Árvai Magura




Veľký Choč (Gál Nikoletta fotója Medveczky György "Kormányblog" honlapjáról)


 
  • Árvamegye

    Magyarország régi dunáninneni kerületének egyik me gyéje, hazánklegészakibb, Tréncsén-, Turóc-, Liptó megyétől és Galiciától határoltmegyéje, mely négyszög-alakban, egytömeg ben terül el s 2077.42 km2 területü. Egyike hazánk leghegyesebb, legzordabb s legszegényebb megyéinek, melyet az Árva völ gyének ÉK-DNy irányú völgyelése két részre oszt.

    E völgy, a megye keleti részében terjedelmes, részben mocsaras (Bori) fensikká (660-680 m.) terül s tőle É-ra a Magyar-Morva határhegység vagyis az északnyugati Kárpátok egyes csoportjai emelkednek, melyek Galicia felé természetes határt alkotnak; ilyen a Babiagura (1725 m.), tovább Ny felé a polhorai hágón (809 m.) túl a Pilszko (1557 m.) a Novoty-i nyergen (845 m.) tul az Osszus (1069 m.), míg a Fehér-Árva-völgyétől délre a Parács (1326 m.) s az ehhez csatlakozó Árvai Magurának (1345 m.) a Fehér- és Fekete-Árva völgy közti hosszú hegytömege terül el. Ennek, csak a zázrivai harántvölgytől elválasztott DNy-i folytatása a Kis-Fátra hegység, melynek két jelentékeny csúcsa (Roszugyec 1606 m., Stoh 1608 m.) a megye nyugati határán emelkedik. Az Árva völgyétől D-re az Árva-Liptói mészkőhegység (l. azt) a Chocs-heggyel (1613 m.) s ennek keleti folytatásaként a Liptói havasoknak (l. azt) a Banikov-val 2178 méterig emelkedő zord ormai emelkednek. A hegységek nagy része magasságnál fogva az év nagy részében hóval van takarva s zordságánál fogva mezőgazdasági kulturára alkalmatlan. A megyét harántút hasító Árva folyó a megye vízereinek egyedüli gyüjtőjét képezi mivel a természetes határok gyanánt emelkedő hegységek összes völgyei az Árva felé nyulnak; a Liptói havasokban a Rohács táján több alpesi tavat találunk, a keleti fensíkon elterjedő Bori mocsarakban pedig újabban tőzeget vágnak. A megye éghajlata igen zord, a mezei munka csak későn kezdődik s a marhát a kiterjedt havasi legelökre csak juniusban hajthatják ki, a gabonát csak augusztusban aratják le s a búza csakis a megye melegebb déli völgyeiben érik meg. Dr. Weszelovszky szerint közepes évi hőmérséklete +5.4° C., a szélsőségek plusz 34.2 és -34.4° C.; juliusban +16.4°, januárban -5.2° C. a közepes hömérsék; nem ritka az az eset, hogy a hőmérő a nyári hónapokban is a fagypont alá sülyed. A csapadék évi átlagos mennyisége 874 mm. ...
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
  •    
     
  • Árva

    folyó Magyarország északi részében, a Vág jobboldali mellékvize. Ered a Fekete- és Fehér-Árva egyesüléséből, amaz Árvamegye legészakibb határán, a Babiagura és Polica hegység aljában fakadó patakokból s főforrásának azon patakot tekintik, mely Pekelnik mellett a galiciai határon elterülő Bori mocsárból folyik ki s DNyi folyással, az árvai felföldet hasítva Jablonka mellett Usztya felé tart. A Fehér-Árva a megye nyugati szélén, Erdődka felett emelkedő Osszus hegység csermelyeiből ered s egészben véve K.-nek tartva, Lokca és Námesztó érintésével Usztyát éri el, ahol a Fekete,-Árvával egyesül. Az egyesült Árva délnyugati irányt véve fel, az Árvai-Magura és az Árva-Liptói mészhegység nyúlványai közt keskenyebb-tágabb, természeti szépségekben bővelkedő völgyben, rohamos futással siet alá s a. Sip és Kis-Fátra közti gyönyörü szoroson túl Kralován mellett (ahol a kassa-oderbergi vasut áthidalja) a Vágba szakad; mentében Turdosin, Arvaváralja és Alsó-Kubin községek említendők. Kralovántól Usztyáig kitünő műút követi a folyó völgyét. Az Árva hossza 90 km., szélessége 25-35 méter, esése igen nagy, folyása felette rohamos, miért is a tutajozás rajta veszéllyel jár. Jelentékenyebb mellékvölgye a baloldalon az Oravica vagy Kis-Árva, s a vadrohamos Sztudenka (l. azt), a jobboldalon a Hrusztinka és a Réka (l. azt). A folyó neve oklevelekben már 1287. évben előfordul. L. Rowland Beschreibung d. Herrschaft Arva. Árvaváralja 1879. 23-28. l.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
  •    
     
  • Árvai Magura

    A Kis-Fátra hegyláncolatnak legészakibb tagja, melyet DK. és K. felől az egyesült Árva folyó völgye, E. felől a Fehér-Árva s az abba ömlő Hrusztinka, Ny. -on pedig a zázrivai völgy határol; az utóbbi és a Hrusztinka völgye közt (1131 m. ) nyereg választja el az odább É. -ra emelkedő Parács csoporttól (1326 m. ), mely már az Osszus hegycsoporthoz tartozik s az ÉNy. -i határláncolat tagja. Az így körülhatárolt hegység Dny. -i - ÉK. -i irányban 34 km. hosszúságban, 7-11 km. szélességben terül el, hosszúra nyuló, többnyire erdős hegyhátat képez, a főgerinc fölé aránylag kevéssé emelkedő gömbölyded kúpokkal; csak egy helyen, Árvaváralja és Hrusztin közt a Priszlop-hágó. (812 m. ) által rovátkolva. Legtömegesebb a hegység Ny. -i része, amelyben a legmagasabb tetők, ú. m. a legelővel fedett Kubini havas (Kubinszka hola, 1345 m. ), Mincsol (1341 m. ), s a dél felé kiágazó Kocska (1224 m. ) és Liszica (1213 m. ) emelkednek. Alacsonyabb és egyszerűbb szerkezetű a Priszloptól K. -re eső része, mely az 1220 m. magas Budin-ban kulminál. A hegység kőzete nagyobbrészt homokkő. Némelyek a Magura kezdetét már a Vág sztrecsnói szorosától számítják s az egész Kis-Kriván csoportot (1711 m ) is hozzáveszik, ami azonban nem helyes.
    (Forrás: Magy. Kárpát-egyesület XIV. évk. 1887. 77-119.)
  •    
     
