Északi-Zöld turistaút: Hangony-Hidasnémeti


 

  Aggtelek

Aggtelek település Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 50 kilométerre északnyugatra, közel a szlovák határhoz. A közelben található az ország egyik leghíresebb cseppkőbarlangja, a Baradla-barlang. Koordináták: é. sz. 48°27′59.98’’, k. h. 20°30′5.94’’

A terület az őskor óta lakott, itt kerültek elő az ún. bükki kultúra tárgyi leletei. A település már a honfoglalás idején benépesült, a tatárjárás után azonban hosszú évtizedekre lakatlan maradt. Elsőként 1295-ben említik Ogogteluk néven.

1858-ban tűzvész pusztította el a települést, a II. világháború idején pedig a frontvonal közelsége okozott pusztítást.

Természeti értékeinek köszönhetően a település ma turisztikailag kiemelt jelentőségű. Az Aggteleki-karszt és a Baradla–Domica-cseppkőbarlang a világörökség része.
(Forrás: Wikipédia)
Cseppkő a Baradla-barlangban




  Bánréve

Bánréve község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 40 kilométerre északnyugatra. Koordináták: é. sz. 48.29721° k. h. 20.35601°

Bánrévét 1381-ben említik először forrásaink. A korábban ezen a területen állt település a tatárjárás idején elpusztult, lakói a környező erdőségekben bújtak el, majd újra felépítették falujukat, melyet 1566-ban ismét felégettek, ezúttal a törökök.

Az 1760-as évekig a terület lakatlan maradt, ekkor azonban birtokosai, a Szentmiklóssyak szláv és környékbeli magyar jobbágyokkal betelepítették. A magyar lakosság reformátusok, a szlávok katolikusok voltak. 1831-ben kolerajárvány, majd sáskajárás, 1845-ben éhínség, 1846-ban pedig tífusz pusztított a községben.

A 19. század végén és a 20. század elején a település népessége kétszeresére növekedett, iskola, templomok épültek. A II. világháború alatt a községben súlyos károk keletkeztek, az áldozatok emlékét emlékmű őrzi.
(Forrás: Wikipédia)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén, a szlovák határ mentén fekszik Bánréve, a 26-os és a 25-ös számú főút kereszteződésénél. A Sajó völgyében elterülő település Putnoktól 6 km-re, Ózdtól 7 km-re található. Vasúti és közúti közlekedési csomópont Szlovákia irányába.

A település neve a bán és a rév, átkelőhely szavak összetételéből ered. Névadója Bessenyő Pál szlavón bán, aki a szomszédos Nehén zálogbirtokosa volt.

Bánréve első okleveles említése 1381-re datálható. A történelem során sokat szenvedett a település, előbb a tatárok, majd a törökök is teljesen felégették. Ezt követően 1760-ig lakatlan településként említik, csak a Szentmiklóssy család betelepülését követően kezd ismét benépesedni a környékbeli, illetve szláv jobbágyokkal. A 19. század első felében ismét természeti csapások és járványok sújtják a lakosságot.

A 19. század folyamán többször is gazdát cserél a birtok: előbb a Szentmiklóssy család helyét báró Vay Alajos családja veszi át, majd az 1890-es évek végén báró Hámos László tulajdonába kerül a birtok. A falu utolsó birtokosa a Serényi család. A II. világháborút követően Serényi János birtokát a kastéllyal együtt államosították, de a gróf családjával benn lakhatott továbbra is a kastélyban.

A kastélyt a Szentmiklóssy család építette 1780 környékén copf stílusban. Később a Vay család idejében a kastély átépítették és körülötte tágas parkot építettek. A kastély később az utolsó birtokosról, a Serényiekről kapta a nevét. A kastélyban ma óvoda és idősek otthona működik. A kastély épülete jelenleg felújított, a kastély egykori parkja gondozott állapotú.

