegyeit néhány jól karbantartott lakóház is magán viseli.

Az itteni emberek mező- és erdőgazdaságból éltek, illetve a közeli bányákban dolgoztak. A XIX. század közepétől 1985-ig tartó mátraszelei bányászkodásra manapság már csak a községhez tartozó Székvölgypuszta emlékeztet, ahol Nógrád megye egyetlen, magántulajdonban lévő, külszíni kőszénbányája működik. A falu környékét kiterjedt erdőségek borítják, amelyek egy része a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzethez tartozik. A település határában található tó kedvelt horgászati központ.
(Forrás: Vendégváró.hu)




  Mátraterenye

A település a mára már csaknem összeépült Homokterenye és Nádújfalu egyesítéséből keletkezett. Nádújfalu 1426-ban az Iváni család birtoka volt, a krónikában 1463-ban Wyfalw (Újfalu) alakban szerepelt, 1554-ben pedig már a lakatlan helységek között jegyezték fel. A török kor előtt nem a mai helyén állt; a legenda szerint az emberek a környék nádasaiban vészelték át a nehéz időket, innen a település nevének előtagja.

Homokterenye régi neve Atyaháza volt, 1274-ben említette először egy oklevél: abban az évben IV. László király a település egy részét Sebestyén tornai ispánnak adományozta. Az Árpád-korban Atyaházát solymászok lakták. Zsigmond király 1404-ben Homokterennei Miklósnak adományozott itt birtokrészeket. A település földesura 1418-ban Homokterennei Jakab fia, János lett, s ekkor vette fel a falu is a Homokterenne nevet. A török hódoltság idején, 1555-58-ban az adószámadások szerint a falu a hatvani szandzsákhoz tartozott. Annak ellenére, hogy Homokterenye török fennhatóság alatt állt, 1563-ban Berényi András nyerte adományul. Mátraterenye része Jánosakna is; a volt bányászkolóniát akkor alapították, amikor fénykorát élte a környék szénvagyonának kiaknázása.
(Forrás: Vendégváró.hu)

Nepomuki Szent János szobor, Műemlék jellegű A barokk stílusú, XVIII. századi szobor építési éve nem ismert, az 1867-es kataszteri térkép még nem ábrázolja, de stílusa alapján ekkor feltétlenül állt már. A szobor a Kossuth út 110-es számú ház elôkertjében áll, tufakôbôl készült. Talpazata kiugró rézsûs sarok átmenettel készült fejezettel záródik, keresztmetszete 48 X 48 centiméter. Eredeti talpmagassága 1,5 méter volt, ebbôl az elmúlt évtizedekben 50 centimétert feltöltöttek. Az ugyancsak 1,5 méter magas szoborrészen festés nyomai láthatók, nyakában korábban eltört, a fejet utólag visszaerôsítették. A szobor felett íves bádoglemez tetô látható.

Római Katolikus plébánia, Műemlék jellegű

A klasszicista, XIX. századi épületet az 1867-es kataszteri térkép már ábrázolja. A község 1948-ig Mátranovák fíliája, az új egyházközség az épületet a korábbi birtokosoktól kapta meg a plébánia számára. Az utcavonalra merôleges, téglalap alakú földszintes épület udvari homlokzatán fejlemezes oszlopok által tartott, téglamellvédes tornác húzódik. A mellvéd egyes oszlopai között lépcsô vezet a tornácra. Teteje kontyolt nyeregtetôs.

Római Katolikus templom, Műemlék A román stílusú, XIII. századi templom feltárása során négy építési szakaszt különböztettek meg. A hajó és a szentély a XIII. század második negyedében épült, A község ôsi neve Atyaháza volt. A XIII. század végén készült karzatot ma is tartó két pillér és a fôhomlokzat két támpillére is. Nagyarányú építkezés folyt a XV. század elején, amikor a község birtokosa, a Homokterennei család temetôkápolnát és csontházat épített a templomhoz, s ugyanakkor készült a déli oldal gótikus kapuja, valamint a kôfal is. Az 1688-ban pusztuló oldalépítményeket 1801-ben bontották le, ekkor készült a mai sekrestye és a huszártorony. Hajóját 1920 körül boltozták, miután lebontották régi síkmennyezetét. 1820-ig zsindelyes nyeregtetô fedte, 1807-ben, Egerben öntött új harangja ma az új templomban van elhelyezve. A kegyhely dombon áll, egyhajós, észak-kelet - dél-nyugat tájolású. Fôhomlokzata egyszer-, magas oromfallal épült, sarkain egy-egy erôteljes támpillérrel. Szentélye a hajótól jóval keskenyebb, egyenes záródású. A fôhomlokzaton nyíló kapu kôkeretes, félkörös záródású, záróköve rozettával díszített. Középkori bejárata a déli oldalon volt, melynek csúcsíves kôkerete a helyreállítás során került elô. Belsô térkialakítása süvegboltozatos, két szakaszú. A keresztheveder kosáríves, a diadalív ‚s a hosszhevederek félkörívesek. A boltozat és a hevederek lécrácsra erôsített nádborítással, vakolással készültek. Karzata két zömök pilléren nyugszik, mellvédje középen ívesen kihajlik. Padlózata téglával van burkolva. A karzat alatt a feltáráskor elôkerült kôemlékek (szenteltvíztartó, kváderek, kô ajtókeret maradványa és egyenlôszárú kereszttel vésett sírkôtöredék) vannak elhelyezve. A szentély sík mennyezetû, déli falában középkori ülôfülke látható.
(Forrás: Nógrád megye műemlékei)




