Balaton-felvidék III. (Tapolcai-medence)



  A Tapolcai-medence a Balaton-felvidéken fekszik. Legnagyobb városa a névadó Tapolca. Nyugatról a Keszthelyi-hegység, délről a Balaton, északról és keletről a Déli-Bakony határolja.
A medence területén sok patak folyik keresztül, amelyek a Balatonba ömlenek. Ilyen például a legbővebb vizű Eger-víz; a Kétöles (Viszlói) - patak, melyet a nyirádi bauxitbányák karsztvize is duzzaszt; a Lesence-patak, mely Sümeg mellől ered; a Tapolca-patak, mely elvezeti a tapolcai Tavasbarlang és Malom-tó felesleges vizét.
A medence belső területének legmagasabb pontja a 438 méter magas Badacsony, míg a peremterületének (és egyben a medencének is) az Adria felett 513 méter magasan elterülő Agár-tető.
A medence területének egy része az 1997-ben létrejött Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.


 

Badacsonytomaj

Badacsonytomaj lényegében két településrészt, Badacsonyt és a névadó települést foglalja magában.
A város nevét a hagyomány szerint Szent István király vitézéről, Tomaj vezérről, e vidék egykori uráról kapta. A településen pálos rendház működött, amelynek romjait 1887-ben tárták fel.
A helyi lakosok halászatból, szőlő- és gyümölcstermesztésből éltek. Az itt készült borok komoly hírnévnek örvendenek a XIX. század elejétől. Az 1909-ben meginduló vasúti közlekedés jótékony hatással volt az idegenforgalom fejlődésére.

A Badacsony ritka természeti értékeket rejtő bazalt-hegye kedvelt kirándulóhely, ahol megcsodálhatók a vulkanikus működés emlékeként itt maradt "bazaltorgonák", a csúcson lévő kilátóból pedig csodálatos panoráma nyílik a vidékre. A terület 1965 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.

A természetbarátok számára látványosság a Folly-arborétum, amely az örsi hegyen az 1900-as évek elejétől olyan fajokat mutat be, amelyek jól hasznosítják a Balaton klímáját, és tűrik a szárazságot is.

A vidék borkultúrája, a szőlőtermesztés tárgyi emlékeit a Szegedy Róza-ház őrzi, amely kulturális programok helyszíne. A házban kapott helyet a Balatoni Almanach kiállítás, amely költők balatoni verseit mutatja be, kéziratokat többek között Kassák Lajostól, Pilinszky Jánostól, Vas Istvántól és Illyés Gyulától.

A város nevezetessége a "Balaton festőjeként" emlegetett Egry József múzeuma, amelyet a Balatont és Badacsonyt oly sokszor megörökítő művész egykori házában rendeztek be.

Badacsonytomaj a 71-es úton közelíthető meg, de vasúti megállója is van.
(Forrás: Vendégváró

Badacsonyi panoráma



 
Csobánc

Diszelhez tartozó puszta, Zala vm. tapolcai j.-ban; a felette emelkedő 376 m. magas vulkáni eredetü kopasz kúphegyen C. várának romjai állanak. A vár állítólag a tatárjárás után IV. Béla alatt épült, de nem volt nagy. Első birtokosai ismeretlenek; a XIV. sz.-ban a Gyulafy nemzetség birta; kapitányai a kereskedőket gyakran kifosztották; e garázdálkodásnak az 1630. évi XLV. t.-c. vetett véget. A XVII. században az Esterházyakra ment át. Szóbeli hagyomány szerint az utolsó Gyulafi, kuruc volta miatt kibujdosván, igy bucsuzott el C. várától:

     Jó boru Badacson,
     Jó halu Balaton.
     Isten hozzád Csobánc,
     Engem többé nem látsz

Kiválóan nagy szerepet vitt Rákóczy Ferenc szabadságharca idején. 1705 november haváig a dunántuli labanc főhadparancsnok tartott benne őrséget; ekkor azonban Kisfaludy László és Domokos Ferenc kuruc ezredesek foglalták el. 1717 tavaszán Rabutin császári tábornok szállott a vár alá, melyben 30 jó hajdu, s ugyanannyi családostul menekült nemes ember volt. Rabutin Kreuz tábornokra bizta az ostrom vezetését, ki lábtókat támasztatván a vár falához, személyesen, karddal is ráhajtá az ostromra katonáit. A vár kapui petárdával belövetvén, már-már a császáriaké lett a vár, midőn Kreuz tábornok, golyóval homlokon találva, elesett. A vitéz várőrség, sőt a nemesek népei is, kövekkel rakott szekereket, s a hagyomány szerint, gerendákkal mint tengellyel összekapcsolt malomköveket guritottak a feltörekvő németekre, kik aztán nagy veszteséggel, szégyenszemre vonultak el a vár alól. C. vára azonban annyira megrongálódott, hogy mint katonai poziciót nem volt többé érdemes fenntartani. C.-ról szól Kisfaludy Károly egyik legszebb regéje. V. ö. Vasárnapi Ujság 1869, 43. sz.; Magyarország és a Nagyvilág 1876. 23. sz.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona



 

Gyulakeszi

A 709 lelket számláló község a Balaton-felvidéken, Tapolcától alig 4 kilométerre, a Csobánc hegy nyugati lábánál fekszik.

Ősrégi település, amelyen megtalálhatók minden kornak a nyomai. Első okleveles említése 1180-ban Kesző néven történt, 1522-től szerepel Gyulakeszi néven. 1678-től a herceg Esterházy család volt a település földesura. 1869-ben nagy tragédia érte a községet, tűzvész következtében az egész falu leégett templomával együtt. A település lassan épült fel a szörnyű tragédia után.

A római katolikus templomot az Esterházy család építette újjá, mely ma a település műemlék jellegű épülete. Mögötte található Merencsics Tibor alkotása: Gyulaffy László bronz mellszobra. A "magyar Achilles", Csobánc vár védője innen őrzi a síkságból kiemelkedő szépséges bazalthegyet, a Csobáncot. Csúcsán még most is állnak büszke várának (amelyről 1255-ben tesznek először említést a korabeli feljegyzések) romjai. A felfelé vezető út mellett az elpusztult Csobáncszögi község templomának falai omladoznak. A XIII. sz. elejéről származó román kori épületet a környékbeli nép "Rossz-templomnak" nevezte el.

A hegyről, a várból nagyon szép panoráma nyílik a Káli-, és Tapolcai-medencére, a Bakonyra, valamint a csillogó Balatonra. Botanikai értékei is jelentősek. A sárga virágú sziklai dercevirág előfordulása a környéken egyedüli, s itt van az egyetlen dunántúli lelőhelye a baglyos kőtörőfűnek.


(Forrás: Gyulakeszi hivatalos honlapja



 

Hegyesd

A mindössze 180 fős kisközség a Tapolcai-medence keleti peremén, az Eger-patak mentén, Tapolcától 10 km-re található. Nevét a határában magasodó, tökéletes kúp alakú kialudt vulkántól, a 281 m magas Hegyesdtől kapta. A tanúhegy csúcsán még láthatók az egykori vár kerek tornyának alapjai. A várat a veszprémi káptalan iratai 1282-ben említik először. Ekkor a Gyulaffy-család lakott benne, utolsó tulajdonosai 1945-ben az Esterházyak voltak. A törökök 1561 áprilisában birtokba vették, tőlük egy esztendő múlva nagy küzdelemben sikerült visszafoglalni. Ekkor rombadőlt a vár, azóta egyre pusztul. Az Esterházy-birtok vízimalmainak, vashámorainak, tehenészetének működtetésére a németországi Fekete-erdő vidékéről hoznak be katolikus telepeseket az 1770-es évek végén. A falu templomát 1991-ben építették. Keleti határában az Eger-patak vízének felduzzasztásával víztározót létesítettek, ez ma halastó. A várhoz a községből sárga turistajelzés vezet, a kirándulókat korlátok, kapaszkodók segítik a feljutásban. A kis csúcsról gyönyörű körpanoráma nyílik a Tapolcai-medence síkjára és a környező tanúhegyekre.
(Forrás: Irány Magyarország!

  Hygusd néven említik 1329-ben. Nevét a hegycsúcson lévô vártól kapta a község. Elsô várnagya az Ajka-nembéli Vörös Bánd ispán 1329-tôl 1359-ig, késôbb pedig fia István mester.
A várnak sok gazdája volt. Bírták a Széchenyiek, a Perényiek, a Peleskeiek, a Rozgonyiak és az Újlakiak. A vár 1495-ben "kinizsi osvát de hegyesdwara" elônevet viselt a régi feljegyzések szerint.
A török harcok idején jelentôs szerepet töltött be a Balaton vidék védelmében. A nagy hadút torkában lévô vár 1561. április 16-án török kézre került, majd elpusztult. Az elpusztult területet a herceg Esterházy - család telepítette be 1765-ben 16 családdal. Birtokosa - egészen a felszabadulásig - az Esterházy család maradt.
(Forrás: Veszprém megye honlapja



 

Szigliget

kisközség Zala vármegye tapolcai j.-ban, (1891) 934 magyar lak. A község mellett erdős hegyen állnak Sz. vár romjai. E várat a tatárjárás után Favus pannonhalmi apát építtette; a XV. sz.-ban az Ujlakyak birták, 1490. a gazdag Lengyel-család kezében van. sz. jelentékeny védelmi vár volt, melyet a törökök nem birtak elfoglalni. 1672. villámcsapás folytán nagy részben leégett és többé nem épült fel.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona



 

Tapolca

A Balatontól 12 km-re a róla elnevezett medencében fekszik. A város nevét adó meleg források közelében már az újkőkorban település jött létre. A szláv eredetű Topulcha szó magyarul hévizet jelent. A dinamikusan fejlődő, húszezres kisváros már a XVIII. századtól térségi központ volt. A vidék hagyományos módszerrel termelt, Európa-szerte kedvelt tájjellegű borai, az itteni lakosság megélhetését biztosították. A város arculatán tükröződik a múlt század élénk kereskedelmi élete. A századforduló jelentős fejlesztései eredményeként a régió közlekedési csomópontjává vált. Azóta a városban és környékén található turisztikai látványosságok a kirándulók körében is ismertté tették nevét. A látnivalókon kívül az idelátogató turistát tavasztól őszig gazdag programkínálat várja.

Tavasbarlang
A Közép-Európában egyedülálló látványosság, a Tavasbarlang, a város szívében található. 1903-ben kútásás során fedezték fel, majd tíz évvel később a látogatók előtt is megnyitották. A karsztvíz által kialakított háromszintű barlangrendszer alsó termeit és a felső járatok egy részét 19 Celsius-fokos víz borítja. Ezt a mintegy 300 méteres szakaszt csónakkal lehet körbejárni. A változó mélységű, tiszta vízben jól láthatók az alsó termekbe vezető lejáratok is. A barlang különleges klímájának gyógyhatását régóta ismerik. A viszonylag állandó, 14-16 Celsius-fokos hőmérséklet, a közel 100%-os relatív páratartalom és a rendkívül tiszta levegő az allergiás, asztmás és egyéb légzőszervi megbetegedésben nyújt segítséget. Erre a célra egy másik ágat, az 1925-ben felfedezett Kórház-barlangot használják.

Malom-tó
A város romantikus, mediterrán hangulatot árasztó része a Malom-tó környéke. A Fő térről egy hangulatos belső udvaron keresztül a Nagytóhoz érkezünk, ahol a tapolcai születésű költő, Batsányi János szobra fogad bennünket. Az itt fakadó meleg források vizét, melyekről Tapolca a nevét kapta, valószínűleg már a rómaiak is tóvá duzzasztották, és vele malmot hajtattak. Az egykori malom jelenleg szállodaként üzemel, nevét Batsányi János feleségéről, Baumberg Gabrielláról kapta. A Kistó partján Baumberg Gabriella mellszobra és egy szép barokk épület a Szentkút áll, benne Udvardy Erzsébet Madonnája. A szomszédos Templomdomb a város történelmi magja, ahol már az újkőkorban megtelepedtek az emberek.

Romkert A Templom-dombon található Tapolca egykori központja. A várbástya körülvette a templomot, amely a XIII. században román stílusban épült egy régebbi kápolna helyére. A török pusztítás után 1756-ban barokk stílusban építették újjá. A római katolikus templom előtt látható a középkori eredetű vár kissé megemelt fala. Az iskolaépület északi végén tárták fel a XVII. század végén kibővített vár kapuját, előtte a farkasveremmel, mely felett felvonóhíd állt.
(Forrás: Irány Magyarország!






Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.


 

  Déry József írása, Turisták Lapja, XX. évfolyam 1-2. szám, 1908. Január-Február, 12. oldal

  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


Kirándulás a Balaton mellett. *1)


     A zalai hegyvidék a Balaton környékének a somogyi parttól nemcsak külsôleg, de lényegében is elütô jellegű, érdekesebb része. Itt állott és működött a föld ôskorában az a sok, ma már kialudt vulkán, melyek ma a Balatonvidék szerény magasságú, de kitűnô bort termô, kedves hegyvidékét alkotják. Összefüggô hegylánczolatokat ezek a hegyek nem alkotnak, hanem a síkságból szigetek módjára egyenkint és közvetlenül emelkednek ki egymástól bizonyos távolban, úgy hogy a Kis- és Nagy-Magyar-Alföld összeköttetését meg nem szakítják. Összefűzik azonban ôket közös eredetôk és alakjok, mely kétféle formában merül ki. Mind a két hegyalak szabályos és jellegzetes. Nagyobb részükön éles határozottsággal különböztethetô meg a tetô, hegyoldal és lábazat. Az egyik csoportba tartozók teteje lapos, mintha egyenesre volna borotválva, a tetôt köröskörül bazaltfalak támogatják és pedig gyakran gyönyörű oszlopokkal - képezvén a hegyek oldalait, - ezek alatt pedig törmelékmezôk lapulnak el s húzódnak le enyhe lejtéssel a síkra. E homokos törmeléklejtôkbôl álló lábazatot a világ egyik legjobb borfaját termô, gondosan művelt, drága szôlôk borítják. Külsô felépítésök némileg a harangra emlékeztet, vagy a terített asztalhoz is hasonlítható, a mennyiben tetejök mint az asztal sima s a hegy oldala s még inkább a lábazata harangszerűen hajlik szét, mint a terítô szegélye. Ezért újabban haranghegyek-nek nevezik ôket. Ilyenek a Badacsony, Szent Györgyhegy, Csobáncz, Somlyó, Haláp és a Sághegy.

     A másik jellegzetes alak a szabályos kúp, a finoman kihegyezett czukorsüvegalak. Ezeknél a tetô nem játszik szerepet, mert a csúcsos alak erre kevés helyet hágy, a hegy oldalfalai és lábazata pedfig egymásba olvadnak. Ezek a kúphegyek. Ilyenek a Gulács, Tóti-hegy, Szôczi-hegy.

     Vannak végre szorosan egyik csoporthoz sem számítható hegyek, mint a Szigligeti- és Sümegi-várhegyek, a Tátika stb. A Szigligeti- és Sümegi-hegyek, különösen az utóbbi ugyan kerek alapon felépült kúpok, de tetejök le van gömbölyítve, - így van aztán rajtok helye a várnak, - s ehhez képest nélkülözik azt a finoman kihegyezett csúcsot,. mely a Gulácsot oly feltűnô széppé, mondhatni mintaszerűvé emeli. A Tátika meg abban tér el a többitôl, hogy bazalt volta, tehát vulkáni eredete s így e csoporthoz való kétségtelen odatartozandósága daczára nem önálló kúp, hanem elég hosszan húzódó gerinczbôl emelkedik ki.

