Ajnácskôi-hegység

 

  Dr. Pápay Károly írása, Turisták Lapja, III. évfolyam 6-7. szám, 1891. Junius-Julius, 163.
  oldal


  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


Ajnácskô és környéke.


I. Az ajnácskôi fürdô és Várhegy


     Az ajnácskôi fürdô Gömör és Kishont megyék délnyugati szögletében van egy völgykatlanban. Vasúti állomása az Ajnácskô-Sôreg mely az elsô állomás Fülektôl a fülek-miskolczi vonalon. A fürdô az állomástól délre, kocsin félórányira fekszik Bataháza puszta tövében. Az állomáson a fürdô egy kocsija vár az érkezô vendégekre.

     Az ajnácskôi fürdô környéke a turistának igen sok érdekest nyújt tájképi, földtani, régészeti, történeti, mondai és néprajzi tekintetben. Érdekességei a fürdôn kívül Ajnácskô vára, a Pogányvár, mint kialudt bazalt krater, meerdek sziklafalaival és barlangjaival, a Ragács-csúcs messze kilátással és aljában ôsemlôsök lelôhelyével, a sôregi Várhegy, régiségekkel és végül érdekes maga a környék népe, a palóczság sajátos tájnyelvével és szokásaival.

*           *
*

     Az ajnácskôi fürdô (232 m.) hegyektôl övezve a tojásdad völgykatlan déli részén van. A völgykatlant a délibb vidékekkel csak az egész völgyet átszelô Gortva patak keskeny szorosa köti össze. A fürdô éghajlata enyhe; elég gazdag növényzete van, tölgy és bükk erdôsége. Gyógyforrásai és jódtartalmú égvényes és földes vasas savanyúvízek közé tartoznak. A nép az ilyen vízet cseviczének nevezi. Három eredeti forrása van: a Kemény-forrás vagy Ivókút, melybôl isznak és melynek víze szakértôi vélemény szerint szétküldésre is alkalmas lenne; a Szem-forrás, melyet mint mondják a nép szemfájásnál használt sikerrel és a Széchenyi-forrás. Ezeken kívül van két ásott kút: a felsô és alsó fürdô-kút, melyekbôl a fürdôvízet merítik. A kutaknál a talaj termékeny fekete föld, alatta kékes agyag, majd homok, melybôl az ásványvíz szénsavgázzal együtt fakad, a nélkül azonban, hogy a felszínig emelekdnék, bár elég nagy a vízbôsége.1) A legmélyebb kútról, melybe a furó beletört, azt mondják, hogy úgy négy év elôtt, a víz belôle nagy erôvel nyárfamagasságra kitört, úgy hogy megrázkódtatta a környék talaját és két-három nap mulva e tűnemény ismétlôdött.

     A fürdô korábban látogatottabb volt és olcsóságát is magasztalták. jelenleg 30 egynéhány vendég és 10 egynéhány fürdô-szobája van, ezekben a fürdés melegített vízben történik.2)

     A fürdôépületek szomszédságában délnyugatra van a fürdô-park a Medves-hegy alacsony nyulványán. Mögötte van a Hideg-csúcs és a Hidegség völgy, mely nyári nedvességétôl és hűvösségétôl nyerte volna elnevezését. A fürdô-park tölgyekbôl és fôleg bükkekbôl áll, melyek között egy kis fenyôsziget árasztja illatát. A fák hosszú csupasz törzsűek, azért áthatolhat a napfény rajtuk; kár, hogy aljukat száraz falevelek borítják, zöldelô pázsit helyett. A talaj felszíne hullámos, az utak lejtôs, homokos talaja nem tartja a vízet, szárazak. A sokágú kanyargós utak egész tömkeleget képeznek, helyenként ülôhelyekkel és egy fedett pavilonnal, fa- és kôoszlopokon.

     Érdekes látnivalója a parknak egy vén tölgy, egy sírral árnyában. A tölgy girbe-gurba elágazású, törzsét csak három ember foghatja át, a nép ezredévesnek tartja. A tölgy alatti sír a fürdô volt tulajdonosának, volt miniszterünk, Kemény Gábor bárónak örök nyugvóhelye. Az egyszerű, ízléses, négyzetalakú sírhant mohval van fedve, és télizölddel befuttatva.

     Az ajnácskôi fürdô és vasúti állomás közti útnak úgy közepe táján emelkedik az ajnácskôi Várhegy, tövében Ajnácskô faluval. Az országút a Gortva hosszanti völgyében vezet, a fürdôtôl fel a várromig egy félórai gyalogséta. Az ajnácskôi Várhegy közepe táján van az ajnácskôi völgykatlannak, melyet keletrôl és nyugatról bazalt kúpok és gerinczek öveznek, egyfelôl a Pogányvárral, másfelôl a Ragácscsal, mint legmagasabb pontokkal. Maga a Várhegy (355 m.) egészen eltörpül a környezô emelkedések között és csak magányosabb állása és sajátszerű alakja által válik ki közülük. Alakja széles alapú kúp, kissé lapított tetejébôl függélyesen, oszlopszerűen kiemelkedô kôsziklával, úgy hogy egészben véve legjobban egy fordított tölcsérhez hasonlítható.

     A Várhegy talpát képezô völgy áradmányi terület, melyet a hegy nyugati tövében folyó Gortva áradása ma is emel és egyenget. A hegytôl délre egy kis tó terül el, mely Bartholomeides 3) térképén még meg van jelölve és nála mint "halas-tó" van felemlítve.

     Jelenleg azonban a tó helyét csak a Békás-tóalja nevű kaszáló hírdeti és néphagyomány emlékezik a Kôvágó lapályban a Békás-tóról, mely akkora volt, hogy csak a szélén lehette kendert áztatni és a melynek helyén még 10 év elôtt semlyékes terület volt, sással és gyékénynyel. A hagyomány annak az idônek emlékét is ôrzi, midôn a Várhegy tövében köröskörül víz övezte és az csak egy "tó-gát" elszakítása óta folyt le a Gortva árkába. A Gortván azelôtt malom is volt (Malom-hegy), míg ma egy patak nyáron át egészen kiszárad.

     A Várhegy tövében van Ajnácskô falva, a hegyet mintegy koszorúban körülvéve. A falu fôleg a hegy déli oldalánál épült, míg az északi meredekebb oldalnál csak néhány ház áll. A néphagyomány szerint eredetileg egy puszta volt a falu helyén, míg nem a vár urai a Vécseyek dolgozókat hoztak és így azt benépesítették. A puszta lakói a várba jártak templomba; de volt a vártól északra egy kápolna is, melynek helye, mint mondják, a régi temetôn még ma is látható. A régi feljáratot a várba a nép keleti oldalra helyezi, hol egy helyen "vámkerek" lett volna.

     A hegy földtanilag Szabó József szerint egy hirtelen feltolódott bazalt, melyet alul apoka (neogen homok) eá alább lösz meg nyírok vesz körül. A bazalt alul tömött, felôl breccianemű. 4)

     A feljárat a hegyre a falun át a délkeelti oldalon vezet, korábban az szekér-út volt, de ma csak gyalog járható. A hegy oldalán a falu mellett, a házak tövében kertek vannak, melyekben fôleg kukoriczát és burgonyát termelnek. Feljebb a hegyoldal, a "kôaljáig", hol egy kis út vezetett, ma műveletlen, míg azelôtt, mint mondják az is művelve volt; "meg is ismerszik a megyék", a hol a határok fel voltak hasogatva. Most a hegyoldal e részét akáczczal kezdik beültetni, minthogy megkötése nélkül a leomló talaj és az esetleg leváló szikladarabok az alul elterülô falut veszéllyel fenyegetik.

     A hegyen felfelé haladva annak alsóbb részén délnyugati oldalon látni a Puskaporos nevű sziklába vájt üreget íves ajtónyílással, melybôl a gyermekek idônként bôregereket füstölnek ki. Az üreg úgy 10 lépés hosszú és 6 lépés széles, falán kifelé hosszú, keskeny repedésekkel, melyet a nép "ércznek" nevez.

     Feljebb már a várépítkezés nyomaira találunk. Az északnyugati oldalon egy a hegy csúcsát alkotó függélyes nagy bazaltoszloptól külön álló nagy szikladarab van, melynek anyaga helyenként egészen porhanyó, átváltozott. E szikladarab hézagai, mint a nyomok mutatják, rakott kôfal által voltak kitöltve. A déli és délnyugati oldalon bástyafalrészlet van, az utóbbi oldalon egy ablakszerű nyílással. A bástyafal alatt épületrészlet látszik rakott kôbôl, beszakadozva, egymás mellett 3 (elôbb 4) bolthajtással, melyek talán ajtó- vagy ablaknyílásul szolgáltak. A nép szerint itt pincze lehetett. A bástyán belül volt a vár udvara; ennek talaján most bodzabokrok ("bodzfa") nônek, melyek bogyójából a palóczok pálinkát készítenek. A nép egy kútról is emlékezik, mely a hegy alsó részén lett volna.

     A legmagasabb sziklaoszlophoz 11 jó karban lévô, úgy másfél méter széles kôbe vájt lépcsô vezet. A függélyes sziklaoszlop legteteje lapos, rajta "bodzfa, csipkefa és varnyutövis tenyészik"; csak a gyermekek mászkálnak fel reá. A nagy sziklaoszlop és egy más kiálló szikla között az északkeleti oldalon rakott kôbôl épületfalrészlet és ablaknyílás látható; ez oldalról is csak gyermekek hatolnak feljebb. A keletimoldalon a rakott kôben vércsék fészkelnek. Az északi oldal igen meredek.