  • Babiagura

    Babiagora (Babagura), a Kárpátok éNy-i határláncolatában a nyugati Beszkidek (l. o.) egyik csoportja, mely Árvamegye északi határán, részben már Gaiiciában a polhorai hágótól (809 m.) a Visztulába ömlő Skawa völgyéig, illetőleg a Fekete Árva és Skawa közti podvilki vagy Beszkid hágóig (703 m.) terjed. Az árvai lapályból elég gyorsan emelkedik fel; főgerince a polhorai hágótól az ország határa mentében a Beszkid hegyen (923 m.) át éK felé csap a Madralowáig (1170 m.), innen D felé hajlított félkörben Kh felé fordul egészen a felsőlipnicai és wilcznai völgy közti mély nyeregig (986 m.), innen hosszu háttal éK félé fordulva egészen a Skawa és Bysztra völgy képezte kanyarulatig. A lipnicai nyereg két főcsoportra osztja; a nyugatiban a Brana (1517 m.) és Szokolica (1367 m.) mellett maga a B. csúcs (1725 m.) a keletiben a Polica (1367 m.) emelkedik legmagasabbra. A B. hegység főgerince meredeken emelkedik, oldalait fenyves, derekát gyalogfenyő fedi, csúcsán csak gyér fű terem az összehalmozódott sziklák közt. Déli lejtői szelidebbek, északi lejtői meredekebbek, völgyei kevéssé lakottak, nehezen járhatók. Ha a B. «fejkötőjét felteszi», rossz időt várhatni. A polhorai hágótól Ny-ra az Osszus hegycsoport emelkedik a Pilszkóval (1557 m.). A B. túlnyomóan kárpáti homokkőből áll. A B. (a. m. asszony, nagyanya) szláv istenségtől vette nevét, melyet a pogányok a hegy csúcsán imádtak; napforduló idején a gorálok még ma is tüzet gyujtanak a hegyen s azt hiszik, hogy a boszorkányok ott gyülnek össze. A hegység legjobban a polhorai fürdőből (D felől) v. Zawojából (é felől) mászható meg. Csúcsán 1876-ban József nádor látogatásának emlékére obeliszket állítottak fel. V. ö. Wespl E.: Egy nap a B.-n. (Magy. Kárpátegy. évk. V. 234-247.) Jablonszky János: Kirándulás a B.-re. (Földr. közlemények. II. 368-378.) Matzura J.: Illustrirter Führer durch die Beskiden. (Teschen 1891). Hunfalvy J.: A magy. birod. természeti viszonyainak leirása. I. 172-174.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
  •    
     
  • Árva vára

    Oravský hrad mészkő sziklacsúcson emelkedik Árvaváralja (Oravský Podzámok) község felett. Az Árpád-kor elején királyi vár volt, de IV. Béla uralkodása előtt már bizonyosan kikerült a királyi birtokok közül. Ekkor a Balassa család ősei bírták. Tőlük IV. Béla visszaváltotta a várat. Az Árpád-ház kihalása utáni időkben Doncs mester birtokolta Árvát. Károly Róbert nagy gondot fordított arra, hogy az egykori királyi birtokokat visszaszerezze, így Doncs mestertől - aki apjával és testvérével Károly Róbert pártján állt - visszaváltotta a várat. I. (Nagy) Lajos Árvát kényelmes pihenőhellyé alakíttatta, ott gyakran fogadott vendégeket, köztük Kázmér lengyel királyt. A 15. század közepén egy lengyel rablólovag, Komorovszky Péter, a lengyelországi Zivjec ura, befészkelte magát Árvába, tőle Mátyás király pénzzel váltotta meg a várat. Árva várába záratta Mátyás király Váradi Pétert (1450 k.-1501), az engedetlen kalocsai érseket és kancellárt, a hagyomány szerint a következő szavakkal: Arva fuisti, arva eris et in Arva morieris. (Árva voltál [Péter], árva leszel és Árva várában fogsz meghalni). Az érsek csak Mátyás halála után szabadult fogságából. A 16. század közepén Thurzó Ferenc tulajdonába került a vár és az uradalom. Ő ifjú feleségével, Kosztka Borbálával Árva várát kellemes lakóhellyé építette, ezenkívül védelmi rendszerét is megerősítette. Thurzó György nádor 1614-ben kelt és királyi jóváhagyást nyert végrendeletében az örökösödési rendet kiterjesztette a család leányágára is, azzal a kikötéssel, hogy a birtok osztatlan maradjon. Fia, Thurzó Imre halálával a birtok csakugyan leányágra szállt. Az árvai uradalom, benne Árva vára, közbirtokosság lett, amely magán viselte a hitbizomány sok jellemző jegyét. A birtokot a közbirtokosok által választott igazgató igazgatta, s a közbirtokosok sorában Magyarország szinte összes főúri családja megtalálható volt. Árva vára utolsó ostromát a Rákóczi-szabadságharc idején szenvedte el, két hónapi ostrom után a várvédők megadták magukat, s átengedték a várat a császári seregeknek.
    1800-ban a vár leégett; a tűzvész - mivel nem állt rendelkezésre elegendő víz az oltáshoz - két hétig dühöngött. Árva vára három részből, alsó, középső és felső várból áll. Az alsó várba három kapu vezet, melyeknek mindegyike egykor mély árkokkal és felvonóhidakkal volt ellátva. Az alsó várban vannak azok az épületek, melyek egykor a váruraknak, később az uradalmi tiszteknek szolgáltak lakásul. Itt őrizték az uradalmi levéltárat is. Szintén az alsó várban van a Thurzó György nádor idejében épült várkápolna. A kápolnában az oltár mellett áll Thurzó György síremlékének fedőlapja, a falakon a Thurzó és Czobor családok címerei függnek. A kápolna alatti sírboltban nyugszik Thurzó György, felesége és korán elhunyt fiuk, Thurzó Imre. A középső várban található a Thurzó Ferenc által építtetett istálló, valamint a vár kútja. A középső várban volt Váradi Péter érsek bebörtönözve. A középső vár a tűzvész óta csak tetővel ellátott rom volt. A középső várat a felső várral két magas, toronyszerű épület köti össze. A felső vár a hagyomány szerint a legrégibb, de épületeinek egy részét Thurzó Ferenc emeltette. A vár alatt fekvő Árvaváralja községet az 1850-es években mintegy négyszázan lakták. A lakosok többnyire uradalmi tisztviselők, illetve cselédek; csinos házakban laktak.
  •    
     
       
       