     Anyaguk vulkáni eredetökhöz képest túlnyomó részben bazalt, de azért ebben is van eltérés, pl. a Sümegi-várhegy anyaga mészkô. Magasságuk egyforma, a különbözet csekély, csupán a Szôczi-hegy at egyetlen, mely filigrán piczinységével játékszerhez hasonló. Sem a Badacsony-tipusú haranghegyek, sem a Gulács-tipusú kúphegyek nem tartoznak sem a keszthelyi-sümegi hegyekhez, sem a Bakonyhoz, hanem önálló hegycsoportot alkotnak, mely a maga nemében hazánkban egyedül áll. Hozzá némileg s részben csak a Sátorhegyek hasonlítanak, de azokat is úgy eredetiségben, mint szépségben felülmúlják.

     Ha a Balatonvidék zalai részének hegyeivel akarunk megismerkedni, nem maradhatunk csupán a haranghegyek keretében, - bár ezek alkotják a zalai hegyek lényegét, - hanem meg kell tekintenünk azokat a zalai hegyeket is, melyek a haranghegyekhez nem számíthatók, pl. a Tátika, - viszont el kell kalandoznunk más megy területére is, mert pl. a Sághegyet, meg a Somlyót ki nem hagyhatjuk ebbôl az ismertetésbôl, bár az elôbbi Vas, - utóbbi pedig Veszprém-megyében fekszik, de kétségtelen haranghegyek lévén, csak itt lehet róluk szó.

     A legtöbbnek, talán valamennyinek tetején egykor vár állott. Romjaik ma is megvannak még. Maradványaikat mindenütt, sok helyt a hegyoldalak bazaltfalait is sűrű repkény örökzöldje hálozza be, eszményítve a kopár kô hidegét. A várakhoz fűzôdô regéket Kisfaludy Sándor énekelte meg, dalainak koszorújával még szorosabban fűzve egymáshoz e szelíd hegyvidék egyes tagjait. A történelmi mult közössége különben is a legerôsebb kapocs, már pedig Pannónia klasszikus föld, hol az ôsi, különösen római kultura nyomait, sôt keltakori maradványokat is lépten-nyomon feltárja az ásó és ekevas. A Dunántúl történelmének nemcsak hazai, hanem ókori, sôt ôskori emlékeibôl is csinos gyűjteményt tartalmaz Darnay Kálmán sümegi múzeuma, nemkülönben a szintén egyre gyarapodó veszprémmegyei múzeum. A környék várainak történetét széles alapon, szakszerűleg leírja dr. Békefi Remig. *2)

     Szerinte a Balaton környékének várait, - jelesül éppen azokat, melyekrôl e helyütt szó van, a tatárjárás után IV. Béla királyunk építtette. találtak ugyan már a honfoglaló magyarok mai hazánk területén szlávok építette föld- és favárakat, melyek országos jelentôségre Szent István korában a vármegyei közigazgatási rendszer megalakulásával jutottak, mikor minden vármegye középpontja egy-egy vár, vagy megerôsített hely lett. "Anonymus is több vátr létezésérôl és keletkezésérôl beszél. A vármegyék honvédelmi fontosságát azonban egész valójában a tatárjárás tárta fel. Mivel a barbár népek és tatárok vadsága országomat - úgymond IV. Béla - majdnem egészen elpusztították ...... országom báróinak tanácsára elrendeltem, hogy a koronám alá tartozó alkalmas helyeken mindenfelé erôsségek és várak keletkezzenek. Megírta e felfogását a király IV. Orbán pápának is, ki 1263-ban így ír Mária királynénak: Ez a király kegyesen megfigyelvén ama siralmas veszedelmeket, melyeket a tatárok irtózatos kegyetlensége okozott, gondosan elrendelte, hogy az ország megfelelô helyein várakat építsenek, hol a hívek üdvöt és menedéket találjanak." Ez idôtájt épül fel Csobáncz, Tátika, Szigliget, a Sági-vár, Rezi-vára stb.

     Mint Petôfi lelke az Alföld végtelen rónáin, - úgy lebeg e romok fölött Zala koszorús lantosának: Kisfaludy Sándornak borongó szelleme, ki szerelmével, költészete virágaival, gyönyörű regéivel annyira odalánczolta szellemét e kedves hegyekhez, hogy nem foglalkozhatunk Sümegh, Tátika, Csobáncz, Somlyó, Szigliget váraival a nélkül, hogy gondolataink ismételten vissza ne térnének hozzá, a hôshöz, a dalnokhoz, kinek bölcsôje e vidéken ringott, kinek szívébe itt lopódzott az egész valóját átható nagy szerelem, mely ajkain sajátos szépségű dalokká, a kesergô és a boldog szerelem hymnuszává fakadt. Reá emlékeztet itt minden.

     A vidék népe színmagyar. Hegyes országrészeink közül csak a Mátra és a Balatoni hegyvidék mondhatják ezt el magukról, de a Balaton még inkább. A hegyek közti síkot gyönyörű jegenyefasorokkal szegélyezett utak szelik, az utak mellett pedig aranykalásszal ékes rónaság s üdezöld legelôk váltakoznak.

     Vegyük most e hegyeket turistaszempontból egyenkint sorjára.


A Badacsony. (438 m.)

     Hatalmas tömegénél s a Balaton partján elfoglalt domináló helyzeténél fogva a Badacsonyt tekintik a haranghegyek vezérének. Erre világhírű bora s gyönyörű kilátása érdemesítik is, viszont meg kell állapítanunk, hogy a haranghegyek legszabályosabb képviselôje nem a Badacsony, hanem a Sághegy és a Somlyó. S ha az oldalát alkotó bazaltoszlopok réteges sziklái óriási arányaikkal imponálnak is, a bazaltoszlopok formatökélyét sem a Badacsonyon, hanem a Szent-Györgyhegyen leljük fel.

     A Badacsonyra rendszerint a Hableány-szálló mögött induló, veressel jelzett úton szoktak felmenni. Ez egyenesen bekanyarodik a szôlôk közé, hol egy sarokfordulónál csinos Szűz Mária szobor tűnik szemünkbe, melyet makkoshettyei Hettyei Ferencz emlékére emelt 1900-ban a névtelen kegyelet. Feljebb meg egy emléktáblával megjelölt ház vonja magára figyelmünket, hol Kisfaludy Sándor legszebb költeményeit írta. Igazán oly kedves helyen áll e szerény épület, hogy itt még azt is ihlet szállja meg, kinek ereiben nem is csergedez költôi vér. Ide már közel az erdô, mely a tetôt borítja. Ebben balra tartva csakhamar elérjük a híres badacsonyi kôkeresztet, mely elôtt óriási bazaltlapok tetejérôl gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra, különösen a Szigligeti-öbölre s a szemközt fekvô fonyódi kettôs hegyre. *3) A Magyar Turista-Egyesület 1907. évi pünkösdi kirándulása *4) alkalmával oly tiszta volt a levegô, hogy a fonyódi hegyek fölött a Harsányi-hegy s ettôl balra a Mecsek is látszott a távol végtelen finom kékjében.

     A Badacsony körképet nem nyujt, csak részletképeket. Így, ha Tihany felé akarunk nézni, akkor visszafelé kell mennünk a tetôn az elôbb említett úton az erdôben, sôt kissé le is kell jönnünk, míg végre találunk két oly bazaltlapot, mint a milyenek a kôkereszt elôtt vannak s azokról csinos látképünk lesz Tomaj, a Fülöprévi-öböl és Tihany felé. Viszont, ha Zala belsejébe, a haranghegyek birodalmába akarunk tekinteni, a tetô déli szélén megyünk tovább, míg Tördemicz fölé érünk. Innen a Szent-Györgyhegy, meg a Szigliget felé tekinthetünk le. Alattunk van Tördemicz. Ezen az oldalon szép bazaltoszlopok állanak, de már nagyon romlásnak indultak. Alattok hatalmas törmelékmezô húzódik le. Jobbra vörös kôbe tört széles kocsiút vezet le Tördemiczre, de ezen hajtják a marhákat is. Ezért az út képzelhetôleg jó is. Sok darázsfészekhez hasonló kô hever itt szerte, mit a nép darázskônek hi. Ez vulkáni salak.

     A Badacsony teteje: az egykori krátrer, erdôvel benôtt hepe-hupás talaj. Közepén van valami nagyobb s zabású háromszögelési jel féle, melynek hófehér teteje a vízrôl is látható s mely kilátótoronynak is beválnek, de csak egy nekitámasztott, oldalt kifogazott szál gerendán juthat fel rá az, kinek kedve volna erre vállalkozni.


A Szigligeti-vár. (242 m.)


     Ide legjobb Badacsonyból jönni. Az út a Hableánytól indul megkerüli a hegyet déli oldalán s Tördemicznél elágazik. Mi balra tartunk s egyenesen megyünk egy kis patakvíz által hajtott malomig., honnan az elôttünk levô erdôs hegynyergen át leereszkedünk Szigliget szegényes falujába. Innen a várba gyalogösvény vezet, mely közvetlen a templom mögött indul s néhány percz alatt az omladékok közé visz. Ezekbôl nem sok van már meg, de a szétszórt maradványok még sejtetik a IV. Béla királyunk által épített vár egykori terjedelmét.

     Falai közül látjuk észak felé az elég közeli Szent-Györgyhegyet s ettôl jobbra távolabb a Csobánczot, keletre pedig a balaton tökrét s természetesen a vaskos Badacsonyt is.

     A vár eredetérôl Békefi Remig *5) azt írja, hogy "IV. Béla a Balatonnak egy szigetét, melynek hegye erôdítésre nagyon alkalmas, a pannonhalmi szent-mártoni apátságnak adja, hogy ez, a mely elég gazdag és hatalmas, itt várat építsen. Ez a sziget valamikor Zalavármegyéé volt, késôbb azonban egyesek kezére jutott. Így Atyusz (Ogyz) bán, majd Kilián, a görög ispán s ennek magvaszakadtával István ifjabb király birtokában látjuk. IV. Béla és István ifjabb király még 1260-ban Favus pannonhalmi szent-mártoni apátnak adományozzák. Favus apát konventje megfelelt a királyi várakozásnak. Szigliget vára nagy költséggel már 1262-ben készen állott. Ekkor IV. Béla kedvet kapott az új várhoz. Cserébe át is vette az apátságtól. Ezóta Szigliget királyi vár s még 1344-ben is királyi vár minôségben fordul elô." Ezután sokszor cserélt gazdát.

     A most idézett közlemény arra is világot vet, hogy Szigliget, melyet a források Zeglygeth meg Sugliget néven jelölnek meg, - IV. Béla korában sziget volt. Ezt neve: Szig(-et)liget is sejteti. A Balaton vízállása tehát akkoriban valamivel magasabb lehetett, nyugati partja Tapolczáig ért, s a vízbôl két sziget emelkedett ki: Szigliget és a Szent-györgyhegy. A zalai partnak ez a része Szigliget és a Szent-györgyhegy körül ma is vizenyôs.

     Badacsonyból a szigligeti kirándulás fél napi séta. Lehet a vízen is megtenni, átevezve kis kerülôvel a viharairól híres szigligeti öblön Meszes-Györkre s onnan gyalog a várba *6), de ez Badacsonyból egész napot vesz igénybe.


A Szent-Györgyhegy. (415 m.)


     A haranghegyek legérdekesebb egyénisége. Szigligethez közel van, de azért jobb Badacsonyból vagy Tapolczáról felkeresni. Ha Badacsonyból indulunk, akkor leereszkedünk róla Tapolczára, - ha pedig Tapolczáról megyünk fel reá, akkor tovább mehetünk Badacsonyig. Annak, a ki délelôtt teszi meg a túrt, alkalmasabb az elôbbi útirány, mert a hegynek Tapolcza felé nézô legszebb részét csak délfelé kezdi a nap megvilágítani, mikor éppen oda érünk. Tapolczáról jobb délután felmenni, mikor a megvilágítás már teljes, mert a ki reggel indul innen, az még telejs árnyékban leli a legérdekesebb sziklacsoportozatokat. Akár innen, akár onnan kezdjük az utat, idôtartama fél nap.

     Badacsonyból jövet Tördemiczen keresztül megyünk Kis-Apátiba, itt befordulunk balra a jegenyékkel szegélyzett szép útra, mely a hegy irányában vezet a szôlôkig. Mielôtt Kis-Apátiba érnénk, kedvet kapunk megrövidíteni az utat s átgázolni a réten. Ez azonban nem ajánlatos, mert a rét ingoványos s hidat nélkülözô több patak állja el az utat. A szôlôket is elhagyva, csakhamar a hegy oldalához érünk, a sziklák lábához.

     Távolról nézve a Szent-Györgyhegy semmit se mutat. Szikláinak színe semmiben sem különbözik a hegy alapszínétôl, hanem sárgás, rózsaszínes, lilás színegyvelegnek látszik minden részletezés nélkül. Minél jobban közeledünk hozzá, annál inkább bontakozik ki a hegy oldalfalazata s a szôlôk közé érve, az eddig semmit se mutató hegy kezd érdekesebbé válni. Elôttünk majdnem függélyes, átlag 80° alatt hajló karvastagságú oszlopokból álló bazaltfal húzódik, emlékeztetve a Detonátára. *7) Az oszlopok sok helyt sárga moszattal vagy száraz mohával födvék s úgy vannak szorosan egymás mellé nôve, mint az orgonasípok. A fal elállja utunkat, van ugyan rajta itt-ott árok, de meredek s csak a bozótban való kellemetlen keresgélés után találunk olyant, a melyen könnyen jutunk fel.

     A tetô sárgára égett fűvel borított térség, melybôl kis kúpocskák emelkednek ki. Hasonlít kicsiben a barczasági Csukás tetejéhez, csakhogy azon a zöld fűbôl hófehér konglomerát-sziklák kandikálnak elô, ezen meg májszínű bazalttuskók. A tetôt szédítô bazalrfalak támogatják, ezek alatt pedig törmelékmezôk húzódnak le, itt-ott kôtengerré lapulva.

     Tapolcza felé széles árokvölgy tör alá. Nem meredek és jól járható. Ezen megyünk le. Alig teszünk az árokban néhány lépést, megtaláljuk a hegy nevezetességét. Itt vannak a leggyönyörűbb bazaltoszlopok. A baloldali fal oszlopai össze vannak nôve, de a jobb oldalon minden oszlop külön áll szilárdan, sűrűn egymás mellett. Egynek-egynek átmérôje körülbelül egy méter s egymásra rakott rétegekbôl áll valamennyi. Akad olyan oszlop is, mely közepén megtörik s felsô felével reádôl szomszédjára s az tartja. Éppen úgy, mint mikor sok könyvet rakunk egymás fölé, egyideig a könyvoszlop megáll, de ha még többet rakunk rá, inogni kezd s szomszédjára dôl.

