Bánsági-hegyvidék



Herkulesfürdô - Herkulesbad. Levelezôlap 1898-ból

 
  Bánság

Bánság, Bánát (németül, románul, szerbhorvátul Banat, szerbül: Банат) földrajzi és történelmi terület a Kárpát-medence délkeleti részén.

A Bánság három államhoz tartozik: a nagyobbik része Kelet-Bánság, amely Románia területéhez tartozik, a kisebbik részét kitevő Nyugat-Bánság a szerbiai Vajdaság területén helyezkedik el, illetve egy csekély része Magyarországon található, Csongrád megye déli részén. A Bánság határai délen a Duna, nyugaton a Tisza, északon a Maros keleten pedig a Pojána-Ruszka-hegység, valamint a Temes és a Cserna folyók völgye a Déli-Kárpátok lábainál.

A Bánság nagyobb része, a Temesköz az Alföldhöz tartozó sík vidék, míg a terület délkeleti részét a Bánsági-hegyvidék foglalja el. Az utóbbi részei a Krassó-Szörényi-érchegység, Szemenik-hegység, Almás-hegység, Lokva- hegység és Orsovai-hegység (Szretinye-hegység). A Bánsági-hegyvidék legmagasabb csúcsa a Szemenik-hegységben emelkedő Gózna (Piatra Goznei, 1447 m.)

A Bánság földrajzi és kulturális egységet képez Bácska és a történelmi Erdély között. A Bánság romániai részét ugyanakkor a mai szóhasználat szerint általában a tágabb értelemben vett Erdély részének tekintik.

A terület etnikailag nagyon színes: a többséget a románok és a szerbek alkotják, de kisebb számban élnek itt magyarok, németek, romák, szlovákok, ukránok, horvátok, csehek, bolgárok is.

A romániai Bánát két megyét foglal magába: Temes (Timiş) és Krassó-Szörény (Caraş-Severin) megyéket. A romániai Bánát központja a Béga folyó partján fekvő Temesvár (Timişoara). A Bánságnak a Vajdasághoz tartozó nyugati része három közigazgatási egységre oszlik: Észak-bánsági körzet, Közép-bánsági körzet és Dél-bánsági körzet. A vajdasági Bánság legnépesebb városai Nagybecskerek (Zrenjanin) és Pancsova (Pančevo).

A középkori Magyar Királyság részét képező Temesköz, valamint a szomszédos Krassó és Szörénység területe az 1526-os mohácsi vész után török uralom alá jutott. A terület keleti harmadát ugyanakkor az Erdélyi Fejedelemség vette birtokába, és ez a rész a Partium részét alkotta. Amikor a pozsareváci béke (1718) után a Habsburgok birtokába került, a terület nem lett újra Magyarország része, hanem Temesi Bánság néven külön tartományt hoztak létre belőle. Ezt 11 vidékre osztották, és a bécsi kormánynak alárendelt „Bánsági Igazgatóság” katonai igazgatása alá helyezték. A Bánság területére sváb telepeseket hoztak (Mercy-terv), a magyarok és más nemzetiségek számára számára tilos volt itt a letelepedés egészen 1778-ig.

Mária Terézia nyolc vidéket kivett a katonai kormányzás alól és polgárilag, de azért abszolút módon igazgatta, a többi háromból pedig a Bánsági Katonai Határőrvidék keletkezett. A magyar országgyűlés többször felszólalt az alkotmányellenes állapot miatt, míg végül az 1741. évi XVIII. törvény által a nyolc polgári igazgatás alatt levő területet a Magyar Királyság rendes közigazgatási szervezetébe beolvasztották. Ám e területet az 1848–49-es szabadságharc leverése után ismét elszakították Magyarországtól, és a Szerb Vajdaság-Temesi Bánság néven Ausztria koronatartománya lett. Végül az 1860. évi Októberi diploma a visszacsatolást újra elrendelte. A Temesi Bánság teljes területe csak a kiegyezés után (1867) került újra közvetlen magyar kormányzás alá.