     
  • Kis-Fátra

    Az a hegyláncolat, mely a Fehér és Fekete Árva összefolyásától kezdve először az Árva és Varinka, azután egyfelől a Vág, másfelől a Turócz és Nyitra völgyei közt ÉK. -ről DNy. -ra huzódik s a galgóczi hegyekkel végződik. Ez a hegység, mely a Kárpátok leghosszabb láncolatai közé tartozik, ÉK. -DNy. -i irányban mintegy 160 km. -nyire nyúlik, szélessége 10 és 40 km. közt változik. A hegység földrajzi tagozódásánál fogva több szakaszra oszlik, melyek geológlailag is különválnak. Legészakibb tagja a Fehér és egyesült Árva kanyargásától befogott s Ny. felé a zazrivai mély völgyig terjedő, többnyire lapos hegyhátakból álló s 1345 m. -ig emelkedő Árvai Magura (l. o. ). A zazrivai völgyön túl a hegység hirtelen magasabbra emelkedik s az eddiginél zordabb s szaggatottabb jelleget vesz fel; ez a szakasza, mely a zazrivai völgy, a Varinka és a Vág völgyei közt terül szét, a tulajdonképeni Kis-F. v. Kriván-F. csoportja. Főgerince a Vág folyóval párhuzamosan ÉK. -ről DNy. -ra csap s közvetetlenül a zazrivai völgy felett a vadregényes és szaggatott Roszudeczben 1606 m. -ig emelkedik. Innen a gyalogfenyővel s havasi legelővel borított alpi jellegű széles gerinc nagyobb kanyargásokkal DNy. felé csap s egymást követik jelentékeny csúcsai, minők a Stoh (1608 m. ), a Kleb (1644 m. ), a Kis-Kriván (1711 m. ), mint az egész Kis-F. legmagasabb csúcsa, a F. -Kriván (1669 m. ) és s Szuchy (1468 m. ), melyen túl a magasság gyorsan csökken s a hegység a Vág sztrecsnói szorosánál hirtelen véget ér. A meglehetős széles gerinc É. és D. felé rövid s meredek erdős ágakkal ereszkedik, melyek közé keskeny s mély völgyek vágódnak be. Helyenként óriási sziklacsoportok fordulnak elő, ezek közül legnevezetesebb a Vrátna (l. o.) nagyszerű sziklaszorosa Terhelytől D. -re, a Roszudecz és Szuchy sziklaképződményei stb. Nevezetes a D. -i oldalon a Vágra nyiló suttói völgy 40 m. magas vízesése s a felette levő Mózes-forrás. Természeti szépségekben e hegység igen gazdag s a Kis-Krivánról nyiló kilátás a legszebbek közé tartozik az országban. A hegységen keresztül csak nehezen járható turista-utak vezetnek, s csak a Magyar Turista-Egyesület fennállása óta, mely a F. -Krivánon menedékházat épített, keresik fel e vidéket sűrűbben a taristák. Geológiai alkata igen bonyolult; főtömege gránit, de É. -on nagyobb kiterjedésben lép fel a dolomit (Roszudecz), mészkő (Vrátna völgye), eocén márga és homokkő. A regényes sztrecsnói szoroson túl, mely a Kis-F. -t ketté hasítja, a hegységnek több egymástól jól elkülönített tagja következik; első sorban a Rajcsanka és Turócz völgyei közt a Veterna-hola vagy Rajeczi havasok (l. o.) egységes jellemű, hosszura nyúló, rövid ágú csoportja a Mincsol (1364 m. ) és Klak heggyei (1353 m. ). E csoport gránitalapra támaszkodó kristályos palákból áll s így geológiai szerkezetét illetőleg a Vág-jobbparti Kis-F. -val egy. A facskói hágón túl Ny. felé a Strazsó (l. o. ) csoportja (1214 m. ) következik, mely leginkább juraképletekből áll; ettől É. -ra a Manin és Szulyói (l. o. ) hegycsoport (891 m. ) a páratlan szépségű Maninhasadékkal és a Szulyói völggyel; a Kis-Magura (1162 m. ) a Nyitra és Bellanka völgyei közt; a gránit, gneisz és kristályos palákból felépült Rókosz (1010 m. ) az utóbbitól Ny. felé (leginkább kréta és eocén képletekből), végül az Inovecz (l. o. ) csoportja (1042 m. ) Trencséntől D. -re, melynek utolsó ágai Galgócznál vesznek a lapályba.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
  •    
     
  • Osszus-hegység

    az ÉNy-i Kárpátok, még pedig az u. n. Nyugati-Beszkéd egy tagja, mely Trencsén és Árva vármegyék, valamint Galiciai határán emelkedik; Ny-felől a Kisuca völgye és a Jablunka-hágó, D-felől a Bisztrica és Fehér Árva völgye, K-felől a Mutynánka völgye, É-felől a galiciai lapály jelöli határát. Egészben véve Ny-ról K-felé csap s legmagasabb csúcsai a Rácsa (1236 m.), Javorina (1173 m.), Rycerzon (1207 m.) és Osszus (1152 m.). A hegységnek több mélyebb hágója van, de ezeken át csak hegyi utak vezetnek; kocsival is járható közlekedési út csak egy vezet rajta keresztül, u. m.: Locka felől Novoty községen s az ország határán emelkedő 845 m. magas nyergen át Morvaországba.
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
  •    


    Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.




     

      Déry József írása, Turisták Lapja 1907. XIX. évfolyam, 5-7. szám, 105. oldal
      (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
     


    Kirándulás Árvába.

    (A M. T. E. Bp. O. kirándulása 1906 június 2-4-én)*

    "Úgy megütötték a bírót            
    Egy nagy tökkel, hogy meghót!
    Szegény bíró, hej, de meghót,  
    Pedig a körösztkomám vót!"     
    (Népdal.)  


         Azért választám jelszóul e bús dallamú palócz nótát, mert sokszor csengett fülembe az alatt a néhány kedves nap alatt, melynek emlékét e rövid sorokba foglalni szeretném.

         Pedig ezek a napok rosszul kezdôdtek. Esett az esô, mikor felszálltunk a vonatra. Nem lett volna nehéz gondolatainkat kitalálni, de csak egymásra néztünk és nem szóltunk egy szót sem. Volt ebben az indulásban valami struczpolitika, egyik sem akarta tudomásul venni azt, a mi pedig néha-néha elég hallhatólag kopogott a kupé ablakán. De a kipusztíthatatlan remény, melyet annyiszor gyalázunk s a melyhez mindig visszatérünk, a bizalom a jobb jövôben, a holnap derűjében - ott csirázott most is szívünkben, daczára a sötét égbolt vígasztalan szürkeségének. S vajjon a jobb jövôben való eme makacs bizodalom nem tengelye-e egész életünknek? Hisz a remény az élet ereje, sôt maga az élet!
     
    I. Lucski, Choč, Alsókubin


         Reményünk nem volt csalóka. Borult idôben, nagy sárban kerültünk be a liptói-teplai állomásról Lucski- fürdôbe, de az esô már nem esett. Borostás arczú jámbor tótok ballagtak omnibuszaink elôtt az út sarában, de mikor valamelyik társunk egész barátságosan jó napot kívánt az egyik bratyenak, azt ugyan elhagyta a jámborsága, dühbe gurult és káromkodva csóválta feje fölött a fejszéjét. Jó, hogy a kocsi után nem hajította.

         Az út Lucski-fürdôbe a hasonnevű falun vezet keresztül. A fürdô egyszerű, de a mit dr. Ottó állít róla, hogy primitív, az túlságosan erôs jelzô. Tátrafürdei méreteket és csínt - igaz - ne keressünk, de a szobák megfelelôek s iparkodtak bennünket úgy kiszolgálni, a hogy csak tudtak. S kell-e nekünk turistáknak más? Mi valamennyien meg voltunk vele elégedve. Kifogás alá csakis a fürdôház nagy medenczéje eshet. Ez elhanyagolt állapotban van, miért is alig fürdött meg benne egy-kettô, pedig vastartalmú 32° meleg víze kitűnô. Nôi fürdô. Árnyaslombú szép parkján meglátszott a kora tavasz lehellete. A jól átázott lombozat üde, friss zöld levele szinte ontá magából a tüdôtágító ózont. Az orgona teljes virágában, illatától terhes a levegô. Hol van ez már ilyenkor nálunk!

         A park mellett jó kocsiút vezet a Raztočna-patak völgyében északra Oszadka felé. Szép völgy. Besötétedésig volt még vagy két órai idônk, ezt elsétáltuk ebben a völgyben. Mire megpillantók a Choč-ot, kisütött a nap s a leggönyörűbb este lôn. A lappangó köd visszavonulóban behúzódott a völgyek titkos rejtekeibe. - A felhôk sietve takarodtak az égrôl, nekiszaladtak a hegynek, a szél felemelte ôket s átbuktak a gerinczen, miként a tornász átveti magát a nyujtón. Maga a Choč egy ideig tiszta volt, de aztán beléakadt a csúcsába az égen úszkáló felhôfoszlányok egy darabja, leszakított belôle egy pamatot és tartotta, mint valami póznára akadt gyapotdarabot. A szél mindig elragadott a szélérôl valamit s vitte magával, de új foszlányokat is hozott hozzá. Így aztán mindig ott maradt a gomoly a csúcs tetején, magva árnyékban volt, míg széleit a hegy mögött lement nap megaranyozta, mint glóriát von a leányfôre a fény, ha szôke hajzatát hátulról világítja meg sugara.

