Balaton-felvidék II. (Káli-medence)






  Balatonhenye

A Balatontól mindössze nyolc kilométerre, a Henyei-hegy keleti lábánál fekvő kis település. Délről Köveskál, nyugatról Monostorapáti, északról Kapolcs és keletről Monoszló határolja. Csak közúton érhető el a település, a Balaton felől a 71-es úton Kővágóörs és Köveskálon át, Tapolca felől Monostorapátin keresztül. Első említése 1181-ből származik, ekkor Henney a település neve. Az itt feltárt régészeti leletekből kitűnik; már a rómaiak idejében lakott hely volt. Az oklevelek tanúsága szerint 1262-ben a veszprémi vár nemes jobbágyai lakták. A falu északi végétől mintegy 250 méterre kőfalak nyomait láthatjuk. Az Árpád-korban épült, Szent Margit tiszteletére avatott pálos kolostort 1365-ből említik az írások. A törökök két ízben is feldúlták, ennek ellenére a település és lakossága túlélte a támadásokat.

A településen több szép, XVIII-XIX. században épült népi építészeti emléket találhatunk: a volt Kenessey-ház boltíves, mellvédes, törpeoszlopos tornáca 1844-ben épült, de hasonlóan szép a volt Körösényi- és az Ágoston-féle ház is. Főként természetjárók körében kedvelt a településen található öt önálló vizű kráter-tó, amelyek közül a legnagyobb öt hold kiterjedésű. A tavakban főként kárász található. A tavakat a vadászok is szívesen látogatják, mert kitűnő vadkacsázó helynek tartják. A hegy oromzatán látható egy meredek sziklasor, amelyet a nép a "törökök halálának" nevez, mert a legendák szerint egy török csapatot a magyarok ide szorítottak és azok kénytelenek voltak leugrani és így lelték halálukat. A sziklasor alatt valóban találtak az ásatások során török fegyvereket, ékszereket.
(Forrás: www.online.balaton.hu

A Nivegy-völgyben található település. A Balaton parttól 7-8 kilométerre fekszik, Zánkától északra. Írásos emlék 1272-bol van róla. Királyi és püspöki birtok volt. A XVIII. században kezdtek beköltözni magyar és német családok. Ma is főként német nemzetiségű község. Az öt Nivegy-völgyi település központja, mivel közös iskolájuk Balatoncsicsón található. Kedvelt kiránduló és pihenőhely. Balatonhenye nevezetességei: A XVIII. században épült, felújított római katolikus templom és a XIII. századbeli Szent Balázs-hegyi romtemplom. Környékén terem a juhfark szőlő.
(Forrás: Irány Magyarország!





  Kékkút

Az ásványvízéről hazánkban és külföldön is híres a Káli-medence legkisebb lélekszámú települése, Kékkút. Az eredeti, kővel kirakott forrásra utaló Kőkút elnevezést 1338-ban említi először oklevél. Akkoriban a mai Kékkút és a szomszédos Salföld még közös birtoktestet alkotott, önálló településsé csak a XV. század végétől váltak. A rómaiak által is használt kékkúti forrás enyhén szénsavas ásványvize lényegében a XVIII. századtól lett széles körben ismert. Napjainkban a modern palackozó üzem falu felőli kerítésénél vízkifolyó található, ahol megkóstolható az üdítő természetes ásványvíz. Kékkút érdekes látnivalójaként említhetjük a tájegység legrégebbi, 1799-ben épült zsúp héjazatú, füstöskonyhás, nyitott oldaltornácos, háromosztatú lakóházát, az Egyed-házat. A tornác utcai végében a szokásosnál keskenyebb előkamra, a konyha mögött a tornácról nyíló istálló és az azzal azonos hosszúságú kamra található. A Kékkút közepén lévő barokk stílusú római katolikus templomban a falu későközépkori templomának maradványait is felfedezhetjük. A csendes és nyugalmat sugárzó település érdekes természeti kincse a délnyugatra fekvő Kütyüi-dombon növő csarab (calluna vulgaris), amely igen ritkán található örökzöld félcserje hazánkban.
(Forrás: Káli-medence



