Untitled Document

Gölnicbánya és környéke (Alsó-Szepesség)

	Szepes vármegye hazánk Tisza-jobbparti részében, az ország É-i határán; határai É-on Galicia, K-en Sáros vármegye, D-en Abaúj-Torna és Gömör, Ny-on Liptó vármegye és Galicia. Területe 3605,0 km2. Felszine általában hegyes; Ny-i határán emelkedik a szépségéről és vadregényességéről hires Magas-Tátra (lásd Tátra), hazánk legmagasabb hegysége, melynek gránitalkotta csúcsai a 2600 m. magasságot is meghaladják (Ferenc-József-csúcs 2663 m., Lomnici-csúcs 2635 m.). Ezen hatalmas hegységhez É. felől a Sz.-i Magurának (l. o.) ívben húzódó jóval alacsonyabb (1267 m.) és eocén képletekből álló láncolata csatlakozik, melytől É-ra a Pienin-hegység (l. o.) terül el, a Dunajec hires áttörésével. A Magas-Tátrát D. és K. felől a Poprád vizétől öntözött kies sz.-i lapály határolja, hazánknak egyik legmagasabban fekvő nagyobb feltérsége, melynek tenger feletti magassága 675 és 800 m. közt ingadozik. Ezt K. felől a Lőcselublói hegység kiterjedt csoportja szegélyezi, mely Sz. vármegye K-i részét borítja a Hernád völgyétől kezdve a Poprád nagy kanyarulatáig; magassága 1284 m. DK. felé a Branyiszkó-hegység csatlakozik hozzá (Viszoka hola 1172 m.) a hires Branyiszkó-szorossal (758 m.). A Hernád völgyétől D-re a Gömör-Sz.-i Érchegység különböző csoportjai terülnek el; jelesül a Hégény-csoport (l. o.) vagy Gölnicbányai hegycsoport, mely a Gölnic folyó mentén húzódik s a Buchwald csúcsban 1130 m. magasságot ér el; jelentékenyebb emelkedései még a Rabenkopf (1022 m.) és Thurzó-hegy (1030 m.); ezen hegylánchoz É. felől a Szkala (1014 m.) és Gálmusz (921 m.) csoportjai csatlakoznak; Ny. felé pedig a Káposztafalvi hegycsoport (l. o.) következik (1271 m.), míg a vármegye Ny-i sarkába az Alacsony-Tátra-hegység K-i csoportja, a Királyhegy bocsátja végső nyulványait. A Gölnic völgyétől D-re, az abaúj-tornai határszélen végül a Szomolnok-kassai hegycsoport (Kojsói hola 1248 m.), a gömöri határszélen a Szulyova (1248 m.), Aranyasztal (1318 m.) és Pipityke (1226 m.) emelkedik. Folyóvizekben a vármegye gazdag; fő folyója a vármegye Ny-i határszélén eredő Hernád, mely a vármegyét Ny-K-i folyásban, részben regényes völgyszorosban, részben kies lapályon futja keresztül; vele közel párhuzamos folyásu a már Gömör vármegyében, de a Sz.-i határhoz közel eredő Gölnic, mely a hires Sztracenai völgyet (l. o.) alkotja; ez jobb felől a Szomolnok vizet veszi fel. A vármegye harmadik fő folyója a liptói határszélen a Magas-Tátrában eredő Poprád, mely a Sz.-i lapályt K., majd ÉK-i irányban szeli, a Magas-Tátra összes vizeit magába veszi, majd a Sz.-i Magura mentén K-re fordul, Sáros vármegyébe lép át, de alább ismét Sz. vármegye határszélét mossa; vizben bővelkedő mellékvizei legnagyobbára a Magas-Tátrából folynak alá, mint a Menguszfalvi és Felkai patak, a Tarpatak, Kőpatak, Fehérviz és Béla, mindemegannyi hatalmas hegyi folyó. Végül a vármegye É-i határát mossa a Dunajec folyó, mely a Pienineken áttörve a szépségéről hires szorosban hagyja el hazánk földjét; mellékvizei közül a Bialka és Rieka említendők. Nagy számmal vannak Sz. vármegyében tavak is, nevezetesen a Magas-Tára tengerszemei (lásd Tátra), melyek közül a Hincói-tó, Halas-tó, Tengerszem, Öttó stb. a nevezetesebbek. Ásványos forrásokban a vármegye szintén igen gazdag; a legnevezetesebbek: Tátrafüred, Lubló, Szmerdzsonka, Lucsivna, Leibic, Gánóc, Baldóc stb., mihez még a hidegvizgyógyintézetek és klimatikus gyógyhelyek (Feketehegy, Thurzófüred, Iglóhuta, Barlangliget, Táraháza és a Magas.Tátra számos egyéb telepe csatlakozik. (Forrás: A Pallas nagy lexikona)