  Pétervására

Pétervására város Heves megyében. A Pétervásárai kistérség központja. A megye legkisebb városa.
Heves megye északnyugati részén, a Tarna völgyében, Egertôl 32 km-re található.

Peturwasara alakban 1272-ben említi először oklevél. 1699-ben a Keglevich család birtokába került a falu. A kiegyezés utáni évben a mátrai járás egyetlen városa lett Pétervására, adóhivatallal és járásbírósággal. Városi rangot 1989-ben kapott.
(Forrás: Wikipédia)

Pétervására és környéke ősidőktől lakott hely. Régészeti leletek sokasága igazolja, hogy letelepedtek itt az újkőkor, a késő rézkor, a bronzkor, a vaskor emberei. A honfoglalás után is hamar megtelepedett itt a lakosság; nevezetesen a kabarok egyik vezető nemzetsége, az Aba.

Legelső temploma már a XI. század elején állhatott, de a település első említése csak 1247-ből való, Peturwasara alakban. Az 1400-as évek közepén már vásártartási joggal rendelkező mezőváros volt. Mintegy 100 évvel később a törökök felégették, de a város nem pusztult ki. Ma is élnek itt olyan családok, amelyeknek neve a török előtti jobbágylistákban is szerepeltek: Eged, Varga, Sálym, Bátka, Szántó. 1699-ben került a város a Keglevich család birtokába. A horvát eredetű család 1945-ig volt a mezőváros birtokosa.

A szabadságharc idején Máriássy János honvéd alezredes alakulatával rátört a város főterén táborozó császáriakra, és érzékeny veszteséget okozott nekik. Erre emlékeztet a Petőfi út egyik házának falába fúródott ágyúgolyó. A történelem később sem kímélte a kisvárost: 1944 decemberében hadszíntér, majd sokáig a mátrai járás központja volt. De a járások megszűnte után se veszítette el kapcsolatát a környék falvaival. 1989-ben nyilvánították várossá.
(Forrás: Vendégváró.hu)

Római katolikus templom (Szent Márton püspök)

A templomot Povolny Ferenc építette 1812-1817 között. Ez a híres kéttornyú templom, amely a magyar romantikus építészet első jelentkezése. A belsejében 1770-ben készült rokokó tabernákulum is látható.

A régi templomból megmaradt négy faragott tölgyfa pad csigás oldaldísszel. A templom alatt van a Keglevich család kriptája, ahol a templom építtetője is nyugszik.
Az oltárkép Hesz János Mihály egri festő alkotása. Az úrmutató 1816-ban készült, a miseruhák és a kelyhek XVIII-XIX. századiak.

Bejelentkezéssel látogatható!
(Forrás: Vendégváró.hu)

Kápolna

A barokk stílusú kápolna 1722-ben készült el. Építését az itteniek a Keglevich családnak tulajdonítják: a hagyomány szerint egy Keglevich fiú balesetének és halálának emlékére emelték.
(Forrás: Vendégváró.hu)

Keglevich-kastély

A Keglevich-kastély egyemeletes, impozáns, U alakú barokk épülete 1760 körül készült. Építője Quadri Kristóf gyöngyösi mester volt. A díszterem freskóit Beller Jakab festette 1770 körül.

A freskókat játékos könnyedség, köznapi témák, díszítő igényesség jellemzi. Az oldalfalakon körben, festett drapériás ablakok tágítják a teret. Az emeletre vezető lépcsőházat kétszárnyas kovácsoltvas kapu zárta le - ez ma az Iparművészeti Múzeumban látható.