  A Káli-medence a Balaton-felvidék festői szépségű tájának gyöngyszeme. A változatos formájú hegyek által koszorúzott mediterrán táj egyedülállóan változatos felszínt tár a látogató elé. A hegyek által körbevett központi medence tőzeges láprétjének délnyugati részén találjuk Kékkút települést. Területén római korból származó épületmaradványokat, egy villa, és a hozzá tartozó gazdasági épületek alapfalait tárták fel a régészek. Az utóbbi években avar kori temető gazdag lelet állományának feltárása is elkezdődött. A honfoglalás korában Kál horka szállásterülete, kinek fia a híres Bulcsú vezér volt. A megye legkisebb falvai közé tartozó, ma nyolcvan lakosú Kékkút okleveles említése először 1338-ban fordult elő Kőkút formában, mint az Atyus nembeli Sal comes birtoka. A Kékkút elnevezés ebből ered, vagyis kővel kirakott forrásra, kútra utal. A kisközség ásványvízével vált világhírűvé, melyet az ország minden részébe és külföldre is szállítanak. Kékkúton találjuk a Káli-medence legrégibb, az egész Dunántúlon egyedülállóan érdekes, XVIII. században épített eredetileg zsúpfedeles, szabadkéményes népi műemlék lakóházát. A község római katolikus temploma 1760-ban épült késő barokk stílusban. A településen, július közepén megrendezésre kerülő Káli Napok kulturális rendezvény ideje alatt idelátogatók felejthetetlen élményekkel gazdagon térhetnek haza.
(Forrás: Irány Magyarország!







  Kôvágóörs

Kővágóörs nevét a közvetlen közelben található Kőtengerről (lényegében maga a község is a Kőtengerre épült) és a kövek malomkő céljára történő vágásáról, kibányászásáról kapta.

Ez a kőtenger ugyanúgy a vulkáni utóműködés, majd az időjárás és az emberi tevékenység alakító munkájának eredménye, mint a köveskáli és a salföldi.

Kisörsi templomrom

A Kővágőörsöt körülvevő hajdani falvak emlékét őrzi a kisörsi templomrom. Az egykori templomot a XIII. században építették román stílusban, majd a XIV. században gótikus stílusban átalakították.

Kornyi-tó

A Káli-medence közepén elterülő Kornyi-tó a vízimadarak paradicsoma, a mintegy kétharmadát beborító nádas és a mellette elterülő vizes-nádas területek ideális fészkelő helyet biztosítanak.

A tó a törmelékes dolomitból és agyagból álló vízzáró altalajnak köszönhetően jött létre. Lefolyástalan vizét csak a csapadék pótolja. Körülötte derékmagas sásos zsombékosok és pár centis gyepszőnyegű száraz rétek váltják egymást.
(Forrás: www.vendegvaro.hu

Ecsérpusztai templomrom

XII-XIII. századi román kori háromhajós templom. Az épület egy román kori épületre épült föl. 1082-ben már állott itt falu, így feltehetően már állt a templom is. Első hiteles említés 1329-ből való. Valószínűleg ugasági templom lehetett, hiszen háromhajós épület volt, s a környék templomaitól eltérően íves szentélyű. Ez eltér a Balaton-felvidék középkori templomaira jellemző a négyszögletes szentélykialakítástól. A szentély magasabban fekszik mint a hajó, így lépcsők vezetnek föl.
1430-ban gótikus stílusban átalakították. Ebből korból maradt fönn a belső háromíves fal, mely valószínűleg a tetőt hordta. Ugyanekkor épült az urasági karzat és lépcsője is, valamint a támpillérek. A templomot fal vette körül, melyet maradványaiból derékmagasságig visszaépítették. Háromhajós építménye ellenére nem volt nagy építmény, nem sokan férhettek el benne. Toronnyal is rendelkezett egykoron a hajó nyugati részén, mely mára csak alapfalaiban maradt meg.
A települést a törökök feldúlták, felégették, lakóit elhurcolták. A magára hagyott templomot a természet visszahódította, majd a visszatelepülő lakosság kezdte pusztítani.



Sóstókáli templomrom

A XIII. században épült román stílusban falusi templomként. A települést, minek temploma volt, Sóstókálnak hívták, s nyomai még mindig látható a templom körül. Kisnemesi családok éltek itt, egyik kő épületük maradványa 200 m-el É-ra áll. Jól védett terülten állt, hiszen a környék mocsarai nagyon jól ellátták ezt a feladatot. (Ottjártunkkor a környék a tavaszi olvadásból eredően szintén mocsaras jelleget öltött.)
A templom dongaboltozatú fedéssel rendelkezett, egyenes záródású, keletelt szentélyű volt. A vizesedést fúrt lyukakkal akadályozták meg. A múlt században még állt a tornya, ma már csak az É-i fal és a szentély.
(Forrás: Templomromok, kolostorromok a Balaton-felvidéken I. és II.