     A vár területén ismételten történtek ásatások. Ebeczky, a környék buzgó kutatója, mint érdekes sírleletet említ egy kis fekete zománczczal bevont aranygyűrűs kezet ezüst tokban. 5) Ujabban mint mondják egy terméskôbe vágott pincze nyomaira is bukkantak, azonfelül vízes kantát, tálczát, vaskatlant egy ráhelyezett puskával találtak. Ottlétemkor a bástyán belül téglafalas kriptaféle volt feltárva, ennek szomszédságában meg fűvel benôtt gödör látszott, melyrôl azt tartják, hogy helyén valami épület állhatott.

     Egy kis elbeszélést találunk a vár nevének eredetérôl, melyrôl nem tudjuk mennyiben szolgál történet, népmonda vagy népies etimologizálás alapjául, mennyiben pusztán írói csinálmány. Az elbeszélés a honfoglalás idejében játszik, midôn Zalán leveretése után a vezérek osztozni mentek. Ez a vidék Huba uralma alá jutott, a ki csapatával a Gortva völgyén haladva, egy kanyarulatnál hirtelen a várhegyre bukkant. A vitézek azt meglepetve nézték és a beszédesebb asszonyok csudálkozva kiáltottak fel: haj! nagy kô! (Innen eredtetik a Hajnácskô nevet.) Ezutána csapat ostromra készült, de meglepetésére a várat elhagyva találta. A vitézek közül egynek sem kellett a fáradság és vér nélkül elfoglalt vár. At ifjú Gedô kishadnagy, a ki röviddel azelôtt kapta a Gortva-völgyi bűvös forrás felett kivívott várat, azt ajánlá, hogy a várat adják a hadajándok osztó Huba leányának, tegzes Hajnácskának. Igy lett a vár Hajnácska vára és áldomás helye. 6)

     A történetben Ajnácskô váráról többször van említés a XVI-ik század közepétôl fogva. A vár többször jutott török kézbe és rendesen Fülek sorsában osztozott. 1698-ban a nép biztos menedékhelyéül jelöltetett ki. Hosszú idôn át a vár a báró Vécsey-család birtoka volt, mely család uralmát itt a XVII. század végén Vécsey Sándor "a kegyetlen, ki 1685-ben még a megye katonáit is leölette", alapítá meg. A vár épségben fennállásának utolsó nyomaira 1744-ben találunk, midôn (május 18-án) a hivatalos vizsgálók a teljesen bebutorozott termet végig járva, úgy kívül, mint belül "nem sok notabilis defektust tapasztaltak. 7)

     A néphagyomány sokat foglalkozik a várral. Szerinte csehek és törökök harczoltak a várért, azután meg törökök és magyarok. A csehek a várban voltak, a törökök meg a Pogányváron. Egy török pap, a ki pár év elôtt megfordult azon a vidéken, azt beszélte volna a népnek, hogy a várban sok kincs lehet elrakva.

     A nép annak az emlékét is ôrzi, hogy a Vécsey-had volt a vár ura és ennél szállt az fiúról fiúra örökségkép. E család egyik tagjáról vezetôm a következô hagyományt beszélte el. Valahonnan Bánréve felôl kendôsök jöttek kendôzés végett Ajnácskô várába. A mint az "Estrázsa" hegy alatt egyet megláttak közülük, a "pattantyus" bemegy az urához: "Uram "gyönnek" a kendôsök." "Semmi, hadd jöjjenek." "Melyiket lôjjem le belôle." "Eb az anyja! Lôdd le a zászlótartóját." A pattantyús a zászlótartó kezébôl a zászlót kilôtte. Erre a kendôsök visszafordultak és erôs "hadval" tértek vissza. Vécsey kérte ôket, hogy csak a kardját hagyják felkötni, de azok azt sem engedték, "mert Vécsey nagy vitéz volt és akkor még megviaskodott volna vélek". Nem irgalmaztak neki, elvették az életét.

     A vár omladékai ma már rohamosan pusztulnak; részeit a faluban építkezéseknél használták és használják. Mint mondják, pár év elôtt taszították le az utolsó gerendákat. A faluban építkezéseknél értékesítették a faragott köveket is, melyekben néhol golyók nyomai látszanak, mit a harczos idôk emlékei.


1) Molnár J.: Ajnácskô gyógyforrásai. "Term.-tud. Társ. Közlönye", 1861. évfolyam

2) Rózsay József dr.: Az ajnácskôi fürdô. "Vas. Ujság", 1875, 32. sz. - Kun Tamás dr. Ugyanarról U.o. 1858, 29. sz.

3) Bartholomeides: Comit. Gömör, 1806-8, I., 48. l.

4) Ajnácskô vidéke földtani viszonyait Szabó József kutatta át. becses tanulmányai: A Pogányvárhegy Bömörben, mint bazaltkráter. Akad. Math. és Termtud. közlemények. III. k. 1865. Továbbá: Ajnácskô geologiai viszonyai. "Termtud. Társ. Közlönye" 1861.

5) Hunfalvy: Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyék leírása. Pest, 1867., 17. l.

6) Vasárnapi Ujság. 1864, 1. sz.

7) Hunfalvy: i. h.
 

 

  Dr. Pápay Károly írása, Turisták Lapja, III. évfolyam 8. (befejezô) szám, 1891., 205. oldal

  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


Ajnácskô és környéke.


II. A Pogányvár


     Az ajnácskôi völgyet Ny.-ról határolva húzódik a Pogányvár gerincze. D.-É.-i irányban. A Pogányvárhegy úgy földtani, mint régészeti tekintetben igen érdekes és egynémel mondák is fűzôdnek hozzája. Az ajnácskôi fürdôtôl úgy egy óra alatt juthatunk a pogányvári tetôre.

     A fürdôtôl a hegyre szekérút vezet, mely felfelé egyre járhatatlanabbá válik; míg gyalog ez út elég jól járható. Utunk a Vécsényi-lápán vezet, tôle jobbra a Mulató-bércz emelkedik, alul szôlôkkel, felül erdôvel, melynek fáját a fürdôben tüzelôül használják. Ezentúl van a Czenkesvölgy, melynek víze a Gortvába folyik és a Tyúkszar-bércz, így nevezve a felületen található márga-konkrecziókról, melyek sajátszerű emggörbített csöves alakkal bírnak. Tovább jobbra, É.-ra van a kúpos Tilicz (478 m.), ezt egy gerincz köti össze a Pogányvárral, melynek elôhegyei között a legmagasabb. 1)

     A tetôre vívô út talaja nyírok, alatta homokkal, feljebb jutva azonban már elôtűnik a hegy zömét képezô tömött bazalt. Két terraszon át jutni a Pogányvár tetejéhez; az elsô kisebbrôl, lejtôsebb út vezet a másodikra.

     Földtanilag a Pogányvárt Szabó József tette kutatása tárgyává és igen érdekes eredményre jutott. 2) A jeles kutatót a hegyen talált utólagosan megolvadt és hirtelen kihült bazalt-darabok indították behatóbb vizsgálatra, melyek eredményekép kimondta, hogy a Pogányvár laposa, úgy alakjánál, mint anyagánál fogva bazalt-kráternek mondható, mely a neogen homokból tódult fel függélyes falat képezve. A bazalthát széleit hatalmas, üreges bazalttömegek alkotják, melyekre néhol a lejtôn a homok hatol fel, sôt át is csap rajtuk. A függélyesen feltóduló bazaltfalak helyenkint több méter magasságúak. E fal egy helyen megszakad és aljában nagyszámú kisebb-nagyobb bazalatdarabok heevrnek. A D.-Ny.-i oldalon, mely az önálló, kúpos, borókás Tölgyes-verôre néz, egy sajátszerű alakú magányos szikla emelkedik, melyet a nép Ördög Jánosnak vagy Jánoskának nevezett el. Egy karcsú, felül gömbben végzôdô szikla ez, melynek aljában, azt mondják, vasat találtak.

     A Pogányvár teteje hosszúkás fennsík, mely azonban nem egészen vízszintes, hanem egyes kúp- vagy gerincz idomú kôhalmok vannak rajta. Pár évtized elôtt még apró lefolyás nélküli tavacskák voltak a teknôszerű fennsíkon, melyek nyomait azonban ma csak turfa-képzôdmények hirdetik. A tetô talaja vörös okker, melyet ácsok meg molnárok, messze vidékre hordanak csaptatóul.

     A hegyoldal felsôbb részében D.-K.-en a kövek között, a növényzet által elrejtett forrás van, hol azelôtt marhaitató volt, míg ma egészen el van hanyagolva. A nép ezt "kifolyó forrás"-nak meg "tengerszem-nek is nevezi és azt tartják róla, hogy olyan meelg a víze, hogy télen sem fagy meg, mikor az alsóbb lefolyása megfagy.

     A tetô közelében a hegyoldalban, több sziklaüreg van. Igy a D.-Ny.-i oldalon egy nagy kôrakás van, nagy bazalt darabokból egymásra halmozva; ezek között, mint mondják, egy nyílás volt, mely messze e´s nagy mélységbe terjedt, ma azonban a sziklaomlás betemette. Egy más helyen, a D.-i oldalon magán a tetô szélén, a szikladarabok között, egy üreget láttam, mely 2-3 m. hosszú és fél oly széles talaja térdig érô száraz falevelekkel van fedve.

     Az üregbe csak gugoló helyzetbe csúszhatni és belsô részében egy másik nyílás látszik, ebbe azonban a kellô felszerelés hiján nem hatolhattam be. A nép sem igen mer e sötét üregekbe hatolni és egyik-másikról azt tartja, hogy "a faragott furma kövek között" egyenesen visz le, mint a kút és a beledobott kô ütôdése sem hallható.