     A falak közt lefelé menve találunk olyan helyet is, hol a földön fekszenek egymás mellett szép sorjában hosszan elnyúlva e hatszögletű lapokból összerakott oszlopok, mintha a földbôl jegeczedtek volna ki. Leültek szépen egymás mellé.

     Ebben az irányban haladva csakhamar beérünk az alattunk fekvô Tapolczára. Idôtartam: Badacsonyból a Szent- Györgyhegyre 2 3/4 óra, innen le Tapolczára 1 1/4 óra.

     Szent-györgyvár - más néven Békavár - a középkorban a Báthoriak tulajdona volt. Falainak ma már omladékai sincsenek meg.


Csobáncz (376 m.)


     Gyulakeszi hegynek is hívják, mert közvetlen a hasonnevű község felett emelkedik. Innen keresik fel, de Gyulakeszibe Tapolczáról vagy Badacsonyból ajánlatos kocsin menni.

     Enyhén lejtô lába - mint valamennyi haranghegyé - szöllôvel borított, e fölött emelkedik a dús fűvel benôtt elég meredek hegyoldal, míg a tetô szintén gyepes, lapos fensík. Bokor, fa kevés van rajta, a bazaltkôzet is csak itt-ott bukkan elô, de a nyugati oldalon azért találunk csavarodott rétegeket mutató elég nagy bazaltfalat. Itt van a legtöbb lomb is. Tetején váromladékot találunk elszórtan, ha nem is sokat. A vár nagy helyet nem foglalhatott el s ahegynek három oldalról meredek részén állt. A hegyoldal sziklájába tört szerpentinkocsiút vezetett ide fel, éppen olyan, mint a Tátikára és a sümegi várba. Ez az út kitűnô állapotban maradt meg, csak be van gyepesedve, de azért ma is fel lehet rajta hajtatni a tetôre. Gyalogösvény is vezet fel, ez jóval rövidebb, de meredekebb.

     Csobácz (Chobanch) várát IV. Béla királyunk építette. A török világ alatt állandó harczok színhelye volt, de az osztrák hadak ellen is gyakran kellett felvennie a küzdelmet. Ezelôtt kétszáz esztendôvel is megtámadták a várbeliek a vár alatt elvonuló Rabutin osztrák tábornok hadtestét, mel erre megrohanta a várat. A tulajdonképeni helyôrség, melyet Béri Balogh Ádám egyik hadnagya vezetett, csak harmincz puskás hajdúból állott. Ezek meg a várba menekült nôk karddal, szikladarabokkal, forró vízzel és kátránynyal verték vissza egri mintára az ellenséget, mely kétszáz halott hátrahagyásával meg is hátrált, míg a várvédô hôsök csak egy halottat vesztettek. Ez a körülmény is a sziklavár kis terjedelmét bizonyítja, mert ily maroknyi nép sikeres védelmet csak kis területen fejthetett ki.

     A Csobáncz teteje a Badacsonyról nézve olyannak látszik, mintha egyenesre volna borotválva, mert az apró szint-különbségeket a távol eltünteti. Innen a Csobáncz egyáltalán ritka szabályos alakban mutatja be magát. Hasonlít a szép Sághegyhez, de oldalfalai magasabbak és jóval meredekebbek. Gyulakeszi felôl a Csobáncz nem mutat ily szabályos formát sem a tetejét, sem az oldalait illetôleg, de azért alakjának lényegét egészben véve innen is megtartja. Tetejének egyik sarkán egy várfaldarab feltűnôen kiemelkedik. Errôl a fogalakú maradványról messzirôl megismerhetni.

     A Csobánczról nyíló körkép a legszebb valamennyi zalai hegy között. Teljes, gyönyörű áttekintést nyerünk róla az összes haranghegyekre. Valamennyit látjuk szép sorjában. Íme az ott a lapostetejű Haláp, a piczinyke, de sikkes Szôczi hegy, kissé odább a Somlyó, a sümegi várhegy, ennek északi oldala felett a Fehérkô gerincze, a Tátika, a Szent-Györgyhegy, a kis Szigligeti várhegy, a Tóti-hegy, a Gulács, meg a Badacsony. Utóbbinak egyik sarkát a Gulács kevéssé elfödi. Szépen látszik a Balaton is.

     Az elhagyatott Csobáncz meglátogatását gyönyörű kilátása miatt nagyon ajánlom. Idôtartam: Gyulakeszibôl a tetôig 3/4-1 óra, lefelé 1/2-3/4 óra.


Sümegh és vára (321 m.)


     Sümeghet a Kisfaludi emlékek teszik nevezetessé, de a vár és a Darnay-múzeum is alkalmasak a turisták érdeklôdésére. Maga a városka szegényes és poros, de látképe a várból nézve mutatós. A várba az út a templom mögött indul balra s körüljárva a hegyet vezet be a romok közé. Ez az út azonos az egykori kocsiúttal, melyen még a vár egykori urai lovagoltak fel a kastélyba. Sziklába van törve s ha az idô be is gyepesítené, - igen jó állapotban maradt meg. Maga a vár, melybe rövid fél óra alatt felsétálunk, nagy terjedelmű. A romok tömegekben, a balatonvidéki várak között a legnagyobb mennyiségben, egyes falak kétemeletnyi magasságban maradtak meg. Jó állapotban van a várkapú is, ezen át lépünk be folyosókon a vár belsejébe. Itt-ott maga a szikla van fallá csiszolva. A falakon kiugró kôpillérek - melyek az erkélyeket tartották - s a kövek választékos faragása jelzik, hogy a várkastély külsôleg is szép lehetett. Legérdekesebb része a legmagasabb pont, hol egy kiugró saroktorony ablakából pompás kilátás nyílik a városra. Ha Sümegh maga - benne járva - szépet nem is nyujt, - felülrôl, az elôbb említett ablakrom felôl nagyszerűen érvényesül. Alattunk látjuk a templomot és a veszprémi püspök nyári lakát, elôtte a kastélykertet, ez elôtt meg Kisfaludy Sándor szobrát, míg odább mintegy madártávlatban a város terül el szélesen s belôle mindenfelé nyílegyenesen hófehér vonalak - utak ágaznak szét a zöld réten.

     Érdemes megtekinteni a gyönyörű püspöki kertet s ehhez közel Kisfaludy Sándor szülô- és lakóházát, melynek homlokfalát feliratos piros márványlappal jelölte meg a kegyelet. "A ház két homlokszobája egészen olyan, mint Kisfaludy Sándor idejében volt s az egyikben ma is látható a szoba padlózatán egy deszka, melybe a költô íróasztalánál ülve, sarkantyújával több mint félszázados nyomott vésett be. E nyomra szívesen figyelmeztet a jelenlegi házigazda Pintér István uradalmi számtartó, ki övéivel a múzsaszentelt hajlékban lakik s a szép ízlésű kisded házikertet, a költô kezeművét nagy gonddal ápolgatja". *8) A költô sarkantyúja által a padlóba vájt nyom felett ma ágy áll. A kert nem nagy, de kedves, árnyas, orgonabokrainak dús virága ontja az illatot. Egyik oldalán kôfal a kerítése, ezt befutotta a repkény. Ágai ma már karvastagságúak. Ez a repkény, ez az orgona még látta az alattok levô asztal mellett dolgozgató Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza boldog szerelmét. Hogy eljár az idô! Ide pár lépésnyire a veszprémi püspök parkja elôtt sétány sarkán áll a költô carrarai márvány mellszobra fehérgránit oszlopon.

     Érdekes a temetô is, hol Kisfaludy és múzsája Szegedy Róza emlékének közös síremléket emelt a honfikegyelet. A 12 láb magas gránit emlékmű tetején Kisfaludy Sándornak ugyancsak carrarai márványból faragott mellszobra áll, az alapzat elejére pedig Szegedy Róza bronz-relief mellképe került, alant virágdíszszel, felette pedig a Kisfaludy- és Szegedy-családok egymáshoz hajló czímerével annak jeléül, hogy a közös sírban a költô és szerelme kifejezett óhajukhoz képest egyesültek. Ez szép és nemes gondolat, mert valóban méltó, hogy a dalnok és eszményképe, a nôies báj egyik legszebb képviselôje, az irodalom egyik legnemesebb alakja: Szegedy Róza, kinek neve annyira elválaszthatatlan Kisfaludy Sándortól, mint egybeforrtak Dante és Beatrix meg Petrarca és Laura - együtt, haló poraikban is egyesülten álmodják át az örökkévalóságot a halhatatlanságot!

     Sümegh nevezetességeihez tartozik Darnay múzeuma is. Magánjellegű intézet, mely a hét bizonyos napjain díjtalanul áll a közönség rendelkezésére, de a tudós gyűjtô azért a hét többi napján is szívesen megmutatja az érdeklôdôknek. Darnay 29 év elôtt egy sarkantyúlelettel vetette meg múzeuma alapját s azóta gyűjteményét egy vagyon belefektetése árán odáif fejlesztette, hogy múzeuma egyike lôn a Dunántúl legértékesebb gyűjteményeinek. Gazdag leletgyűjteménye korszakok szerint csoportosítva van kiállítva. Képviselve van itt a kô-, bronz-, hallstadti kor, hún-, avar-, honfoglaláskori emlékek, vannak itt római és keltakori emlékek is, továbbá szép régi pénz- és érmgybűjtemény. Apaffy Mihály fejedelem teljes fegyvergyűjteménye különösen szép. Ez év nyarán is akadtak badacsonyi munkások a szôlôben való foglalatoskodás közben a Krisztus születését megelôzô második századból való kelta sírokra s a kelet felé nézô sírokban bronzékszerekre és edényekre, melyek mind e múzeumba kerültek. Kiváló érdekességet kölcsönöz azonban a múzeumnak a Kisfaludy-ereklyék dús gyűjteménye. E réven bátran Kisfaludy-múzeumnak nevezhetnôk. Magyar írók kéziratainak elég gazdag gyűjteménye van itt együtt (Rákóczi, Kossuth, Petôfi, Arany stb.), de a Kisfaludy-kéziratok majd mind itt vannak. Sok a személyi vonatkozású tárgy is, pl. Kisfaludy festményei, rajzai, bútorai, Szegedy Róza rokkája, varróasztalkája, imakönyve, hajfürtjei, kézimunkái.

     A ki Sümeghben jár, el ne mulaszsza megtekinteni ezt a szép és tanulságos gyűjteményt.


Tátika (413 m.) és a Sarvalyerdôk (292 m.)


     Keszthelyrôl, helyesebben Meszes-Györk felôl Sümeghig erdôs hegyláncz vonul, melyet a N.-réti patak két részre oszt. A felsô lánczolat déli végén van a gerincz legmagasabb kiemelkedése, ezen állanak a tátikai vár omladékai, - a Sümeghhez közelebb esô északi végét pedig as Sarvalyerdô borítja. A Tátikát Sümeghrôl szokás felkeresni és pedig kocsival, mely egy óra alatt visz a hegy lábáig. Árnya erdô fogadja itt a turistát s kiséri fel egész a tetôre. A fák magasnövésűek, lombjuk csak fönn ágazik el, de annyira, hogy eltakarja az eget, míg alant a törzsek közt messze látunk az árnyék félhomályában. A földet a meddig csak a szem lát, nagylevelű, sűrű, buja növésű, erôs bűzt árasztó hagyma borítja. E bűz felkisér a hegyre s csak a romok közé lépés pillanatában, a szabad ég alatt szűnik meg. Nemcsak a szemnek esik jól ismét a fény, a világosság, de az orrnak is a tiszta, üde levegô.

     Ide is vezetett éppen olyan, hegyoldalba tört kocsiút, mint a Csobánczra meg a sümeghi várba, meg is van most is, de míg az elôbb említett várakba a kopár hegyoldalban visz, - ez az erdô lombjai közé van rejtve. Maga a vár is eléggé rejtve van, úgy hogy voltaképen alulról is csak kevés pontról látható. Az út többször keresztezi, s illetve átvágja az avargyűrűket. Ezek rokoneredetűek az Alföldön Csörsz árkok név alatt ismert védôművekkel. Barbár eredetű sánczok. "Régi feljegyzések szerint húsz könyök mélyre ásták s partjukon a kihányt földtömeget szintén húsz könyök magasra emelték," sôt fallá alakították, különösen ott, hol ehhez, mint pl. a Tátika bazaltjában, elegendô anyagot is találtak. Az Alföldön már pusztulóban avnnak, de errefelé az erdô sűrűjének védelme alatt a felettök elvonult évezredek pusztítása daczára jó állapotban maradtak meg s még a szakértelemmel nem bíró vándor figyelmét is magukra vonják hosszan húzódó szabályos vonalukkal. A tátikai avargyűrű végigvonul az egész hegygerinczen, illetve ennek oldalában s azonos eredetű a baranyamegyei Jakabhegyen levô avarsánczczal, melyhez külsôleg is teljesen hasonló. A kettô közt kimutathatólag megvolt a kapcsolat s valószínű, hogy a sáncz keresztezte az egész Dunántúlt.

     Tátika története összefügg a Rezi-váréval. Eredetét Dr. Békefi Remig úgy adja elô, hogy "Tátika (Tadeuka) fia Tátika (Thadeuka) nemes ember kirabolta s részben tönkretette a veszprémi püspökség ereki népeit. Mindennek kárpótlásául Tátika vár helyét és Szántó falut Zeland veszprémi püspöknek adta. Ez meg Felsô- és Alsó-Tátika várát fölépítette és 1257-ben mind Tátika várat, mind Szántó falut a Szent-Mihályról nevezett székesegyháznak vagyis magának a püspökségnek ajándékozta. Ezen intézkedést IV. Béla király már 1257-ben megerôsítette". *9) A várkastély omladékaiból ma már vajmi kevés áll még. Falai közül a kilátás csinos. Látjuk a Badacsonyt, a Szentgyörgy-hegyet, a Gulácsot, a Tóti-hegyet, a Halápot, Sümeghet, de a távolban a Balaton is felcsillámlik két darabon is. A körkép legszebb része arra a völgyre nyílik, mely a Tátikát elválasztja párjától, a Rezi-vártól.

     Felülrôl jól látjuk azt a gerimczet, melyen végig kell mennünk, ha a Sarvalyba akarunk jutni. Hosszú, úttalan ez a gerincz, vad erdôben törtetünk elôre, a végén pedig öles bozótot kell legyűrnünk, mire a gerincz másik végén levô bazalt-bányához jutunk. Innen is csinos a kilátás. A bányából csilléken szállítják le a fejtett követ; egyik csille lemegy a kövekkel, a másik meg üresen fel, de néha ember is beleül. A bánya alatt van a Sarvaly-forrás pihenô padokkal s asztalokkal, gyönyörű erdôben, hova Sümeghrôl kocsiút is vezet fel. A csillék keresztezik az utat, felette gurulnak le a drótkötélen s a keresztezésnél az út fölé kis kaput emeltek, hogy az alant járót óvja a csille esetleg kihulló tartalmától. A forrás közelében erdészlak is áll, hol vaddisznókat nevelnek. Egészen szelídek. Este 8 óra tájban van az etetés. Ha ebéd után megyünk a Tátikára s onnan végig vándorolunk a gerinczen, este érünk a Sarvalyba, éppen a vaddisznók hazaérkezésekor. A 32 vadkanból s körülbelül ugyanannyi malaczból álló falka körülöttünk szalad haza istállójába vacsorára vágyó víg röfögéssel. A falka a veszprémi püspök tulajdona.