  Köveskál

Magyarország egyik leghangulatosabb és harmonikusabb tájegysége a Káli megedence, mely vélhetően egy feltöltött hatalmas vulkáni kürtő, s ennek közepén helyezkedik el Köveskál. A festői Balaton felvidék e jellegzetes települése nincs messze a Balatontól sem, cca 7 km. Köveskál a 71-es útról Zánka ill. Révfülöpről felöl közelithető meg, s a régió legnagyobb városától, Tapolcától is csak 11 km-re van.

A falu a kora középkor óta lakott település, mely a török uralom miatt elnéptelenedett. A község képét két templom uralja . Az egyik egy magaslaton álló a református, a másik a falu közepén elhelyezkedő katolikus. Mindkettő a 18. század elején épült, a törökök kiverése utáni évtizedekben.

Mivel a Káli medence korábbi évszázadokban vízben gazdag volt, az itt átfolyó patakokon számos vizimalom üzemelt. Az átfolyó patakokon un. mosóházakat építettek. Egy ilyen található szépen helyreállítva Köveskálon is a Vásár téren. A falu régi házai közül számosat az elmúlt évtizedekben szépen felujítottak, sok városi család vásárolt itt ingatlant. Ezek többsége a Fő utcán látható, a legszebb ma idegenforgalmi célokat szolgál. Ekkor Köveskál mezővárosi rangot viselt és lakossága a mai többszöröse volt.Régi börtönépülete ma fogadó....

Köveskál bortermelő vidéken fekszik, a 17-18. században számos borkereskedő telepedett itt le, s épített nagy polgári házat.A bort nagy szekereken egész Bécsig szállították, s a helyiek emlékezete szerint boruk híresebb, keresettebb volt, mint a badacsonyi... A bor konjunkturájának a filoxéra-vész vetett végett itt is a 19. század végén, mint annyi magyar borvidéken. Az újratelepítések után a legelterjedtebb fajták a Szürkebarát, az Olaszrizling, Tramini lettek.Bár a borok minősége a kiváló vulkanikus talajnak köszönhetően feltehetően nem rosszabb mint előtte volt, de a hírnév már nem.
(Forrás: Köveskál (Wikipédia)







  Mindszentkálla

A Káli-medence északnyugati peremén, a meredek Kopasz-hegy keleti lábánál fekszik az ősi faluból és a XIX. század végén hozzácsatolt Kisfalud településből álló Mindszentkálla. Először 1277-ben említi oklevél az ősi települést. Északi domblejtőjén, a Garanya-hegyen ma is megtekinthetők az egykori falu gótikus stílusú középkori templomának maradványai. Határában, a Püspök-dombon termett és terem ma is a veszprémi érsekség misebora, és itt található az érsekség szőlészete és pincészete is. Látnivalói között említhetjük a főutca mentén látható szépen faragott kőkereszteket, a műemlék jellegű népi lakóházakat és az 1829-ben, klasszicista stílusban épített római katolikus templomot. A falutól délkeletre a környezetből kb. 30-35 méter magasan kiemelkedő Kereki-domb tetején a Káli földvár nyomai láthatók, melyet kb. háromezer éve építhettek. A hagyomány szerint ez volt a Kál-völgy névadójának, a honfoglalás korabeli Kál horkának és utódának, Bulcsú vezérnek a vára. A domb északkeleti lábánál a középkori Kerekikál falu templomának maradványait találjuk. Érdekes látnivalói a Kopasz-hegy hólyagos bazaltja, a Köves-hegy meredek bazaltsziklákkal tarkított vulkáni kúpja, a Szentimrepuszta feletti Kőhegy kőtenger maradványai.
(Forrás: Káli-medence

Kerekikáli templomrom

A földsánccal körülvett földvár tövében áll az igen jó állapotban lévő templomrom. A XIII. században épült, pusztulását valószínűleg a török okozta. Az 1800-as évek során vincellérházzá alakították át.
Szentélye a hajóval egy szélességű, keletelt és négyszögzáródású. Oldalt lehetett a bejárata. É-i és Ny-i fala jó állapotban áll.
(Forrás: Templomromok, kolostorromok a Balaton-felvidéken I. és II.







  Monostorapáti

Nevét a határában alapított bencés apátságról kapta. Az apátságot, melynek ma már csak a romjai látszanak, Bánd fia Atyusz alapította 1117-ben. Az akkor még Almád nevet viselő település élete szorosan összenőtt a Szűz Mária és a Mindenszentek bencés apátság működésével, hisz Almád is a birtoka volt. Az Árpád-kor utolsó évtizedeiben az apátság, és a település is rablások, fosztogatások áldozata lett.