A Bánságot megosztó országhatárok a trianoni békeszerződés következtében jöttek létre 1920-ban. A jelenleg tervezett Duna-Körös-Maros-Tisza eurorégió azonban megpróbálja újra összekapcsolni a térséget.
(Forrás: Wikipédia)


  Krassó-Szörény megye

Krassó-Szörény megye (románul Caraş-Severin) Románia délnyugati részén helyezkedik el, a Bánság régióban. Székhelye Resicabánya. Szomszédos megyék: keleten Hunyad megye és Gorzs megye, északon Temes megye, dél-keleten Mehedinc megye, nyugaton Szerbia és a Vajdaság. Krassó-Szörény megye a Duna-Körös-Maros-Tisza eurórégió része.

2002-ben 333 219 lakosa volt, a népsűrűség 39 fő/km2. A lakosság nagy része román. Vannak még magyarok, németek, szerbek, bulgárok és cigányok.

A megye területe 8 514 km2, a harmadik legnagyobb Romániában, Temes megye és Szucsáva megye után. A hegységek a terület 67%-át teszik ki: Bánsági-hegyvidék (Krassó-Szörényi-érchegység, Lokva-hegység, Almás-hegység, Szárkő-hegység, Godján-hegység), Ruszka-havas, Csernai-havasok. Ezek a Nyugati-Kárpátokhoz, illetve a Déli-Kárpátokhoz tartoznak, magasságuk 600 és 2100 m közötti. A nyugati rész átmeneti dombság a hegyek és az alföld között. A Duna Krassó-Szörény megyében, Báziásnál lép be Romániába és a Szerbia-Románia határvonalat képezi. További folyók a megyében: Temes, Cserna, Karas, Néra. A Néra folyónak több kilométer hosszú sziklaszorosa van az érchegység és a Lokva-hegység között. Legmagasabb pont: Szárkő (2190 m), Szárkő-hegység.

A megye területét 1718-ban a Habsburg-monarchia a Bánsághoz csatolta. Fontosak voltak a környék bányái. Ezeket az erőforrásokat 1855-ben átadták egy osztrák-francia bányászati és vasúti vállalatnak (STEG). Itt épült meg az első vasút a mai Románia területén. Az I. világháború után az UDR vette át a környék bányászatát. 1949 után államosították az itteni ipar nagy részét.

Krassó-Szörény megyében nyolc város és 69 község van. Városok: Boksánbánya, Herkulesfürdő, Karánsebes, Nándorhegy, Oravicabánya, Resicabánya, Stájerlakanina, Újmoldova

Községek és falvak: ... Krassóvár (Caraşova), Ógerlistye (Eftimie Murgu), Ósopot (Şopotu Vechi), Szászkabánya (Sasca Montană) ...
(Forrás: Wikipédia)



  Almás-hegység

(Kraku Almás), Krassó-Szörénymegyében, az Aldunai hegység középső tagja. Fekszik a Néra és az Alduna közt s nyugat felől a Lokva hegységtől (l. o.) az Új-Moldva és Szászkabánya közt futó országút jelölte horpadás (608 m.), kelet felől a Szretinye-hegységtől (l. o.) a Berzászka és a Nérába ömlő Rudária patak völgye választja el. Mintegy, 30 km. hosszu főgerince először DK-re, azután EK-re kanyarodik, oldalágai úgy É-ra a Néra, mint D-re a Duna felé hirtelen s meredekül ereszkednek le. Az É-ra emelkedő Szemenyik-Plesuva hegységtől a Néra folyó választja el, mely Bozovics táján a termékeny s tág Almás völgyet (l. o.) képezi, Új-Sopottól Szászkabányáig pedig vadregényes, kanyargós völgyhasadékot alkot. A hegység főemelkedései a Tilva cornului ( 79.1 m.) Ravenszka mellett, a Tilva inalta (854 m.) Ó-Sopot fölött, a Tilva Znamenului (1019 m.) s a Tilva Gabrutului (992 m.) Rudaria közelében. A dél felé csapó ágak meredekül lejtősödnek a Duna felé s a Klisszura szorost (l. o.) képezik. A hegység túlnyomóan jegőcös palákból áll. A hegységben csak kevés község van; nevezetesebb közlekedési vonal nem vágja át.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)



  Herkulesfürdő

Herkulesfürdő (románul Băile Herculane, németül Herkulesbad, latinul Aqua Herculis, római neve Ad aquas Herculi sacras volt) város a mai Romániában Krassó-Szörény megyében.
Orsovától 17 km-re északra a Cserna partján fekszik.
Neve arra utal hogy a rómaiak hite szerint a hévizek Herkulestől függtek.