A Sághegy (291 m.)


     Egészen szabályos alakjánál fogva a haranghegyek mintaképe. Czelldömölkrôl szokták megjárni, de nem a turisták, hanem a szôlômívelôk, mert - azt hiszem - az ujjaimon olvashatnám össze azokat, kik kirándulási czéllal a Sághegyen jártak. A Balaton partjain most már csak akad turista, de errefelé még nem. A városkából délnyugati irányban eleinte kocsiúton megyünk, mely csakhamar magas jegenyékkel szegélyezett árnyas fasorrá alakul. A fák közül folyton látjuk czélpontunkat. A hegy lábánál a fasor véget ér, mert itt most már a kitűnô sági bort termô szôlôk közé lépünk. Lassan emelkedô széles út következik most a szôllôk közt 140 lépcsôvel. Ennek végén már a köröskörül sűrű erdôvel borított hegyoldalnál állunk. Az erdô alsó szélén, a szôlôbôl jövô úttal szemben padot találunk; itt balra fordulunk s összenôtt sűrű bokrok közé vágott gyalogösvényre lépünk, melybôl csakhamar kijutva a lapos, fűvel benôtt, egyébként kopár s elég terjedelmes tetô fennsíkjára érkezünk. Szélein alulról nem látható várfalmaradványokra bukkanunk, melyek eredetét illetôleg a szôlôk öreg vinczellére azt mondja, hogy Vak Béla királyunk kezdte volna építeni, de nem fejezte be. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ez a vár is IV. Béla honvédelmi intézkedéseinek köszönheti létét. A hegy jelenlegi tulajdonosa gr. Erdôdy Sándor.

     Alkotó kôzete bazalt, mely itt-ott a fák közül kiemelkedô kis sziklacsoportozatot is alkot.

     Idôtartam: Czelldömölkrôl fel a tetôre és vissza 3 órai séta.


*
*                    *


     A Sághegy már messze van a Balatontól. Itt legjobb felülni a vonatra s Gyôrön át hazatérni, nem mintha mindent megjártunk volna már a Balaton mellett, - hisz még a haranghegyekkel se végeztünk - hanem mert egyszerre ennyi is elég.

 

*1) Lásd TuristákLapja XVI. (1904.) évf. 84. old.

*2) A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Irta dr. Békefi Remig. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. III. kötet 253. old.

*3) Részletezését lásd: Turisták lapja XVI. (1905.) évf. 85. old.

*4) Lásd Turisták Lapja XIX. (1907.) évf. 204. oldalán.

*5) A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. 292. old.

*6) Leírja Jász Géza: Badacsony és környéke. Turisták Lapja IV. (1892.) évf. 307. old.

*7) Lásd: Turisták Lapja I. (1889.) évf. 241. oldalán.

*8) Zombori Andor és Bozóky János: Szegedy Róza emléke. Kiadta a sümeghi Kisfaludy-Kaszinó, 1905.

*9) A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, III. köt., 299. old.)


Déry József (Bp., 1866. júl. 18. – Bp., 1937. okt. 13.): ítélőtáblai bíró, a Magyar Turista Egyesület tiszteletbeli elnöke. Tanulmányait a bp.-i egy. jogi karán végezte. Sokat tett a hazai turistamozgalom fejlesztéséért. A Turisták Lapjának 28 éven át volt munkatársa, sokáig szerk.-je. Cikkei itt, valamint egyéb folyóiratokban jelentek meg. Mint illusztrátor is neves volt. A Déry-csúcs róla nyerte nevét. A Tengerszem-csúcs panorámája c. nagy festménye a millenniumi kiállításon oklevelet és érmet nyert. A Nemzeti Szalonban turista tárgyú képei voltak kiállítva. Thining Gusztávval együtt szerk. a Magyar Turista Egyesület 25 éves jubileumi évkönyvét (Bp., 1914). – M. A Sárga fal… első megmászása (Bp., 1902). – Irod. P. Gy.: D. J.-ről (Turisták L., 1931); P. Gy.: Csalai D. J. (Turisták L., 1937.)
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexion 1000-1990)
 


Megjegyzések


   Békefi Remig

(Hajmáskér, 1858. aug. 3. – Eger, 1924, máj. 21.): történetíró; neveléstörténész, egyetemi tanár, cisztercita pap, az MTA tagja (l. 1896, r. 1908). 1893-ban a bp.-i egy.-en magántanár, 1898-tól a m. művelődéstörténelem nyilvános rk., 1900-tól 1911-ig ny. r. tanára, utána zirci apát. 1912- ben megalapította a budai Szent Imre Gimn.-ot. 1917-től a múz.-ok és könyvtárak orsz. főfelügyelője. Egyház- és művelődéstörténettel foglalkozó cikkei, tanulmányai az egyház történelemszemléletét képviselő, gazdag tényanyagot pozitivista módszerrel feldolgozó munkák. – F. m. A pilisi apátság története (Pécs, 1891-92); A pásztói apátság története (Bp., 1898); III. Béla és a magyar nemzet művelődése (Bp., 1900); A Balaton környékének egyházai és várai á középkorban (Bp., 1907); Az iskolázás története Magyarországon 1000-1883-ig (Bp., 1907); A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig (Bp., 1910). – Irod. Domanovszky Sándor: B. R. r. tag emlékezete (Bp., 1924).
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)
 
   Darnay Kálmán

Dorner (Sümeg, 1864. máj. 11. – Sümeg, 1945. júl. 3.): muzeológus, régész, író. Eredetileg kereskedő volt; jelentős ásatásokat folytatott Sümeg környékén. A feltárt leletekkel lerakta a sümegi múz. alapját. 1907-ben az államnak ajándékozta a múz.-ot (Állami Darnay Múz.), és ennek ettől kezdve ig.-ja volt. 1938-ban a múz. fő részét Sümegről a Keszthelyi Múz.-ba szállították, csupán a Kisfaludy-emlékek maradtak Sümegen, ebből nyílt meg 1951-ben a sümegi Kisfaludy Emlékmúzeum. Somogyban folytatott több évi kutatásának eredménye a szalacskai kelta pénzverő és öntőműhely feltárása. Számos értekezést írt az Archaeológiai Értesítőbe, az első hazai összefoglaló archeológiai kézikönyv szerzője. Írói munkásságot is folytatott. – F. m. Sümeg és vidékének őskora (Bp., 1899); Magyarország őskora (Pozsony – Bp., 1900); Somogy vármegye őskora (Bp., 1913); Testőrszerelmek (r. Kisfaludy Sándorról, Bp., 1926); Kaszinózó táblabírák (anekdotagyűjtemény, I–II., Bp, 1928); Bujdosó gyöngysor (történeti r., Bp., 1928). – Irod, Németh Péter: Emlékezés D. K.-ra (Veszprém megyei Múz.-ok Közl. 1964); Fenyő István: Egy magyar mindentudó (Kortárs, 1964).
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)

Darnay Kálmán (szentmártoni),

kereskedő, szül. 1864. máj. 12. Sümegben Zalamegyében; iskoláit szülőhelyén és Gráczban végezte s a kereskedői pályát választotta, szabad idejét a régészetnek szentelve. Utazott Ausztriában és hosszabb ideig tartózkodott Németországban; végre Sümeghen nyitott kereskedést.

Irodalmi dolgozatai leginkább régészeti s műtörténelmi irányuak és a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Zalai Közlöny (1880. Római lelet, 1882. Kisfaludy Sándor mint iró és társadalmi ember, Régészet, 1877-től előfordult leletek, 1883-84. Tárczák, 1885. Kopácsy József herczegprimás életéből, Mutatvány a Kisfaludy-család levéltárából, Első hazai régészeti kongresszus, 1888. Utitárczák, Őskori temető, Tiz évi kutatásom Sümegh és vidékén, 1889-90. Humoros tárczák, Kisfaludy Károly), Magyarország és a Nagyvilág (1880. Kisfaludy S. kiadatlan levelezéseiből), Archaeol. Értesítő (1884. 1887. Csabrendeki ásatásom, 1888. Ujabb kutatásaim, 1889. Zalamegyei bronzleletek, Sömeghi etruszk bronzedények, Nyomok a dobroni urnatemetőből, Rézkori emlékek Zalamegyében, Ujabb adatok a csabrendeki urnatemetőhöz), Keszthely (1885. Sümeghi bronzlelet, 1889. Márcz. 2. Sümeghen, karczolat), Budapesti Ujság (1887. 318. sz. Kossuth imája), Pécs (1889. Réz és bronzkorról és Tört. Régész. melléklapjában: Őskorról, Etruszk bronzedények Zalában), Zalamegye (1890. Őskori lelet és tárczák Hisos álnév alatt), M. Salon (1890. Kisfaludy Sándor mint physiognomus, Boszorkányvilágból, Népvándorlási temetkezések.)
(Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)
 
   Favus

előbb pécsváradi, utóbb (1252-1264) pannonhalmi apát, résztvett 1256. a nemzeti s 1263. a budai zsinaton. 1257. megerősítette azt a törvénykezési jogot, melyet az apátság népei még Szent Istvántól nyertek. Szigligeten jeles várat építtetett, melyet IV. Béla Bok zalavmegyei falu átadása fejében magához váltott. 1260. kieszközölte IV. Bélától a monostor összes megrongált okleveleinek megujitását. V. ö. Balics, II. 2.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)
 
   Rezi vár

A Meleg-hegy hirtelen letörő és elkeskenyülő, 418 m magas dolomitgerincének Zalaszántói-medencére néző fokán áll Rezi várának romja. A XIII-XIV. sz.-ban épült hegyi várból ma már csak a lakótorony keleti, a vár keleti és nyugati fala áll néhány ablak és dongaboltozat nyomaival. A ma is álló 120-180 cm vastag falak magassága 8-10 m. A romok mellől ide látszik nyugat felől Vindornyafok, Vindornyaszőlős, Vindornyalak község. Szépen kirajzolódik Zalaszántó, Várvölgy és a szomszédos Tátika vára. Sümeg város és vára is látható tiszta időben. A Rezi várrom ma a Keszthely-vidék egyik legősibb történelmi emléke. A vár legkorábbi részének felépítését Zlandus veszprémi püspöknek (1244-1262) tulajdonítják. 1346-ban Nagy Lajos király Lackfi Istvánnak adományozta a várat. A hosszan elnyújtott, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos hegyivár, csak a XlV. sz. második felében (1378-ban) szerepel először oklevélben "Castrum Rezi" néven. A vár 1397-től újra királyi birtok, amit 1401-tôl többször zálogba ad Zsigmond király. Zsigmond a várat 1427-ben Gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozta. Ettől fogva a Pethő család tagjai évszázadokon át zavartalanul birtokolták Rezi várát és környékét. A mohácsi csatavesztés (1526) után, amikor 1541-ben Buda is török kézre került, Rezi várának jelentősége megnőtt, ezért 1555 körül megerősítették. A vár a környék népének menedékhelye volt. A török hódítással szemben a gersei Pethők voltak a vidék legjelentősebb védői. A XVI. sz. végétől Rezi várának katonai szerepe megszűnt. 1592-bôl már a romba dőlt Rezi várról olvashatunk. A gersei Pethő család férfi ágának kihalása után a rezi várhoz tartozó birtokok 1729-ben mint uratlan birtokok a kincstárra szálltak. Rezi romvára és a várhoz tartozó javadalom 1741-ben vásárlás útján Festetics Kristóf birtokába került. Ettől kezdve 1945-ig a vár a család tulajdonában maradt.
(Forrás: Rezi vár)
 
   Szegedy Róza

(Ötvöspuszta, Zala vm., 1775. - Sümeg, Zala vm., 1832. máj. 18.)

Kisfaludy Sándor felesége. Anyját korán elvesztette, apja halála után nagybátyja, Szegedy János, felsőörsi prépost lett a gyámja. St. Pöltenben, orsolyita apácáknál tanult. Kisfaludyt Vashosszúfaluban ismerte meg Rosthy Antaléknál. A költő 1796-ban feleségül kérte, amire akkor még nemet mondott. A második lánykérés már Felsőörsön érte 1798-ban. 1800. január 20-án házasodtak össze Ötvösön (egyes feljegyzések szerint Gógánfán). A házasság első öt évét Kámban, a feleség birtokán töltötték. 1805-ben Sümegre költöztek, itt született Kisfaludy versciklusa, a Boldog szerelem himnusza. 32 évig éltek együtt, Sümegen közös sírban nyugszanak. Badacsonyi háza - melyben férjével együtt laktak - ma emlékmúzeum. - Irod. Jakab Ferenc: Kisfaludy Sándorné élete. Győr. 1936.
(Forrás: Deák Ferenc Megyei Könyvtár)
 
   Szentgyörgyvár

Szentgyörgyvár község Zala megye keleti részén, a Keszthely-Hévízi kistérségben, a Zala folyó bal partján fekvő település. Önkormányzata Sármelléken működik.

Szentgyörgyvár első említése meglehetősen kései, 1461-ből való. A Zala folyó partján állt ekkor maga a vár, alatta azonos nevű falu feküdt. A várat 1479-ben I. Mátyás király a Báthoryaknak adományozta.

A vár védelmi szerepe a 16. században, a törökök portyázásaival növekedett meg. 1548-ban sokan menekülnek ide a török elől elsősorban Somogyból. Egy 1558-as leírás alapján egy palánkkal megerősített vár, a Felsővár és környékén gyümölcsösök és szántóföldek voltak. Itt székelt a vár kapitánya (Sulyok Balázs) és az őrség. Lejjebb a falu volt található, amelyet egy külső palánk védett, és a korábban itt lakó, valamint a menekült jobbágyoknak biztosított szállást. Állandó hajdúkból, szegénylegényekből és királyi zsoldosokból álló őrség csak a 16. század végén került a várhoz.

A vár soha nem került török kézre, bár 1573-ban nagy számú török indult ostromlására. 1620-ban a törökök lemészárolták az alsó falut, de a várban is pusztított a pestis és a döghalál. 1627-ben nevezték elsőként a korábbi falut mezővárosnak. Nagyjából ebben az időszakban alakult ki a település egy majorság, amely 1676-tól a Széchenyi család tulajdonában állt.

A 18. században a vár már nagyon romossá vált, a század végére már a romjai is eltűntek. A település folyamatosan vesztette el mezővárosi kiváltságait, a város lakói a század végére már semmiben sem különböztek az örökös jobbágyoktól. Mindazonáltal, elsősorban a jó termőfeltételeknek köszönhetően, a 19. században nagymértékben nőtt Szentgyörgyvár lakossága, amelyet a települést érintő Balatonszentgyörgy–Zalaszentgrót vasútvonal 1895-ös megnyitása tovább fokozott.

1945 után a település lakossága nagyban fogyni kezdett, amely elsősorban a környék három idegenforgalmi központjának (Keszthely, Hévíz, Zalakaros) erős vonzásával magyarázható.
(Forrás: Wikipédia)
 

 

  Dr. Dornyay Béla írása, Turisták Lapja, XLIV. évfolyam 7-8. szám, 1932., 195. oldal

  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


Túristaság a tapolcai bazaltvidéken.