A településen említést érdemel még az 1926-ban épített református templom és az 1928-ben épített neoromán stílusú római katolikus templom.
(Forrás: Kastélyutak.hu)
Vay-Serényi kastély




  Buzita

Buzita (szlovákul Buzica) falu Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. 2001-ben 1142 lakosából 725 magyar, 367 szlovák volt.
Kassától 26 km-re délnyugatra a magyar határ mellett fekszik.

1262-ben villa Bozita néven említik először, más források szerint már 1138-ban szerepel oklevélben. Neve a szláv Božeta személynévből származik. Valószínűleg a 11. században élt Fancsal nádor apja Bozete nevét viseli. 1910-ben 1088, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott.
(Forrás: Wikipédia)




  Hangony

Hangony község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól kb. 55 kilométerre nyugatra, a Hangony patak partján.

Hangony 1939-ben jött létre Alsó- és Felsőhangony egyesüléséből. Először 1327-ben említik Hangun és Hangonfew (Hangonyfő) néven, nevét a Hangony patakról kapta. A 15. században a közeli Domaháza községhez tartozott.
(Forrás: Wikipédia)




  Hidasnémeti

Hidasnémeti község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól kb. 45 kilométerre északnyugatra. Koordináták: é. sz. 48.49947° k. h. 21.22900°

A honfoglalás után a terület az Aba nemzetségé volt. A település a 12. században jött létre, kilenc másik faluval együtt német telepesek alapították. 1219–1220-ban említik először Olnemet néven. A 16. századig Alnémeti néven szerepel, ekkortól kezdik Hidasnémeti néven említeni, utalva a Hernád folyón átívelő hídra, ami fontos vámszedő hely volt. Ebből a faluból származik a Ferdinandy-család, pl: Ferdinándy György 21. századi író, Ferdinandy Gyula és Ferdinandy Gejza is
(Forrás: Wikipédia)




  Hidvégardó

Hídvégardó község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól kb. 65 kilométerre északra. A megye – és így az ország – legészakibb települése.

Elsőként 1283-ban említik. A hídvég a Bódva folyó hídjára utal, az ardó pedig az „erdő” szóból származik, erdőgazdálkodásra utal.

A 14. században már nemcsak temploma, hanem iskolája is volt a falunak, a török időkben azonban elnéptelenedett, csak az 1730-as években népesült be újra.

A II. világháború után határmenti település lett.
  • Gedeon-kúria
  • Papp-kúria (1830, klasszicista stílusú)
  • Római katolikus templom (középkori eredetű, 1777-ben barokk stílusban átépítve)
  • Református templom (18. századi)
  • Szent Anna-kápolna
  • Millenniumi tér
  • Népi lakóházak
  • Szent Imre-tér és Nepomuki Szent János-szobor
(Forrás: Wikipédia)

Hídvégardó, a közel 700 lakost számláló település Borsod-Abaúj-Zemplén megye Szlovákiával határos területén található.A település központjában találhatjuk a 18. században copf stílusban épített egykori Gedeon kastélyt. A település Miskolctól északra 75 km-re, a 27-es számú főúttól keletre alig 2 km-re található, közvetlenül a szlovák határ mentén.

A település nevét már 1200-as években jegyezték. A középkorban az egykori Szádvár településhez tartozott, amely a Bebek család birtokaihoz tartozott. Szádvár lerombolását követően (1686 körül) a terület az Eszterházy család birtokába került. A falu lakossága folyamatosan csökkent és 1720-ra teljesen elnéptelenedett. A település nagyjából az 1730-as években települt újra. A 19. században a mintegy 811 lakost számláló település birtokosai a Gedeon és a Papp család voltak, akiknek kúriái mai napig fenn maradtak Hídvégardón. A település gazdasági életének alakulását az I. és a II. világháborút követően erősen meghatározta a Trianoni döntés, melynek következtében a település permhelyzete kiéleződött, közigazgatási helyzete folyamatosan változott. Az 1950-es évektől kezdve a településen egyre több intézmény alakult, iskola, óvoda, orvosi rendelő stb. Ma a község körjegyzőségi székhely. A település központjában találhatjuk az egykori Gedeon kastélyt. Az 1700-1770-es években építtetett copf stílusú kastély 6 szobából áll. A késõbarokk kastélyt feltehetően Gedeon Kelemen építette. A kastély az utcavonallal párhuzamos, L alaprajzú földszintes épület. Utca felöli homlokzatán háromtengelyes középrizalit uralkodik, melynek timpanonjában Istenszemes stukkódísz található. A kastély rövidebb oldalát két-két egyenes záródású ablak, fölöttük füzérdísz és egyenes szemöldökpárkány díszíti. Az épületben megőrződött az oldalfolyóson a stukkós, a szobákban a fiókos dongaboltozat és az eredeti díszes barokk ajtók és a rokokó cserépkályha.