     A sziklaüregek egyikérôl vezetôm a következô mondát beszélte el, melyet egy öreg kondástól hallott gyermekkorában. Volt két kanász: Csuhujka meg Sülttök; mindketten "gavallér-betyárgyerekek" voltak. Ezek azt hallották, hogy a lyukban sok kincs van, azért is elkezdtek ott "kotózni" (= keresgélni). Mikor már tovább nem mehettek, egy szoba nyílott meg; ott "sutyogtak", beszéltek; de látni nem lehetett semmit. Egyszerre csak világ gyúlt és terített asztalt találtak két emberre. Mikor világos lett, akkor ekször egy kicsit "meglebbentek", de aztán csak hozzáfogtak az evéshez és iváshoz. "Memmé" volt egy lyuk lefelé, de mikor ehhez mentek, olyan szél támadt, hogy majd visszahajtotta ôket. Ezért azután nem is mertek tovább menni.

     Nyáry Jenô báró, a környék lelkes régészeti kutatója, a sziklaüregek közül 1869-ben tizet tekintett meg és háromban ásatást is eszközölt. 3) A lezuhanással fenyegetô szikladarabok ez üregek vizsgálatát megnehezítik. A vizsgált barlangokban, a fôhelyiségbôl keskeny folyosók vezetnek mellékhelyiségekbe. Egyes helyiségek igen sok embernek állatnak nyújthattak menedéket, rajtuk egyes, ma betemetett szelelônyílások nyomai észlelhetôk. A vizsgált barlangok egyikénél felülrôl részutosan jutni a keskeny, hosszú elôcarnokba, mely sokszögletű, embermagasságú; belôle a közepe táján lévô nagy lapos szikla alatt jutni a valódi barlangba, mely szabálytalan hétszögű. Egy más kisebb, rosszabb bejáratú barlangba kötélen kell leereszkedni; ennek az alsóbb emeletekben kijárásai vannak. Egy harmadik barlang elôrészébe sziklán vájt durva lépcsô vezet.

     Mindezen barlangok ásatása alkalmával felszínre került tárgyak mutatják, hogy ott egykos emberek éltek. A leletek képezték házi- és vadállatok csontjai, kô- és vasfegyverek, csont házieszközök, bronz ékszerek, korongon készült cserépedények. A fémtárgyak jó karban voltak feketés-zöld fényes patinával, a cserepek czifrázattal, egyesek érdekes négyküllôs kerékkel.

     Nemcsak a barlangokban, hanem a hegy lapos tetején is találni a régi idôkbôl emberi nyomokra. A fennsík D.-i végében egy kis tisztás térség van, melyet a nép Kertnek nevez és ezen túl kezdôdik egy kôkerítés, melyet csak emberi kéz hordhatott össze. E kôkerítés a fennsík szélén vagy szélének közelében húzódik szemben 50-80 lépés távolban és majdnem az egész fennsíkra kiterjed. Anyagát emberfej nagyságú, meg kisebb és nagyobb bazaltdarabok alkotják mindennemű ragasztó anyag nyoma nélkül, pusztán egymásra hányva. A kôrakás szélessége jelenleg átlag 3-4 m., míg magassága 1/2-1 m. között váltakozik. A kerítés D.-en és É.-on egy helyen megszakad, ott lehettek a régi feljáratok; a nép e helyeket Vaskapunak nevezi. A bekerített térségrôl a nép azt tartja, hogy ott épületek álltak, melyeknek emberemlékezet óta nyomuk veszett volna. Azonban se történeti, se régészeti nyomok nem nyújtanak ez ideig e feltevésnek szilárdabb támpontot. Jelenleg a fennsíkot árnyas, ritkás erdô borítja, leginkább tölgy-, cser- és mocsárfákkal.

     Vezetôm szerint, a Pogányvár csúcsát a törökök bírták. Más hagyomány a husszitákat helyezi oda, kiket Herkó Pater palóczai pogányoknak neveztek. Ezek végveszélyben a szomszédos sôregi deszkavárból szorultak ide és a kôdarabokból torlaszvárat készítettek. 4) A kôkerítés eredete felôl nincs történeti értesülésünk, sôt az sem látszik minden kétségen felül, hogy az védelmül szolgált. Igaz, hogy e hegy meredek falaival a természet adta védekezô-hely volt, de másrészt a fennsík jelentôs kiterjedése megnehezítette volna a védekezést. Sajátszerű az is, hogy a kerítés nem megy mindenütt a hegyfal szélén és úgy látszik, mintha inkább annak alakjára helyezetk volna különös súlyt.

     A hegytetô egynémely helyéhez újabb keletű népmondák fűzôdnek. A kôkerítésen belül egy bikkfa Ny.-i tövében egy sír alakú, fűvel benôtt gödröcske van, mely ásásra vall. A fa törzsébe valamely név két nagy kezdôbetűje van bevágva, melyek azonban ma már felismerhetetlenek. E helyrôl a következôt regélik: Egy kondás járt itt az Alföldrôl makkolni. Egy este egy kis asszonyforma ment hozzája, leült melléje, de nem szólt semmit. A kondás, a ki szalonnát csepegtetett, "pirítót" adott az asszonyformának. Ez erre azt mondja neki: "Gyere velem! olyan valamit adok neked, hogy az unokáid is megemlegetik". A kondást elvezette arra a helyre. Ott a föld megnyílott a kondás elôtt, ez kétszer vagy háromszor bement és pénzt hozott ki a csuhájában. Azután a föld "megest" becsukódott. A kondás még máskor is elment oda és kocsin vitte el a sok pénzt. Hítt magával egy embert a faluból, de az nem volt hajlandó vele menni. Az elbeszélô hozzátette elôadásához, hogy az ô apja is látott ott egy nagy, derék kisasszonyt, a kinek akkora melle volt, mint egy félakós hordó. A nô hívta a férfit, hogy maradjon ott vele, de az nem akart.

     Egy más helyrôl is mint kincslelô helyrôl emlékeznek a Ny.-i oldalon a Vaskapu táján, hol ma is egy gödör lenne. A mi ott a földveb van, mondják, minden hetedik évben megtisztítja magát. Ugy 30 év elôtt, mikor éppen "tisztítkozott, lángolt", egy molnár két hétnél továbbásatott azon a helyen. "Egy vaskoporsót találtak, mindenféle kincsek, drága portékák voltak benne; nem tudják, hogy hova sikkasztotta." Ugyancsak a Vaskapu táján beszélnek egy akkora helyrôl, mint egy jó nagy asztal, ha oda ütnek, úgy hangzik, mintha alatta pincze lenne. Ástak is ott és egy lapos kôre akadtak, melynek a szélére azonban nem találtak.

     Mindezekbôl látjuk, hogy a Pogányvár, mely a népképzeletet nagyban foglalkoztatja, nagyon megérdemelné a beható régészeti átkutatást és igen érdemes arra, hogy a turisták felkeressék.


III. A Ragács és a sôregi Várhegy.


     A mint Pogányvár-hegy és nyulványai Ny.-ról határolják az ajnácskôi völgyet, úgy övezi azt K.-rôl ív alakban a Ragács, a folytatást képezô gerinczczel. A Ragács-csúcs a gerincz legészakibb és legmagasabb pontja, alacsonyabb (537 m.) mint a Pogányvár, de szabadon kinyuló kopasz csúcsáról nyílik a környéken a legmesszebb és legszebb kilátás. Ez okból megérdemli a turista figyelmét.

     Az ajnácskôi fürdôbôl az utat a Ragács csúcsára gyalog egy óra alatt lehet megtenni. Az utat gyalog téve meg, elôször a Pálháza-völgyre érünk, mely dohánynyal szokott beültetve lenni, melytôl jobbra egy nagy laposság, a Kôvágó-lapály meg a Kôvágó-hegy van. E hegybôl azelôtt követ fejtettek, most pedig É.-i részén szántóföldekkel, délen akáczczal van beültetve. Tovább jobbra a "Hálányírjesi"hez érünk, hol elôbb nyír volt, most meg akáczültetvény van. Ezen túl van a Csaba-vôgy, melyrôl azt mondják, hogy ott Csaba nevű "híres vitéz" ökröt vágott le. Jobbra van még a Medebikki-bércz, bikkes erdôvel, aljában meg szántóföldekkel; továbba Rogácsallya: dombok és szántóföldek. Útközben két "gödörre" is bukkanunk, minôket itt a medret nem lelô esôvíz mos a puha talajba; ez árkok falát, hogy a további rombolást meggátolják, fákkal, fôleg akáczczal ültetik be.

     Több ilyenféle árok van a Ragács gerinczétôl Ny.-ra esô fennsíkon, K. Ny.-i irányban, lefolyással a Gortva patakba. Ez árkok közül a D.-i, a Matracs tövében és annak É.-i tôszomszédja elhíresedtek az onnan kikerülô ôsemlösök csontjai által. Az árkok rétegviszonya, a hol a feltárás a legnagyobb, felülrôl lefelé a következô: lôsz, nyírok, bazaltbreccia, iszapos, majd neogen homok. Az állati maradványok a nyírok hátán feküsznek, de nagyobbára elhagyták eredeti fekvôhelyüket. Találtak masztodon, tapír, bölény, ló stb. csontokat, úgy hogy Ajnácskô vidéke, mint harmadkori emlôsök lelhelye, hazánkban elsôrangú helyet foglal el. A nép azt tartja, hogy az ott talált csontok, nagy emberek csontjai lehettek.

     Maga a Ragács gerincze nyírok és apoka által képezett hegyekbôl emelkedik. Bazaltja közvetlen apokából tolva fel magát, a legalsó nyergén tömeges elválás, feljebb breccia-féle, sôt salakos tömöttel vegyest egész a csúcsig.