A lépcsőfeljáró korlátja barokk stílusú - valamennyi kovácsolt munka a világhírű egri mester, Fazola Henrik művészetét dicséri. A belsőben tizenkét barokk ajtószárny is megőrződött.
(Forrás: Vendégváró.hu)
 




  Szentdomonkos

Neve először 1329-ben Scenthdomunkus alakban jelent meg. A XV. sz. közepén a Rédey, Varjú, Szentdomonkosi és Oláh családok voltak a birtokosai. A XVI-XVII. sz. közepén is több nemes birtokolta a falut. 1706-ban a Balázs, Bíró és Ordódy család szerzett itt birtokot. 1723-ban a falu túlnyomó része Hunyady István nádor tulajdonába került, mellette a két kisebb birtokos Balázs Gergely és Turcsányi Mihály volt. 1755-ben Hunyady javait Grassalkovich Antal szerezte meg, a másik két kisebb birtokrész 1770 körül a Vass és 1836 körül a Bethlen család kezébe került. A XIX. sz. közepétől a falu fő birtokosa Károlyi György.

1720 körül a Szent Domonkos tiszteletére szentelt egyháza a bükkszenterszébeti plébániához tartozott. Az 1767., majd az 1811. évi canonica visitatió szerint templomát Hunyady János földesúr építtette 1734-ben. A templom 1832 körül elhanyagolt állapotban volt, 1833-36 között Grassalkovich kegyúr Mózer Mihály kőműves mesterrel helyre­állíttatta. A falu nyugati részén áll, egyhajós barokk templom szentélye és sekrestyéje megőrizte XVI. századi magját. A Szent Domonkost ábrázoló főoltárképet 1850-ben Kovács Mihály festette. Atemplom egyhajós, műemlék jellegű, barokk; felújítására 1996­ban került sor, aminek eredményeként ma már freskók díszítik a szentélyt és a hajót.
(Forrás: Tarnalelesz mikrotérség)




  Szilaspogony

Szilaspogony elnevezése egyes vélekedések szerint a pagony, azaz ligetes erdő, más vélemények szerint viszont a pogány szóból ered. Mindkettő alátámasztható: egyrészt ilyen erdőségek bőven vannak errefelé, másrészt a falu közelében őskori kultikus és használati tárgyak is előkerültek.
A települést 1405-ben már említi oklevél Pogon néven. A falu neve 1954-ig Pogony volt, ekkor kapta az előtagot a helység határában csörgedező és a Tarnába futó Szilas-patakról. A patak viszont a medret kísérő szilfákról kapta a nevét.
(Forrás: Vendégváró.hu)

Római Katolikus templom, Világörökség része

A ceredi 1755-ös Canonica Visitatió a falu régebbi templomát igen romosnak írta le, míg a mai kegyhelyet a zabari, 1831. évi Canonica Visitatió szerint a régi anyagából 1806-1823 között építették, klasszicista stílusban. Egyhajós, nyugat-kelet tájolású templom. Falai egyszerûek, tagolatlanok, a nyílások vakolatkeretekkel vannak kiemelve. A csapott háromszögoromzat felett lemezborítású huszártorony áll. Rövid, szegmentíves záródású szentéllyel épült, a sekrestye a déli hajófalhoz csatlakozik. Hajóját széles dongaboltozat fedi, a diadalív szegmentíves. A karzat falát két pillér lent és fent három-három nyílásra osztja. Közülük fent a középsô félköríves, a többi egyenes záródású. A fal a boltozatig nyúlik fel.
(Forrás: Nógrád megye műemlékei)




  Tarnalelesz

Tarnalelesz község Heves megye Pétervásárai kistérségében.

Tarnalelesz a Heves-Borsodi-dombságban található a Mátra és a Bükk között. Tarnalalesz határában kezdődik a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet, melyről -és természetesen a településről is!- az idén megjelent, Vajdavár homokkővidék című könyvből rengeteget megtudhat az érdeklődő. Vajdavár annak az 529 méter magas homokkő-hegynek a neve, mely a térség névadója is.
(Forrás: Wikipédia)

Korai település, hiszen késő rézkori leletek kerültek elő területén, határában ún. kunhalmok találhatók. Az 1200-as évek végén az oklevelek már Lelesz alakban említik. A törökök pusztítását Tarnalelesz sem kerülhette el, de hamar újranépesült, és a török korszakot tartós elnéptelenedés nélkül vészelte át. Az évszázadok során folyamatos fejlődésen ment keresztül, lakóinak száma nőtt, a falu területileg is terjeszkedett. A falu szerkezetére a palóc hadas települési mód a jellemző: a családok vér szerinti rokonságban egy-egy portára telepedtek le.
(Forrás: Vendégváró.hu)




  Váraszó

Váraszó község Heves megye Pétervásárai kistérségében.