	Szepes-Gömöri-érchegység (Volovské vrchy) A Szepes-Gömöri-érchegység Kelet-Szlovákia mintegy 70 km hosszú és 30 km széles kiemelkedése. Északról a Káposztafalvi-mészkőhegység - Szlovák Paradicsom (Slovenský raj), a Hernád-medence (Hornádska kotlina), keletről a Kassai-medence (Košická kotlina), délről a Gömöri- mészfennsík (Slovenský kras), nyugatról a Murányi-fennsík (Muránska planina) határolja. Területe 1320 km2. Felületét főleg dombok alkotják, magasságuk 300-600 m-rel a tengerszint felett mozog. A hegység legmagasabb pontja az Aranyasztal (Zlatý stôl), 1322 m magas. További csúcsok: Volovec 1284 m, Pipitka (Pipítka 1225 m), Kojsói-havas (Kojšovská hoľa, 1246 m). A hegységet nagyrészt erdő borítja, főleg luc- és jegenyefenyő. Bükkös és tölgyes inkább a hegység déli oldalán található. A Szepes-Gömöri-érchegységben a középkorban aranyat, ezüstöt, rezet, higanyt és vasércet bányásztak. A legjelentősebb bányák Gölnic- völgy (dolina Hnilca), Szomolnok- (Smolník) és Szlovinka-patak (Slovinský potok) völgyében voltak, ahol több város jellegű település is keletkezett (Gölnicbánya (Gelnica), Ötösbánya (Rudňany), Merény (Nálepkovo - régebben Vondrišel), Szomolnok (Smolník). KÖRNYÉKE: Gölnicbánya (Gelnica), Igló (Spišská Nová Ves), Krasznahorka (Krásna Hôrka), Gömöri-mészfennsík (Slovenský kras), Betlér (Betliar), Dobsina (Dobšiná), Káposztafalvi-mészkőhegység - Szlovák Paradicsom (Slovenský raj). (Forrás: slovenskyraj.sk) A *Gömör-Szepesi Érchegység* az Alacsony-Tátrához és Osztrosi-Veporhoz K-felé csatlakozik, a Rima, Sajó és Hernád völgyei közt; az utóbbi forrásánál az Alacsony-Tátrával, t. i. a Királyheggyel közvetlenül összefügg. Magassága az előbbinél jóval csekélyebb; főbb csoportjai a Káposztafalvi hegység (1106 m.), Hégény (1130 m.) Ratkói hegycsoport (812 m.), Rőcei hegycsoport (1480 m.), Rozsnyói hegycsoport (Aranyasztal 1318 m.), Szomolnok-Kassai csoport (1155 m.), Abaúj-Tornai mészhegység (789 m.) és a Cserehát (312 m.) dombvidéke. (Forrás: A Pallas nagy lexikona)

	Szomolnok-kassai hegység a Gömör-Szepesi vagy Magyar Érchegység egyik csoportja Szepes és Abaúj-Torna vármegyék határán. A Sz. a Gölnic és Bodva, illetve Ida patak felső völgyei közt Ny-ról K-re húzódik és főbb csúcsai a Fecskehegy (1036 m.), Klop-tanya (1155 m.) és Kojsói hola (1248 m.). A hegységben meglehetősen élénk bányászatot űznek. (Forrás: A Pallas nagy lexikona)

	Gölnic a Hernád jobboldali mellékfolyója, ered Gömör vármegye É-i határán, a Királyhegy (Kralova hola) K-i tövében. Telgárttól É-ra; kanyargós folyással K-nek veszi utját s képezi a szépségéről ismeretes Stracenai völgyet, utóbb KDK-re fordul s Merény, Svedlér, Szepes-Remete érintésével, miután utóbbi községnél egyetlen nagyobb mellékvizét, a Szomolnoki patakot jobb oldalról magábavette, ÉK-nek veszi utját s Gölnicbánya elhagyásával Margitfalunál a Hernádba ömlik. Hossza 110 km. völgyének esése igen nagy. A G. völgye azelőtt a gömör-szepesi vasbányászat egyik főközpontja volt; az ujabb időben a bányászat tetemesen hanyatlott s az előbb gazdag és népes bányavárosok és községek mindjobban elnéptelenednek. V. ö. Finger Ede, Széttekintés a G. folyó alsó völgyében (Magy. Kárpátegyes. XVII. évk., 1890. 79-92. l.). (Forrás: A Pallas nagy lexikona)

