|
| |
Eötvös Loránd, báró (Buda, 1848. júl. 27. – Bp., 1919. ápr. 8.): fizikus, egyetemi tanár, miniszter, az MTA tagja (l. 1873, r. 1883,
ig. 1906). ~ József fia. A gravitációs tér kutatója, a rendszeres kísérleti és elméleti fizikai kutatások első hazai nagy művelője, a
berlini Ak. kültagja. Egy.-i tanulmányai folyamán Heidelbergben Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz növendéke volt. Doktorátusát is itt
szerezte 1870-ben. 1871-ben a pesti egy.-en a fizika magántanára, majd az elméleti fizika helyettes tanára, 1872-től r. tanára. 1878-ban
Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után a kísérleti fizikai tanszéket vette át. Berendezte a kísérleti fizikai intézetet. 1891–92-ben az
egy. rektora, 1889–1905 között az MTA elnöke volt. A 70-es évek elejétől két évtizedig a kapillaritás jelenségével foglalkozott.
A felületi feszültségmérésre új módszert dolgozott ki (~-féle reflexiós módszer). Elméleti úton felismerte a folyadékok különböző
hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya közötti összefüggést. Ez ~-féle törvényként ismeretes. A gravitáció felé a 80-as
évek végén fordult érdeklődése. A gravitációs tér térbeli változásának mérésére megszerkesztette világhírűvé vált ingáját. 1891-ben
kezdeményezésére alakult meg az. ~ Fizikai Társ. elődje, a Mathematikai és Physikai Társulat, melynek elnöke lett. 1894. jún. 10-től
1895. jan. 15-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1895-ben létrehozta az édesapjáról elnevezett Eötvös-kollégiumot, amelynek első
kurátora volt. Első ~-ingás méréseit 1901-ben végezte a Balaton jegén. 1908-ban Pekár Dezsővel és Fekete Jenővel együtt igazolta, hogy
a gravitációs erő 2 × 10–8 pontossággal független a tömeg anyagi minőségétől. E mérésével elnyerte a göttingeni egy. Benecke-díját.
A tehetetlen és a súlyos tömeg arányosságának ez az igazolása az általános relativitáselmélet kísérleti alapköve. Vizsgálatait a
földmágnességre is kiterjesztette, s a mérésekhez műszereket szerkesztett. Felhívta a figyelmet a Coriolis-erő felléptére, majd ki is
mutatta s ezzel a Föld forgásának újabb bizonyítékát adta. Vizsgálatok a gravitatio és a mágnesség köréből (Math. Term. tud. Ért.,
1888) c. munkájával az MTA nagyjutalmát nyerte el (1890–96). A Tanácsköztársaság mint a dolgozó társadalom nagy halottját temette el.
Nevét viseli 1949-től a bp.-i tudományegy. A torziós ingás mérésekben használatos egységet róla nevezték el. A hazai turistamozgalomba
is bekapcsolódott. Nyolc éven át elnöke volt az akkor alakult Magyar Turista Egyesületnek. – M. Roland Eötvös Gesammelte Arbeiten
(Bp., 1953); E. L. A tudós és művelődéspolitikus írásaiból (Sajtó alá rendezte Környei Elek, Bp., 1964). – Irod. Fekete Jenő-Mikola
Sándor: E. L. élete és munkássága (Bp., 1918); E.-emlékkönyv (szerk. Fröhlich Izidor, Bp., 1930); Rybár István: E. L. egyénisége és
munkássága (Akad. Ért. 1948); Hatvany József: E. L. (Bp., 1951); Selényi Pál: E. L., a tudós és az ember (Bp., 1954); Novobátzky Károly:
A fizikai megismerés úttörői (Bp., 1959); E. L. (Fizikai Szle, 1964. 1. sz.). – Szi. Kozma Andor: E. L. (vers); Horváth Árpád:
A varázsinga. E. L. élete (ifj. regény, Bp., 1954).
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)
|
| |
|
| |
|
| |
|
| |
Eötvös Loránd a hegymászó
(Bucsek Henrik : Fizikai Szemle, 1969.év, XIX.évfolyam, 8.szám.)
Eötvös egyike volt azon nagy magyar triásznak, mely a hegymászás klasszikus korában a külföldiekkel teljesen egyenrangú volt, s akik
hegymászó körökben ismertté tették a magyar nevet és mindörökké fémjelzik a magyar hegymászást.
Eötvös Loránd, Déchy Mór és Jordán Károly volt ez a három kiváló hegymászó. Érdekes, hogy mindhárom tudós, akadémikus, s az ifjúság
barátja és nevelôje volt. Jordán a Tátra, Déchy a Kaukázus, Eötvös pedig a Dolomitok nagy feltárója volt. Nevéhez fôleg a Cadin csoport
feltárása fűzôdik, de igen nagy szerepet játszott a Sexteni Dolomitokban is. Neve a Dolomitokban épp oly halhatatlan, mint Grohmann,
Sandtner, Winkler és az Innerkoflerek neve. Halljuk csak, hogyan ír róla Adolf Stois a "Die Erschliesser der Berge" című tanulmányában:
"A Dolomitok keleti részében már a 70-es évek végén fellépett egy hegymászó, aki oly rendkívüli sikereket ért el, ami ôt a legjobbakkal
legalábbis egyenrangúvá tette. E nagy hegymászó neve: Eötvös Loránd. Ő azon szerencsések közé tartozott, akit a szerencse oly sikerek
eléréséhez segített, melyek sok elôdjének kívánságlajstromán ott szerepeltek."