         Elnézegettük ezt a felhôjátékot s mikor visszafordultunki, Késmárky társunk, ki elôl járt, integetett erôsen, hogy siessünk. Érdemes is volt, mert az Alacsony-Tátra egész tömege sötét bíborban égett, tele világos rózsaszínű hószalagokkal. Felette az ég sötét lilaszín. Minél lejebb ment a nap, annál magasabbra vonult fel a hegylánczon a sötétkék árnyék, végül csak az ormok csipkéin maradt rózsás pír, aztán az egész hegy sötétkék palástot öltött magára, de fölötte az ég még jó darabig megôrizte rózsás viola színét. Pazar látvány volt.

         A fürdôben pompás társasvacsora várta a felfrissült társaságot. Virág is került az asztalra néhány csokor zergeboglárból (Trollius europaeus L.), mely a Choč (olv. Hocs) alsó részein s a környezô völgyekben tömegesen található. Szép sárga virága jókora diónagyságú gömb, de ha szirmai szétnyílnak, sárgarózsához hasonló. Két zongora is volt a teremben, egyik ugyan kissé rekedt, de a másik se volt egészséges. Ez emelte a kedvet, megindult az ének, sôt még a hazai csöndesnek is jutott szerep.

         A következô napra (Pünkösdvasárnap) volt kitűzve a Choč (1613 m.) meglátogatása. Kora reggel már vártak reánk az elôre megrendelt podgyászhordó tótok. Magyarul egyik se tudott, de azért megértettük egymást; a legszebben borotvált testvér volt a vezetô. Neve Bursza András. Rokonszenves egyénisége hamar megnyerte tetszésünket. Az Oszadka felé vezetô úton indultunk, a melyen tegnap este sétálánk, de nemsokára befordultunk a bal felôl nyíló völgybe, melyben a Choč felôl patak csörgedez. Itt fehér, de bizony nagyon hiányos útjelzés kezdôdik, mely balra tart a patak mellett a völgyben fel, a Turanska Magurát (1088 m.) bal kéz felôl hagyva. A fenyvesekkel borított völgy késôbb kettéoszlik; mi a balra nyíló ága felé tartottunk. Utóbbinak mindjárt a kezdete meredek. Kivágott fatörzsek csúsztatására használt hegyoldal ez, mely mintegy 50 fokos hajlással egész simán lejt lefelé, de a sok fatörzs, mely felületén végiog siklott, a földet úgy legyalulta és kikeményítette, hogy a reggeli harmat, vagy talán még a tegnapi esô nedvessége szinte tükrözött rajta. Nehéz volt a kapaszkodás e csúszos hegyoldalon, nem is lehetett rajta felmenni, hanem a pálya két oldalán felhalmozott fenyôtörzsekrôl lehántott gallyak tömkelegébe léptünk, mely jobb útnak bizonyult, mert a láb benne megkapaszkodhatott. Ez a völgy nagyon szép.

         A sikamlós rész fölé érve, bevártuk Szűcs társunkat, ki ott felejtett órájáért visszaszaladt Lucskiba. Innen már láttuk a Rohács hegycsoportot, illetve a lábát, mert a csúcsaira felleg ült. Most már jobbra tartottunk mindvégig. Csakhamar elôttünk állt a kis és nagy csúcs közti nyereg, immár a fenyôhatár felett teljesen szabadon. A nyereg alatt kis barlangnyílás látszik, melyre a föléje festett fehér kereszt hívja fel figyelmünket. Ez azonban nem barlang, csak lyuk, nincs is benne semmi, csak hó. Következett egy kis parázs hódobálás, mi a nagy melegben nem is volt olyan megvetendô mulatság.

         A nyereg felôl karcsú és kívánatos formát mutat a Choč kisebb csúcsa (predni Choč). Közel is van ide. Úgy gondoltuk, hogy a fôcsúcsról lejövet, felmegyünk rá, de a fôcsúcs (Velki Choč) még jól el van innen, sokkal magasabb is, a lemenetnek is más az iránya; ezértz ki a kis csúcsot akarja megmászni, innen menjen fel rá a nyeregbôl, felülrôl már nem tartja érdemesnek.

         Törpefenyôcsoportokkal tarkított gyepes lejtôn megyünk fel a gerinczbevágásból a csúcsra. A lejtô tele van virággal, legtöbb a tölcséralakú sötétkék Gentiana. Ez itt tömegesen fordul elô és az benne az eredeti, hogy valamennyinek a kelyhe a hegyoldalhoz simulva, nyílásával lenéz a völgybe. A Choč híres flórája gazdagságáról és változatosságáról. Anemone-, Primula- és Ranunculus-fajok, gyönyörű nagy szirmú havasi ibolyák és árvácskák dús változatban mindenütt, egész kék foltok nefelejcsbôl tarkítják az erdô pázsitját, váltakozva margarétákkal, sisak- és harangvirággal, míg a tulajdonképeni csúcson a hatalmas, nagyvirágú Gentiana a helyzet ura.

         Utunk a gerincz közelében vezet s ennek szélén csodálhatjuk a magas, majdnem függélyes fehér falakat, melyekkel a Choč tömege északkelet felé iszonyú mélységbe alábukik. Anyaga dolomit. A csúcson néhány pápaszemes német turista kódorgott. Bevallom meglepetésemet, mert erre nem számítottam. Ugyebár azt hinnôk, hogy hazánkban a Tátra csúcsain s talán néha a bérczes Erdélyen kívül nem járnak idegenek? Bizony a Chočot és a felvidék hegyeit a németek ismerik, a közeli menedékházat a Babjagurán úgyszólván kizárólag németek járják, ôk is építették. De vajjon hány ember tudja nálunk, hogy hol van a Babjagura vagy pláné a virágdíszérôl és szép kilátásáról a német turisták elôtt már ismeretes Choč? Mondják, hogy itt mindig akad egy-két német.

         A hegy tömege igen nagy, teteje tág, messzire nyúlik, gyepes, dobogóalakú, mely függélyes falait északkeletnek fordítja. Kilátása gyönyörű. Ezt már e lapok hasábjain szépen és részletesen leírta dr. Szántó Károly.** A látkép legszebb részlete a Rohács s e mögött a Magas-Tátra felé nyíló, de nagyon szép a kilátás nyugatra a Roszugyeczre (1606 m.) és dél felé a Vág hosszan húzódó ezüsz szalagjára is, elôtérben a kis csúcscsal (Predni Choč) és a Kecska vagy Bukovecz (1140 m.) csúcscsal.

         Az a megcsontosodott, de helytelen nézet, hogy a Choč Lucski felôl meredek, nagyon el van terjedve. A kivel csak beszéltünk a vasuton a Chočról, mindenki más utat ajánlott: Dubováról, Jaszenováról, sôt Oszadka felôl is, csak Lucskiról nem. Sejtem, hogy néhány társunkat, kik megigérték, hogy velünk tartanak, könnyen lehetett lebeszélni a kirándulásról a várható fájdalmak sejtetésével. Pedig ez nem való. Ellenben való az, hogy a legszebb irány a hegyre épen Lucskiból vezet, legrövidebb is és könnyű. Tény csak az, hogy az északi oldalon hatalmas falak vannak, de ezek a Lucski felôli útiránynak nem állanak útjában és még az észak felôl jövô turista is elkerülheti.