	Gölnicbánya Gölnicbánya (szlovákul Gelnica, németül Göllnitz) város Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásának székhelye. Szepesség egyik legfontosabb bányavárosa. Eperjestől 32 km-re délnyugatra fekszik. Neve eredetileg víznév, a Gölnic-folyóról nevezték el, amely mellett fekszik. A folyó neve a szláv glinec melléknévből ered, ami poshadt vizet jelent. A régészeti leletek tanúsága szerint a Gölnic völgyében már a kőkorszakban, majd a bronzkorban is éltek emberek. A várost német aranybányászok alapították a 12. században. A város tatárjárást követően indult igazán fejlődésnek, miután Bajorországból, Türingiából és a Rajnavidékről német telepesek érkeztek az elpusztított lakosság helyére. Gölnicbánya csakhamar a környező bányásztelepülések központja lett. Először 1263-ban említi oklevél Gylnychbanya néven. 1264-ben IV. Bélától kapta városi jogait. Városi jogait később V. István és IV. László is megerősítette. 1288-ban domonkos szerzetesek építettek kolostort itt, melyet 1543-ban egy lázadás során leromboltak. Városi jogait 1317-ben Károly Róbert, 1359-ben Nagy Lajos király, majd 1435-ben Luxemburgi Zsigmond kiterjesztette, mely következtében Gölnicbánya szabad királyi város lett. A város legrégibb pecsétje 1497-ből származik. Az óváros déli végétől nyugatra állott egykor vára, melyet 1234-ben II. András uralkodása alatt kezdtek építeni és 1436-ban említenek először. A 15. század középén Giskra zsoldosai birtokolták. A vár 1527-ben elpusztult, köveit széthordták. A város fénykorát a 15. században élte, amikor nagy mennyiségű ezüstöt és rezet bányásztak itt, 1726-ban a Gölnic völgyében fekvő hét alsó bányaváros központja lett. Később a vastermelés került túlsúlyba. A fémfeldolgozáshoz olvasztóhámorok is működtek. A 19. század végére színesfémbányái kimerültek, csak vasbányászata maradt meg. A városnak ma is fejlett vasbányászata van. 1910-ben 3833 lakosából 2095 német, 1098 szlovák és 606 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Gölnicbányai járásának székhelye volt. Római katolikus plébániatemplomát Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelték a 15. században. Korának legnagyobb méretű szepességi temploma volt. A háromhajós, gótikus eredetű templomot egykor erődfal övezte. Az 1807-ben épült városháza a főtéren áll. A katolikus plébánia épülete 1774-ben barokk-klasszicista stílusban épült. Evangélikus templomát 1784-ben építették. A városnak bányászmúzeuma is van. Anyagát 1766 óta gyűjtötték, azonban csak 1938-ban nyílt meg először a nagyközönség számára. (Forrás: Wikipédia) Gölnicbánya (Gelnica) Gölnicbánya és környéke A bányászati múzeum ismertetője (szlovák és angol nyelven)

	Szomolnok (Schmöllnitz), nagyközség Szepes vármegye gölnicbányai j.-ban, a Sz. völgyében, (1891) 2220 német lak., nagy dohánygyárral (900 munkás), posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Sz. azelőtt sokkal virágzóbb bányaváros volt, mikor rézbányái jól jövedelmeztek és pénzverő intézete is volt. Újabban a bányászat nagyon csökkent; a kincstári vasolvasztók és a m. kir. rézkohó megszüntek, a hajdan hires réztermelés, melyet a bányáiból kiszivárgó cementvizből nyertek, ma már jelentéktelen, helyébe a vakovand bányászata vált fontossá; ezt leginkább a felsőmagyarországi bánya- és kohórészvénytársaság bányássza, mely évenként 5-600,000 q kénkovandot, 5000 q cementmarát, 100 q vas- és rézgálicot és 1000 q vaskövet termel összesen 350,000 frt értékben; ugyanezen vállalatnak súlypátvasércbányája is van. (Forrás: A Pallas nagy lexikona) *Szomolnok* (szlovákul Smolník, németül Schmölnitz) falu Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásában. 2001-ben 1299 lakosából 1197 szlovák, 36 ukrán, 31 német volt. Gölnicbányától 26 km-re délnyugatra a Szomolnok partján fekszik. A szűk völgyben meghúzódó települést német bányászok alapították a 13. században. 1243-ban említik először. Nevét a Szomolnok patakról kapta, amely mellett fekszik. A patak neve a szláv smola (= gyanta) főnévből ered. 1327-ben Károly Róbert királytól szabad bányászvárosi rangot kapott, ekkor Semelnech néven említik. A 14. században a Bányászkamara székhelye volt. 1444-ben területén egy cseh zsoldosok által épített erősség állt. 1465-től a Szapolyaiak szepesvári uradalmához tartozott. 1600-ban súlyos pestisjárvány pusztította, melynek többszázan estek áldozatul. A thurzó, majd 1638-tól a Csáky család birtoka volt. 1671-től a Királyi Kamarához tartozott. Rézbányáiról volt nevezetes, a fémfeldolgozáshoz szükséges ipara volt, vízierőműve, hámorai működtek. Pénzverdéje is volt. 1910-ben 2345, többségben német lakosa volt, jelentős szlovák és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott. (Forrás: Wikipédia) Szomolnok (Smolník) Szomolnok, Jankuria - A falu, tudnivalók, túrahelyek a környéken Szomolnok - Smolník - Szűz Mária búcsújáró helye Szomolnokról és a hozzá tartozó felső-magyarországi bányahelyekről Szűz Mária zarándoktemplom a Stószi hegyekben, 1755-ben épült.

