| |
Gerecsei táj
A Gerecse hegység (gyakran hibásan: Gerecse-hegység) vagy röviden Gerecse röghegység a Dunántúlon,
a Dunazug-hegység háromszög alakú, legnyugatibb része. Átlagos magassága 400 méter. Területe 850 km² . Legmagasabb csúcsa, a Nagy-Gerecse 634
méter magas. Túlnyomó részt dachsteni mészkő, kisebb részben felső triász dolomit
alkotja. Üledékes építőanyagainak (mészkő, homokkő, agyag,
márga) helyi formái közül nevezetesek a mészkő barlangjai, a jura-mészkő „vörösmárványa”, az eocén, oligocén rétegek szénbányái, a cement alapanyaga, a márga, a Dunára néző lejtők vastag löszrétegébe vágott mély utak, löszfalak.
A Vértes-hegységtől a Tatai-árok , a Pilistől
a Dorogi-medence (Dorog-Pilisvörösvár közötti árok), a Budai-hegységtől a Zsámbéki-medence választja el. Nyugati oldalán a
Kisalföld peremvidékével határos. Északi lejtője a Duna felé meredeken végződik.
A Nyugati-Gerecse
Neszmélytől délkeletre kezdődik, a 375 m-es Asszonyhegy és a 425 m-es nagy-Somló
rögeivel. Dél felé folytatódik a Hosszúvontató (450m), a Nagy-Dobó-hegy (424 m), az Agostyáni-hegy (441 m), az Öreg-Kovács (555 m), és a
Hajagos (443 m) rögplatóival. Tatabánya fölött a Csúcsos-hegy (369 m) területén
található a millenniumi Turul-emlékmű. Tovább haladva emelkedik a Veres-hegy (341 m), majd
a Nagy-Keselő-hegy. A vonulat északi és déli végében egy barlangot találunk. A Nagy-Somló barlangja 390 m magasságban nyílik, ennél ismertebb
a tatabányai Kő-hegy Szelim-barlangja.
A Középső-vagy Magas-Gerecse
A Tardos-Vértestolnai medencétől
keletre a Haraszt-heggyel kezdődik (283 m). Tőle keletre a Berzsek-hegy (399 m), melynek márga és mészkőbányája látja el a cementműveket.
Délre a Nagy-Eménkes (526 m), a Nagy- és a Kis-Pisznice (544 m illetve 525 m), a Nagy-Gerecse (634 m), a Fehér-kő (525 m), a Bánya-hegy (360 m),
és a Fekete-kő (362 m) a legmagasabbak. Ide tartoznak a Somberek (409m), a Lukas-kő (355 m), a Szenék-hegy (400 m) és a Bősomlyó (346 m).
Ebben a vonulatban található a hegység legnagyobb barlangja, a Pisznice.
A Keleti-Gerecse
A bajóti Öreg-kővel (375 m)
kezdődik. Itt nyílik a Jankovich-barlang. Nevezetesebb csúcsok a
Dorog melleti Nagy-Gete (457 m), a bajnai
Őr-hegy, az Öreg-hegy (360 m), a gyermelyi Gyarmat-hegy (340m), és a zsámbéki Nyakas-hegy (324m)
A Déli-Gerecse
A Vértestolnai-, a Héreg
-Tarjáni-medence és a Szentlászló-víz völgye választja el a hegység fő tömegétől. Első tagjai a kelet felé szép kilátást nyújtó Pes-kő (400 m), a Baglyas-hegy (438 m), és a Somlyóvár (448 m). Utolsó tagjai a meredek lejtőjű Zuppa-hegy (385 m) és a Lóingató-hegy (303 m).
(Forrás: Wikipédia)
A Gerecse-hegységet felépítő alapkőzet a földtörténeti középkorban – a triászban és a jurában – kialakult mészkő, amelyet a földfelszín vetődései darabokra törtek, ezért a hegység részeit északnyugat-délkeleti irányú törések választják el egymástól.
A Gerecse mészköve nevezetes, hírét egyrészt annak köszönheti, hogy az átlagosnál jóval gyakrabban maradtak meg benne épségben a több millió éve élt élőlények mészvázai, ezért az érdeklődő viszonylag kis befektetéssel igen szép lenyomatokra lelhet: a triász kori mészkőben óriás egysejtűek nyomai fedezhetők fel (persze a nagyító nem árt), a jura időszaki üledékekben viszont az ősi lábasfejűek csodás mészvázai láthatók. A mészkő másik nevezetessége a nagyon szép, márványos, változó erősségű és árnyalatú piros-vörös-rozsda színe, amely – piszkei és tardosi "vörös márványként" – évszázadok óta több nevezetes épület építésénél is felhasználtak (talán a leghíresebb a Visegrádi palota).