     A palóczok Ajnácskô vidékén egyes kôzetekre a következô elnevezéseket használják: apoka, fôleg neogen homok és homokkô, általában pedig fehér, morzsás, porhanyó szikla, melyet lehet faragni; a likacsos bazalt, ha vörös: kenyérkô, ha fekete: ritkakô; a tömött bazalt: cserkô. A nép kônek mnevezi a felnyuló, nagyobbára meztelen sziklákon végzôdô hegycsúcsot, bércznek a hegygerinczet.

     A Ragács lábához érve, elég meredek úton juthatunk fel a D.-i oldalról. Egy darabon fahordásra használt, de alhanyagolt szekérúton haladunk, melyet ma csak a lefolyó esôvíz gondoz. Az úton ökölnyi és apróbb vöröses likacsos bazaltok, a "kenyérkövek" hevernek. A hegy felsôbb részén egy helyen a talaj fekete és a nép szerint ott vasnak kell lenni és azért vizsgálták volna a "földvizsgálók". A hegy oldala elég sűrűn van erdôséggel borítva, de azért legelôül is használják. Fája fôleg a tölgy meg a cser; elterjedt még a mogyoró, barkóczafa, boróka. Feljebb a hegy meredekebb, az út elvész és arczunkba csapodó tölgygalyak között, a marhacsapásokon jutni feljebb, melyek szerte ágazva, könnyen tévútra vezetnek. A hegy felsô részében egyes bazalt-sziklák tárulnak fel a talajból, melyek között a legnagyobb a hegy csúcsát képezô kétágú sziklatömeg, mely részben csupasz, részint meg mohval van benôve. A nép a hegyet e sajátszerű szikla alakja után "Kétágú kônek" is nevezi. Azonfelül e csúcsot Nagy-Ragácsnak is hívják, megkülönböztetésül a tôle D.-re levô Kis-Ragácstól és a nép azt tartja róla, hogy azelôtt "tűzokádó hegy" volt. A hegy É.-i oldala, minden ereszkedés mélküli meredek sziklafal. Ennek aljában van a "bodzás lápa" és a kivágott erdôk helyén: "cseplék, apró surnya bukrok" vannak.

     A Ragács erdôtlen csúcsáról, mint a környék uralkodó pontjáról, szabad kilátás nyílik messze tájra és azért érdemes lenne reája egy messzelátót állítani, a minô a háromszögelés idején volt is rajta. D.-re a Ragács gerinczére és azontúl Medvesallára, ennek falvaira nyílik kilátás. A D,-nek, majd Ny.-nak húzódó, részben keskeny fennsíkszerű Ragácsgerincz csúcsai: Kis-Ragács (452 m.), melyet egy nyereg választ el a Borkutkôtôl (Borkô 427 m.), mely kúpalakban feltódult tömött bazalt; völgyében kôfolyással, melyet útcsinálásra használnak. A gerincz Ny. felé a Matracs (410 m.) és Strázsa (Estrázsa) csúcsokban folytatódik, mely utóbbin a ne´phagyomány szerint, a várbelieknek ôrhelye volt. Ny. felé az ajnácskôi völgy terül el, az azt övezô elôhegyekkel, mint a Malomhegy (363 m.), Maravölgy-bérzce, a Tilicz és a háttérben a Pogányvár gerincze. A Várhegy közvetlen szomszédságában van É.-ra a Lakatoshegy (386 m.) gyümölcsfákkal és szôlôvel beültetve; ez a Magyarosba (269 m.) folytatódik. K. felé alacsony dombvidék terül el, melyen különösen egy kúpalakú behorpadt hegy tünik fel, meg az erdôs Szénaág kopasz, lapos tetôvel. Míg a K.-i kilátás a legszegényesebb, addig az É.-i a legváltozatosabb. Itt emelkedik a Zabatahegy (465 m.), tovább É.-abbra a Szárkô (485 m.), mindkettô foatal erdôkkel fedve, meg a Bagolykô; kissé Ny.-abbra a Hegyeskô (467 m.), Nagyhegy (441 m.) oldalában szôlôvel és egy D.-É.-nak húzódó gerincz, mely a helységeket eltakarja, úgy hogy mögötte csak halmos szántóföldek meg fiatal erdôk látszanak. ÉK-nek a Gortva és Rima helységeire nyílik kilátás, mint Kerekgede, Kis-falud, Pálfa, Jánosi, Rimaszombat; míg ÉNy-ra Sôreg látszik, mögötte a fennsíkszerű Bénai-hegy, tovább meg az Ipoly völgyében Csoma, F.-Püspöki és más falvak, távolabb Losoncz és Gács.


*


     Az ajnácskôi Várhegyhez hasonló, annál alacsonyabb hegyet, kiálló sziklaoszloppal találunk Sôreg falu tövében. Sôreg (227 m.) au ajnácskô-sôregi vasuti állomás közvetlen szomszédságában, az ajnácskôi fürdôtôl gyalog egy órányira van. A falu maga egy kis patak két partján szabályosan épült, számos jó módra valló cserepes házzal, bár még a szalmafödelesek a túlnyomók. Feltűnô a falu stylszerű, új temploma, mely Henszelmann szerint, egyik legszebb falusi templomunk. A falu régi temploma, melyet két évtized elôtt hordtak le, a falun kívül É.-Ny.-ra mintegy 5 percznyire egy dombocskán állott. E templom nem bírt különösebb érdekkel: rendetlenül törött kövekbôl épült, a csúcsíves styl elkorcsosodásából származva, csak rendszeres arányai voltak figyelemre méltók. 5)

     A falu D.-Ny.-i végében emelkedik az úgynevezett Várhegy (288 m.). E hegyen várnak, emberi építkezésnek jelenleg semmi nyoma és ily nyomokról a multban sincs tudomásunk: bár Szabó József azt írja, hogy e hegyet "szépen díszíti egy várrom" 6) és "a történetben fel van jegyezve, hogy vár volt". Egy más író talán néphagyomány alapján sôregi deszka-várról emlékezik, melybôl a hussziták a Pogányvárra szorultak és ott torlaszt készítettek. 7) Manapság a hegy K.-i oldalán a vízmosásban talált régiségek hírdetôi csak a régi lakosságnak. A hetvenes évek elején, a környék lelkes kutatója Nyáry Jenô báró végzett ott ásatásokat. Fáradságát becses leletek jutalmazták, ilyenek: a beboltozott, hosszúkás kerekségű, kiégetet kemenczék; konyhahulladékok, feltört állati csontok; konyha-eszközök; agyagedények és cserepek, kanál, szűrô; csonttôr és nyílhegyek; orsógombok és nyakgyöngyök. 8)

     A hegy jelenleg csak sajátszerű alakulata által érdemli meg figyelmünket. Földtanilag neogen homokból (apoka) emelkedô bazaltbreccia, a pogányvári bazalt legészakibb nyulványai. Kôzetét, a bazaltbrecciát, mint építkezési anyagot fejtik és nagyban használják.

     A feljárás a hegyre a D.-i oldalon van a kôfejtônél. Azelôtt É.-K.-rôl a faluból felveeztô gerinczen jártak volna fel. A hegy oldala jelenleg erdôtlen, művelés alatt sem áll, csak fűvel van benôve. A tetôn függélyesen meredek kôsziklák emelkednek ki: egy fôszikla és attól keletre egy alacsonyabb szikladarab. Az elsôt a nép Várnak, az utóbbit Kis-Várnak nevezi. E két szikla´t egymástól egy körülbelül 10 lépés hosszú és 5 lépés széles kis "tisztás" választja el.

     A "Vár" teteje mintegy 5-6 lépés átmérôjű lehet, laposáról egy éles kô látszik ki. A sziklatetôn "galagonya, csipke-kecskerágó- és mogyorófa-bokrok vannak". D.-K. felé egy "elvállott kô" hasadékából egy kis bikkfa áll ki. A Kis-Várnak nevezett szikla D.-i oldalán egy körülbelül 5 méternyi kôpad van, melyet a nép Ördöglóczának neevz. Ez alatt van az Ördögkemencze egy hozzávetôleg 2 dm. magas és kétszer oly széles vízszintes irányú üreg, mintegy egy méternyire nyulik be a sziklafalba. Még lejebb egy kis körülbelül 1-1 dm. magasságú oldalakkal bíró négyszögletű függélyes lyuk van a sziklába vájva, melyet Ördögköszörűnek hívnak.

     A meredek fôszikla mintegy 6-8 méetrnyire emelkedik fel és csak a gyermekek szoktak rá felmászni, fôleg vércsék után. Magáról a fô szikla tetejérôl a kilátás aligha lenne jutalmazóbb, mint a könnyen elérhetô alantibb pontokról. D.-rôl É.-Ny.-nak a Pogányvár és a Béna hegyek zárják el a további kilátást. Ez irányban csak a közvetlen környék látszik, így D.-en a Rácz-pataka, Maravölgye és a csúcsos Fektô. K. felé az alacsony Szôlôhegy és dombos szántóföldek terjednek, míg távolabb az ajnácskôi Malom-hegy és a Ragács látszik. É.-on a hegy tövében van a falu, túl szántófldek terjednek hullámosan a vasut által átszelt területen; a háttérben meg távoli hegyek látszanak.

1) Mint a Pogányvár és közvetlen környékének pontjait hallottam említeni (de helyüket meg nem határoztam) a következôket: Kondás-bércz, Nyergelet, Galagonyás-bércz és a Kis-vár szakazatja, mely utóbbiról azt mondják, hogy sírformán domborodik, nagy kövektôl összeszorítva.

2) Szabó J. A Pogányvárhegy i. h.

3) Hunfalvy i. m. 18. l.

4) Nyáry jenô báró, Az óbásti Pogányvár. Századok 1870. 97-101. l.

5) Henszelmann J.: Jelentés a régi sôregi templomról. Archeolog. Ért. 1873. 177-181. l.

6) Szabó J.: A Pogányvárhegy. 322. l.