     A Balaton délnyugati végénél hatalmas bástyaként a tóra kikönyöklô Keszthelyi-dolomithegység és a vele keletrôl tôszomszédos, láprétséggel borított Tapolcai-medence, az azt koszorú gyanánt övezô csodás, bazalt tanúhegyeivel, turistaszempontból eddigelé teljesen kiaknázatlan terlet volt. Pedig úgy történelmi multja, mint csodás természeti szépségei és a Balaton partvidékén való fekvése, stb., mintegy predesztinálták arra, hogy ez is nagy látogatottságnak örvendô turistaterületté váljék. A magyar nemtörôdömségen és idegen után való futkosáson kivül sok más - itt nem részletezhetô - oka volt ennek.

     Most azonban - épen a rendkivüli, nehéz gazdasági idôkben (vagy talán épen ennek következményeképen?) - igen kellemes meglepetést jelent a nagyar turistaközönség számára az az örvendetes hír, az a befejezett tény, hogy Keszthely-Sümeg-Tapolca-Badacsony vidéke is belekapcsolódott az általános és mindjobban izmosodó, magyar turista-mozgalomba és egyszerre két turistaegyesület is keletkezett Tapolcán, amely hivatva van ezen, eddig önhibáján kivül teljesen elhanyagolt, gyönyörű hegyvidék turista-feltárására, állandóan lüktetô idegenforgalom megteremtésére és ébrentartására, közgazdasági és kulturális, tehát közhasznú munkásság kifejtésére, egyszóval az annyira várt és óhajtott turistamunka lefolytatására!

     A fôvárosi és tapolcai napi sajtó és folyóiratunk is, közölte már az örvendetes hírt, hogy Tapolcán végre megalakultak azok a szervek, melyek a természet szépségei iránt érdeklôdô és érte dolgozni kívánó társadalom legjobbjait tömörítik egy táborba. Ezen a vidéken egyelôre két erôteljes alakulat lenne hivatva a mult hiányait pótolni: útjelzéseket, forrásfoglalásokat, kilátókat, menedékházakat létesíteni és e vidék fellendülô idegenforglamát irányítani, stb. Mint e vidék szülöttje és nyaranta állandó vándora és tanulmányozója, kedves kötelességemnek tartom, hogy helyi ismereteim alapján itt röviden vázoljam azokat a turistafeladatokat, fôleg útjelzéseket, stb., melyek elvégzése ezen a bakonyi munkaterületemhez is csatlakozó vidéken megoldásra vár. Az alábbi pár szemelvény természetesen a programnak csak egy része kíván lenni, hiszen remény van rá, hogy a közeljövôben nemcsak Tapolcán, hanem Keszthelyen és Sümegen is megindul a turisták szervezett munkája s akkor ez az istenáldotta szép vidék mihamarabb szerteágazó úthálozattal, foglalt forrásokkal, menedékházakkal s a turista kultúra egyéb létesítményeivel fogja szolgálni a belsô vándorforgalom nemzetgazdasági szempontból nagyfontosságú ügyét.

     Ennek a - Beudant francia tudóstól már 1816-ban leírt 1) és méltán magasztalt - bazaltvidéknek természetes központja a kedves kis Tapolca, honnét a szélrózsa minden irányában, szebbnél-szebb túrákat, úgynevezett csillagtúrákat tehetünk úgy a Keszthelyi-dolomithegységbe, mint a bájos bazaltvidékre. Lássuk ezek egy részét, a dolog természeténél fogva csak vázlatosan, míg a többiekre nézve csak utalhatok a Bakony című mumkámban 2) már 1927-ben leírt túrákra.


     1. Tapolca-Szentgyörgyhegy-Szigliget-Badacsony. Ez a szép út már vörös színnel igen jól jelezve van. A Szentgyörgy, Szigliget, badacsony, olyan csodaszép, híres és tanulságos helyek, hogy azokat itt bôvebben nem is kell tárgyalnom. 3) Forrásai - a Szentgyörgyhegyen és Badacsonyon - már régóta megbecsültek és foglaltak. A Szentgyörgyhegy fôcsúcsa (415 m) tökéletes körképet nyujt, ide legfeljebb pihenô (asztalok, padok, esetleg fedél = parapluis) kellene csak. Jó volna azonban valamelyik útbaesô, alkalmas szôlôhajlékában éjjeli tartózkodásra alkalmas szobát berendezni, hogy a turista itt csekély költséggel megszállhasson, minden különösebb nehézség, keresgélés nélkül. Pl. - ha tulajdonosa is úgy akarná - abban a remek kilátást nyujtó, verandás présházban, melyen Márton Mihály fűzfapoéta érdekes versei vannak kôtáblára vésve. 4) Szigliget várromjában is kellene menedékházat építeni és pedig a középsô rotundában, esetleg a legfelsô toronyrészlet átalakításával. (Várromok közé épített menedékházat a legutóbb avattak a Magyar Munkás Turisták Gesztesen, de ezt az üdvös kezdeményezést folytatni kellene, különösen olyan helyeken, ahol ezáltal a mai korban épülô menedékház higiénikus követelményeinek kielkégítése mellett, a történelmi jelentôségű várrom resaturálása is nemzeti érdeket szolgálna! - A szerk.) Turistamenedékházat kellene még létesíteni az Óvár (182 m) ôsi romjai fölé, vagy a Szentháromság-kápolna környékén, mely a Balatonnak talán legszebb, Tihanyéval vetélkedô helye. Ugyanígy a Badacsony alkalmas helyén is, vagy pedig a Balatoni Szövetség meglévô menedékházát kellene használható állapotba hozni!

     2. Tapolca-Balatonederics-Balatongyörök-Szentmihálydomb-Gyenesdiás-Keszthely. B.-edericsig autóval vagy vasúton; innét kezdve gyalog kitünô országúton, mely erdôs dolomithegyek alján, szôlôk közt vezet a Balaton partján. Közbe fel is mehetünk egyes, magasabb kilátópontokra, pl. Ederics-hegy (406 m), Bece-hegy, Cserezedomb, Csándor, diási Vadleánybarlang (Vadlászlik), esetleg a Petô-hegy (355 m). Az egész út legszebb pontja az Eötvös Károlytól is leírt és méltán magasztalt györöki Kápolnadomb vagy Szépkilátó, amelynek dolomitból fakadó és még a rómaiaktól foglalt kitünô forrása (ez befedendô), illetve dombja fölé nagyobb, vendéglôvel is ellátott turistamenedékház kívánkozik, olyanféle kilátóval, mint a jánoshegyi Erzsébet- kilátótoronyé. Ezt nemcsak turisták látogatnák, de a balatoni körutat megfutó autók utasai is azt hiszem, szinte kivétel nélkül! Ha felépül - és ez nemcsak keszthely-tapolcai turistaérdek, de általános balatoni, sôt egyetemes magyar érdek is - , úgy a Balaton legszebb és legkeresettebb pontja lesz, az alatta létesítendô fövenyfürdôvel együtt!

     Feltétlenül belekapcsolandó a Cserezedombról újabban műúton elérhetô és kápolnájával messzire világító Szentmihálydomb, melyet Kisfaludy Sándor is gyakran felkeresett és megénekelt. Kitünô forrása foglalásra méltó. Ugyancsak fel kell keresni a diási havas Boldogasszony-kápolna fölött emelkedô Vadleánybarlangot is érdekes geológiai alkotása, flórája és szép kilátása, stb. miatt. javításra szorulnak a vashegyi Örzsekút és a diási Szent János-forrás foglalásai.

     Ebbôl a tapolca-keszthelyi útból számos turistaút ágazik el észak felé, amelyet a turisták - jórészt engedéllyel - felkereshetnek. Ilyenek: a) Balatonederics-Pohási hegy sziklaszurdoka-Sárkányerdô-
Barbacs-Zsidinyereg-Kôorra-Lesencetomaj. - b) Balatongyörök-Gargavölgy-Szobakű-Büdös-kút-
Szentmiklósvölgy (itt pálos kolostorrom és foglalandó, kitűnô forrás!)-Barbacs, stb., mint elôbb.
- c) Vonyarc-Cserivölgy-Büdöskút-puszta, stb., mint elôbb. - d) Vonyarci Szent Kereszt-kápolna-
Fenyveserdô-Petôhegy. - e) Diási Havas Boldogasszony-kápolna-Vadlászlik-Büdöskúti völgy-Vállusi Vadlászlik-Alsózsid. Innét vagy Tátika, vagy Uzsaszentlélek, vagy Kôorra felé.

     Foglalandó a vállusi Náradfô elhanyagolt forrása. - f) Gyenesdiás és Keszthely közt megy fel észak felé az érdekes Várivölgy a Fagyoskereszthez (249 m), innét a Csiderkút érintésével Rezi várromhoz 5) (412 m), innét esetleg Zalaszántón át Tátikára; innét Sarvalyra, vagy pedig a sümegprágai Szentkút érintésével Uzsaszentlélekre. - g) Keszthely-Hévíz- Gyöngyösi csárda-"Falumalom" erdôôrház-Zalaszántó (érdekes gót-templ., boszorkányház)-Tátikahidegkút (kitűnô forrása legelsôsorban foglalandó!)-Kúnhalmok-Tátika várrom. Ha a kitűnô országúton autóval vagy kocsival utazunk, úgy Bazsi (gesztenyefaóriás) érintésével Sümegre, ha pedig gyalog, úgy Tátika várától, mint f) alatt

     3. Tapolca-Lesencetomaj (a Tomaj nemzetség címeres sírköve 1400-ból; szép plébániatemplom, Nedeczky-, gr. Deym-, gr. Károlyi-kastély, mammutfenyôk)-Lesencenémetfalu (gótikus templomtorony és portálé, gr. Károlyi József szép erdôi, Hegyestű)-Szentmiklós völgy és forrás-Büdöskút-puszta-Büdöskúti völgy-Kűmell-Gyenesdiás-Keszthely. Egyike a legszebb utaknak,m melynek szabad bejárását és jelzését megértô tulajdonosaiktól, gróf Károlyi Józseftôl és herceg Festetics Taszilótól mielôbb ki kell eszközölni.

     4. Tapolca-Lesencetomaj-Kôorra-Fertôshegy-Lázhegyek-Uzsaszentlélek (pálos kolostorromjának kitűnô forrásfoglalása 1931-ben összeomlott és a legelsôsorban foglalandók közé tartozik!)
-Lesenceistvánd vas. má. Ezen az úton érhetjük el legkönnyebben a Kôorrát (Kűora, 404 m), ahonnét a legelragadóbb kilátás nyílik a tapolcavidéki bazalthegyekre, számszerint tizennégyre. A Kôorráról nyíló panoráma vetekszik a legszebb panorámákkal és egy turista se mulassza el a Csobánc, Szentgyörgyhegy, Szigliget, Badacsony, Gulács, stb. mellett a Kôorrát megtekinteni, melyet Beudant francia geológus 1816-ban magasztal. Beudant, mielôtt Zsid felôl leereszkedett volna Tapolca irányában, élvezte a zsidi hegyekrôl - minden bizonnyal a Kôorráról - a Tapolca vidékre nyíló gyönyörű kilátást.

     Vajjon hány magyar turista gyönyörködött már Beudant óta a Kôorra fenséges panorámájában? Szeretném hinni, hogy már eddig is sokan, a tapolcai turista-élet megindulásával pedig mind többen és többen. Vigyük bele a magyar köztudatba, mi magyar turisták, de különösen mi, balatonvidékiek, hogy minden valamirevaló, épkézláb magyarnak látnia kell, legalább egyszer életében, a Kôorra panorámáját, melyrôl ezt írja Beudant: "A legmagasabb részekrôl és különösen azon perctôl kezdve, ahogy nyugat felé kezdünk leszállani, van egy gyönyörű kilátás Tapolca síkságára és a tizennégy bazaltkúpra, amelyek itt-ott elszigetelten emelkednek a síkság közepén; a kilátás kiterjed dél felé, egészen a Balaton taváig és az egész látókör olyan elragadtató hatást kelt, amelyben a geológus nem gyôz eléggé gyönyörködni".

     Uzsaszentlélek pálos kolostorának csodás hangulatú romjait látnia, kitűnô forrásvízét innia kell minden magyar turistának, hogy mindig visszavágyodjék erre a szép helyre. Gróf Esterházy Pál jóvoltából itt is kellene menedékházat építeni! Uzsaszentlélekkel azonos szépségű és hangulatú hely e vidéken Bakonyszentjakab, a Dabasi-erdôben, míg a badacsonyi klastromkút körül a minden szépet tönkretevô bazaltbányászat óta, sajnos, elszállt már örökre minden varázs, minden szépség és ihlet!

     5. Tapolca-Lesenceistvánd vasúti megálló-Uzsaszentlélek-274 m-es nyerge-Rókaluki erdôslak-Ágotakút-Tátika-Sarvaly.

     6. Tapolcáról vasúton Sümeg-bazaltbányára és innét a közeli Sarvaly-pusztára. A Makay püspök által foglalt kitűnô forrása már javításra szorul; körülötte a szép erdôt, sajnos, kiirtották, de még így is maradt itt annyi szépség - és az itt tenyésztett vaddisznó csordáival, dámvadas kertjével, stb. - annyi érdekesség, hogy érdemes Sarvalyt is felkeresni.

     A Tapolca-Sümeg és a Tapolca-Nagyvázsony közé esô hatalmas terület turista feltárását már régebben elvégeztem és helyszűke miatt itt csak utalhatok Bakony c. könyvemre, melyben az érdeklôdô erre a vidékre nézve is mindent részletesen megtalál. De néhány szót mégis kell hozzátennem. Igy Sümeg vidékének természeti szépségeit egy külön sümegi turistaegyesület (vagy valamely fôvárosi nagy egyesület osztálya) volna hivatva feltárni! A csodás hangulatú véndeki Szentkút mellett gyönyörű vadászlak épült, fenyves erdejében pedig a Felvidékre jellemzô rizike (Lactarius deliciosus) is terem. Az egykor igen szép Haláphegy pusztulása fájdalommal tölt el minden lelkes természetkedvelôt és felveti itt is elôte azt a megválaszolhatatlan (?) kérdést: "Miért kellett ennek a gyönyörű bazalthegynek is végérvényesen elpusztulnia?" Itt, az Agártetô (Dabaserdô) lábainál, ahol egy új bazaltbánya nyitása talán már a halápihoz képest nem olyan hasznothajtó, de végeredményben mégis sokkal jobb, alkalmasabb és fôleg a természeti szépségek iránt kiméletesebb lett volna! Hiába! Ugy látszik, a "Habent sua fata libelli" latin közmondása itt Tapolca vidékén - keserű ötletességgel - így módosítandó: "Habent sua fata montes basaltici!" A fátumon pedig még a "holdkóros természetkedvelôk" sem tudnak változtatni!?

     Hátra van még a tapolca-nagyvázsonyi országút és a Szentgyörgy-Badacsony közé esô terület, melynek központja a csodás Csobánc.