A kastélyépület felújítása 2000-ben fejeződött be, ami jelenleg a település Teleházának és kézművesháznak ad otthont

A település határában találhatjuk az egykori Papp kúria épületét. A kúria 1830-ban épült klasszicista stílusban. Az épületben korábban konyha és étterem működött. A kúria felújítása 2004-ben kezdődött, mely jelenleg is tart.
(Forrás: Kastélyutak.hu)
Gedeon kastély




  Jósvafő

Jósvafő község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben. Koordináták: é. sz. 48.48234° k. h. 20.55463°
Miskolctól közúton kb. 55 kilométerre északra, az Aggteleki Nemzeti Park területén fekszik.

A települést 1272-ben említik először, Ilsuafey néven. Zsigmond király idején már kőtemplom és hámor is állt a településen.
  • Baradla Galéria
  • Református templom kazettás mennyezettel, különálló harangtoronnyal
  • Turulmadaras hősi emlékmű
  • Millenniumi emlékpark
  • Malom
  • Baradla-barlang
  • Béke-barlang
  • Vass Imre-barlang
  • Tájház
  • Aggteleki Nemzeti Park

(Forrás: Wikipédia)
Nagy-Tohonya forrás




  Martonyi

Martonyi község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben. Koordináták: é. sz. 48.46943° k. h. 20.76811°

A terület már az őskorban is lakott volt. A települést 1249-ben említik először, ekkor még csak a Szalonna faluhoz tartozó földterületként. 1283-ban már faluként említik.

1363-ban pálos kolostor épült a faluban, ezt a törökök az 1560-as években elpusztították.

A község határában 1773-ban a Csáky grófok vasércbányát nyitottak, amit többször bezártak, majd újra kezdték a termelést. A Martonyiban üzemeltetett bányában 1951-ig összesen 166 ezer tonna barnavasércet termeltek ki, a Diósgyőri Vasgyár részére.

Az 1960-as években Szalonnához csatolták a községet, de 1991 óta újra önálló település.
(Forrás: Wikipédia)
 
A martonyi kolostorrom




  Perkupa

Perkupa: község település Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 49 kilométerre északra. Koordináták: é. sz. 48.47146° k. h. 20.68961°

Először 1340-ben említik Precopa alakban, neve valószínűleg szláv eredetű. 1562-ben a törökök felégették.

A község közelében földalatti működödésű anhidrit bányát üzemeltettek, melynek termékét örlő üzemben dolgozták fel és a mezőgazdaságban talajjavítésra használták. A bányát és az örlőüzemet gazdaságtalanság miatt bezárták.

Kalász László költőt a községben temették el.
(Forrás: Wikipédia)

A középkori település nevét először a Tekus ispántól származó Szalonnai és Tornai családok közötti osztozkodást rögzítő,1340. évi oklevélben olvashatjuk Precopa alakban. Az elnevezésvalószínűleg szláv eredetű, a Prekópa völgynévből ered. 1562-ben a füleki bég török lovasai felégették a falut, és lakosságát elhajtották. A pusztítást nehezen heverte ki a falu.