7) Ebeczky Hunfalvynál i. m.: 18. l.

8) Nyáry J. báró: A sôregi várhegyen talált régiségekrôl. Arch. Ért. 1872. 165-169. l.
 

 

  Dr. Csury Jenô írása, Turisták Lapja, LI. évfolyam 5. szám, 1939. május, 230. oldal

  (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
 


Az "Apoka" földje.


     Most amikor egyrészt a tótság felé történt határkiigazítással, másrészt Kárpátaljának az országhoz csatolásával új munkaterületek kerültek vissza hozzánk, érthetô, hogy a természetjárók vágyakozása elsôsorban a sokáig nélkülözött magasabb hegyeink irányában keres kielégülést. De még mindig maradnak sokan, akik továbbra is érdeklôdnek hazánk nem egy olyan természeti különlegessége iránt, aminôt külföldön is ritkán, sôt egyáltalán nem találnak.

     Már az is, aki csak kismértékben el tudott jutni az ôt körülvevô külsô világ felismeréséhez, bámulattal kénytelen észlelni annak minden mértéket felülmúló változatosságát. Az pedig, akit tudása vagy tapasztalása a részletekbe való betekintésre ie képesít, csak mély alázatossággal borulhat le a Teremtô csodatevô szellemének fenséges alkotásai elôtt. Elámul mindama nagyszerűségek láttán, melyek hangban, színben, tervezésben, nagyságuk, vagy szemmel nem is látható kicsinységük folytán át nem tekinthetô, végeláthatatlan egymásutánban bontakoznak ki bámuló tekintete elôtt. Aki ilyen szemlélettel tekint körül hazánkban, sok meglepetésben részesülhet. Mert országunknak vannak olyan részei, melyeknek egyes tagjai, ha nem is kecsegtetnek égbenyúló szirtekkel, vagy félelmetesen sötét erdôrengetegek járatlan utain át elérhetô havasi legelôkkel: mégis olyan tájképi csemegékkel szolgálnak, melyek kitörölhetetlen nyomokat hagynak lelkünkben.

     Azt a területet, melyre természetjáróink figyelmét most kívánjuk felhívni, az elmúlt ôsz folyamán kaptuk vissza. Rövid ismertetése tehát (különösen a fiatalabb nemzedék elôtt) fölfedezésszámba megy. Szentül meg vagyok gyôzödve arról, hogy mindenki, aki rászánja magát ennek a "kis újvilágnak" bejárására, a magyar föld újabb szépségeinek, egy szokatlan, nem mindennapi látványosság sajátos benyomásainak, a képzeletet felajzó eredeti tájképek egész sorozatának és végül a történelem elôtti és történelmi idôk legendáinak hangulatával gazdagodva fog útjáról megtérni.

     A magyar hon egyik teljesen különálló tája a Felföld alsó lépcsôje, mely Kassától Léváig húzódik a Belsô-Kárpátok és a Bükk, Mátra és Börzsöny párhuzamos vonulatai között. Itt nincsenek magas hegyek. Magasságuk - a Karancs kivételével - nem haladja túl a 700 m-t. Azonban kezdve a Cserehát hullámos termékeny dombvidékein, egészen a Garam lapályáig, ez a táj a legérdekesebb földtani alakulásokat és talajszinti tájképeket nyujtja, melyek egymástól élesen elütô mivoltukkal rendkivül nagy változatosságot tüntetnek fel. Mint "Magyarország tájrajza" c. művében Prinz Gyula mondja: "Bármennyire szembetűnô is ennek a tájnak sajátsága, egyénisége, a magyarság nem vette észre, hogy külön darabja a magyar földnek. Ezért népi neve nincsen, s a tudomány helyesen Délfelföld elnevezés alá foglalta".

     Álljunk ennek a különleges földsávnak egyik pontjára Fülekre. Húzzunk innen egy vonalat, mely keletnek indulva a Gortvatetô 299 m és a sôregi Bagolyvár 295 m magas csúcsai által alkotott szűk bejárón keresztül elvezet a Gortva-patak vögyébe. Kövessük ezt Feledig és a Rima mentén haladva Serke községig, ahol délnek fordulunk és a Simonyin túl Darnya községnél lejutunk a Darnyapatakhoz. Most ezt kövessük Gesztete és Jeszte községek érintésével Gömörpéterfalváig és egyenes déli irányban ereszkedjünk le a Kisrét-, Felsô- és Alsó- Utas-pusztán át Zobaj községekbe s rajta túl a Tarnapatak völgyében nyugat felé Ceredig. Cerednél emelkedjünk fel a Gegyhegy (483 m) csúcsára s onnan Tajti-pusztánál, hátunk mögött hagyva a 628 m magas Szilváskôt, szálljunk le Vecseklô községbe. Innen, északnyugat felé húzva vonalunkat, a Medves vonulat keleti oldala mentén érintsük Egyházas- és Ó-Bást községeket és húzzuk azt meg a Szuhapatakig, mely Ragolcnál visszavisz bennünket Fülekre.

     Az ekként körülhatárolt terület foglalja magába az e vidéken "Apoka" néven ismert közetbôl kialakult azt a hegy-, helyesebben magas dombvidéket, melyet a földleírás "Ajnácskôi-hegység" név alatt ismer. Ezeket olvasom a Természettudományi Közlöny egy nagyon régi (1861. évi) kötetében: "A Mátrától s különösen Parádtól északra menve bejut az ember a bazalt környékének derekába. Csupa hegy s dombfedte vidék, mely jódarabig menve alig akar hegy-völgy rendszerré alakulni. Az e vidéken általá-
nosan "Apokának" nevezett homok és homokkô borítja be ezt a tájat sok kilométerre, nem egy helyen tekintélyes magasságra emelkedve. Az Apoka képlet legmagasabb pontja Jegyhegy (Gegyhegy). Innét szétnézni igen megérdemelt oly emberre nézve, aki e képlet kietlenségét a maga vígasztalan nagyszerű-
ségében akarja látni. E pontról a palóc vidéknek messze területét látni be. Az alacsonyabb dombokról az erdôk végképp ellévén távolítva, a víz már régen magával sodorta az egykori televényt s a szem egyebet nem lát, mint merô homoktengert s különösen ennek hullámhegyeit. Csupa szabálytalan kúpos és gerinces hegyek s dombok tömkelege tölti be a láthatárt, melyeknek mozgó kôzet alkotta oldalaiban a víz szüntelen barázdákat hasít bele, amelyek a magaslatok alja felé hirtelen bemélyednek és elszélesednek."

     Ime Magyarország egy részén olyan terület, amelyet a fentebb adott leírás után könnyen a Kövesszaharával téveszthetnénk össze. Ám mióta az idézett cikk megíródott, közel 80 esztendô telt el. Közben a fásítás és az észszerűbb mezôgazdálkodás sokat változtatott a tájképen.

     Cholnoky Jenô már a következô, némileg derültebb leírását adja ennek a vidéknek: "Csodálatos útvesztôje ez a vidék a domboknak és a kis völgyecskéknek. Aki térkép és helyi ismeret nélkül jár itt, az a legkomolyabban eltévedhet. A halálos egyformaságú vidéken a szemet mégis sok változatosság gyönyörködteti. A völgyekre lapuló homorú lejtôkön földművelés, a domború tetôkön erdôfoltok vannak."

     A mai állapot tehát korántsem olyan vígasztalan, aminônek a hivatkozott leírás után elképzelhetnénk. Ellenkezôleg. A völgyekben lakó szorgalmas magyar nép, bár verejtékezve, de törhetetlen szorgalommal díszíti mezôvel, réttel, szôlôkkel és gyümölcsösökkel a megszaggatott hegyoldalak lejtôit és a völgyek fenekét. A pásztásan elterülô bükk- és tölgyerdôk zöldelô foltjai pedig festôivé varázsolják a szépalakú kúptetôket. Valami lenyügözô báj áramlik az egymást felváltó völgyek váltakozó tájképeibôl, melyeken idegzsongító csend és nyugalom ömlik el. A hajnali pirkadás, vagy esti naplemente pedig valamelyik magaslat tetejérôl nézve olyan csodás színekben füröszti a közeli és távoli kúpok bazalt tornyait, fantasztikus oszlopait és gerinceit, amilyen színekben csak az itteni magyar égbolt tobzódik. Olyanok ezek a képek, aminôkben sem külföldön, de másutt saját hazánkban sem gyönyörködhetünk. Az Ajnácskôi-hegység tehát egészen sajátos magyar zamatú táj. Helyenként emlékeztet ugyan a balatonmelléki vulkánikus vidékre, mégis tájképileg attól lényegesen elüt.

     De mi is hát ez az "Apoka"? Egy földtani alakulat. Eredete a föld "új korának" abba az idejébe esik, amikor bolygónk felszínének mai alakja kezdett kialakulni. A korábban helyenként sok ezer méterrel az akkori tenger színe alatt eltemetett szilárd alap fölemelkedett és az ôt elborító vízeket másfelé szorítva megalkotta Európa, Ázsia és Amerika mai hegyrendszereit. Ez a fenék hazánknak most tárgyalt részein homokkôbôl állt. A vidék népe eddig meg nem állapított okból Apokának nevezte el ezt a képzôdményt, mely általában fehér, morzsás, porhanyó homokkô szikla s mint ilyen könnyen faragható. A kiemelkedett homokkô réteg azonban nem lelt mindjárt nyugalmat. A mai Alföld süllyedni kezdett és a süllyedés szélein - az Északkeleti-Kárpátoktól egészen a Balatonig - a kisebb-nagyobb tűzhányóknak egész sora keletkezett. Részben a felszín gyűrödése, ráncosodása, részint a tűzhányóknak a felszín fölé történt tolulása a magasba nyomta a homokkô rétegeket. Tekintélyes emelkedések keletkeztek, melyeket a szilárdabb bazalt és trachit helyenként kilyukasztva meglepôen érdekes tornyokat, bástyákat, gúlákat alakított, mintegy megtűzdelve velük az Apoka vidék hegyeinek csúcsait és gerinceit. Az Apoka kôzetet aztán kikezdte az idô vasfoga. A homokkô oldalakat felszántotta a lezuhogó esô, itt és ott mély árok-sebeket vájva rajtuk. Az oszlopokról, tornyokról pedig a szél lefújta, a csapadék lemosta az omlósabb külsô rétegeket és ezzel alakjaikat még élesebbre csiszolta. Egyetlen séta e vidék legérdekesebb pontján, a Pogányvár hosszú gerincén, annak 580 m-es csúcsáig, sorozatos képekben elénktárja a legkülönbözôbb földtani [...] laposa valóságos kráter. Ebbôl valamikor láva tódult ki. A kráter széleit több méter magas meredek bazaltfalak alkotják.