A Cserna folyó völgyében levő melegforrásokat már a rómaiak is ismerték. Herkulesnek templomot és oltárt emeltek itt, aki a melegforrások istene volt. Fürdőjét valószínűleg Traianus császár építtette, ásatásakor Herkules szobrok és fogadalmi táblák kerültek elő. A rómaiak után fürdője elpusztult és feledésbe merült, de a 19. században ismét kiépült. Ekkor épültek elegáns barokk palotái, melyek mára nagyrészt lepusztultak. 1910-ben 517 magyar, román és német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Krassó-Szörény vármegye Orsovai járásához tartozott. A régi üdülőteleptől kissé távolabb az 1970-es években hatalmas modern házakból új fürdőtelep épült fel. 1992-ben 6340 lakosából 6090 román, 91 magyar, 57 német, 50 cigány és 52 egyéb volt.
(Forrás: Wikipédia)



  Krassó (Karas)

A Duna baloldali mellékfolyója, ered a Délmagyar Érchegységben Steierlaktól K.-re (Krassó-Szörény vmegyében); eleintén keskeny völgyszorosban É-nek folyik, Krassovánál Ny-ra fordul s Kakovánál a lapályra (s egyúttal Temes vmegyébe) lépve, a Kudrici tető alatt DNy-ra veszi útját, majd a Deliblati homokpusztánál DK-re kanyarodva, Új-Palánkánál a Dunába ömlik. Hossza 110 km., forrásának torkolatától való távolsága 56 km.; egész esése 1200 m., kilométerenkint 10,9 m. Jelentékenyebb mellékvize nincs. (Pallas)

A Krassó (Karas) a Trei Movile (927 m) csúcs É-i oldalán a Krassó izbukból ered. Egyik forrásága a Buhui-patak, melyen a Krassó-szurdok fölött két víztároló és szabadidöközpont épült, a Buhui- és a Margitás (Márghitas). Ez utóbbi jelenleg zárva van a turisták előtt. A Buhui-tó Románia 1908-ban épült legelső mészkő alapzatú gáttava. A patak a tó alatti víznyelőkben eltűnik, majd újból megjelenik a Buhui-barlangban. Kifolyásánál gátat emeltek, amely a barlangi tó vizét felfogja. Így lett az ország legnagyobb barlangtava. Kitűnő tiszta vize Anina vízellátását biztosítja. Tengerszint feletti magasága 600 m. A Margitás-tó alatt a Krassó és Buhui együtt alkotják nemcsak a Krassó szurdokvölgyét, hanem a "Szemenik--Krassó-szurdok Nemzeti Parkot" is. Tovább a Krassó végigfolyik a Resica-csudafalvi medencén. Bal oldali legfontosabb mellékágai: a Gerlistye az ugyancsak híres Gerlistyei-szurdokvölgvgyel, az Oravica, Csikló (Cioclova) és Vicinic. Jobb oldalról a Gelug-, Dognácska-, Barhes- és Crinovac-patakokat fogadja. Szerbiában Stara Palanka fölött ömlik a Dunába. A Gerlistye Anina folyója.
(Forrás: www.fischinfo.com)


  Krassóvár

Krassóvár (1899-ig Krassova, románul Caraşova, horvátul Krašova) falu a mai Romániában Krassó-Szörény megyében. Egykor Krassó vármegye székhelye. Községközpont, Krassóalmás, Krassócsörgő és Nermed tartozik hozzá.
Resicabányától 10 km-re délre a Karas bal partján fekszik.
Neve a Karas folyó nevéből származik, az pedig a kárász halnévből való.

A Krassó bal partján áll a vár, egykor Krassó vármegye székhelye. Először 1323-ban említik királyi várként a krassói ispánság tartozékaként. 1429 és 1435 között a Német Lovagrend vára volt. Valószínűleg a törökök pusztították el. A magyar lakossága mellé Nagy Lajos idejében menekülő bolgárok költöztek. Innen igazgatták az egyesített Krassó és Keve vármegyét. 1910-ben 3195, többségben horvát lakosa volt, jelentős cigány és német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Krassó-Szörény vármegye Resicabányai járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 3550 lakosából 3206 horvát, 114 cigány, 18 magyar és 15 német volt.
(Forrás: Wikipédia)



  Néra

A Néra (románul és szerbül Nera) folyó Románia és Szerbia területén, a Duna baloldali mellékfolyója.