Perkupa határában, a vasútállomástól északra a kövesút mentén működött hazánk egyetlen gipszbányája. Itt született, és itt talált örök nyugalomra Kalász László (1933-1999) költő.
(Forrás: Vendégváró.hu)

A 27-es sz. fôközlekedési úton Szalonnáról az Aggteleki-karszt felé haladva érünk Perkupára, a 960 lakosú, festôi szépségű faluba. Van vasúti megállóhelye: a Galyaság települései megközelíthetôk, a Miskolc-Tornanádaska vasútvonalról. Középkori település, a község neve az árok jelentésű, szláv eredetű Priekopa helynévbôl keletkezett. Néprajzi, építészeti vonatkozásban érdekesek a Varbóc felé vezetô út mentén, a református templom mögött a falu kis patakja felett átívelô kôhidak. Figyelmet érdemelnek a régi parasztházak is, melyekbôl sajnos egyre kevesebbet lehet látni. Perkupa lakosságából a múlt században sokan vállaltak munkát nagyobb építkezéseken. Dolgoztak kúriák, templomok, kastélyok javításán és építkezésein. Így megismerték a korabeli stílusok díszítôelemeit és ezeket lakóházaikon is alkalmazták.

Ezért fedezhetjük fel a falu régi parasztházain a barokk, copf, klasszicista, eklektikus elemeket, szépen összeegyeztetve a népi építészet díszítôformáival: virágok, tulipánok, szôlôfürt és szív alkalmazásával. Érdemes végigsétálni a református és katolikus templomot összekötô Petôfi Sándor utcán, ahol a legtöbb védett ház található (15, 20, 22, 24, 38, 48, 57, 61. sz. házak). A község református temploma 1800-ban barokk stílusban, három-boltszakaszos hajóval és egyenes záródású szentéllyel épült. Homlokzat elôtti hegyes-sisakos tornyát 1837-ben építették. A vasútállomás közelében álló katolikus templom 1805-ben épült, benne 18. századi Madonna-szobor áll. A község közelében működött hazánk elsô gipszbányája. A gipsszel együtt bányászott anhidritet az alföldi szikes talajok javítására használták. A bányát néhány évvel ezelôtt bezárták.
(Forrás: Galyasági Településszövetség honlapja)
 




  Sajópüspöki

Sajópüspöki község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Ózdi kistérségben. Koordináták: é. sz. 48.27920° k. h. 20.34490°

Sajópüspöki Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Ózdtól 10-15 km-re az Északi-középhegységben fekszik. Környező településk: -Ózd -Serényfalva -Hét -Putnok -Miskolc -Kazincbarcika -Sajószentpéter -Bánréve -Dubicsány -Vadna

Sajópüspökitől északra, a Szlovák határ túloldalán található a Rima torkolata.

Sajópüspökiben gyönyörű hegyek vannak pl. a Hársas. És szép erdők, a Kis-Völgy oldal, a Nagy-Völgy oldal. Sajópüspökin átfolyik a Sajó is és nagyon szép a partja. A most felújított polgármesteri hivatal is nagyon szép. Sajópüspöki egy nagyon szép falu, az egyik legszebb Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.
(Forrás: Wikipédia)




  Tornakápolna

Községünk az Aggteleki Nemzeti Park területén, a Galyaság szívében, 350 m magasságban, egy hegy tetején helyezkedik el, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a falut övezõ hegyekre, völgyekre, valamint a közeli határ túloldalán a Tátra hegyvonulataira. Klasszikus, - jelenleg 14 lelket számláló, - az ország legkisebb önkormányzatát mûködtetõ zsáktelepülés. Legnagyobb értéke viszonylagos érintetlensége, háborítatlansága, elzártsága, festõi környezete, ami együtt jár a kis forgalommal, a jó levegõvel, a csenddel. A rekreációs turizmus számára igazán kedvezõ környezeti adottságokkal bír, mellyel örömünkre az utóbbi években egyre több idelátogató turista él.