         Mialatt ebédelénk a csúcson, hűvös, nedves szellô jött, kóbor fellegeket hozott s az egyikbôl dara is hullott. A levegô nagyon lehűlt. Lefelé a csúcsról is feltűnô Polana nevű terrasz felé mentünk, jobb kéz felôl hagyva az Alsó-Kubin felé nézô, erosio szülte jellegzetes szakadékot, melyet eleinte kerültünk, mert csalogatott az a szép, széles, tiszta hegyhát, melyet Polana-rétnek hívnak. Ez a rét parkhoz hasonló. Gyönyörű pázsiton festôi csoportokban állanak rajta a fenyôk és borókabokrok, mintha nem is a természet, hanem emberkéz csoportosította volna. Derék vezetônk: Bursza András e helyütt közkívánatra lefényképeztetésben részesült, mit eleinte nem fogadott kitörô örömmel, de mikor felvilágosíttatott, hogy ez a művelet nem jár elviselhetetlen fájdalommal, ráállott az alkura. Az örökké dévaj Dévai meg is kérdezte, hogy nem érzett-e valamit könyökében, mikor a masina elsült? Érzett!

         A szép Polana-rétet elhagyva, jobbra mentünk s csakhamar betértünk az elôbb említett szakadékba. Nem valami sétaút ugyan e görgeteges szakadékban leereszkedni, de hôstett sem, ellenben levezet úgyszólván a hegy lábáig. Kiérve belôle, balra hagytuk a Bralo (877 m.) nevű hegyet és a tovább még mintegy félórányira levô Jaszenovát s jobbra fordultunk; átkeltünk a Bjela Voda patakon, aztán egy alacsony, gabonával bevetett dombháton átmenve az Oszadkából Felsô-Kubin felé vezetô útra térünk.

         Dr. Thirring Gusztáv, e vidék szakszerű leírója, említi, *** hogy a Choč ismeretes vészes zivatarairól és záporairól s ezek a Choč-partiek mulhatlan kisérôi. Ilyen zivatar bennünket is fenyegetett; a Roszugyecz felôl ugyanis hatalmas zivatar közelgett, félkört írva le átvonult a Fátra-Krivánra, errôl meg a Choč-ra, de bennünket, kik közel valánk már Felsô-Kubinhoz, elkerült s inkább csak a szele ért. Azért kaptunk valamit a fergetegbôl is, de megkettôzve lépteinket, aránylag rövid ázás után elértük Felsô-, majd Alsó-Kubint, hol dr. Izsóf Ferencz t. fôügyész fogadta a turistákat s gondoskodott lekötelezô szívességgel elszállásukról.
     
    II. Árva vára


         Hej Roszugyecz! Roszugyecz! Láttam nemesen formált két karcsú ormodat a Fátra-krivánról, midôn a köröskörül hullámzó ködtenger ostromolta a napfényben sütkérezô hegycsúcsok szigettengerébôl legjobban kimagasló sziklabérczeidet, láttalak tegnap is a termetes Choč tetejérôl, midôn vállaidon ült a pihenni vágyó terhes felhôk vándor serege, láttalak talán többször is, mindig csodáltalak és vágytam hozzád, de sohasem hallgattál meg! Ma is fel akarám keresni fehér szirteid, hogy kebleden hajtsam fejem déli pihenôre, de a hideg zuhany, mit reám fecskendél, tüzes udvarlódra, - annyira lehűtött, hogy kénytelen valék ellene a futás követésre nem méltó, de hasznos elméletét magamra húzni takaróul.

         Ez a sóhaj pedig azért kerüle ide, mert a Choč megmászását követô napon: pünkösd hétfôjén a társaság egy része a Roszugyeczre pályázott, de úgy esett az esô, hogy az elindulásnak semmi értelme se lett volna. Ezért a reánk várakozó tót szekereken, melyek ponyvái alatt az esô ellen jól voltunk védve, Árvaváraljára hajtattunk s itt csatlakoztunk társaságunk ama részéhez, kik egyenesen idejöttek vasuton.

         Sok merész vára van a felvidéknek, de Árvaváralja talán valamennyi közt a legmerészebb. Igazi sasfészek. Az Árva-völgy tágulatában a folyó partján egészen különálló hegy oldalában és tetején áll. A vár általános látképét legjobban látjuk a városka központjában levô szálloda kertjének egy kis lugasából. Ide el is vezetik a turistát, de a látkép a szálloda erkélyérôl is ugyanaz, sôt talán közvetlenebb. A száztizenegy méter magas függélyes sziklameredély csúcsán álló legmagasabb torony valósággal kiszökell a mélység fölé. Ezt különösen az Árvaváraljától észak felé a folyó jobb oldalán vezetô kocsiút egy pontjáról csodálhatjuk leginkább, hol az út egy kis patakot hídal át s hova Áraváraljáról tíz percz alatt juthatunk el. Csodálattal állunk meg az ôsök várépítô művészetének e nagyszerű maradványa elôtt. Lábainál folyik a sötétzöld vizű Árva. Széles tükrében meglátja magát a függélyes bérczfal tetején trónoló ôsi várkastély. A várat három részre szokás osztani, bár külsôleg összefüggô egészet alkot. Az alsó rész a legújabb, a felsô a legrégibb. Eredete visszanyúlik a honfoglalás elôtti korba s azóta áll rendületlenül, mint élô tanuja Magyarország történetének. Ismeretes, hogy IV. Béla királyunk a tatárok elôl menekültében itt hajtotta le fejét elôször pihenôre. Látta e büszke vár Mátyás király hatalmát, a vitéz fekete sereget, a Bocskay-, Rákóczi-, Thököly-küzdelmeket, az 1848-iki szabadságharczot, kivette részét nemzetünk minden gyászából, minden dicsôségébôl. Fénykorát a Thurzó-család uralma alatt élte át, melynek birtokába a XVI. században került.

         Legjobb állapotban van a vár alsó része, mely késôbbi eredetű. Ezt lakják is. Széles aszfaltozott terraszáról csinos kilátás nyílik a községre. Ide több kapun és udvaron keresztül jutunk. Itt van a nagyérdekű levéltár; de a többi látnivaló is a legnagyobb figyelemre érdemes. A vár e része múzeumi szolgálatot is teljesít, hol gyönyörű faragású, újabb eredetű csímeres fabútorokat e egyéb faragványokat, valamint ôsi bútordarabokat s házi fölszereléseket, festményeket, fegyvergyűjteményt, néprajzi és gazdasági vonatkozású tárgyakat, Árvavármegye színes domború térképét, állattani, növénytani, ásványgyűjteményeket találunk. Az egyik teremben az árvai uradalom igazgatóinak arczképei láthatók, ez egyszersmind az ôsök arczképcsarnoka. A legtöbb látható emlék a Thurzó-családra utal, melynek ez volt ôsi fészke. A nagy Thurzó György nádor életnagyságú reliefszobra a várkápolna egyik oltára fölött áll s alatta pihennek ugyanannak porai.****

         A vár középsô részében van a négyszögletű donjon és egy 91 m. mély kút.