A Szörényi-érchegységben ered, Karánsebestől 30 km-re délnyugatra a Déli-Kárpátokban, és Fehértemplomtól 10 km-re délnyugatra torkollik a Dunába.

Hossza 126 km ebből 27 km határfolyó, vízgyűjtő területe 1 420 km². Árvizeiről nevezetes. Igen látványos a Néra szurdoka, amely Sasca Romananál végződik. A partján végig jelzett túristaút vezet, néhol követi a rómaiak által a sziklákba vésett járdákat. Érdekes az Ördög tava nevű tó. Érdemes letérőt tenni a Bég völgyébe, ahol a Bég vízesése, a Bég szeme nevű tó és a nagyon híres Beusnita-vízesés látható. A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9ra"
(Forrás: Wikipédia)

A Duna baloldali mellékvize, ered Krassó-Szörény vmegyében, a Szemenyik hegycsoportban, a Szemenyik D-t tövében; eleinte D-, majd Ó-Borlovéntól kezdve DNy-felé folyik s a termékeny Almásvölgyet (l. o.) öntözve, Új-Sopottól kezdve Román-Szászkáig a Plesuva hegységen érdekes hasadékon áttör s kanyargós folyással Ny-felé tartva, Ó-Palánkánál a Dunába ömlik; folyásának alsó része Krassó-Szörény és Temes vmegyék közt a határt jelöli. Hossza 125 km., forrásának torkolatától való távola 69 km. Jelentékenyebb mellékvizei jobbfelől a Mőris v. Ménis (Bozovicsnál), balfelől a Prigor (a hasonnevü községnél) és Rudaria patak (Prilipecen alul). (Pallas)

Ha valaki a Bánság déli vidékeire készül túrázni, ajánlólevél nélkül is a Néra völgyét keresi ki magának először a térképen. Nem véletlenül, hiszen ma már mindenki tudja, hogy itt viszonylag kis területen, rendkívül változatos, túrista-szemet ingerlő, lelket melengető látvány-ban lehet része, a természeti kincseket méltóképpen megbecsülőknek. Az 1943-tól nemzeti parkként jegyzett terület összesen 4382 hektárt tesz ki és három jól elkülöníthető - kiránduláskor napra beosztható - tájegységre tagolható, melyeket a Néra folyó völgyét követő útvonal fűz össze egységes egésszé. A Szászka és Újsopot helyiségek közötti 22 km-ből húsz maga a Néra szoros, mely két mészkőbe vájt szurdok-szakaszt és e kettő között egy rétekben, kaszálókban - egyszóval nagyszerű sátorhelyekben - gazdag tágabb térseget foglal magába.

Az egész távot akár egy nap alatt is legyűrhetjük, ám aki szeret elidőzni egy-egy tó mellett, benézni egy-két barlangba vagy elámulni az egykori bányászok által kőbe vájt alag-utak és útpárkányok látványán, annak érdemes többnaposra tervezni ezt a szakaszt. A jelzett főútvonal, körülbelül a közepén (La Cârlige) gázlón vezet át, ezért kiadós esőzések után - mint ahogyan az legutóbb, augusztusi ott-jártunkkor is történt - a folyó magas vízállása és nagy sodrása miatt a szoros csupán egyik (a kiindulási ponthoz közeli) fele járható be.

A második tájegység merőben elüt az előbbiekben leírtaktól. Ez a Nérától északra fekvő,alig 100 hektárnyi terület a Beu pataknat életet adó "Ochiul Beului" krátertavat, a Beusnica patak mésztufa lépcsőit és vízeséseit,valamint egy, délszaki vadorgonának, ecetfának, törökmogyorónak menedékül szolgáló térséget foglalja magába. A körzet egy körülbelül 5 km-es bekötőúton egészen a bejáratnak számító pisztrán-gneveldéig kisautóval is megközelíthető és ebből kifolyólag (főleg hétvégeken) meglehetősen tarka társaság verődik össze a környéken ...