Hegymászó működésérôl a rendkívül kevés adat miatt pontos mérleget alkotni nem lehet. De kutatásaim eddigi eredményei nemcsak nagy,
hanem páratlanul gazdag életműre is engednek következtetni. Óvatos becsléseim szerint magashegyi túráinak száma legalább 500-ra tehetô.
Legkevesebb 110 önálló csúcsot mászott meg. Elsô megmászásainak száma - ha a hágókat is beleszámítjuk - kb. 25-30 lehetett. Kb. ugyanennyi
csúcsra mint második, harmadik vagy negyedik jutott fel. Ő maga mondta el egyszer, hogy a Croda da Lagot, a Zinnéket és a Sorapist 15-15
alkalommal mászta meg, a Monte Cristallot 19-szer. A Cadin csoportnak minden egyes csúcsát és hágóját megmászta. Ezen hegycsoportban és
egyebütt is végzett hegymászó és feltáró érdemeinek elismeréséül a Cadin csoport második legmagasabb csúcsát Cima di Eötvösnek nevezték
el, s a 2837 m-es csúcs ezt a nevet ma is büszkén viseli.
|
| |
|
| |
|
| |
|
| |
Eötvös Loránd által megmászott hegycsúcsok
1877. Vecchio del Forame, 2861 m - Gruppo del Cristallo - elsô megmászása M. Innerkoflerrel.
1877. Piz Popena , 3152 m - Gruppo del Cristallo - második megmászása Merzbacherrel.
1877. Cima Cadin di San Lucano, 2837 m - Gruppo dei Cadini - harmadik megmászása, Eötvös volt az elsô nem tiroli aki megmászta.
1878. Cima Dodici ( Zwölferkofel), 3094 m - Dolomiti di Sestol - második megmászása Michael és Johann Innerkoflerrel.
Az elsô megmászást a két Innerkofler hajtotta végre 1875-ben.
1878.07.19. Croda dei Rondoi (Schwalbenkofel), 2778 m - Dolomiti di Sesto - elsô megmászása M. és J. Innerkoflerrel. A második megmászást
34 év múlva hajtották végre.
1878.07.20. Croda Rossa di Popera (Sextener Rotwand), 2788 m - Dolomiti di Sesto - elsô megmászása M. Innerkoflerrel.
1879.07.25. Cima Undici (Elferkofler), 3092 m - Dolomiti di Sesto - második megmászása M. Innerkoflerrel és F. Happacherrel.
Az elsô megmászás 1878-ban volt és M. Innerkofler nevéhez fuzodik.
1879. Cima Bulla Nord, 2837 m - Dolomiti di Sesto - elsô megmászása.
1879. Új út a Cristallino d'Ampezzo-ra,3036 m - Gruppo del Cristallo - a Forcella di Stauniesen át M. Innerkoflerrel.
1879.07.26. Cima Una (Einserkofel), 2699 m - Dolomiti di Sesto - elsô megmászása M. Innerkoflerrel.
1884.07.19. Croda da Lago északi csúcsának, 2709 m elso megmászása M. Innerkoflerrel. Tizenegy nappal késôbb a csúcsot Zsigmondi Emil
és Ottó is megmászták, mégpedig hegyi vezetô nélkül. A csúcstól délre található hágó Eötvös nevét viseli (Forcella di Eötvös)
1892.07.10. A Cristallino, 2786 m - Gruppo del Cristallo - elsô megmászása Seppl Innerkofler vezetôvel.
|
| |
|
| |
|
| |
|
| |
A Cadin-csoport Eötvös Loránd- csúcsa (2837 méter) |
| |
|
| |
Eötvös-csúcs/Cima Eötvös
A híres fizikus hegymászó érdemeit örökíti meg a Dolomitok Cadini csoportjának egyik szép csúcsa. A hegyoldalban elhelyezett emléktáblák
magasságából ráláthatunk arra a falura, Schluderbachra, ahol Eötvös és családja 16 éven át töltötte a szabadságát. A csúcs tövében
négy nyelvű (olasz, angol, német, magyar) emléktáblát helyeztek el. A magyar szövegű tábla:
E SZIKLACSOPORT 2837 MÉTERES CSÚCSA EÖTVÖS LORÁND 1848-1919 A VILÁGHÍRŰ MAGYAR TERMÉSZETTUDÓS NEVÉT VISELI, AKI LELKES ALPINISTA ÉS A
DOLOMITOK ISMERT HEGYMÁSZÓJA VOLT 1990. EÖTVÖS LORÁND GEOFIZIKAI INTÉZET
1994-ben, Eötvös halálának 75. évfordulóján a Téry Ödön Baráti Társaság emléktúráján újabb emléktáblát tett a sziklára.
|
Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.
Kapcsolódó anyagok
|
|