         A felsô rész hatalmas toronyból áll, de ennek belseje ma teljesen üres, mert 1800-ban tűzvész pusztítá el. Csak vaskos gerendákból összerótt lépcsô van benne, mely felvezet a torony falának felsô részébe vágott ajtóhoz, melyen át az erkélyre lépünk ki. Az erkélyt Rowland Vilmos fôerdômester verette a falba s felkör alakban köríti kivülrôl a legfelsô vártornyot. Igézô kilátás nyílik róla az Árva völgyére, Árvaváraljára és a környezô hegyekre. De bámulatunk a borzadálylyal határos, ha az erkély alatt tátongó iszonyú mélységbe tekintünk, honnan mint kiszegzett dárdák merednek fel az alant álló fenyôfák sudár törzsei. Ez a mélység a szédülésmentes fôre is hatást gyakorol s befolyásolja az akaratelhatározást oly irányban, hogy a szemlélô önkéntelenül is befejezi körszemléjét s szívesen vonul vissza a biztos falak közé. A torony teteje be van födve s ezzel ideiglenesen megóvták ugyan az idôjárás viszontagságai ellen, de ez nem elég! A várat restaurálni kell!

         Midôn leszállék a fenséges falak között, elvezettek egy sötét fülkéhez, melybe a hagyomány szerint az igazságos Mátyás király Árva Pétert zárta, kit mint elhagyott árvát felneveltetett, érseki székbe ültetett s a ki titokban mégis ellene áskálódott. Ezért büntetésül Árvavárába záratta s ekkor modá az ismeretes szavakat:
     
         "Arva fuistri Petre, arva eris
         Et in Arva morieris"
         (Árva voltál Péter, Árva is lész és Árvában halsz meg.)

         Majd egy keskeny csigalépcsôn ereszkedénk le, melynek tenyérnyi vékony ablaknyílásain itt-ott kitekintheténk a vidékre. Odakünn a fák közt a kakuk szólt. Eszembe jutotak Arany János szavai:
     
         "Bokorról-bokorra lomha kakuk szállong
         Olvasatlan igér
         Hosszú, hosszú évsort ..."

         Hány évsor, a századok mily sorozata repült el e büszke falak felett, daczolva csaták tüzével, fergeteg tombolásával, hegyes tornyával mintegy csalogatva a pusztító villámot, de azért áll e vár, miként áll a nemzet, melynek egész történelmét átszenvedte, melynek minden örömébôl, minden bajából kivette részét. Ezredéves falaira felkúszott a szebb jövô jelvénye, a kipusztíthatlan, örökzöld repkény, gyökereivel talán meg is bontja itt-ott a kövek összefüggését, de fel is díszíti s bennünket, méltatlan utódokat figyelmeztet kötelességünkre, a kegyeletre. Nemzeti kötelességünk, hogy e dicsô falak, melyek ezredéves történetünk minden nevezetesebb korszakában szerepet kértek maguknak, a vajda-hunyadi várhoz hasonlóan restauráltassanak.
     
    *


         Sok szép virágot szakíték a flórájáról híres Choč tarka lejtôin, közéjük fűztem a viharjárta Árva falaira tapadó repkénynek is néhány levelét, el is helyezém ôket kedves emlékeim közé, "de a virágok elhervadtanak már: mit ér szemlélnem száraz kelyhöket?" Leszakítom hát íme emlékezetem kertjének néhány színtelen szóvirágát s idepréselem ebbe a könyvbe: nyomtatva talán tovább megmaradnak.

         De ha netán rosszul kertészkdetem volna s a csokor, mit az imént köték, nélkülözné a színt és az illatot, ám tessék a kertésznek, az ecsetelt kirándulás vezetôjének, ki véletlenül épen bíró is volt, fejéhez vágni azt a bizonyos tököt, melyrôl a jelige zeng: megérdemli!

    * Részt vettek e kiránduláson: Baján János és neje, Baján Artúr, Miczi és Tilda, Dembinsky Bernát, Déry József, Késmárky gyula, Koerfer Péter, Onderka Bálint, Pfeifer Antal, Sigray János, de. Szende Amigél, Szuk Géza és neje Budapestrôl, dr. Fanta Adolf Székesfehérvárról, Rajtsányi B. Imre Bajáról, Dévai Sándor, Rezutsek Árpád és Barna Dezsô Gyöngyösrôl, végre Szűcs Nándor Miskolczról.

    ** Lásd "Turisták lapja" (1893. évi) V. évf. 56. oldal.

    *** Utirajzok Árva vármegye déli részébôl. (M. K. E. évkönyve 1889 XIV. évf. 96. old.)

    **** A vár történetének vázlatát lásd: dr. Thirring Gusztáv: Utirajzok Árva vármegye déli részébôl. M. K. E. Évkönyve XIV. évf. 84. old. Ugyanott utalás történik ifj. Kubinyi Miklós: "Árva vára" cz. monografiájára (Pest 1872).

     
     

      Déry József (Bp., 1866. júl. 18. – Bp., 1937. okt. 13.): ítélőtáblai bíró, a Magyar Turista
      Egyesület tiszteletbeli elnöke

     
     Tanulmányait a bp.-i egy. jogi karán végezte. Sokat tett a hazai turistamozgalom fejlesztéséért.
     A Turisták Lapjának 28 éven át volt munkatársa, sokáig szerk.-je. Cikkei itt, valamint egyéb
     folyóiratokban jelentek meg. Mint illusztrátor is neves volt. A Déry-csúcs róla nyerte nevét.
     A Tengerszem-csúcs panorámája c. nagy festménye a millenniumi kiállításon oklevelet és érmet nyert.
     A Nemzeti Szalonban turista tárgyú képei voltak kiállítva. Thining Gusztávval együtt szerk. a Magyar
     Turista Egyesület 25 éves jubileumi évkönyvét (Bp., 1914). – M. A Sárga fal… első megmászása (Bp.,
     1902). – Irod. P. Gy.: D. J.-ről (Turisták L., 1931); P. Gy.: Csalai D. J. (Turisták L., 1937.)
     (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
     


    Megjegyzések


       Alsókubin

    Alsókubin (szlovákul Dolný Kubín, németül Unterkubin) város Szlovákiában. Az Árvavölgy központja, a Zsolnai kerület Alsókubini járásának székhelye. Benyólehota, Bezine, Kisbiszterec, Knyazsa, Medzihradne, Mokrágy, Nagybiszterec, Szrnyace és Zászkal települések tartoznak hozzá.
    Az Árva folyó két partján, az Árvai-hegység délnyugati részén fekszik.
    A szlovák Jakub személynév becéző változatából alakult ki.

    Területe ősidők óta lakott. Határában bronzkori település, a Trniny-dombon egykor kelta vár állott, mely a Nagymorva Birodalomban is szerepet játszott. A város a 13. században alakult ki, birtokosa, Illésházy Gáspár révén városi jogokat 1632-ben, vásártartási jogot 1633-ban kapott. 1683-ban Árva vármegye székhelye lett, de ebben az évben a Bécs felmentésére vonuló lengyel és litván hadak teljesen feldúlták. A 18. század elejére fejlett mezőváros lett, jelentős kézművesiparral. A várost 1834-ben tűzvész pusztította el, ezután kapta mai arculatát.