Az Anjouk idején, az 1300-as években a község talpra állt, megszűnt a bizonytalanság. Az ekkoriból származó okiratok szerint a település neve Almádról Apátira, majd Almádapátira változott. Monostorapáti néven először Mátyás uralkodása idején, 1468-ban említik. A XVI. század folyamán több néven is fellelhető, később a Monostorapáti állandósul. Az 1540-es években, II. Ulászló országlása idején a szerzetesek elhagyják a kolostort. Újabb zavaros idők következtek,amit az is jelez, hogy Várdai Pál esztergomi érsek, az ekkor még csak 10 esztendős Istvánffy Miklósnak adományozta az apátságot. Ezután a település Hegyesd várához tartozott, amely török hódoltsági terület volt. Ennek az időnek az emlékét őrzi a faluban található több, mint félszáz családnév.

Monostorapáti szintén e században vált híressé malmairól; 1599-ben már hat malom is működött az Egervize-patakon. 1792-ben már csak két működő malmot tartottak számon, s ma csak egyetlen malom maradványai láthatóak, a Varga-malomé. Az akkoriban még gyakran megáradó Eger- patak arra kényszeríttette a lakosságot, hogy a hegyek oldalán építkezzenek. Megművelhető területek híján pedig a lakók nagy része, zsellérként, más birtokra (pl.: Hegyesd, Eszterházy uradalom) járt dolgozni. 1773-ban Monostorapáti magyar falu, katolikus lakossággal. A katolikus tanító írást és olvasást tanított. 1762-ben már itt működött a környék legrégebbi iskolája.
1752-ben kezdte építtetni Padányi Bíró Márton püspök a környék legnagyobb templomát, melyet Nepomuki Szent Jánosról neveztek el, akit Vencel cseh király vétetett a folyóba, mert megőrizte a gyónási titkot. A barokk templom 40 méter magas tornyát, körülbelül 100 évvel később építették, mint magát a templomot. A szentély falát Bucher Xavér Ferenc barokk képei díszítik. A templomhajó díszítése már neobarokk, Gyivis János nevéhez fűződik.
A falu fekvéséből adódóan a XIX. század folyamán a fő megélhetési forrást a szőlőtermelés és az állattenyésztés jelentette. Az 1900-as évek elején a lakosság száma elérte az 1100 főt. Az egyre nagyobb településen 1925-ben már 14 iparos, két szatócsüzlet, és három kocsma látta el a helyi igényeket. A második világháború után, 1949-ben alakult meg a termelőszövetkezet, villamosították a községet. A 60-as, 70-es években az Eger-völgyében található termelőszövetkezetek egyesültek, s így létrejött egy jól működő nagy szövetkezet, mely többek között szőlőműveléssel, borászattal, erdőműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozott.

Az ötvenes évektől szinte folyamatosan működnek színjátszó csoportok, néptánc együttesek, kórusok. Jelen vannak a hagyományőrző kulturális események is (szüreti felvonulás, farsangi mulatság). A kulturális fejlődés azóta sem állt meg; bizonyítja ezt az is, hogy 1996-ban Monostorapáti is csatlakozott a Művészetek Völgye rendezvénysorozathoz, s immár ez az esemény is felzárkózik a falu hagyományos ünnepeinek sorába.
(Forrás: Monostorapáti község weboldala







  Salföld

Salföld a Káli-medencében található, mely területen már 900 körül megjelentek a honfoglaló magyarok. Kál horka, majd Vérbulcsú nemzetségek szállásterülete volt. Később Koppány vezéré ez a földterület. Az őt legyőző Szent István király Zala vármegyéhez csatolta Salföldet, mely kezdetben három falu volt: Ábrahám, Alsó- és Felső-Kőkút. Az Árpádházi királyok idején községünket Salkőkútnak nevezték, valószínűleg azért, mert az egyik legismertebb birtokos az Atyusz nemzetségbeli tagja Sal /Saul/ volt, akitől fennmaradt két végrendelet 1221-ből, és 1227-ből, mint hiteles írásbeli dokumentum. A Sal családnak a környéken is nagyobb birtokai voltak. A Sal család férfi ága 1560 körül kihalt. A falu élete a török hódításig virágzó volt, állattartás, szőlőművelés jellemezte, a lakosság etnikailag magyar volt. A török hódítás azonban elpusztította a falut. 1543 után Salföld sorsa megpecsételődött, a török haderő elfoglalta Székesfehérvárt, és aztán ostromolta a környék várait, a Káli medence falvai, így Salföld is elpusztult. A másik épület ("B" épület) úgynevezett "stock" árukészletreAz elpusztult vidéket 1687-ben felszabadították az egyesült keresztény seregek, de jött a Rákóczi-szabadságharc /1703-1711/, melynek dunántúli hadjáratai /Bottyány János 1705-ben/, majd Csobánc ostroma /1707/, hátráltatta a falu újjászületését. Csak 1711 után éledt újra a falu. 1715-ből származó összeírás szerint, "Schalfölde lakosai jövevények". Egy 1720-ból fennmaradt dokumentum szerint a betelepülők magyar jobbágyok voltak. A 18. sz.-ban a község gyors fejlődésnek indult, hozzátatozott Ábrahámhegy is nagy szőlőterületeivel.
(Forrás: Salföld honlapja