A település megközelíthető közúton: a 23-as úton Pétervásáránál Salgótarján felé fordulva, Erdőkövesdnél pedig egy mellékútra térve.

Váraszó község hazánk északkeleti tájegységén elhelyezkedő, természeti kincsekben gazdag, Heves megyében lelhető fel. Patak menti település a Tarna völgyében, annak egyik mellékága mindkét partján, északnyugati szélén, dombon emelkedő Árpád-kori templommal, rövid bekötőúttal a Pétervásárán vezető országútra.

A helységnév etimológiai megközelítésében egykoron erős vár állott Aszó völgyében. s ezek összetételéből adódott a név : VÁR az ASZÓ völgyében = VÁRASZÓ A történeti legendák szerint a község szélén álló őrhegy tetején mindig egy őr állott, aki figyelte a közelgő támadásokat. A másik hegyen álló ember várta a szót, amit meghallván ő is továbadott. Így adták egymásnak a hírt, ha valaki közeledett. Innen a név eredete : várja a szót és ennek egybeolvasztásával formálódott VÁR(ja) A SZÓ(t)

A heves megye műemlékei antológia az alábbiak szerint ír Váraszóról :

Első okleveles említése 1280-1290 között történik Varaszo alakban. 1451-ben Warasow, 1459-ben Varazo néven említik. 1552-ben a török pusztítás folytán egy kis időre néptelenné válik, de 1556-ban ismét népes. Ettől kezdve a török időket elnéptelenedés nélkül vészeli át. Köszégcímer alak 1777-ben : Két csoroszlya balról jobbra fekszik vízszintese, a felsőnek felfelé, az alsónak lefelé áll az éle és érinti a hullámos földet. Felirata a felső csoroszléya fölött : VARASOL

A történelem során megmutatkozik 600 fős településünk lokálpatrióta szemlélete és magatartása abban, hogy egy emberként mozdult meg, amikor szükség volt azért, hogy ne legyen a legszegényebb település. Kétkezi munkánk által: 1871-ben a lakosság vállalta, hogy a románkori templomunk bővítéséhez Sirokból a helyszínre fuvarozza a követ; 1920-ban adományokból felépítették a Hősi emlékművet a világháborúban elesettek emlékére. 1998-ban az Önkormányzat felújította, és már a második világháborúban elesettek nevét is tartalmazza. Adományokból, társadalmi munkával felépítettük 1965-66-ban a római katolikus templomot. Egy adományozó segítségével önkormányzatunk megvásárolta községünk legöregebb lakóházát, amely még őrzi építészeti hagyományainkat, és ezt falumúzeummá alakítjuk.

A „zsákutcás község” csendet, biztos kikapcsolódást nyújt az idelátogatóknak. az összefüggő erdőség a turisták, vadászok paradicsoma. A Váraszó-völgyben három hegyi tavacska van, amely szintén felüdülést biztosít.

A falu közepén, a pataktól balra lévő dombon található „kétsejtű templom”, félkörös záródású szentéllyel, déli bejárattal, különálló fa haranglábbal, cínterem fallal körülvéve”. Stíluskritikai alapon 1200 tájára tehető a templom építése. 1912-ben bezárták a keletkezett repedések miatt, ettől kezdve használaton kívül áll. A romos állapotban lévő templom feltárását az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség megkezdte, és 1963-ban fel is újította. A templom állapota 1996-ra ismét megromlott. 1998-ban a község önkormányzata és egyháztanácsa közösen pályázatot nyújtott be. A pályázat kedvező elbírálása után a falu ismét összefogott és adomőányok, valamint társadalmi munkák segítségével újra élővé, működővé tettük községünk ékszerét, az Árpád-kori templomunkat.
(Forrás: Wikipédia)




  Zabar

Zabar egy község Nógrád megyében.

Nógrád megye észak-keleti határán, Salgótarjántól kb. 20 kilométerre, a Medves-fennsík peremén, az (itt még patak) Tarna folyó völgyében fekszik, közel a szlovák határhoz.