    Vályi András leírása szerint "Alsó Kubin. Középszerű Város Árva Várm. az Árvai Uradalomhoz tartozik, lakosai katolikusok, és evangelikusok; nevezetesíti, ’s ékesíti a’ Vármegyeháza, mellyen e’ felűl írat szemléltetik: Incolite has aedes Pallas, s aequa Themis. Fekszik Felső Kubin, Knyazsa, és Puczó helységeknek szomszédságában, ezek filiáji. Nevezetesen híd építtetett itten 1795dikben Árva vizén; határja közép termésű, vagyonnyai külömbfélék." [Vályi András: Magyar Országnak leírása Buda, 1796.]

    Fényes Elek leírása szerint "Kubin (Alsó-), tót mv., Árva vmegyében, az Árva bal partján: 327 kathol., 810 evang., 124 zsidó lak. Kath. és evang. anyatemplomok; synagóga. Diszére szolgál a városnak a szép vármegyeháza, s az Árva vizén épült kőhid. Van itt továbbá egy vendégfogadó, sörház, kőbánya; heti és országos vásárok, s 41 sessio. Földe a megyében a legjobbak közül való, s buzát, rozsot is terem. F. u. az árvai uradalom. Ut. p. Rosenberg." [Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára Pest, 1851]

    1849. április 28-án itt veri szét Beniczky őrnagy honvédserege a szlovák felkelők seregét. 1910-ben 1821 lakosából 1055 szlovák, 471 magyar és 245 német volt.
    • Szent Katalinnak szentelt római katolikus plébániatemploma 14. századi eredetű, 1885–86-ban neogótikus stílusban építették át, szárnyasoltára 16. századi.
    • Evangélikus temploma 1893–94-ben épült, a tűzvész által elpusztított korábbi templom helyén.
    • A megyeháza a 17. század utolsó harmadában épült barokk stílusban, homlokzatán a vármegye 18. századi címerével, ma művelődési ház.
    • Nevezetesség még az Árván átívelő oszlopsoros híd.
    • Itt működik a Csaplovics Lőrinc által alapított Csaplovics-könyvtár.
    (Forrás: Wikipédia)
     
       Árvaváralja Árvaváralja (szlovákul Oravský Podzámok): falu a mai Szlovákiában, a Zsolnai kerület Alsókubini járásában. Mintegy 1300 lakosa van. Alsólehota tartozik hozzá.
    Alsókubintól 9 km-re északkeletre, az Árva-folyó bal partján fekszik.
    A település Árva vára alatti fekvése alapján kapta a nevét.

    Árva várát 13. század első felében a Balassák ősei emelték. Először 1267-ben említik castrum Árva néven. Királyi vár, majd 1534-től Thurzó-birtok. Itt tartotta fogva Mátyás 1484 és 1490 között Várday Péter kalocsai érseket. A Thurzók 1556 és 1561 között teljesen átalakították és bővítették, mai alakját 1611-ben Thurzó György építkezései után nyerte el. A vár urai 1713-ig a vármegye örökös főispánjai is voltak. A 17. században többször ostromolták, 1670. december 10-én Heister tábornoknak két heti ostrom után feladták, miután a birtokos Thököly István az ostrom izgalmaiba december 3-án belehalt. 1672. október 20-án a Pika Gáspár vezette kuruc sereg a helyi szlovák felkelők támogatásával foglalta vissza, november 24-én azonban Spork tábornok újra elfoglalta és a felkelés vezetőit kivégeztette. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1703. december 5-én került kuruc kézre, és csak 1709 áprilisában, kiéheztetéssel foglalták vissza a császáriak. Tulajdonosai szépen rendben tartották, és az 1800. évi tűzvész után is újjáépítették.

    Az falu helye már a bronzkorban is lakott volt, de először csak 1559-ben említik, amikor a Thurzók vár alatti majorságából kifejlődött, lakói a vár szolgálónépei voltak, iparosok, uradalmi tisztek lakták. A 17. században vámszedőhely volt fűrészteleppel, serfőzővel, malmokkal, később a közbirtokossági hivatal is itt székelt. 1910-ben 359, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Vári járásához tartozott.
    (Forrás: Wikipédia)
     
       Chocs az Árva-Liptói mészkőhegység középső tagjának (a C.-csoportnak) és az egész hegységnek legmagasabb emelkedése, mely a dubovai nyeregtől K-re 1613 m. magasságot ér el. Az egészben véve alacsony gerinc fölé e hegytömeg messzire kiemelkedik s uralja az egész vidéket; tömege egyfelől a Likavka és Lesztin, másfelől a Rasztocsa völgye vagyis Lucskii völgy és a Vág közt terül el; főtömegéből mintegy sugarasan indulnak ki mellékágai, melyek főleg D. felől érnek el tetemes hosszuságot s csak a Vágot kisérő dombokban szünnek meg. Maga a C. Árva és Liptó várm. határán emelkedik s É-i lejtője igen meredek s helyenkint óriási magasságu, közel függélyes sziklafalakként tornyosul fel. Megmászása ÉNy. felől (Felső-Kubinból) vagy DK. felől (Lucski fürdőből) 2-3 órát igényel; kilátása igen jutalmazó. A C. ismeretes heves zivatarairól és jégesőiről. V. ö. Thirring Gusztáv: Az Árva-Liptói mészkőhegység (Magy. Kárpátegyesület XIV. évk. 1887, 93-103. l.); Szántó F. Károly: Kirándulás a Nagy-C.-ra (Turisták Lapja V. évf. 1893).
    (Forrás: A Pallas nagy lexikona)
     
       Felsôkubin Felsőkubin (szlovákul Vyšný Kubín) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Alsókubini járásában.
    Alsókubintól 3 km-re délre az Öreg Chocs tömbje, az Ostra és a Tupa bércei alatt fekszik.

    Területe ősidők óta lakott. Határában a Jaszenova-patak völgyében bronzkori, a lausitzi kultúrából származó urnamezőt tártak fel, mely a Tupa sziklán feltárt sánc övezte várhellyel lehetett kapcsolatban. Mellette egy hallstatti urnatemetőt is feltártak. Az Ostra sziklán szintén feltártak egy sánccal védett hallstatti és La Théne kultúrához tartozott települést. A mai települést 1325-ben alapították a liptói Hudkont örökösei a Kubinyi és Meskov nemesi családok ősei, akik Doncs mester árvai ispántól kapták cserébe. Ezt Nagy Lajos király 1355-ben erősítette meg, amikor azt véglegesen elvette az árvai uradalomtól és a Felső-Kubinyi nemesi családoknak adta. Fűrésztelepe, malmai, kovácsműhelye volt. 1910-ben 475, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Alsókubini járásához tartozott. 1944-45-ben környékén erős partizántevékenység folyt.
    • A Szentháromságnak szentelt római katolikus temploma a 15. század végén épült késő gótikus alapokon, később átépítették és megújították.
    • Itt áll a Kubinyi család 17. századi késő reneszánsz várkastélya, melyet a 19. század elején klasszicista stílusban átalakítottak.
    • Rajta kívül még egy 18. századi és egy 19. századi nemesi kúria is áll itt.
    (Forrás: Wikipédia)
     
       Jaszenova Jaszenova (1899-től 1920-ig Alsójeszenő, szlovákul Jasenová) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Alsókubini járásában. 2001-ben 389 lakosából 388 szlovák volt.
    Alsókubintól 4 km-re délre fekszik.