     A Pogányvárhoz hasonló földtani alakulás az Ajnácskôi-hegyvidéknek turista szempontból legfigyelemreméltóbb pontja: az 537 m magas Ragácshegy. Ámbár alacsonyabb amannál, tetejérôl nyílik mégis e vidék legpompásabb kilátása. Kiterjed ez elsôsorban az alacsonyabb közvetlen magaslatokra, amelyek gerincei, tetôi és csúcsai csodálatos szépségű harmóniában olvadnak össze. Ezeken túl pedig elénk mosolyog a Gortva, Ipoly és Rima völgyének számos barátságos községe, sôt tiszta idôben tekintetünk elkalandozhat Rimaszombatig és Losoncig is.

     Ha az "Apoka" homokkô alakzata helyenként terméketlen vonásokat mutat is, azért nem kell azt hinni, hogy ezt a tájékot a természet dísztelenül hagyta. Mindazok, akik künn járnak a messzi szabadban, jól tudják, hogy ahol a gyökér csak egy csekélyke termô talajra akad, legyen az a taposott ösvények mentén, a sziklás szakadékok közt, sôt a hóban keletkezett olvadási tölcsérekben, azonnal kihajt a levél és virág. Az Apoka völgyeiben, szakadékaiban, erdôiben sem hiányzik a virágokkal tarkított zöld szônyeg. Magyarország virágos növényi tavasztól ôszig itt is gyönyörködtetik a szemet. A szakadékos lejtôkön a kenderkefű (galeopsis), erdôn-mezôn a sötétkék virágú mezei zsálya (Salvia pratensis) és a kénsárga virágú enyveszsálya (S. glutinosa) képez élénkszínű foltokat. Itt található a tarka rigópohárka (Cypripedium calceolus), melynek szélmalom vitorlához hasonló bíborbarna kelyhe közepén ülô sárgás szirmai kicsi fapapucshoz hasonlítanak, amiért is népiesen Mária cipellôinek is hívják. Az aranysárga virágú Waldsteinia (W. geoides) pedig hazánknak nemcsak legritkább, de mint Európa nyugati részein elô sem forduló virága, sajátos honi növényünknek tekintendô. Ezt a mi ritka növényünket Wildenon Károly Lajos neves német botanikus írta le elôször és a magyar botanika XIX. század elejei nagy mecenásáról, Waldstein Ferenc Ádám grófról nevezte el. A virágkedvelô tehát szintén megtalálja a maga számadását, ha figyelemmel böngészgeti az "Apoka" virágdíszét.

     A nagy természet alighogy megalkotta az Ajnácskôi-hegység domborművű térképét, már is hozzálátott történelmének nagy vonalakban való megírásához is. A lösszel (finom agyag) vegyített homokot dús szônyegével és óriás fáival befödte az akkori növényi élet. Mert mindama szárazföldi ôslény, melynek maradványait a talaj ezeken a helyeken részünkre máig megôrizte, túlnyomórészben csak növényekkel táplálkozhatott. Az Ajnácskô körüli vidék hazánk egyik elsôrangú lelôhelye a harmadkori emlôsöknek. Különbözô múzeumok ôrzik az itt talált mastodon (óriási elefánt), tapír, bölény, ló stb. csontokat, nagyrészben olyan állatokét, melyek a meleg éghajlat lakói voltak. Az állatvilág feltűnését csakhamar követte az ôsember mehjelenése. Az ajnácskôi hegyvidék összes községei környékén, nevezetesen Ajnácskô, Almágy, Darnya, Péterfala, Bást, Gesztete, Jeszte, Détér, Tajti, Szered, Várgede, Sôreg és Béna határában napfényre került igen nagyszámú rendkivül érdekes lelet bizonyítja, hogy a kôkorszaktól egészen a történelem elôtti idôk végéig, állandóan éltek itt emberek, kiknek műveltsége ezen a vidéken korán megynyilatkozott és magas fejlettségi fokra jutott. Az itt letelepedett törzsek magasabb műveltségét érdekes körülmény igazolja. Ugyanis míg a keletebbre lakó törzsek a Baradla óriási, de nedves barlangját választották közös lakóhelyül, addig ennek a vidéknek lelkes kutatója, a nagynevű, külföldön is tekintélyszámba menô dr. Nyáry Jenô megállapítása szerint, az Ajnácskôi-hegyvidéken letelepült törzsek - családonként elkülönülve - azokban a kisebb üregekben laktak, melyek ennek a területnek sajátos jelleget kölcsönöznek és amelyekbôl csak magának Pogányvárnak közvetlen környékén mintegy 100 található. Ezekben az üregekben egyes családok laktak. Az üregek szárazak voltak s ezért bizonyosmértékű egyéni kényelmi berendezésre is módot nyujtottak. A lakások többnyire pitvarból és kamarából álltak, mely utóbbi rendszerint szelelôlyukkal is el volt látva.

      A történelmi idôk ezen a színtéren a jazigok megjelenésével köszöntenek be. Őket követték a hunok, majd az avarok. E két nép művelôdésének semmi nyomát sem hagyta vissza. Az avarok pusztulásával Szvatopluk morva birodalma terjesztette ki határait az Ajnácskôi-hegyvidékre. Ennek hatalmát viszont Árpád hadai döntötték meg. A földosztásnál a Rima és Gortva völgye a hagyomány szerint Huba vezérnek és népének jutott osztályrészül. Bizonyos az, hogy az általunk körvonalazott terület lakossága ôsrégi magyar településekbôl ered és ebbeli jellegébôl, valamint szokásaiból, - a fölötte elviharzott pusztítások és szenvedések ellenére, - sokat átmentett a mai idôkig. Az Ajnácskôi-hegyvidék színtiszta magyar községeinek alapítása majdnem mindenütt visszanyúlik az Árpádházi királyok korszakáig és ezért ezeknek a magyar hazától történt elszakítása a legnagyobb jogtalanság volt. Mindeme községek különbözô, közismert nevű régi magyar fôurak birtokai voltak, úgyszintén az e környéken romokban még megmaradt várak is. Az Ajnácskô község közepébôl kiemelkedô Várhegy tetején (355 m) található maradványok eredetét több regényes történet ôrzi. Azonban valamennyi megegyezik abban, hogy a várat Huba vezér saját leánya, Hajnalka vagy Hajnácska részére építtette és ezért ôsi neve Hajnalkakô vagy Hajnácskakô volt, mely név az idôk folyamán Ajnácskôre módosult. Hasonló történet fűzôdik a várgedei Várhegyhez is, melynek tetején épült vár eredetét Huba vezér alvezérére Gedére viszi vissza. A várgedei várban régebben a csehek is befészkelték magukat és csak Hunyadi Mátyásnak sikerült ôket onnan kiszorítani. Ilyen sors jutott osztályrészül a hegyekalján, a Rima völgyében épült Serke várnak is, melyet egykoron a csehek szintén megszálltak, de Mátyás király elűzte ôket belôle.

     Az Ajnácskôi-hegység belsejébe való bejutás többirányból, helyenként egész kényelmes módon történhetik. Igy Somoskôújfalu felôl a Medves hegyvonulat keresztezésével vecseklôn át. Fülek felôl Ajnácskô vasúti állomásról a Gortva déli völgye mentén. Feledrôl Serkén keresztül a Darnyapatak völgyét követv e. úgyszintén dél felôl Heves vármegyébôl a Kisterenye-Mátranovák vasútvonal utóbbi helyébôl kiindulva s a Bárnapatak völgyét követve Bárnán keresztül Tajtin át. (Kb. 18 km-nyi út, azonban Forró-pusztától többnyire 3-500 méter körüli magaslatoktól szegélyezett kanyargós szűk völgyben.) A m. kir. Térképészeti Intézet 4764. számú 1:75000-es térképe teljes áttekintést nyujt.

     Az "Apoka vidék" legmagasabb hegye a Szilváskô (628 m). meglátogatása Salgótarjánon és Zagyvarónán keresztül a legegyszerűbb. A Szilváskô azonban már kivül esik az Ajnácskôi-hegységen. A Gortvapataktól nyugatra esô hegycsoport legérdekesebb pontja a már említett Pogányvár (580 m). Tôle északnak fekszik az Erôság (545 m) és Bagolyhegy (492 m). A Pogányvárról érdekes gerincvándorlásra nyílik mód, az Erôság és a Bagolyvár érintésével, Sôregig. Sôreg község szépen fekszik a Várhegy (300 m) tövében. A sôregi Várhegyen nincs ugyan vár, de van egy 6-8 méter széles bazalttű, mely nagyon hasonlít egy bástyatoronyhoz. Ennek környékérôl remek kilátás nyílik az Ipolyvölgyre és az azt koronázó Vepor-hegység irányába. Pogányvártól északnyugat felé további gerincvándorlás tehetô Kiskarádon (575 m), Monorszán (585 m) végig Béna községig. (Közben fekszik a Kisbénaihegy 412 m és a Bénaihegy 466 m.)