A község természeti adottságai, klímája jó lehetőséget nyújt a vadászatra, erdei kirándulásra. Magyarország leghidegebb téli középhőmérsékletű területe; 2003. január 12-én -31,9 °C-os hideget mértek itt. (A valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet hazánkban 1940. február 16-án volt: ekkor Görömbölytapolcán, Miskolc közelében -35 °C-os hideget regisztráltak).

Neve szláv eredetű, a jelentése „fenyves mögötti hely”. Leletek alapján már a bronzkorban is lakott volt. Először, Sobur néven 1332-ben említik. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye rimaszécsi járásához tartozott.
  • a Magyarok Nagyasszonyának szentelt, műemlék jellegű római katolikus templom (13. század), mellette csaknem kétszáz éves öntöttvas keresztek.
  • 1725-ben épült kúria, amely 1814-től római katolikus plébánia. (A lakosok többsége rk., anyakönyvezés 1807-től van)
(Forrás: Wikipédia)

Nógrád megye legkeletibb települése, Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve Heves megye határán, az oszághatárhoz közel, a Tarna völgyében fekszik.
Már a bronzkorban is lakott volt e dombokkal és völgyekkel tagolt táj, amit a környéken előkerült leletek is bizonyítanak. A pápai tizedszedők templomos helyként Sobur névalakban már 1332-ben feljegyezték dézsmajegyzékükbe. Az oklevelekben először 1359-ben jelent meg Zabar neve, amikor a Zabary és a Bebek család birtoka volt. A XVIII. század végén, a XIX. század elején nagyobb létszámú szlovák és német család települt a községbe. A trianoni békeszerződés előtt Zabar Gömör vármegyéhez tartozott, s csak a határok átrajzolása után került Nógrádba, s vált határ menti településsé. Az 1950-es évekig a Csehszlovákiába való átjárást vámházzal ellátott határátkelőhely biztosította.
A Medves környéke, így Zabar is - még nem is olyan régen - híres volt állattartásáról.A település lakóinak jelentős része ma is a mezőgazdaságból él.
(Forrás: Vendégváró.hu)

Római katolikus templom (Magyarok Nagyasszonya)

Egyhajós, keletelt templom. Középkori szentélye egyenes záródású. A déli oldalfalon 2 méternél magasabb csúcsíves kapukeret látható, felette kőből faragott, tölcséres ablakok vannak. A szentély északi falához utólag építették a sekrestyét. A hegyes sisakú torony és a huszártorony újkori bővítés. A hajó belső terét síkmennyezet fedi, félkörívű diadalív kapcsolja hozzá a román dongaboltozatos szentélyt.

Bejelentkezéssel látogatható!

Római Katolikus templom, Műemlék jellegű

A templom román szentélye és hajója XIII. századi. A szélesebb hajórész és a gótikus faragványok a XV. századi bôvítés során készültek. 1725-ben felújították, majd 1835-36-ban ismét restaurálták.

Egyhajós, keletelt templom. Középkori szentélye egyenes záródású, mely elôtt két különbözô szélességû, ugyancsak középkori hajórész áll. A déli oldalfalon 2,15 méter belmagasságú, körtetagos, csúcsíves kapukeret látható, felette kôbôl faragott, tölcséres ablakok. Sekrestyéjét a szentély északi falához utólag építették. A hajó nyugati, visszaugratott része, az elôcsarnok az oldalt álló, fagalériás, hegyes sisakú torony és a huszártorony újkori bôvítés. Ennek során építették be a fôhomlokzatba a középkori templom halhólyagos kerek ablakát és az egyenes záródású, gótikus ajtókeretet. A hajó belsô terét síkmennyezet fedi, félkörívû diadalív kapcsolja hozzá a román dongaboltozatos szentélyt. A karzat és a sekrestye toldása újkori.
(Forrás: Nógrád megye műemlékei)





Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.



Ajánlott irodalom

  •   Katona Csaba: Vajdavár homokkôvidék
      ( Kornétás Kiadó · 2006)

    ... Hosszú évtizedek óta először jelenik meg részletes túraútvonalakat tartalmazó kötet a Vajdavár-hegységről. Az Észak-Magyarország és Dél-Szlovákia határvidékét átfogó vidék érdekes szikla- és homokkőalakzatokat rejt, erdőkkel, legelőkkel tarkított hegyhátak és völgyek adnak egymásnak „randevút”. A Borsod, Heves és Nógrád megyék találkozási pontján fekvő terület igen gazdag - Európában és Magyarországon is ritka - növényekben, állatokban. ...


Levél a Webmesternek
© MKE 2006