     7. Tapolca-Diszel-Monostorapáti (eddig kocsin vagy autóbuszon)-Apátihegy (Boncostetô, 450 m)- Feketehegy-Szentbékkál (kôtenger, szép plébániatemplom)-Mindszentkál-Kékkút (római régiségek, savanyúvízforrás)- Bácspuszta-Csobánc. Csobánc várromjának öregtornyában is menedékházat kell építeni, a környezetbe illô stílszerűséggel. Víze csak az alább fekvô várkútban van. Ennél jobb, üdítôbb vízet sehol sem ittam! Nem hiába bazaltból fakad. Csobánc várában fel kell állítani azt a kuruc emléktáblát, melyet a világháború és a mostani mostoha viszonyok miatt, a kezdeményezô Balatoni Szövetség, sajnos, meg nem valósított! (Erre a vidékre ehelyütt fel kell hívnom a Magyar Turista Egyesület Történelmi és Természeti Emlékbizottságának szíves figyelmét, amelynek munkássága üdvösen szolgálja a turistavonatkozásokba hozható történelmi emlékek megóvását és megjelölését.)

     8. Tapolca-Nemesgulács-Gulácshegy (szívleljétek meg róla Soós Lajos "Siralmas ének"-ét) 6) -Tótihegy-Salföldi kolostorrom-Kisörsszôlôhegy-Badacsony. 7)

     Végül a közeli Szentgyörgyhegy kultiválásán kivül - addig is, mí esetleg külön Badacsony-Osztály létesülne - a tapolcai turistáknak egyik legfontosabb hivatása volna a Badacsony kultiválása, propagálása és az idegenforgalom vérkeringésébe való bekapcsolása, stb. Egy olyan csodahegyrôl, mint a Badacsony, már régen önálló útikalauznak, sôt kisebb monografiának kellene közkézen forognia, mely népszerű és tudományos leírásával, kitűnô és az olvasót megejtô illusztrálásával, pompás panorámaképeivel, pontos térképeivel, stb., csalogatná magához a balatoni nyaralókat, utazókat, természetrajongókat, no meg - nem utolsónak - a kitűnôségükrôl fogva méltán nagyhírű badacsonyi borok kedvelôit!

     Amit egy Ranolder püspök, a maga nagyvonalú Badacsony-szeretetében a sors és a kedvezôtlen viszonyok mostohasága következtében, sajnos, nem tudott itt megvalósítani, azt vegye legelsô és legsürgôsebb célkitűzései közé a tapolcai turistaság! Váltsák ôk valóra a nagy Ranolder püspöknek ezen, sokak elôtt talán nagyzolásnak látszó modását: "... A Badacsony a világ leggyönyörübb vidéke ... Egykor az idegen nemzetek utazói ezren és százezren jönnek ide majd, hogy amikor már minden szépet láttak: minden szépséget itt együtt láthassanak!" Ennek a nemes célnak mielôbbi elérésére vezesse a magyarok nagy Ura, Istene, a balatonvidéki turistamozgalom lelkes híveit!

1) Dr. Dornyay Béla: Beudant francia természettudós Keszthelyen, 1818-ban. "Keszthelyi Hírek", 1931 uag. 9.

2) Dr. Dornyay Béla: Bakony. Bp. 1927. Turistaság és Alpinizmus, P. 30-391., stb.

3) Dr. Dornyay Béla: Balatonparti képek. "Balaton". 1931. Továbbá: Badacsony. "Ifjúság és Élet". 1932. VII. évf. 20. sz.

4) Dr. Dornyay Béla: A tóti Lengyel-család Szigligeten. "Ifjúság és Élet". 1931. VII. évfolyam 6. szám

5) Dr. Dornyay Béla: Rezi várának romjai. "Ifjúság és Élet". 1931. VI. évfolyam 17., 18. szám

6) p. gy.: A természetvédelem külföldön és hazánkban. Turisták Lapja. 1930. XLII. évfolyam 189. p. gy.: A "Siralmas ének"-rôl. Turisták Lapja. 1929. XLI. évf. 223.

7) nárai Szabó Gyula: A Badacsony tetején. Turisták Lapja. 1930. XLII. évf. 204.

  • Dr. Dornyay Béla

    1887. március 25-én született.
    1965. április 5-én halt meg.

    Az érettségi vizsgát Keszthelyen tette le, majd jelentkezett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre. A földrajz tantárgyból tanári oklevelet szerzett. Rózsahegyen kezdte meg tanári pályafutását, ahol felkeltette érdeklődését a régészet és a történelemkutatás . Barátjával, Kürti Gyulával 1912-ben megalapították a Liptó Vármegyei Múzeumot. 1913-ban geológiából doktori címet szerzett. Áthelyezték a veszprémi múzeumba, majd tanári tevékenységet folytatott Mosonmagyaróváron A piarista rendből 1921-ben lépett ki. Budapesten a gombászati állomáson dolgozott egy rövid ideig. 1923-ban került az alakuló salgótarjáni magángimnáziumhoz, mely a mai Madách Imre Gimnázium elődje volt. Városunkban 17 éven keresztül tevékenykedett. A Salgótarjáni Almanachban jelent meg 1925-ben első írása a városról. Ezután folyamatosan jelentek meg írásai. 1932-ben a Balassi Bálint Társaság, majd 1935-ben a salgótarjáni menedékház létrehozásának gondolatát vetette fel. 1933-tól 1944-ig saját kiadásában jelent meg a Salgótarjáni Könyvek sorozat. 1940-ben a keszthelyi múzeum igazgatója lett. 1948-ban nyugdíjba vonult. 1952 és 1954 között a földtani intézet geológusa volt. Tanulmányozta a vidékeket és a településeket. Nagy tudású személy volt. Salgótarjánban tisztelettel gondoltak rá. Temetésén városunk is képviseltette magát. Salgótarjánban nevét és emlékét őrzi az eresztvényi menedékház és egy általános iskola is. 2001-ben került a portréja a város millenniumi panteonjába. Molnár Ferenc alkotta meg a mellszobrát. 3 múzeumot alapított: -Rózsahegyen -Tatán -Salgótarjánban. Számos útikalauzt írt: -Bakony (ez a legismertebb) 1927 -Balaton és környéke 1934 Több, mint 400 könyvet, tanulmányt és cikkeket is írt, ezeknek nagy része a Balatonnal és vidékével foglalkozik. Sok rajznak is szerzője volt. Rajzainak nagy része fennmaradt és a salgótarjáni múzeum gyűjteményében található. 1925-től vezette a múzeumi szerzeményi naplót.
    (Forrás: Tarjáninfó.hu)





Megjegyzések


   Balatonederics


Balatonedericset Veszprém megye tóparti szakaszának nyugati kapujaként tartják számon. Fölé magasodik a Keszthelyi-hegység, a Balaton innen mindössze másfél kilométerre található.

A régészeti leletek szerint a vidéken már az ősidőkben éltek emberek. A templom környékén valaha római település volt. A magyarság jelenlétére 1214-től van írásos emlék: akkor Edelichként említik.

A település a környék természeti adottságainak köszönhetően keresett nyaralóhely. Látnivalói között első helyen a dr. Nagy Endre, a neves Afrika-vadász által létrehozott múzeum említhető, amelyben különleges trófeák, valamint tanzániai néprajzi gyűjtemény látható.

A falu határában nemrégiben fedezték fel a Dunántúl egyik legnagyobb cseppkőbarlangját, a Csodabogyós-barlangot, ahová a szafaripark mellett vezető gyalogösvényen lehet eljutni.

A helyi népi építészet hagyományait idézik a másfél-két évszázaddal ezelőtt épült présházak a balatonedericsi pincesoron.
(Forrás: Vendégváró.hu)
 
   Balatongyörök

A településen a III. században római kori telep és fürdő volt, erre épült a középkori falu, amelynek nevét 1121-ben említik először az Almádi (ma Monostorapáti) alapítólevélben.

Nevét valószínűleg II. Atyusz bánnak Gyürk nevű fiáról kapta. 1699-ben már Meszes-Györökként említik, utalva arra, hogy az itt élők a halászat mellett elsősorban mészégetéssel foglalkoztak.

A falu területének talaja néhány helyen olyan köves, hogy csupán vékony termőréteg fedi, alatta pedig 60-70 centiméteres kőpad húzódik. Erre a talajra utalnak az egykori elnevezések: Kőmell, Szamárkő, Szobakű - ez utóbbi természeti érdekességet rejt. Az itt található barlang egy dolomitszikla hasadékában alakult ki, falát ásványoktól származó zöld és sárga színárnyalatok teszik változatossá.

A település 1902-ben kapta a Balatongyörök nevet. Az 1920-as évek elején lett üdülőhely. Az első üdülőházat 1935-ben építették, ezután több periódusban alakult ki mai kiterjedése és formája. A község 1990-ben elnyerte Európa legszebb falvainak járó, "A legszebb virágos falu" (Prix d' Honneur) címet.

Balatongyörökön több faluképi jelentőségű, a XIX. században épült oromfalas lakóházat látni. Műemlék jellegű présházak - művészi megformálású stukkódíszítéssel - találhatók a faluhoz tartozó Becehegyen.

A község határában fekszik a 140 méter tengerszint feletti magasságú Szépkilátó. A domb aljában római korból származó villa maradványait tárták fel a hozzá tartozó fürdővel, és a fürdőt vízzel ellátó Római-forrással. A régészeti leletek a jelenleg itt működő ifjúsági tábor területén megtekinthetők.
(Forrás: Vendégváró.hu)
 
   Beudant, François-Sulpice

1787. szeptember 5-én született Párizsban. Apja 1793 januárjában eltűnt. A fiatal Beudant anyjával Gillet de Laumont házában talált menedéket. Laumont, aki parlamenti ügyvéd volt, szívesen foglalkozott ásványtannal, kőzettannal és botanikával. Hamar felismerte a nevelésére bízott fiú természettudományi érdeklődését, ezért bányászati iskolába íratta be. Az ifjú Beudant 1810 szeptemberétől matematikatanárként tanított az avignoni líceumban. Ott-tartózkodása során ismerkedett meg későbbi feleségével, a líceum intézőjének leányával. Az Avignonban töltött két év után mint a matematikai és a fizikai tudományok tanárát Marseille-ba helyezték. Geológiai karrierjének ez volt az első állomása, ám kétévi tanítás és szintetizáló munka után onnan is továbbküldték egy tudományos misszióval, hogy tanulmányozza Anglia természeti értékeit. A szigetországban ismerkedett meg Jacques-Louis de Bournon gróffal, az ottani Geológiai Társaság doyenjával, aki aztán bevezette őt a főváros és az angol tudományos élet kiválóságai közé. A jómódú gróf kastélyában (a Metz melletti Fabert-ban) világhírű ásványgyűjteményt hozott létre. Megbízást adott az ifjú Beudant-nak, hogy Európa legkülönbözőbb tájegységeiről ásványokat és kőzeteket gyűjtsön, így hősünk 1817-ben Avergne-ban, majd a Piemonte-i Alpokban dolgozott. A következő évben már maga gróf Pradel, a francia király főtanácsadója bízta meg – XVIII. Lajos jóváhagyásával és bőkezű anyagi támogatásával –, hogy Magyarországra utazva tanulmányozza annak és a vele szomszédos országok határ menti vidékének földtani felépítését.
(Forrás: Beudant, a király geológusa)
 
   Diszel

Tapolca településrésze, amelyet 1977. április 1-jével egyesítették várossal.

Az Eger-patak két partjára épült bányászközséget az oklevelek 1255-ben említik először "Terra nomine Dezl", "nobiles de Dezl" neveken. Később, 1329-ben Dyzl. Diszelt királyi udvarnokok lakták az Árpád-házi királyok uralkodása idején.

Ősrégi település: környékén bronzkori leleteket, római épületmaradványokat és római telephelyet találtak 1920-ban. A török megszállás alatt elpusztult a falu, amely a XVI. század végére újraéledt.

A 1720-as években földesura az egyik Esterházy herceg volt. Erőteljes fejlődése 1928-ban, a kőbánya megnyitásakor kezdődött el.

Diszel településrész mai nevezetessége az Első Magyar Látványtár, amely egész évben nyitva tartó kortárs művészeti kiállítóhely.
(Forrás: Vendégváró.hu
 
   Eötvös Károly

(Mezőszentgyörgy, 1842. márc. 11. – Bp., 1916. ápr. 13.): író újságíró, ügyvéd, a Függetlenségi Párt politikusa, szónok. ~ Lajos bátyja. Jogi tanulmányai Pápán, Kecskeméten és Pesten végezte, 1866-ben bírói vizsgát tett. 1863-ban részt vet az Almássy-féle összeesküvésben, ezért pá hónapig fogságot szenvedett. 1865-ben Pápán jogak. tanár, majd a kiegyezés után vm.-ügyész. 1872-ben Deák-párti programma mint ogy.-i képviselő nagy hatású szónoklataival hívta fel magára a figyelmet. Deák Ferenc halála után rövid időre birtokára vonult, de 1877-től mint ellenzéki vezér ismét szerepet vállalt a közéletben. A reformkor liberalizmus híve. 1883-ban a hírhedt tiszaeszlári perben az ártatlanul vádlottak védőügyvédjének szerepét vállalta. Ezzel a perre: neve túljutott az ország határain. 1892-ben egy ideig a Függetlenségi és 48-as pártkör elnöki tisztségét töltötte be, rövidesen azonban új ellenzéki pártot alakított. Több bp. lap számára dolgozott, így a Pesti Napló; Egyetértés stb. Szépirodalmi műveiben, emlékezéseiben; útirajzaiban a reformkort, a 48-as szabadságharcot és a köznemesi liberalizmust lelkesítő példaként ábrázolta. Mesélő kedve és anekdotikus humora teszi írásait vonzóvá. – M. E. K. munkái (I–XXIV., Bp., 1901–1909); Utazás a Balaton körül (I–II., Bp., 1901); Magyar alakok (kort. rajzok, Bp., 1904); A nagy per, mely ezer éve folyik (I–III. Bp., 1904); Harc a nemzeti hadseregért (Bp., 1906); Harc az alkotmányért (Bp., 1909); Házassági viszontagságok (Bp., 1956). – Irod. Borbély István: E. K. (Bp., 1914); Voinovich Géza: E. K. (Bpesti Szle, 1916); Schöpflin Aladár: E. K. (Huszadik Század, 1916); Herczegh Matild: E. K. (Bp., 1928); Rónay Mihály András: E. K. koszorúja. Halálának negyvenedik évfordulójára (Új Élet, 1956. 6. sz.); Dolmányosné Pataki Vera: E. K. (Kortárs, 1966. 4. sz.); Molnár József: E. K. (Theol. Szle, 1966. 5–6. sz.). – Szi. Krúdy Gyula: A vajda (A tegnapok ködlovagjai, Bp., 1961).
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)
 