A falu neve középkori kápolna létesítésére utal, elõször 1324-ben Kapulna néven említik az oklevelek. A leégett, fából készült kápolna helyett 1801-ben egy csodálatos fakazettás mennyezetû református templomot építettek az itt lakók, mely mûemlék jellegû. Az erdei tisztáson található temetõben figyelemreméltóak a faragott fejfák. A tornai népi építészet hagyományos elemei a kontyos tetõ, fatornác, nagyon sok házon érintetlenül megmaradt, nagyon kevés az ötvenes-hatvanas években épült ház. A régi porták megvásárlói az épületeket eredeti formában állítják helyre, most készül a község rendezési terve, aminek fõ feladata a hagyományos, élhetõ galyasági, tornai falukép megõrzése azáltal, hogy csak olyan formában engedi felújítani, megépíteni a lakásokat, hogy azok megfeleljenek ennek az elképzelésnek. Terveink között szerepel a közeljövõben egy önálló szennyvízhálózat és biológiai szennyvíztisztító megépítése, valamint a meglévõ saját forráskútról üzemelõ ivóvízhálózat mellé a gáz bevezetése is a települsére.

Egy olyan helyszín kialakítását tervezzük egy csodálatos kis völgyben, ahol erdei hangversenyeket, énekkari fesztiválokat megrendezésére nyílik lehetõség, melyet hagyománnyá szeretnénk tenni. Egyet nem szeretnénk, korábban a falu elnéptelenedését, megszûnését hangoztatók által felvázol jövõképnek megfelelni. Ennek garanciája az, hogy a helyiekben, az itt építkezõkben tudatosult a táj, a helyi természeti csodák és adottságok egyedülálló értéke, az ezzel kapcsolatos tulajdonosi szemlélet és ez biztosítja a falu, az életközösség fenntartható fejlõdését, a természeti értékek, hagyományok megõrzését.
(Forrás: Tornakápolna község honlapja)
 
Tornakápolna látképe a községhez vezetõ egyetlen útról
A falu házai a templom elõtti völgyben, a fák között találhatóak




  Tornaszentandrás

Tornaszentandrás falu - miként a környék többi települése - a tornai erdő ispánság megszerzésével jött létre a XII-XIII. század fordulóján. A régészeti feltárások szerint temploma is ekkor épült.

Nevét temploma védőszentjéről, Szent Andrásról kapta.

A község a honfoglalás kori települések közé tartozik. E táj őskortól lakott hely volt. A falu a tornai erdőispánsághoz tartozó királyi birtok volt. Az első okleveles említést 1283-ból ismerjük. IV. László király ekkor Vid fia Bengrének adományozta Szentandrás falut a környező falvakkal hasonlóan.

A település a Bebek birtokok egyik központja volt. Egy 1388-as oklevél szerint itt lakott Bebek Detre nádor tiszttartója. 1410 körül került a Bebek család birtokába a szádvári vár, amely körül kialakították a szádvári uradalmat. Szentandrás falut is az uradalomhoz csatolták és az hosszú századokon át osztozott az uradalom sorsában. Az 1430-as összeírás Bebek nádor fiainak 20 portáját említi a faluban.

A törökök pusztítása nem kerülte el a települést. 1576-ban a török felégette a falut. A lakosok elpusztultak, vagy elmenekültek és a templom gazdátlanul, romosan állott több mint 150 évig.1577-ben azt írták, hogy a Szádvárhoz tartozó "Szent András Kovácsi puszta faluhely". A gyér 17.századi adatokból kiderül, hogy teljesen nem pusztult el a falu, néhány házzal szerepel az 1605-ös, 1612-es, 1626-os összeírásban.

A 17.század végén a szádvári uradalom az Esterházy család kezébe került, akik a 18.század elején megkezdték a lakatlan, vagy gyéren lakott falvak újratelepítését. 1730 körül Szentandrást is benépesítették a Felvidékről hozott szlovák családokkal..

A betelepített emberek vas ill. mészkőbányászattal valamint erdőgazdálkodással foglalkoztak.