	Szomolnok-Hutta (Schmöllnitzhütte), nagyközség Szepes vármegye gölnicbányai j.-ban, (1891) 963 német lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. (Forrás: A Pallas nagy lexikona) Szomolnokhuta (szlovákul Smolnícka Huta, németül Schmölnitze Hütte) falu Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásában. 2001-ben 508 lakosából 427 szlovák, 41 német volt. Gölnicbányától 22 km-re délnyugatra a Szomolnok partján fekszik. 1681-ben említik először. Nevét a Szomolnok patakról kapta, amely mellett fekszik. A patak neve a szláv smola (= gyanta) főnévből ered. A Csáky család birtoka volt, lakói bányászok, kohászok voltak. 1671-től a Királyi Kamarához tartozott. A falunak fémfeldolgozáshoz szükséges ipara volt, hámorai működtek. 1910-ben 1189, többségben német lakosa volt, jelentős szlovák és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott. (Forrás: Wikipédia) Szomolnokhuta (Smolnícka Huta)

Dr. Fanzler-Buchala írása, Turisták Lapja, I. évfolyam 4. szám, 1889., 155. oldal

(Az írást az eredeti helyesírással közöljük)

Szepes-Remete.

     Az Alsó-Szepesség északról a nagy-hlineczi és az Érchegység által Jekelfalváig lévén határolva, az északi szelek ellen teljesen védett.

     Magában foglalja a Gölnicz völgyét, Gölniczbánya, Szepes-Remete, Svedlér és Merény városokkal, továbbá a szomolnoki völgyet, Szomolnok városával és még sok kisebb-nagyobb faluval.

     E vidék szelíden emelkedô hegyeivel, sűrű fenyves erdôivel, keskeny, majd elszélesedô völgyeivel, a benne csörgedezô hegyi patakokkal, melyek többnyire pisztránggal népesítvék, csábítóan vonzza ide az erre vetôdött turistát.

     Budapestrôl este vasúttal elindulva, 10 órai utazás után Kassán át a Hernád völgyében fekvô Margitfalvára érkezünk, mely úgyszólván tárt kapuja Alsó-Szepességnek. Innen a gölniczvölgyi vasúton tovább haladva, Zsakaróczra jövünk, hol Albrecht fôherczeg nagyszerű vasbányáiban alkalmunk van egy fogaskerekű vasútat és siklót szemlélhetni. Ismét felfelé haladva Gölniczbánya városán keresztül Alsó-Szepesség központjába: Szepes-Remetére jutunk.

     Itt a vasúti állomástól pár száz lépésnyire, a már sok budapesti által ismert Pelles-féle Burgpark (1888-ban már 60 vendég által látogatva) tesz kedves benyomást az utazóra. Ez egy hegy oldalán közvetlenül a Gölnicz partján fekszik és zölld erdô közepette egy emeletes s több földszinti épületbôl áll, hol 25 csinosan s czélszerűen berendezett szoba van a vendégek rendelkezésére.