   Gyenesdiás

A község területén már az újkőkorszakban (Kr. e. 3500) is éltek emberek, de a római kortól egyre több régészeti emlék bizonyítja gazdag múltját.
A közeli Fenékpusztához (Valcum) kapcsolódóan népes kolónia élt itt. A “Keszthely kultúrához” (római eredetű népesség) kötődően jelentős régészeti lelet került elő – egy 301 sírt tartalmazó 1400 éves temető A temetőt 630 táján nyitották meg, amikor a környéken élő keresztény népességet egy polgárháborút követően az avarok katonai felügyelet alá helyeztek. A tágabb környék katonai vezetőjének és családjának Gyenesdiás volt a szálláshelye, ők temetkeztek ide. A lelet különlegessége, hogy a 660 körül elhunyt katonai vezetősírja érintetlen maradt a sírrablóktól, ez az első hitelesen feltárt középavar sír az egész Kárpát-medencében. Ennek köszönhetően a “Gyenesi Főnök” holtában többet utazott, mint életében – különböző múzeumokban mutatták be (Ausztriában és Németországban is).
A községben feltártak honfoglalás-kori magyar temetőt is.
Gyenesdiás területén három község volt, amelyek közül a legkorábbi az Árpád-kori Falud. Szent Erzsébet templomát 1333-ban említik először, de ásatások révén megállapították, hogy a XI. századtól lakták e települést. A falu 1408-tól Rezi várának tartozéka, 1427-ben kerül a Gersei Pethő család birtokába. A falut a törökök 1548-ban felégették, de a XVII. századig még lakott volt. 1686-tól már folyamatosan puszta, szántóit, legelőit dézsma, ill. bér fejében a szomszédok használták. 1739-ben Festetics Kristóf megvásárolta, 1785-ben szántóból, szőlőből, legelőből, rétből és erdőből állt. Templomának romjait a gyenesiek a XIX. században elbontották, hogy maguknak templomot építsenek. Helyét 40 éve még egy halom jelezte, ezt azonban a Faludi utca építésekor eldózerolták.
Az Önkormányzat a honfoglalás 1100. évfordulója kapcsán egy emlékoszlopot állított a középkori temető helyén, közel az egykori templomhoz – az elpusztult Falud község emlékére.
Gyenest, a mai község nyugati részét, 1696-ban mint Falud szőlőhegyét említik. Neve a Dénes személynévből származik. 1807-ben a gyenesi szőlőbirtokosok kápolnát kívántak építeni a szőlőhegyen. Ekkor a kőért elbontották az egykori Falud Szent Erzsébet templomának még álló romjait. Az építés ekkor meghiúsult, mivel Festetics György a “maga fundusán felépíteni nem engedte”. A templom végül 1826-ban klasszicista stílusban felépült Festetics László támogatásával. Leánya szentjének tiszteletére Szent Ilonának keresztelték. Diás, a mai község keleti része, nevét valószínűleg az itt honos dióról kapta. 1341-ben említik először, mint a Lőrinte nemzetség birtokát. A XVIII. század közepéig több család birtokolta, majd a Festetics családé lett vétel útján. Gyenes és Diás 1840-ben egyesült önálló községgé.
Az első népszámláláskor, 1869-ben már 948 lakosa volt, fejlődése azonban a század végéig igen lassú.
A lakosság számának növekedése 1890-től vált gyorsabbá, aminek egyik oka az 1889-es filoxérajárvány volt. A járvány után a kipusztult szőlőültetvényeket, présházakat, pincéket letelepedők vásárolták meg, konyhát, szobát toldottak hozzá.
A községben 1871-től iskola is működött az egykori, 1763-ban épült dézsmaház, majd kocsma (ma óvoda) épületében.
(Forrás: Gyenesdiás hivatalos honlapja)
 
   Keszthelyi-
   hegység


A Keszthelyi-hegység a magyarországi Dunántúlon helyezkedik el. Valójában a Dunántúli-középhegység elkülönült nyugati tagja. A hegységet egyik oldalról a Balaton (Közép-Európa legnagyobb édesvizû tava), másik oldalról a Gyöngyös-patak, a Várvölgyi-medence és a Tapolcai- medence veszi körül. A Keszthelyi-hegység területe kb.150 km2. Két fô vonulata van: a Keszthely-Rezi vonulat és a Vállus-Vonyarcvashegy vonulat. Két legmagasabb csúcsa a Köves-tetô (444 m) és a Meleg-hegy (425 m). A Keszthelyi-hegységet a földet formáló robosztus erô, a vulkánosság hozta létre. Hegyei dolomitból, kihûlt lávából és Pannónia üledékb&ôl állnak, rajtuk szép gesztenye erdôkkel. A vulkánikus táj varázslatos, sokszínû turistaparadicsom. A gyalogtúrák a Keszthelyi-hegységben nagyon népszerûek. A hegység legszebb részeit vulkáni erôk formálták, hatásuk megszelídülve ugyan, de 2,5 millió évvel a tûzhányók kialudta után is érzôdik. A Keszthelyi- hegység lábánál fakad a kénes Hévíz-forrás. Valójában gejzír ez, amelynek krátertava természetes fürdôként kínálja 38oC-os gyógyvizét. A Hévízi-tó kénes, enyhén radioaktív vize ugyanúgy kiváló a mozgásszervi betegségek gyógyítására, mint a tófenék iszapja. A hegység barlangokat tartogat a természeti csodák szerelmeseinek a számára. A barlangok kanyargós folyosóit, és termeit a vulkáni erôk munkái, valamint a forró vizek alakították ki. A legszebb közülük a cseppköves Csodabogyós-barlang. Jelenleg ezek a barlangok még nincsenek teljesen feltárva, többségüket csak a barlangkutatók látogathatják.
(Forrás: A Balaton-felvidéki Nemzeti Park bemutatása)
 
   Kisfaludy Sándor

(Sümeg, 1772. szept. 27. – Sümeg, 1844. okt. 18.): költő, az MTA tagja (r. 1830, t. 1835). Középbirtokos nemesi származású, ~ Károly bátyja. Győrött és Pozsonyban az ak.-n filozófiát és jogot tanult (1788–91). 1792-től kadét az erdélyi Lipót-huszároknál, 1793-ban kinevezték hadnagynak a bécsi testőrséghez. 1795-ben a badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Ignác Vas megyei alispán leányával, Rózával, feleségül kérte, de kosarat kapott. Ugyanabban az évben a megszigorított fegyelem elleni tiltakozás miatt áthelyezték a sorkatonasághoz. Itt kezdett írni. Milánóban francia fogságba esett, fogolyként a provence-i Draguignanba került, másfél hónapi fogság után 1796-ban hazaengedték. Háborús és fogságélményeit örökíti meg Napló és francia fogságom c. művében (teljes szövege 1962-ben jelent meg). 1796–97-ben Klagenfurtban szolgált, a következő két évben a Rajna mellett harcolt a francia seregek ellen. 1799-ben otthagyta a katonaságot, újból megkérte és 1800 elején feleségül vette Szegedy Rózát. 1805-ig Kámban, ettől kezdve haláláig Sümegen élt. Szerelme és házassága történetét Himfy szerelmei címmel két epikus lírai versfüzetben írta meg (az első rész, a Kesergő szerelem 1801-ben, a második, a Boldog szerelem 1807-ben jelent meg). A Himfy szerelmei sikere további munkára ösztönözték, regéket írt a Balaton menti várakról, 19 regéje közül az első három (Csobánc, Tátika, Somló) 1807-ben került ki a sajtó alól Regék a magyar előidőkből címmel. Az 1809. évi nemesi felkelésen József nádor szárnysegéde. Hazafias szózatával a franciák ellen harcra buzdított. Később megírta a felkelés történetét, de a bécsi udvar megtiltotta kiadását. 1816–20 között a m. nemességet dicsőítő drámákat írt (Kun László, Az emberszívnek őrvényei, A Dárday-ház stb.). 1820 utáni a polgáriasodó irodalmi élettől elszigetelődött. Utolsó, befejezetlen művében (Regeköltőnek hattyúdala) saját életét és a nemesség történetét írta meg. Élete végén Kossuthtal vitázott, mert az lekicsinylően írt a nemesi felkelésről. Ellensége volt Kazinczy nyelvi reformjának. Munkáiért 1833-ban Vörösmartyval megosztva kapta az MTA nagyjutalmát. Emiatt az MTA r. tagságáról lemondott. Nagy pártfogója volt a m. színjátszásnak, jelentős része volt az 1831-ben megnyílt balatonfüredi színház felépítésében is. 1842-től a Kisfaludy Társ. tagja. Zeneszerzéssel is foglalkozott (2 m. tánc, Magyar induló), a korabeli mo.-i dalirodalom egyik legkedveltebb költője volt. – M. Eredeti magyar játékszín (I–II. Buda, 1825–26); K. S. munkái (I–VIII. Pest, 1833–38); K. S. minden munkái (Kiadta Angyal Dávid életrajzzal, Győr, 1931); K. S. Hátrahagyott munkái (Kiadta Gálos Rezső, Győr, 1931). – Irod. Gaál Mózes: K. S. élete és költészete (Bp., 1900); Császár Elemér: K. S. (Bp., 1910); Gálos Rezső: A Dunántúl a két K. költészetében (Bp., 1920); Horváth János: K. S. (Bp., 1936); Fenyő István: K. S. (Bp., 1961). – Szi. Berczik Árpád: Himfy dalai (vígjáték, Bp., 1898); Bodrogh Pál: K. S. (Romantikus játék versekben, Bp., 1930); Darnay Kálmán: Testőrszerelmek (regényes korrajz, Bp., 1926).
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)
 
   Lesenceistvánd


A neve először 1328-ban fordult elő Lesenche-Istvand néven, a falu a névadó Lesence-patak mellett fekszik. Területe a Balaton vízgyűjtőjéhez tartozik. Legmagasabb pontja a Kő-orra hegy, amely 499 m magas. Ezen a hegyen megy keresztül az országos Kék-túra útvonal is, mely fontos összeköttetést jelent a Keszthelyi-hegység két oldala között a gyalogos kiránduló turizmusban. A község nevezetességei: Szent Jakab-templom (műemléki vörösmárvány keresztelőkút és a szintén műemlékként védett fasípos orgona), az I. és II. világháborúban elhunyt hősök emlékművei, a Mária-hegyi kápolna, a Szentháromság-szobor, az épülőben lévő millenniumi park s a temetőkerti műemlék sírkeresztek.
(Forrás: Irány Magyarország!)
 
   Lesencetomaj


A Lesence-patak mentén elterülő Lesencetomaj Szent István király sógoráról, Tomaj vezérről kapta nevét. A település neve is eredetileg csak Tomaj volt. A községet legkorábban 1121-ben, az almádi apátság alapítólevelében említik. Római katolikus templomát és a közelében látható barokk stílusú kastélyt 1752-ben a Nedeczky-család építtette. A templom értékes berendezése a Nedeczkyek adománya, 1810 körüli a vörösmárvány timpanonos főoltára és a keresztelő kútja. A kastély parkjában védettséget élvez az 1800-as évek elejéről származó két hatalmas mamutfenyő. A népi díszítés bájosan szép emléke Szabó Pál nádfedeles lakóháza 1830-ból. A település központjában láthatjuk a Hősök-terét, amelynek parkjában az I-II. világháború hőseinek tiszteletére díszes emléktábla áll. A piros kereszt környékén nagy kiterjedésű, a VI-VIII. századból való népvándorláskori temetőt tártak fel. A temetőből előkerült leletek a "keszthely-kultúra" jellegzetességeit hordozzák /Tapolca Múzeum, Balaton Múzeum/.
(Forrás: Irány Magyarország!)
 
   Monostorapáti


Monostorapáti a Veszprém és Tapolca között húzódó út mentén fekszik, az Eger-patak völgyében, mely a Káli-medence Tájvédelmi Körzethez tartozik. Határai: északon az Agártető, délkeleten a Boncsos, délen Sátorpuszta, nyugaton Hegyesd.

Nevét a határában alapított bencés apátságról kapta. Az apátságot, melynek ma már csak a romjai látszanak, Bánd fia Atyusz alapította 1117-ben. Az akkor még Almád nevet viselő település élete szorosan összenőtt a Szűz Mária és a Mindenszentek bencés apátság működésével, hisz Almád is a birtoka volt. Az Árpád-kor utolsó évtizedeiben az apátság, és a település is rablások, fosztogatások áldozata lett.

Az Anjouk idején, az 1300-as években a község talpra állt, megszűnt a bizonytalanság. Az ekkoriból származó okiratok szerint a település neve Almádról Apátira, majd Almádapátira változott. Monostorapáti néven először Mátyás uralkodása idején, 1468-ban említik. A XVI. század folyamán több néven is fellelhető, később a Monostorapáti állandósul. Az 1540-es években, II. Ulászló országlása idején a szerzetesek elhagyják a kolostort. Újabb zavaros idők következtek,amit az is jelez, hogy Várdai Pál esztergomi érsek, az ekkor még csak 10 esztendős Istvánffy Miklósnak adományozta az apátságot. Ezután a település Hegyesd várához tartozott, amely török hódoltsági terület volt. Ennek az időnek az emlékét őrzi a faluban található több, mint félszáz családnév.

Monostorapáti szintén e században vált híressé malmairól; 1599-ben már hat malom is működött az Egervize-patakon. 1792-ben már csak két működő malmot tartottak számon, s ma csak egyetlen malom maradványai láthatóak, a Varga-malomé. Az akkoriban még gyakran megáradó Eger-patak arra kényszeríttette a lakosságot, hogy a hegyek oldalán építkezzenek. Megművelhető területek híján pedig a lakók nagy része, zsellérként, más birtokra (pl.: Hegyesd, Eszterházy uradalom) járt dolgozni. 1773-ban Monostorapáti magyar falu, katolikus lakossággal. A katolikus tanító írást és olvasást tanított. 1762-ben már itt működött a környék legrégebbi iskolája.
1752-ben kezdte építtetni Padányi Bíró Márton püspök a környék legnagyobb templomát, melyet Nepomuki Szent Jánosról neveztek el, akit Vencel cseh király vétetett a folyóba, mert megőrizte a gyónási titkot. A barokk templom 40 méter magas tornyát, körülbelül 100 évvel később építették, mint magát a templomot. A szentély falát Bucher Xavér Ferenc barokk képei díszítik. A templomhajó díszítése már neobarokk, Gyivis János nevéhez fűződik.
A falu fekvéséből adódóan a XIX. század folyamán a fő megélhetési forrást a szőlőtermelés és az állattenyésztés jelentette. Az 1900-as évek elején a lakosság száma elérte az 1100 főt. Az egyre nagyobb településen 1925-ben már 14 iparos, két szatócsüzlet, és három kocsma látta el a helyi igényeket. A második világháború után, 1949-ben alakult meg a termelőszövetkezet, villamosították a községet. A 60-as, 70-es években az Eger-völgyében található termelőszövetkezetek egyesültek, s így létrejött egy jól működő nagy szövetkezet, mely többek között szőlőműveléssel, borászattal, erdőműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozott.
(Forrás: Monostorapáti honlapja)

 
   Nemesgulács

A Tapolcával szomszédos, a Balatontól kb. 5 kilométerre lévő település megközelíthető közúton: a Balaton partján vezető 71-es útról Badacsonytomajnál kell rátérni a Tapolca felé vezető útra; vonattal a Székesfehérvár-Tapolca vonalon érhető el Nemesgulács.

A település első írásos említése 1268-as peres iratokban maradt fenn. A török időkben elnéptelenedett, és csak a XVIII. század elején kezdődött el igazán a község újranépesedése. A helytörténeti kutatások szerint 1720-ban már kiváltságos nemesi községként tartották számon, 1790-ből 29 nemesi család neve ismert.