     A Pogányvárra feljuthatunk Ajnácskô községbôl a Tilichegyen (478 m) át; Ajnácskôfürdôrôl erôs emelkedéssel (a legrövidebb, de legfárasztóbb út); Almágyról Óbáston keresztül és Vecseklôrôl Egyházasbáston át. A Gortvapatak keleti vidéke felett a már szintén említett Ragácshegy (537 m) uralkodik, egyedülálló remek kilátásával. Elérhetô közvetlenül Ajnácskô községbôl (kb 1 órányi út). A Rima völgye felôl Serke, Darnya, Gesztete és Détér községeken át, a Darnya s más kisebb patakok mentén a Nagymál (339 m) megkerülésével. Nagymálon túl, a második völgynyílásnál jobbra fordulva, fölmehetünk a szép kilátást nyujtó Szárkôre (485 m) s innen gerincvándorlással délnek a Zabdakôre (465 m), Hegyeskôre (467 m) és le, Ajnácskôtôl nem messze, a Gortva völgyébe. Mátranovák felôl jövet pedig felkapaszkodunk a 483 méteres Gegyhegy csúcsára, amely központi fekvésű és ezért a vidék egyik legjobb kilátópontja. Innen vagy a meleghegyen (428 m), vagy a Tajti-pusztán át (489 m) át, leereszkedünk Tajtiba s a Gortvapatak forrásvölgyébe. Ez az út természetesen fordítva is megtehetô.

     Mindeme magaslatok fölkeresése nem ütközik különös nehézségekbe, bár a vízmosta szakadékok, bazalt és trachit törmelékkel telehintett hegyoldalak megmászása helyenként a lábat eléggé megviseli. Minden irányban keskeny csapások vezetnek, amelyek nem egyszer elvesznek; ilyenkor csak a jó tájékozódóképsség jöhet segítségünkre. A kevésbbé gyakorlottak részére mindenesetre kívánatos volna útjelzések alkalmazása, fôleg olyan helyeken, ahol egymással összefüggô gerincek kiinduló pontjai eltérnek egymástól. Remélhetô, hogy az a turista egyesület, melynek munkaterületébe ezt a vidéket utalni fogják, igyekszik majd ennek a feladatnak mielôbb megfelelni. Ha a Gondviselés kegyelmébôl hazánknak ezt a részétvisszakaptuk, gondoskodjunk is róla érdeme szerint.

      Már régebben is foglalkozott a Turisták Lapja a most tárgyalt vidék egyrészével. Utalunk itt folyóiratunk 1891-iki évfolyamának 7. és 8. füzetére, ahol dr. Pápai Károly "Ajnácskô és környéke" címen részletesen ismerteti Ajnácskô-fürdôt, Pogányvárat, Ragácsot és Sôreget.

     A Magyar Turista Élet folyó évi 7. számában "Ajnácskô" cím alatt jelen sorok írójának megjelent ismertetésére is felhívjuk a figyelmet és hisszük, hogy a magyar természetjárók szeretetükbe fogadják az "Apoka" különlegesen magyar zamatú hegyvilágát.
 


Megjegyzések


  Almágy

Almágy (más néven Gömöralmágy, szlovákul Gemerský Jablonec) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. 2001-ben 701 lakosából 629 magyar és 61 szlovák volt.
Rimaszombattól 35 km-re délre fekszik.

A falunak már a középkorban is volt temploma, a jelenlegi templom elődje. 1910-ben 677, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott.
(Forrás: Wikipédia)



  Ajnácskő

Ajnácskő (szlovákul Hajnáčka, németül Pirsenstein) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.
Rimaszombattól 30 km-re délre a Gortva-patak mentén fekszik.
Neve a török eredetű magyar Ajnács személynévből való. A török ojnas kacér nőt jelent. A monda szerint neve onnan ered, hogy a honfoglalás után Huba vezér a várat leányának, Hajnácskának adta.

Vára a tatárjárás idején épült a lakosság védelmére. 1344-ben Anyaskw néven említi először oklevél. A 16. században Fülek várának tartozéka. 1544-ben elfoglalta a török és csak 1593-ban szabadult fel. 1645-ben újra török kézre került rövid időre, a kivonuló török felrobbantotta, majd 1703-ban egy tűzvész a megmaradt részeket is elpusztította. A falunak 1910-ben 830 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott.
  • A falu feletti bazaltkúpon állnak várának romjai.
  • A település a Csevice-pusztán épült gyógyfürdőjéről is nevezetes volt, ezt azonban a 19. században megszüntették.
  • A Ragács tűzhányó salakkúpján nagyon érdekes látnivaló az egyik megmaradt kráter.
  • A falu határában számos ősemlős maradványt találtak.
  • A falutól kb. 3 km távolságra DNY-ra található a Pogányvár, ahol valamikor kelta település volt.
(Forrás: Wikipédia)




  Bárna

Bárna falu középkori eredetű, az első írásos adat 1405-ből való. A néveredet kutatói a "sötét" értelemben használt "barna" melléknév helynevesülését tartják a legvalószínűbbnek. Mások a Barna, Barnabás személynévből eredeztetik a falu elnevezését. A török hódoltság után felvidéki szlovákok települtek ide, akik a XVIII. század elejére már elmagyarosodtak.
Az itteni emberek elsősorban mezőgazdaságból, erdőgazdálkodásból élnek. Az érintetlen természeti környezet vonzza a turistákat.
(Forrás: Vendégváró.hu)

Római katolikus templom (Nagyboldogasszony)

A római katolikus plébániát 1799-ben alapították a műemlék jellegű, késő barokk stílusú templom 1809-től 1822-ig épült. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel.

A főoltárán lévő értékes "Mária mennybemenetele" oltárképet a feltételezések szerint vagy F. A. Maulbertsch vagy Kracker János Lukács festette.
(Forrás: Vendégváró.hu)



  Béna

Béna (szlovákul Belina) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban. 2001-ben 607 lakosából 549 magyar és 36 szlovák volt.
Fülektől 3 km-re délkeletre a Belina patak jobb partján fekszik.

1371-ben említik először. 1910-ben 410, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig területe Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott.
(Forrás: Wikipédia)




  Cered

Cered község Nógrád megyében, a Salgótarjáni kistérségben.

A település Nógrád megye északkeleti részén, a szlovák határ mellett, a Felső-Tarnai-dombságban, a Tarna folyó völgyében fekszik. A legközelebbi város Salgótarján (21 km). A településtől nyugatra, a Medves-hegység lábánál ered a Tarna. A települést környező magaslatokról tiszta időben láthatók a Mátra, a Bükk és a Tátra csúcsai is. A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet területén található.

A település első írásos említése 1405-ből való (Chereg). A 15. században egymás után a Szécsényi, a Guti, Ország, majd a Losonci család bitokában volt. 1533-ban Werbőczy István birtokába került.
(Forrás: Wikipédia)

Római Katolikus templom, Műemlék jellegű

Cered régi, kazettás, festett mennyezetű templomát az 1713-as és 1731-es Canona Visitatió romosnak említi, míg az új templomról szóló elsô adatok 1755-bôl valók. Ekkor készült el a barokk stílusú templom szentélye. 1762-ben fejezték be az építkezést, de már 1774-ben át is alakították. A XIX. században kôkarzatát kétoldalt fakarzattal toldották meg.

A keletelt, egyhajós, torony nélküli templom szentélye keskenyebb, egyenes záródású. Sekrestyéje az északi oldalon kapcsolódik a szentélyfalhoz. Nyugati homlokzatán egyszerű faajtó, a koronázópárkány felett háromszög oromzat látható. Ablakai kôkeretesek, részben zárókôvel, és vállakkal, a hajófalban félköríves, a szentélynél szegmentíves záródással. Hajója három, szentélye kétboltszakaszos. Fôoltára barokk, szószéke, keresztelôkútja egyszerű, a XVIII. század végébôl való.

Fa harangtorony, Műemlék jellegű

A harangtorony építési éve ismeretlen, valószínûleg a templom 1774. évi átalakításához kapcsolható. Javítását 1822-ben végezték el. Legrégebbi harangját Jüstel József, egri mester öntötte 1789-ben. Korábbi csúcsdísze - félhold és többágú csillag, amely a balassagyarmati Palóc Múzeumba került - alapján helyi hagyomány a haranglábat „török korinak'' tartja. A harangtorony a templom észak-keleti oldalán, erôs gerendarácson áll. A szoknya tornácát 12 darab, a törzsét kilenc oszlop tartja. A tornácot díszített végû deszkafal veszi körül, a harangház kettôs, zsalus nyílásokkal van kialakítva. Magassága 13 méter, a gúlatetô csúcsán díszített, kovácsoltvas kereszt van elhelyezve.
(Forrás: Nógrád megye műemlékei)
 



  Darnya

Darnya (szlovákul Drňa) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. 2001-ben 218 lakosából 173 magyar és 39 szlovák volt.
Rimaszombattól 16 km-re délkeletre a magyar határ mellett fekszik.

A falu határában magasodó Várhegy már az őskorban fontos védelmi szerepet töltött be. Tetején a korai neolítikum egy erődített települése állt, amely a bádeni kultúra késői szakaszához tartozott. A mai falut 1246-ban Darna néven említik először. Az egykor a Várhegyen emelkedő Tusza vára is ebben az időszakban, vélhetően a tatárjárás után épülthetett. Írott forrás sohasem említette, valószínűleg hamar elpusztult, ma már romjai sem láthatók, csupán a várárok és a sánc néhány részlete szembetűnő. 1910-ben 418, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig területe Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott.
(Forrás: Wikipédia)



  Détér

Détér (szlovákul Gemerské Dechtáre) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.
Rimaszombattól 22 km-re délre fekszik.