Kiegészítő tevékenység volt a háztáji állattartás. Az Esztramos- hegyben végzett bányászat megélhetést nyújtott a környező települések lakóinak. A bánya 2 éve bezárásra került, ezzel növelte a térséget oly nagyon sújtó munkanélküliek arányát.

Katolikus templom



A hazai műemlék állományban páratlan értéket képvisel Tornaszentandrás ikerszentélyes katolikus temploma. A Szent András plébániatemplom a XII. századból való, első írott említése 1283-ból található. A különleges kettős szentély és a hozzátartozó kisebb méretű négyszög alakú hajó a XII. század végén épült. Egyesek szerint II. András király felesége, Gertrúd királyné kíséretébe tartozó merániai stílust képviselő építészek alkalmazták az ikerszentélyes formát. Amíg a külső, a festői tömegalakításával tűnik ki, a belsőben a középkori falkép maradvány, valamint a Szádvár-i várkápolnából származó díszes mellékoltár érdemel figyelmet. A XIV. század első felében gótikus hajóval bővítették a nyugati irányba. Ebből az időből származnak a diadalív és a falak alakos falképei, melyek Szt. András legendáját, apostolokat és királyokat ábrázolnak. A török alatt rommá vált templom újjáépítését a XVIII. század közepén kezdték meg. A templom barokk berendezése: festett karzata, szószéke ekkor készült. A műemlék jellegű helyreállításnál elsősorban a régebbi korok emlékeit őrizték meg, a barokk jellegű oltárt, szószéket félreállították a falu lakóinak nagy bánatára, hiszen ezt a vegyes díszítésű belsőt ismerték kisgyermekkoruk óta.
(Forrás: Tornaszentandrás honlapja)
 
Templom belsô nézet

Templom belsô nézet

Templom belsô nézet




  Trizs

Trizs község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Fszak-nyugati sarkában helyezkedik el az Aggteleki Nemzeti Park szomszédságában.

Trizs község a szárazvölgy felső végén, a Csörgős patak mentén, igen régen kialakult magyar település.
Írásos adat fennállásáról 1275 óta van, de már előzőleg is lakott terüilet volt.
A környék királyi birtok volt és a királyi őrök , akik az erdőket, vizeket őrizték, települtek meg itt.

A környékbeli szlávok anyanyelvükön Strizs elnevezéssel illették a helyet. Ebből adódik a jelenlegi Trizs elnevezés.
Az egykori Gömör vármegyéhez tartozó község határában koraközépkori vasolvasztó telepeket tártak föl a régészeti kutatások, melyek közül az egyik eredeti állapotában kiemelt "bucakemence" ma a rudabányai múzeumban található. Vasolvasztó telepek hagyományos faszénégető telepekhez kapcsolódtak, de a közeli mészkő előfordulások miatt a mészégetés is jelen volt.

1496-ban a tornaaljai család a földesura. A főurak hatalrnaskodása itt is tapasztalható. 1556-ban Bebek György miután Vay András Szendrő várába záratta, megtámadta ennek nemesi kastélyát Trizsben, elfoglalta és minden értékét elrabolta.
A köves meredek hegyoldalakból álló terület földművelésre kevésbé alkalmas, inkább az állattenyésztés volt jellemző.

1696-ban külön nemesi és paraszti bírája volt a falunak. A sah csapás miatt a lakosság kétszer is kicserélődött.
1773-ra a magyar mellett jelentős volt a felső részről betelepült pásztor lakosság

Különösen kifejlődött a juhászat a XVI. század második felében, amikor a lakosság állandó nyugtalanságban élt a török zaklatás miatt. Lakói évről évre a juh dézsmajegyzékében szerepeltek, s csak juhai után adóztak. 1564-ben a török hódoltság miatt lakatlan, és 13 évig a falu üresen állt. A zaklatások miatt később is gyakran menekülnie kellett a lakosságnak. 1860 után az elnéptelenedett falu telkeit a nemesség szerezte meg, s később kuriális faluként írták össze.
(Forrás: Trizs község honlapja)
 





Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.



Levél a Webmesternek
© MKE 2006