Salföldi pálos kolostorrom

1263-ban említi először oklevelében Pál veszprémi püspök. Azonos a kövesúti (kőveskúti vagy esetleg kőkúti) Szent Mária Magdolnáról elnevezett pálos kolostorral. 1475-ben István bíboros búcsúengedélyt adott a kolostortemplomnak. A kolostort és a templomot a XV. században gótikus stílusban átépítették, melynek csúcsíves ablakából egyik mérműve épségben ránkmaradt. A pálos rend lakói a török hírére elmenekültek, s többé nem tértek vissza erre a helyre. A kolostor maradványainak végső pusztulása a XIX. században következett be, mikor is a közelben juhakolt építettek, s alapanyagként használták föl a kolostor és templom köveit. A sors iróniája, hogy már az akol is romokban áll.
A pálos rendre jellemző építési stílusban épült: a templom keletelt, s tőle északra helyezkedik el a kolostor, azzal egységet képez. A szentély a nyolcszög három oldalával záródó kivitelű (gótikára jellemzően) és azonos szélességű a templomhajóval. Egy kisebb védmű védhette a kolostort, melynek nyomai ma is láthatóak. Már a pálos rend megjelenése előtt állt itt egy kis román templom, melyet késöbb átalakítottak a saját igényeik szerint. A XV. században a jelenleg látható feltűnően hosszú szentélyt építették hozzá. A szentélyt a hajótól egy gótikus diadalív választ el.
(Forrás: Templomromok, kolostorromok a Balaton-felvidéken I. és II.







  Szentbékkálla

A Káli-medence északnyugati peremén fekvő települést először 1273-ban említi okleveles forrás Szentbenedekkálla néven. A XVIII. században épült a község és hosszú ideig a Káli medence katolikus falvainak hatalmas barokk stílusú római katolikus plébániatemploma valamint közelében a szőlőhegyek uradalmi dézsmájának elhelyezésére szolgáló hatalmas méretű, boltozott pincéjű épület, amelyben ma a Pegazus Fogadó található. A faluban szépen faragott kőkereszteket és műemlék jellegű lakóházakat látunk, köztük a Balaton-felvidék egyik legszebb oromfal díszű klasszicista stílusú épületét, az 1825-ben épült Istvándy-házat. A falutól északkeletre találjuk az 1296-ban elpusztult Tüttöskál falu templomromját. Tőle északra látható a kb. 7x7 méter alapterületű, lakótoronyra emlékeztető velétei palotarom, amely valószínűleg a veszprémi püspök 1559-ben említett palotájának maradványa. A helyi mondák III. Endre király feleségének vadászkastélyaként is említik. A község és a Káli-medence világhírű geológiai nevezetessége a határában látható Kőtenger, a hajdani Pannon-tenger megkövesedett homokturzásait őrző bizarr sziklamaradványok látványos darabjai. A Fekete-hegy csúcsán magasodó Eötvös-kilátóból lélegzetelállító panoráma nyílik a Káli-medencére.
(Forrás: Káli-medence



Töttöskáli templomrom

A román stílusú templomot a XII-XIII. szd-ban építették, a középkori Töttöskál település temploma volt. 1296-ban említik először a falut, melyet királyi udvarnokok lakták. Szentélye egyenes záródású, résablakai közül már csak a szentély D-i oldalán maradt meg egy. A török 1531-ben elpusztította a falut és a templomot is, de később újjáépítették s egészen a XIX. századig használták. 1876-ban viszont már romként írják le. Romjai igen szépen megmaradtak.
A panoráma csodás innen a Káli-medencére és a szegélyező D-i hegyekre.
(Forrás: Templomromok, kolostorromok a Balaton-felvidéken I. és II.








Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.



Levél a Webmesternek
© MKE 2006