     A Burgparkot 20 holdas fenyves erdô övezi kényelmes sétányokkal, nyugvó helyekkel, s igen jó hideg forrásvízzel. Ugyanott hideg, meleg fenyôfürdôk kaphatók. Legújabban pedig hidegvíz-gyógyintézetre is fel lett szerelve, orvos van a helyben. Szobák ára 50 kr.-1 frt; teljes ellátás naponkint 1 frt 50 kr. A Concordia-park, (ugyancsak Pelles család birtoka), innen 2 km. távolságra, 8 berendezett szobával, fenyves erdô közepette fekszik. Két vagy három családnak - olyanoknak, kik a csendes visszavonultságot kedveli, fölötte alkalmatos. A Gölniczben fürödhetni, az erdei patakban pisztrángra horgászhatni.

     A vendégek életmódja Pelleséknél kiválóan kedélyes és teljesen családias.

     Szepes-Remete vidéke a leggyönyörűbb kirándulási helyeket nyújtja.

     Itt van közelben Neuschlossék nagyszerű gôzfűrésze; gyönyörű telep, sűrű fenyvesek közepette, elegáns nyaralóval.

     Igen szép séta a gyönyörű völgyben fekvô Stossgrundra és a közellevô csemetekerthez, a honnan az árnyékos nyírfa erdôkkel borított "Spitzenberg"-re juthatni.

     Délkeletnek van a 3 óra alatt megmászható 1240 m. magas Rablókô (Räuberstein), melyrôl a szepesi Érczhegység regényes ormaival és völgyeivel, Kassa városa, s jó távcsôvel az egész Mátra hegysége látható. E csúcsot különben a Concordia-parkból kiindulva a "Rehgründel", "Eidechsen", a "Schlicht" és "Holla" által képezett hegyláncz gerinczén át is érdemes megmászni.

     Ajánlható kirándulások tárgya a "Schweinsberg", a "Steinhübel", "Ebene", "Rehnwald", "Purdova", nemkülönben a "Löwenberg", a honnan lefelé a sűrű fenyvesekkel borított Kalichseifen völgybe jövünk.

     Mindezen hegyekben és erdôkben gazdag vadászat is van, a mennyiben: vaddisznó, medve, ôz, szarvas (igen ritka), nyúl, róka, siketfajd, nyírfajd, fogoly, szalonka, császármadár stb. népesíti ôket.

     Jó gyaloglóknak és hegymászóknak fölötte ajánlható a "Brautstein", innen tovább az Arany asztal (Goldene Tisch, 1318 m.), továbbá a "Pipitka" megmászása, mint Alsó-Szepesség legremekebb pontja.

     Remetérôl Óvízre (550 m.) kell mennünk, honnan az óvízi völgyben fölfelé haladva az Arany-asztal csúcsát 4 óra alatt érhetjük el. A panoráma, mely nézôt itt meglepi, magasztos szépségű s versenyez a Tátra legszebb vidékeivel. Leginkább talán a Schwarzwalddal hasonlítható össze a vidék jellege. Északnyugat felé, a hóval fedett Magas Tátra látható egész nagyszerűségében az alatta fekvô Felsô-Szepességgel együtt; dél felé a pacsai hegy, Rozsnyó, Dobsina környéke és egész Gömörmegye, nemkülönben a regényességérôl méltán oly híres "straczenai" völgy; végre kelet felé az egész Gölnicz völgye terül el szemünk elôtt. Elhagyva e páratlan vidéket, lefelé és Szomolnoknak tartva, még délután eljuthatni az itt sokat látogatott "Uhornai"-tóhoz, mely magas fenyvesektôl körítve, igazán költôi szépségű fekvéssel bír. Szomolnokon azután szekeret fogadva, még az este Remetére juthatunk, ha nem akarjuk a másnapi vonatot bevárni és a gölniczvölgyi vasúton menni. Utóbbi esetben megnézhetjük még a szomolnoki nagy szivargyárt, a hutát, 30°-40° levegôvel bíró kénkovand bányákat, a czementátiót, az itteni nagyszerű emelôgépet stb.

     A dobsinai jégbarlanghoz Szepes-Remetérôl kezdetben ugyan nem igen jó uton (Svedléren, Nagy- Hlineczen át), de azután folyton a valóban kárpótlást nyujtó páratlan vadregényes, a legváltozatosabb sceneriákkal bíró híres straczenai völgyön át 6 óra alatt érhetni.

     Nincs messze a stooszi fürdô, kocsin is, gyalog is (a szomolnoki hegyen át, folyton erdôben haladva) két óra alatt érhetô el.

     Végre a Gölnicz völgyében (folyton a Gölnicz jobb partján haladva) erdô közepette az út Svedlér és Merény városán át a Feketehegyi hidegvízgyógyintézetbe vezet.

     Mindezen és még más kirándulásokhoz szükséges kocsik Remetén mérsékelt árak mellett mindenkor kaphatók.