A nemzeti park harmadik, közvetlenül nem, csak közigazgatásilag kapcsolódó táj-egysége a Susara patak rövid kis szurdok-völgye mely közvetlenül Szászkabánya felszegén nyílik a mészkősziklák közé. Aki csak teheti ugorjon be ide is, bemelegítőnek vagy fáradságlevezetőként (a kiindulási ponttól függően) nagyszerűen megfelel.

Olyan védett terület ez melyet manapság leginkább a távolság, a rossz közlekedési viszonyok és a turisztikai bázisok hiánya óv meg a tömegturizmustól és annak megannyi romboló hatásától. Ezért minden változás ami a környéken beindul,fokozott éberséget követel hivatalos közegtől és természetba-ráttól egyaránt. (Illés Mihály)


A Néra szépségénél fogva az Aninai-hegység eleven csodája. A Szemenikben ered. A K-i oldalon levő legnagyobb mellékága a Ménes (Minis), mely elválasztja a Szemeniktől az Aninai-hegységet. A Ménes bal felső ága a Ponyászka, szintén határpatak. Víztárolója a Ponyászka-tó. A Ménes az Aninai-hegység harmadik legnagyobb szurdokvölgyét alakította ki. A szorosban található a Bigér (Bigár) izbuk, amely vizét egy gyönyörű vízesésen zúdítja alá. Lejjebb a Ménes alatt, a Nérába ömlenek az Egres- (Agris), Laposnok- (Lápupic-) és Mocsáros- (Moceris-) patakok. A Bozovicsi-medence bezáródása után következik a Néra híresen szép szurdoka. Itt ömlik bele jobbról a Bej- (Beiu-) patak a Kis-Bejjel együtt. Ők alkotják a "Néra-Bensnita Nemzeti Parkot ". Tovább, az áttörés után a Néra Ny-ra tart, Néraaranyos (Zlatita) és Néramező (Cámpia) között a folyó képezi az országhatárt Szerbia felé, majd Stara Palanka alatt beömlik a Dunába. Habár keletkezését tekintve nem igazán tó, mégis megemlítjük a "Bej Szeme" nevű, tó nagyságú izbukot a Bej-patakon. A vízesések között a legszebb és legnagyobb a Kis-Bejen levő Beusnita-vízesés.
(Forrás: www.fischinfo.com)




  Stájerlakanina

Stájerlakanina (románul Anina, németül Steierdorf-Anina): város a mai Romániában Krassó-Szörény megyében.
Resicabányától 25 km-re délre, Oravicabányától 24 km-re keletre fekszik.
A mai város Stájerlak és Anina egyesítéséből jött létre. Stájerlak neve onnan ered, hogy a falu lakói Stájerországból települtek ide. Anina neve románul égerfával benőtt helyet jelent

A két településrész közül Stájerlak a régebbi. Akkor alakult ki, amikor 1773-ban stájer favágókat telepítettek ide az erdők meghódítására, majd 1774-ben a Rajna parti Schladingból mészégetők érkeztek. 1788-ban lakosai a török hírére elmenekültek, ezalatt hegyi románok a falut kifosztották és elpusztították. Újjáépült, majd 1790-ben kőszént találtak területén. Anina vasgyártelepét 1846-ban alapították. Feketeszénbánya, szénelőkészítő üzem, olajpalakitermelés, hőerőmű van itt. Temploma 1872-ben épült. 1910-ben 12336 lakosából 8837 német, 1280 román, 705 magyar és 564 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Krassó-Szörény vármegye Oravicabányai járásához tartozott. 2002-ben 9.167 lakósából 7.992 román, 763 német, 200 magyar, 82 cigány, 29 ukrán volt.
(Forrás: Wikipédia)

Anina, Stájerlakanina, Stájerlak Anina (m.), Steierdorf (r.), Steierdorf, Steiadorf, Steierdorf-Anina (n.)