A falu fölé magasodó 393 m magas Gulács-hegy népszerű kirándulóhely. Az itt fejtett bazaltot sokáig útépítésre használták, ezért a hegy eredeti formája megváltozott. Sokan hasonlították már a hegyet cukorsüveghez, Keresztury Dezső pedig a magyar Fudzsijamának nevezte.
Ezen a helyen már a római időkben is virágzott a szőlőtermesztés. Ma is népszerűek az itteni borok.
(Forrás: Vendégváró.hu)

Nemesgulács a Tapolcai-medence déli oldalán, a Gulács hegy tövében helyezkedik el. A 393 m magas bazalthegyet cukorsüveghez is hasonlítják, és Keresztury Dezsõ nem véletlenül nevezte magyar Fudzsijamának. Elõször 1268-ban tûnik fel az itteni írásos dokumentumokban. Ebben az idõben két Gulács létezett. Késõbb három Gulács nevet találunk: Alsó-, Felsõ- és Középsõ Gulács. Ezekbõl a nevekbõl alakult ki a nemesek lakta település Nemesgulács neve, és Alsógulács ma Köbölkuthegy néven ismert. Külterületi lakott hely. 1424-ben Pál nevû papja volt. Késõbb a török hódoltság révén teljesen elpusztították. A kezdeti benépesülést követõen újra felégették. Igazán a falu betelepítése 1715-tõl kezdõdött. Ekkor a nemesek helyére már parasztok is költöztek. 1720-ban már kiváltságos nemesi községként tartják számon: 1790-ben 29 nemesi család neve ismert. A Raposka, a Péterffy és Edvi Illés családok a belga királyi családdal is rokonságot tartottak. Területe 1934-ben 1402 kateszteri hold, 200 nyilvántartott lakóházzal. A XIX. században lassan fejlõdik a település. 1895-ben 100 holdon felüli birtokos egyedül Eõry Miklós volt. A hagyomány szerint itt szolgált Répa Rozi, Sobri Jóska híres betyár szeretõje. 1910-tõl iparosodik a község.
(Forrás: Balatonfelvidéki Térségfejlesztési Társaság)
 
   Ranolder János

Ranolder János (Pécs, 1806. május 16. – Veszprém, 1875. szeptember 12.): veszprémi püspök, egyetemi tanár.

1806. május 16-án született Pécsett, köztiszteletben álló polgári család sarjaként. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd tanulmányait Pesten folytatta a papi szemináriumban.

Pappá szentelése után először a pécsi püspökségen dolgozott. Később további tudományos képzésre Bécsbe küldték, ahol teológiai doktorátust szerzett. Ezután visszakerülvén Pécsre, az ottani papi szemináriumban tanított. Kiemelkedő képességei, ismeretei révén 1840-től már a pesti egyetemen adott elő. A görög, a latin és a héber nyelv elsajátítása után több élő európai nyelvet is megtanult. Egyházi szakírói tevékenységet is kifejtett. Műveket publikált Hermeneuticae Bibliae generalis valamint A katolikus anyaszentegyház szertartásai címmel. Tanulmányúton járta be Európa nevesebb helyeit: megfordult Itáliában, Angliában, Svájcban és Németországban. Tapasztalatairól a Religio című folyóiratban számolt be.

Az egyházi ranglétrán nagy léptekkel haladt előre, előbb pécsi kanonok, majd a papnövelde kormányzója, s 1849-ben, negyvenhárom évesen már veszprémi püspök. Jövedelmeinek jelentős részét rendkívül szerteágazó karitatív tevékenységére fordította: Ranolder János püspök, aki szabadidejében legszívesebben szőlőbirtokaira visszahúzódva töltötte napjait, hitben, szerénységben leélt élete során mintegy négymillió forintot – az akkori időkben hihetetlenül nagy összeget – fordított közcélokra.

Alapítványokat hozott létre a pécsi szegény betegek gyógyítására, a veszprémi egyházmegye rászoruló papjai, apácái, iskolái támogatására. Veszprémben kórházat, zárdát, iskolát építtetett, s élete utolsó nagylelkű gesztusaként a főváros részére százezer forintot adományozott egy leánynevelő intézet alapítására. A tudós és bőkezű mecénás nevét viselő iskola –a Ranolder Intézet – mai neve: Leövey Klára Gimnázium.
(Forrás: Wikipédia)
 
   Rezi

A Rezi név a magyar nyelvjárás "rez" szavának "i" képzős származéka, melynek jelentése erdőbeli tisztás, hegygerincnek emelkedett része, magas fennsík.

Ezen a tájon mindig éltek emberek. A kőkorszaktól a mai napig. Tártak fel kelta sírokat ugyan úgy, mint római kori villamaradványt.

A vár legkorábban 1333-ban fordul elő, mint királyi vár. Később a Lackffyak nyerték el adományban, majd a Gersei Pethő család birtokolja. 1729 és 1945 között a Festeticsek birtoka volt. A vár nem számított végvárnak, de fontos védelmi szerepet töltött be. Fekvése miatt a török nem tudta elfoglalni, így menedéket talált itt a környező falvak népe.

A helység sokkal korábban települt, mint a vár, mert Rezi faluról - amelyben a zalai királyi vár népei laktak - már 1236-ból vannak adatok. A Pethő család Rezi központtal uradalmat létesített, amely öt községből állt. A falu első önálló említése 1613-ból származik.

Népesedésére a török hódoltság nyomta rá bélyegét. A török először 1555-ben, majd 1572-ben teljesen elpusztította a falut, 1573-ban pedig kétszer is lerombolta. Mindezek ellenére népe újra felépíti házait, és adót fizet, mind a töröknek, mind pedig a földesúrnak. 1586-ban elrendelik a vár lebontását, mert nem akarták, hogy török kézre kerüljön. Ezzel a környék lakóit is megvédték a várba települt fosztogatóktól.

A török kivonulása után a falu még mindig mélyponton van, hiszen 1711-ben pestis járvány pusztít.

1750-től indul fejlődésnek, és lakosainak száma is jelentős mértékben gyarapodik, mely a békésebb időknek és az úrbéri viszonyok javulásának köszönhető. Az 1805-ös összeírás 788 lelket tart nyilván. Feltűnően nagy a zsellérek száma, akiknek túlnyomó része a szőlőkből él.

Rezi sorsát, fejlődését 1945-ig a Festetics birtok határozza meg. A jobbágyfelszabadítás után a parasztgazdák birtokaikon aprójószágot, sertést tartottak, kenyérgabonát, kukoricát, krumplit és árpát termeltek. A falu felvevőpiaca Keszthely volt, ahová az asszonyok fejükön kosarakban vitték piacra termékeiket. Ekkor már 1400 lakosa volt.
(Forrás: Rezi község hivatalos honlapja)
 
   Sarvaly

Sarvaly valamikori falu Veszprém megyében egy bazalt hegyen.

Az 1530-as években elpusztult. A késő középkori falut feltárták. Többek közt Holl Imre és Parádi Nándor végeztek itt ásatásokat. A leletek egy részét, a falu makettját a Nemzeti Múzeum is bemutatta. Az ásatások eredményei fontos részét képezik a középkori közép-európai faluról alkotott ismereteknek. Sarvaly házai nagyok voltak: a háromhelyiségesek 17 méter körüliek, de vannak négy- és öthelyiséges épületek is, amelyek közül a leghosszabb 36 méter volt. A házakhoz más településektől eltérően pincéket is építettek, vélhetően bortárolás céljára.

A falu templomának romjai ma is megtalálhatók az erdőben.

Területe ("pusztája") sokáig a veszprémi püspökségé volt. A terület ma Sümeghez tartozik, vadászház áll itt.

A mára félig kiszáradt sarvalyi forrás közelében található a különleges formájú Ördögigafa [Az Ördögigafa különös formájú, hatalmas bükk (Fagus Sylvatica) Sümeg közelében, a sarvalyi forrástól párszáz méterre délre. Törzse kétfelé ágazik, kétméteres magasságban újra összeforr, majd háromfelé ágazik szét. A fa mintegy kétszáz éves, törzsének kerülete csaknem három méter, magassága 31 méter.].
(Forrás: Wikipédia)
 
   Sümeg


A település a Bakony hegység és a Kisalföld találkozásánál fekszik, út és vasútvonal vezet innen a Balatonhoz.

Sümeg történelme az újkőkorban kezdődik. Egy megtalált ókeresztény bazilika alapfalai azt mutatják: e térség mindig lakott hely volt. A várostól délre, a Mogyorós-dombon talált őskori kovakőbánya leletei geológiai kiállításon láthatók.

Sümeget első alkalommal 1292-ben említi oklevél, 1318-ban pedig már a várról is említést tesznek. Jelentősége a mohácsi csata után nőtt meg, amikor Veszprém 1552-ben elfoglalása után ide költözött a püspökség. A város a török birtokába került, csaknem teljesen el is pusztult, de a vár a püspöké maradt.

A török kiűzése után, 1701-ben tűzvész pusztított, amelyet követően Széchenyi Pál püspök elrendelte, hogy a városfalakon belül csak kőből szabad a házakat építeni; ennek köszönhető a mai városközpont szépsége, hangulata.

Nagy építkezéseket folytatott a városban a XVIII. század közepén Padányi Bíró Márton veszprémi püspök, aki egy időre ismét idehozta az egyházmegye központját. Ma is a város egyik legszebb épülete az 1748 és 1755 között emelt püspöki palota. A palota építésének idején élő Kisfaludy Sándor költő, Sümeg jeles szülötte, pedig a Dunántúl egyik szellemi központjává emelte a kisvárost.

Sümeg 1907-ben elveszítette a városi rangját, s csak 1984-ben nyerte vissza.
(Forrás: vendégváró)


Sümeg 1902-es képeslapon

 
   Szentgyörgyhegy

Balaton É. -i partján, Tapolcza közelében teljesen szabadon emelkedő leghatalmasabb bazaltkúp (415 m. ), mely 40-60 m. magas bazaltoszlopairól nevezetes.
(Forrás: Keresô.hu)

  A híres, 415 méter magas Szentgyörgy-hegy oldalán hatalmas bazaltoszlopok sorakoznak. A Tapolcai-medence vulkáni eredetű hegyei közül többnek a felszínén is megfigyelhető az oszlopos elválás.

Kialakulását azzal magyarázzák, hogy a vulkáni kitörést követő lávafolyam vékony lepényként terült szét és szilárdult meg a hegyek tetején, oldalán. A bazaltsapka az alatta lévő kevésbé kemény rétegeket megvédte a szél és a víz pusztító hatásától. Az erózió a bazaltot koptatta. Ez a hatás a kihűlő láva bekérgeződésekor keletkezett repedések szélein fokozottabban érvényesült. A szélek legömbölyödtek, a hajdani repedések nyomán oszlopok alakultak ki.

A jól körbejárható hegy oldalán érdemes megnézni a régi présházakat is, a Hegymagas felől érhetők el leghamarabb.

A hegyen tanösvényt alakítottak ki. Szabadon látogatható.
(Forrás: Vendégváró.hu)
 

 
   Szentmihálydomb

[Vonyarcvashegy ~ Szent Mihály-domb]
A község a Balatont a Keszthelyi-hegységgel összekötő lankás déli dombokra épült. A hegyközség jellegű település állandó lakosainak száma 1870 fő.
Az Árpád-kori Vonyarc község a török hódoltság idején megsemmisült. A XVII-XVIII. században visszatelepülő lakosság jelentős része a szőlőhegyekre települt. Vonyarc és Vashegy 1850-ben egyesült. Ekkor a lakosság főleg szőlőműveléssel és halászattal foglalkozott. A helyi kulturált fürdőéletet az 1930-ban alakult Fürdőegylet alapozta meg.
A falu életének, fejlődésének a hatvanas évek óta legfontosabb mozgatója az idegenforgalom. A vashegyi barokk kápolna (a község keleti részén) barokk ízlésben épült a század elején. 2002-ben a kápolnát kívül-belül restaurálták. A Szent Kereszt-temetőkápolna 1820-ban, klasszicista stílusban épült. A községtől nyugatra, a Balaton partján szigetként emelkedik ki a Szent Mihály-domb dolomitszöge. A domb tetején korábban megerősített lakótorony, a török időkben pedig figyelőtorony állt. Ennek romjaira épült 1739-ben a ma is látható fogadalmi kápolna. A hagyomány szerint 1729-ben egy téli halászat során rianás szabdalta fel a jeget, 46 halászból 6 odaveszett, a többieket a szél jégtáblán a vonyarci partra sodorta, így megmenekültek. Akkor fogadták meg, hogy a dombra kápolnát emelnek.
(Forrás: Irány Magyarország!)
 
   Békefi Remig

Szántóhoz tartozó hegy Zala vármegyében; kitünő bort termel. Magas bazaltkúpon épült régi várának romjai, melyet Kisfaludy Sándor oly szépen megénekelt, maig is láthatók. E vár, melyet a monda szerint Tádika még a tatárjárás előtt épített, nagyobb hegyi váraink közé tartozott; bár a kuruc harcokban nem szerepelt, mégis Csobánccal és Sümeggel együtt 1713. leromboltatott. A várat eredetileg a Tátika-család birta; ennek kihaltával Zsigmond király 1400. Gersei Pethő Jánosnak adományozta, kinek ivadékai 1760-ig birták; ekkor a keszthelyi Festetics-család birtokába ment át.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)

A Keszthelyi-hegységben, a Bakony délnyugati tájegységében található a 413 méter magas Tátika. Ezen a hegyen terül el a 100-170 éves ôsbükkös erdôállomány; 200-210 éves gyertyánnal, magas kôrissel, kocsányos tölggyel, amely természet-védelmi terület. Az alsó-tátikai sziklafalban a bazaltoszlopok között egy hasadékbarlang nyílik (Remete-barlang). Egy romantikus stílusú várrom áll a Tátika csúcsán, amely a XIII. században épült a tatárjárás után.
(Forrás: A Balaton-felvidéki Nemzeti Park bemutatása)


Tátika vára

 
   Vonyarcvashegy


Vonyarcvashegy: nagyközség Zala megyében, a Keszthely–Hévízi kistérségben.

A Balatonhoz közelebb eső Vonyarc településrész történetileg jóval megelőzi Vashegyet. Első említése 1335-ből való már mint anyaszentegyház. Ekkori birtokosai a Karmacsi család.

1573-ban a török megrohanta a települést, és felgyújtotta. Az 1580-as évektől évszázadokig lakatlanná vált a falu. A 17. században a környék mint szőlőhegy éled újjá. A vonyarci hegyközségben a birtokosok elsősorban keszthelyi gazdák voltak, azonban az 1690től kezdve pár helyi lakosról is lehet beszélni. A mai település másik része, Vashegy, is ebben az időszakban jelent meg. Első említése 1689-ből való mint Balatongyörök szőlőhegye.

A 18. században két apró falu volt a mai nagyközség helyén. Lakosai zsellérek voltak, és főként a szőlőföldeken végzett bérmunkákból éltek. A terület birtokosa 1741-től a Festetics család mellett a horvát bán, aki végül 1779-ben lemondott tulajdonáról, így teljes mértékben a Festeticsek birtokába került.

Vonyarc és Vashegy 1850-ben egyesült, és kisebb fejlődésbe kezdett. Iskolája 1870-ban nyílt meg.

A település a 20. század elején tovább nőtt, azonban kiemelkedő fejlődése csak az 1950-es évektől figyelhető meg, amikor a község bekapcsolódott a balatoni turizmusba, jó minőségű strandot hoztak itt létre. 1952-ben új iskolája létesült, 1957-ben pedig egy kemping jött létre. 1960-ban Vonyarcvashegy nagyközséggé alakult, ahol a turizmus meghatározó jelleggel bír.
(Forrás: Wikipédia)