    1320-ban említi először oklevél. Liptói telepesek alapították a 15. század első felében. A 16. században Árva urai várjobbágyokat telepítettek ide. A 17. században kuruc csapatok dúlták fel. Fényes Elek geográfiai szótárában "Jaszenova, tót falu, Árva vmegyében, a rosenbergi utban: 1 kath., 484 evang., 16 zsidó lak., 44 sessio. Lakosai sok vásznat, és hires sajtot készitenek. Itt született Benczur. F. u. az árvai urad. s Csaplovics. Ut. p. Rosenberg." [1] 1910-ben 495, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Alsókubini járásához tartozott.
    (Forrás: Wikipédia)
     
       Lucski Lucski (szlovákul Lúčky) üdülőtelepülés Szlovákiában a Zsolnai kerület Rózsahegyi járásában. 2001-ben 1710 lakosából 1700 szlovák volt.
    Rózsahegytől 13 km-re északkeletre, az Öreg Chocs tövében fekszik.

    1287-ben említik először. A 13. században a likavai uradalom része. Fürdője 1761-óta ismert amikor Turánszky Ádám első fürdőházát felépítette. Gyógyvizének híre gyorsan terjedt, 1777-ben már számos vendége volt. 1820 és 1824 között a fürdőt tovább bővítették, majd 1945 után újabb gyógyintézetekkel bővült.

    Vályi András szerint "LUCSKI. Tót falu Liptó Várm. földes Ura Abafi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Rozenberghez mintegy mértföldnyire, nevezetes fördőji vannak, Hocs hegye alatt; legelője elég, földgyének 2/3 része közép termékenységű, egy része pedig sovány, hatod része határjának tsak zabot, és árpát terem." [1]

    Fényes Elek szerint "Lucski, tót falu, Liptó vmegyében, a Chocs hegye alatt, Rozenbergtől észak-keletre, 1 1/4 mfd. 825 kath., 36 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa s erdeje nagy; legelőjén sok juhot tart, patakiban pedig rákot, pisztrangot nagy bőséggel fog. Különös hogy rákjai megfőzetvén szürke szint vesznek magokra; a mit onnan magyaráznak, hogy a nevezett patak szénsavanyas meszet viszen magával. De legnevezetesebbé teszi ezen helységet hires meleg-forrása, és fördőintézete, melly 1/2 órányira van a falutól. Fakad ez a szörnyü nagy tofa sziklákból több forrásokban, mellyek mind igen gazdagok. Vize igen tiszta, mert minden kénkőtől, azért akármelly mell kiállhatja; melegsége nem forró, hanem lágymeleg. Szembetűnő sikerrel használhatják a köszvényesek, aranyeresek, s átaljábavéve mindazon betegek, kiknek nyavalyájok az inak s más tagok gyengeségeitől származik. A vendégek befogadására nehány évek óta igen kényelmes épületeket, s fördőházakat épittetett a kamara; mellynek birtokában van mind a fördő, mind a falu. " [2]

    1910-ben 1418, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Németlipcsei járásához tartozott.
    • A falu felső részén található fürdője, parkjában 12 m magas vízesés zúdul alá.
    • Szent Kereszt Felmagasztalásának tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1824-ben épült klasszicista stílusban.
    • A közeli Szentmáriai víztározó strandolásra, csónakázásra, vízisportokra kiválóan alkalmas.

    (Forrás: Wikipédia)
     
       Oszádka Oszádka (szlovákul Osádka): falu Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, az Alsókubini járásban.
    Alsókubintól 7 km-re délkeletre fekszik.

    1381-ben Leszina néven említik először. Valószínűleg a 14. században alapították, 1548-ban I. Ferdinánd a Zmeskal családnak adományozta. Lakói állattenyésztéssel, posztószövéssel foglalkoztak. A 20. század elején nevét Alsótelepre magyarosították. 1910-ben 192, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Alsókubini járásához tartozott.
    (Forrás: Wikipédia)
     
       Parasztdubova Parasztdubova (szlovákul Sedliacka Dubová): falu Szlovákiában a Zsolnai kerület Alsókubini járásában.
    Alsókubintól 15 km-re északkeletre az Árva-folyó jobb partján fekszik.

    Területe már a korai hallstatti korban lakott volt. A község a 14. században keletkezhetett, az árvai kincstári uradalomhoz tartozott. Első okleveles említése 1397-ben történik. A kuruc harcokban elpusztult, majd 1808-ban árvíz semmisítette meg. 1945-ben is nagy károkat szenvedett. A 20. század elején nevét Pórcseresre változtatták. 1910-ben 408, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Vári járásához tartozott.
    (Forrás: Wikipédia)
     
       Thirring Gusztáv (Sopron, 1861, dec. 25. – Bp., 1941. márc. 31.): statisztikus, földrajztudós, az MTA tagja (l. 1902, r. 1926).
    Földrajz-természetrajz szakos tanári oklevelét a bp.-i tudományegy.-en nyerte. 1884 – 88 között uo. az antropológiai tanszéken tanársegéd. 1888-tól a fővárosi statisztikai hivatalban működött, ahol 1894-ben alig., 1906-tól 1926-ig ig. volt. 1897-ben a demográfia egy.-i magántanára, 1906-ban egy.-i rk. tanár. A Magy. Földrajzi Társ.-nak 1914-től alelnöke volt. Részt vett a Magyar Turista Egyesület megalakításában (1888), melynek titkára, majd elnöke lett. A hazai útikalauz-irodalom kimagasló művelője. 1889-ben megindította és hét éven át szerk. a Turisták Lapját. A Nemzetközi Statisztikai Intézetnek 1903 óta r., 1937-től tb. tagja volt. 1925-től 1931-ig a Magy. Statisztikai Társ. elnöke. 1908 – 18-ban megindította és Harrer Ferenccel szerk. a Városi Szemlét, 1894 – 1925-ben a főváros, 1912-ben a magyar városok, 1913 – 1939-ben a nagyvárosok nemzetközi statisztikai évkönyvét. Történeti demográfiai munkáival a m. történeti statisztikai kutatásokat alapozta meg, Számos értékes, Sopron város népesedés- és gazdaságtörténetére vonatkozó tanulmánya jelent meg. – F. m. Budapest közegészségi és közművelődési viszonyai (Bp., 1894); Budapest gyermekegészségügyi viszonyai (Bp., 1896); Die Natalitäts- und Mortalitätsverhältnisse der ungaristhen Städte (Kőrösy Józseffel, Bp., és Berlin, 1897); Budapest környéke (útikönyv, Bp., 1900); Népesedésünk kútforrásai a múlt század első felében (Bp., 1903); A magyarországi kivándorlás és a külföldi magyarság (Bp., 1904); Budapest félszázados fejlődése 1873 – 1923 (Bp., 1925); Akadémiánk és a hazai statisztika (Bp., 1927); Budapest főváros demográfiai és társadalmi tagozódásának fejlődése az utolsó 50 évben (Bp., 1936 – 37); Magyar László élete és tudományos működése (Bp., 1937); Magyarország népessége II. József korában (Bp., 1938); Sopron városa a 18. században (Sopron, 1939); Sopron házai és háztulajdonosai, 1734 – 1939 (Sopron, 1941). – Irod. Kovács Alajos: T. G. emlékezete (Magy. Statisztikai Szle, 1941); Gunda Béla: T. G. (Ethnographia, 1941); Réthly Antal: T. G. (Földr. Közl, 1941); Heimler Károly: T. G. és munkássága (Sopron, 1941); Pápa Miklós: T. G. a turista (Magy. Turista Élet, 1941); Kovacsics József: T. G. élete és munkássága (Bp., 1962).
    (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)
     


    Levél a Webmesternek
    © MKE 2006