Stájerlakhoz tartozó vasgyártelep Krassó Szörénymegye oravicai j.-ában. A népesség gyorsan szaporodik, 1880-ban 9239, 1891-ben 12,144 lélekre rúgott. Legszámosabbak a németek (7397), tótok (1553) és oláhok (425), magyar csak 389 van, egyéb nyelvű 2234. Házainak száma 1497, területe 24,972 hold. Anina 1846-ban keletkezett, neve oláhul egrest jelent (anina). Az első települők 1848-49-ben nagyon megfogytak. 1850-ben Szomolnok vidékéről 101, Aranyidkáról 89 embert telepítettek oda. 1851-ben egy csehországi csapat is letelepedett. 1846-ban készült el az Oravicáról Aninára vivő kitűnő hegyi út, s 1863-ban nyílt meg a vasút azon a hegyi úton, mely a semmeringivel vetekedik. Összesen 13 alagúton haladunk át Oravicától. A 34 km. szakaszon 140 egyenes szakasz 138 görbülettel váltakozik, 31 kanyarulatnak sugara 100 öl, 58-é pedig 68 öl. A hidak közül a zsittini 20 öl magas, négy ívezete egyenként 50 lábnyi, középső vasrésze 100 lábnyi. Van Aninán nagyolvasztó és öntőmű, kavaró és hengermű. Vasúti állomás, posta és távírda. A telep az osztrák-magyar államvasuttársaság uradalmához tartozik s jelenleg a szén- és vasművekben 60 hivatalnok, 130 bányafelügyelő, 2200 bányamunkás, 800 kohómunkás, 300 gyári munkás s 500 erdőmunkás van alkalmazva. Az évi termelés Stájerlak-Aninán (1882): színitendő nyersvas 52,341 q. 193,662 frt értékben, öntött nyersvas 30,753 q. 113,786 forint értékben, feketeszén 1.801,400 q. 1.134,882 forint értékben, szénvaskő 19,212 q. 14,793 frt értékben. L. Téglás: Az aninai hegyi vasút és környéke. (Földr. közl. XII. 407.).
A 2002-es népességszámlálás szerint lakósai száma 9.294, ebből 8.011 román, 956 német, 197 magyar, 84 roma, 27 ukrán és 19 szerb volt.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)


  Szemenyik

-hegység (Szemenik), tágabb értelemben Sz.-Plesuva, a délmagyarországi hegyvidék egyik nagy csoportja, Krassó-Szörény vármegyében, egyrészt a Temes és Néra völgye, másrészt a Berzava és Karas völgyei közt terül el; a Néra völgye (Almásvölgy) az Almás-hegységtől, a Néra és Béla közti nyereg a Szretinye-hegységtől, a Temes és Béla völgye és a kettő közti Porta orientalis hágó (515 m.) a Godján-Szárkohegységtől választja el. A hegység fő tömege É-ról D-re húzódik, egészben véve szélesre terülő hát, gömbölyded kúpokkal, de aránylag meredek lejtőkkel és mélyre bevágódott kacskaós völgyekkel. Legmagasabb csúcsa a Sz. (1447 méter), melynek DK-i tövében a Temes folyó ered, míg tőle DNy-ra a Nagy-Sasfürdő név alatt ismeretes s gyógytó erő hirében álló kis tó van, melyhez a vidék oláh lakossága jul. 6. és aug. 1. egy pap vezetése alatt elzarándokol és éjjel benne megfürdik; a Sz. hegységhez D. felől a Piátra-Negyei (Nedjei, 1438 m.) csatlakozik, melyen a Kis-Sas-fürdő van, ehhez a Muntye (1359 m.), mely Csiklova és Bozovics közt emelkedik. Bányászatánál fogva nevezetes a Sz.-hegységhez Ny. felől csatlakozó Délmagyar-Érchegység (l. Érchegység, 1) és az ettől É-ra elterülő Dognácskai hegység (l. o.) és Aranyos-hegység (l. o.). V. ö. Téglás Gábor, a Szemenik és környéke (Földrajzi Közlemények, XI. évf. 1883); Borbás, Kirándulás a sasok fürdőjéhez (Földrajzi Közlemények 1892).
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)




  "Galamb" - Komárnik cseppkôbarlang   "Banánfürt" - Komárnik cseppkôbarlang


Néhány kapcsolódó link.


Beusnica vízesés



Ajánlott irodalom


  • Nagy Balázs méltán népszerû könyve, a "Kárpátjárók" számára nélkülözhetetlen alapmû
    Gerintúrák a Kárpátokban (Sziget Könyvesbolt · Debrecen · 2004)


  • Levél a Webmesternek
    © MKE 2006