A mintegy hatszáz méter csúcsmagasságú Gerecse karsztosodó mészköve – a lenyűgöző tájképi értéke mellett (pl. a Peskő) – több mint harminc barlangot rejt, közöttük kisebb lyukak, és beállók csakúgy vannak, mint valódi barlangok (a leghíresebb és legnagyobb, több mint 240 méter járathosszúságú, a Nagy-Pisznicén található). A hegység több barlangjában is találtak kőkorszaki leleteket, például a Tatabánya fölött nyíló Szelim-barlangban (amely akár az országútról is látható), és a Jankovich-barlangban (ahol az általuk elejtett állatok csontvázait is feltárták).
A Gerecsét és környékét egészen a török korig egybefüggő erdőség borította, ami csak a hódoltság után kezdett megváltozni. A szigethegység belső területeit máig viszonylag épen, egy tömbben megmaradt erdők, és gazdag állatvilág jellemzi. A legszebb részek szigorúan védettek, ezért a kijelölt turistautakról letérni nem szabad. Ezek a területek elsősorban a Nagy-Somlyón, a Nagy-Pisznicén, és a Lábas-, valamint az Asszony-hegyen találhatók.
Bár a Gerecse növényzete hasonlít a Vértesben és a Pilisben található flórához, annál valamivel szegényebb, aminek fő okaként az egységesebb talajképző kőzetet és a kevésbé változatos mikroklimatikus viszonyokat szokták megjelölni a kutatók. A hegység legjellemzőbb fás társulásai a cseres tölgyesek, a hűvösebb területeken, a völgyek árnyékos oldalain gyertyános tölgyesek, míg a legmagasabb részeken, illetve az északi oldalakon (ún. extrazonális, a szokásos magasságnál alacsonyabban élő) bükkösök találhatók.
A gyorsan felmelegedő déli kitettségű oldalakat molyhos tölgyesek, és – a kevésbé jó talajtani adottságú részeken – sajmeggyes karsztbokorerdők fedik, amelyek tavasszal, a sajmeggy virágzásának idején, lenyűgöző látványt nyújtanak. A sajmeggy mellett a karsztbokorerdők másik kísérőfaja a cserszömörce, ami pedig ősz elején nyújt feledhetetlen élményt égő piros színével. A kitettebb részeket hársas törmeléklejtő-erdők fedik, a napos oldalak gyepjeinek karakterisztikus növényei a törpe sás és a barázdált csenkesz.
A fátlan területeket dolomit sziklagyepek és mészkedvelő, sziklafüves lejtősztyepprétek borítják, a hegység kisalföldi oldalán gyakran találni alföldi fajokat (pl. homoki vértövet).
A hegységben több helyen is nyílik árvalányhaj, leánykökörcsin, apró nőszirom, de a Gerecse kimagaslóan legértékesebb növénye a Nagy-Pisznicén élő, jégkori reliktum magyarföldi husáng, amely az országban mindössze néhány helyen található. A Gerecsében él még a szintén ritka Borbás-kerep, és kék szamárkenyér, a Nagy-Somlyón értékes gyöngyvesszős társulások találhatók.
A Gerecse madárvilága igen gazdag, közel száz madárfaj fészkelése bizonyított, köztük olyan, fokozottan védett ragadozó madaraké, mint a kerecsensólyom, a parlagi sas, törpe sas, vagy a szintén ritka színes kövirigó, holló, és hantmadár.
Az emlősök közül megemlíthető a vadmacska, a nyuszt, és a barlangokban több denervérfaj is él. Sajnos a vadászati okokból betelepített muflon, akárcsak sok más helyen, itt is igen nagy károkat okoz, mert tövig rágja az értékes sziklagyepeket.
A Gerecse kultúrtörténete is jelentős. A hegység peremén található falvak – Agostyán, Tardos, Vértestolna – néprajzi szempontból is értékesek. Agostyán mellett igen szép arborétum található, mocsári ciprusokkal, cédrusokkal, mamutfenyőkkel és más ritka fajokkal. Bajnán az ördöglovas, Sándor Móric kastélya látható.
(Forrás: Gerecsei Tájvédelmi Körzet)
|
