| |
Sóvidék a szélesebben értelmezett Görgényi-hegység meg az Erdélyi-medence nagyjából ÉÉNY-DDK irányú átmeneti sávjának része.
Keleten a földtörténet újkorának második felétől kialakult, a magma-fészkekig, mélyen lehatolt törésvonalon keletkezett kisebb-nagyobb
tűzhányó-üstök, kúpok hajdani működésével született hegységtől nyugatra, az akkoriban hullámzott tengerbe dobált és szórt óriási
mennyiségű anyagból a fenékre telepedett és évmilliók során magasra-szárazra került fennsík, valamint - az eredeti helyzetéhez képest
szintén jelentékeny magasságra emelkedett Erdélyi-medence mára fölszabdalt felületű dombsága között nyúlik.
A különböző kéregmozgások miatt keletkezett medenceszegélyi boltozatok magját a fedőrétegeket áttörő képlékeny kőzet (mozgása révén),
konyhasó jutott felszínre.
Ebben a sajátos földtani-földrajzi övezetben hosszanti, lehordási - (eróziós) medencék egymáshoz fűződő sora alakult ki. Többek között
ilyen a Korond-Parajd-Szovátai-medence is, a Sóvidék szíve. A Szováta-Parajd-Korond vonalán húzódó sóöv a Sóvidék egyik legjellegzetesebb
szerkezeti és morfológiai tájegységét képezi.
A Mezőhavas 1100-1150 m magas vulkáni fennsíkjának hirtelen megtört pereme, és a peremtől tektonikailag elválasztott Bekecs (1079 m) és
a Siklódi-kő (1025 m) közé beékelődő, mintegy 30 km hosszú, ÉNy-DK irányú térszíni mélyedésben foglal helyet. A medencefelszín
kialakulásában döntő szerepe volt a diapír-tektonikának. Így a parajdi Sóháta megjelenése (a sóréteg átdöfte a neogén rétegsor nálánál
fiatalabb rétegeit), felszínre való kibukkanása módosította a medence alaktanát és vízhálózatát, sőt életrajzi adottságait is.
A Sóháta kiemelkedésével, a Harom-tető (710 m) és a Malomhegy (623 m) között, a Kis-Küküllő és a Korond vize találkozásánál idézett elő
morfológiai és hidrográfiai változásokat.
A só lassú, pattanásszerű kiemelkedése gátat képezett a Korond-patak esésgörbéjén. A Kis-Küküllő nagyobb, energikusabb lévén, lépést
tudott tartani a sókiemelkedés ütemével, és meglévő eróziós völgyét tudta mélyíteni. Valószínűleg a Korond-patakát is magával ragadta
egy időre, azon a 20 méteres teraszon át, amely a Sóháta és a tőle keletre fekvő Köves-vápa (550 m) között terül el.
A medence alakja enyhén elnyúlt háromszöghöz hasonlít, amelynek csúcsa déli irányban Korond felé mutat, tágabb értelemben a “Sóhát” nevű
domb körül terül el, felölelve Parajd és a két Sófalva helységeket.
Az Erdélyi-medencétől a Szálas-Firtos (1062 m), a Fiasmál (983 m), a Küsmödi-kő (991 m) és a Siklódi-kő (1025 m) vonulata választja el.
A Sóhát - helyi nevén a “Sóháttya” (576 m), tulajdonképpen a Székely Sóvidék legnagyobb kincsét őrzi: az óriás sótelepet, melynek gyökere
2,7 - 3 km mélységig is lenyúlik.
A sótömzs vízszintes síkban enyhén ellipszis alakú, átmérői 1,2 és 1,4 km-esek, a függőleges kiterjedése pedig egy hatalmas, szabálytalan
gomba-formát mutat.
(Forrás: Parajdi Mária írása)
|