1910-ben 553, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott.
  • A Hétfájdalmű Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus temploma búcsújáróhely.
  • Szent Istvánnak szentelt kápolnája 1880-ban épült klasszicista stílusban.
  • Evangélikus haranglába a 19. század közepén épült.

(Forrás: Wikipédia)



  Ebeczky Emil

Ináncsi Ebeczky Emil (Buda, 1818. február 13. – Budapest, 1891. december 22.) tisztviselő, újságíró. Ebeczky Béla költő, író apja.

Ebeczky Imre számvevő-tanácsos és sipeki Balás Apollónia fia. Gimnáziumi tanulmányait Budán végezte el, majd a pesti egyetem hallgatója lett. 1835-ben Nógrád vármegye aljegyzői, 1836-tól helytartósági gyakornoki tisztét töltötte be. 1838-ban ügyvédi praxist indított, majd 1839-ben fogalmazó lett. 1848-ban miniszteri titkárként dolgozott Batthyány Lajos kormányában, és mint nemzetőr főhadnagy vett részt a szabadságharcban. Ennek leverését követően, 1850-ben amnesztiában részesült, de állásából fegyelmi úton elmozdították és fizetését megvonták.

Ezt követően a közélettől visszavonult, és egyházasbásti birtokán gazdálkodott, emellett régészettel és őslénytannal foglalkozott. Paleontológiai gyűjteményének egy részét a Nemzeti Múzeumnak, nagyobbik részét a császári ásványtárnak (Hof-Mineralien Kabinet) adományozta. 1863-ban visszatért a közéletbe, s Rimaszombaton előbb törvényszéki ülnök, 1866-tól alispán és törvényszéki elnök lett. 1867-ben ismét Pestre költözött, és sajtóvizsgáló bíróként tevékenykedett, mígnem 1869-től Gömör és Abaúj-Torna vármegyék királyi tanfelügyelőjeként dolgozott, királyi tanácsosi címmel. Állásából 1880-ban vonult nyugdjba.

Újságírói munkásságát az 1830-as években humorisztikus tárcák írásával kezdte meg a Regélő és a Honművész című lapoknál. Tevékenyen részt vett a gömöri hírlapirodalom megszületésénél, továbbra is humorisztikus tárcákat, vezércikkeket és tudományos ismeretterjesztő cikkeket írt a Gömöri Lapokba (1869–1871), a Rozsnyói Híradóba, a Gömöri Híradóba (1874–1876), a Losonci Híradóba (1878–1879), illetve a fővárosi Borsszem Jankóba (1869–1870). Cikkeit általában álnéven írta alá: Belezséry, Csevegő, d’Arage, dr. Pineus, dr. Pipiske, Dunanan apó, Dunanan fils, E. Emil, Fixifaxy, Ináncsy, Ködvágó, Palojthay, Simonffy, Sir John, Zerus; BI., I., IE., Iy, KV.

1864-ben Ködvágó álnéven Berecz Károllyal (Sánta Ördög álnéven) ő szerkesztette a korban nagy figyelmet felkeltett Krinolin naptárt, amelyben a magyar nemesi címerek paródiáit adták közre. Kéziratban számos tréfás, humorisztikus, történeti és természettudományos munkát hagyott hátra, többek között az Irodalmi cancan című, a nőkről szóló terjedelmes írását. Helytörténeti írásai jelentek meg a Századok című folyóiratban (1867), illetve a Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyék leírása című vármegye-monográfiában (1867, szerk. Hunfalvy János.

Mindemellett kitűnő karikaturista volt, s miután Munkácsy János Garabonciás diák című színműve kudarcot vallott Pály Elek zenéjével, Ebeczky és Thern Károly újra megzenésítették, és 1834. szeptember 12-én fényes sikert arattak vele.
(Forrás: Wikipédia)



  Egyházasbást

Egyházasbást (más néven Újbást, szlovákul Nová Bašta, korábban Kostolná Bašta) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. 2001-ben 546 lakosából 493 magyar volt.
Rimaszombattól 38 km-re délre, Fülektől 20 km-re délkeletre a Cseres-hegységben fekszik.

A falu a Medvesalja egyik legjelentősebb községe. Közelében a Pogányvár nevű fennsíkon kő és bronzkori leleteket tártak fel. A mai települést 1267-ben Basthi néven említik először, de sokkal korábban alapították. A község ebben az időben az ajnácskői váruradalomhoz tartozott. Középkori erődített temploma, mely Szent István király tiszteletére volt szentelve 1290 előtt épült. Későbbi birtokosai a Nyári és a Máriássy családok voltak. 1840-ben 528 lakosa volt, közülük 512 római katolikus. 1910-ben 610, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott.
  • Szent Miklós temploma 1397-ben épült gótikus stílusban, később többször átépítették szentélyében csehsüvegboltozat látható.
  • A Pogányvár fennsíkján bronzkori földvár állott.
  • Kastélyai közül az egyik ma is áll.
  • Lakói egészen az 1950-es évekig népviseletben jártak. Ma is még sok tornácos ház áll a faluban.
  • Falumúzeuma a község régi életét mutatja be.
  • Határában egy erdei forrásnál zarándokhely található.
  • A község a Cseres-hegység turistaútjainak kiindulópontja.
(Forrás: Wikipédia)


  Feled

Feled (szlovákul Jesenské, korábban Feledince) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.
Rimaszombattól 10 km-re délkeletre a Rima jobb partján fekszik.

1274-ben említik először. Templomát az 1332. évi pápai tizedjegyzék már említi. 1424-ben a Feledy család volt a falu birtokosa. A gömöri, majd az ajnácskői vár tartozéka volt. A 16. század közepén lakói református hitre tértek, katolikus egyházát csak 1774-ben alapították újra. 1825-ben egy tűzvészben leégett. 1840-ben 874 lakosa volt. 1910-ben 878 lakosából 867 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásának székhelye volt, járási székhelyi rangját 1950-ben veszítette el. 1948-ban a települést Janko Jesenský (1874-1945) szlovák író, műfordítóról nevezték el.
  • Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1737-ben épült barokk stílusban. 1903-ban megújították.
  • Református temploma a korábbi templom helyén 1898-ban épült neoklasszicista stílusban.
  • Nemesi kúriák a 16. - 19. századból.
(Forrás: Wikipédia)



  Fülek

Fülek (szlovákul Fiľakovo) város Szlovákiában a Besztercebányai kerület Losonci járásában.
Rimaszombattól 38 km-re délnyugatra a Cseres-hegység lábánál, a Béna-patak partján fekszik.

Neve a régi magyar File személynévből ered, de nevének több közszájon forgó magyarázata is létezik. Bél Mátyás szerint egy Filek nevű pásztorról és a Füles nevű kincset találó kutyáról, más monda szerint várának építtetőjéről Fulkóról nevezték el. Történészek a kelta fulak (= rejtekhely) szóból, illetve egy ókori Philecia névből magyarázzák, utóbbi egy 150 körül rajzolt térképen szerepel.

A régészeti leletek tanúsága szerint a vár környéke már a történelem előtti időkben is lakott volt. Történészek szerint a vár helyén a 12. században már bizonyosan fából épített erődítmény állt. Várát valószínűleg a Kacsics nemzetség építtette 1241 előtt. A települést 1246-ban Filek a várat 1262-ben Fylek néven említik először. A 14. század elején Csák Máté foglalta el, Károly Róbert serege 1320-ban ostrom alá vette, de csak 1321-ben került királyi kézre. 1348-ban castrum Phylek alakban említik. A vár alatti település 1423-ban városi jogokat kapott. A vár a Perényi család birtoka, a 15. század közepén a cseh vezér Giskra foglalta el, később Bebek Ferenc birtoka. A török időkben fontos végvár, 1554. június 16-án árulás folytán került török kézre. A török csaknem ötven évig sanyargatta a várból a környék lakosságát. 1593. november 27-én a császári sereg kemény ostrommal foglalta vissza. Jelentősége különösen Eger eleste után nőtt meg. 1615. május 4-én hatalmas tűz pusztította a várat és a várost, a károkat csak 1619-re állították helyre. Még ebben az évben Bethlen Gábor hadai foglalták el, a császári sereg 1621-ben foglalta vissza. A város a 17. században élte fénykorát, ekkor a felvidék egyik legfontoabb településeként egyszerre négy vármegye székhelye volt. Ekkor nyílt meg az evangélikus gimnázium, a várat is újabb védművekkel erősítik meg, fejlett az ipar és a kézművesség. 1678-ban visszaverte Thököly ostromát, majd 1682-ben a visszatérő Thököly erős török segítséggel mégis elfoglalta, majd felrobbantotta, azóta rom. Régen a várost is védőfal övezte, melynek nyoma sem maradt, mivel a győztesek az egész várost a földdel tették egyenlővé. A 18. századtól mezőváros, majd a 19. századtól járási székhely lett. 1910-ben 2576, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Füleki járásának székhelye volt. 1991-ben 10 451 lakosából 7064 magyar, 2956 szlovák, 344 cigány és 40 cseh volt.
  • A város feletti bazaltkúpon állnak várának romjai.
  • Ferences temploma és kolostora 1513-ban épült, 1682-ben a várossal együtt megsemmisült.
    1694 és 1727 között építették újjá barokk stílusban. Ma is híres búcsújáróhely.
  • A Coburg-kastély 17. századi barokk stílusú.
  • A Koháry-kúria a 18. század első felében épült a korábbi Báthory-kúria alapjain.
  • A Cebrián-kúria 1847-ben épült klasszicista stílusban.
  • A városi múzeum a 18. század elején épült, 1994-óta múzeum, melyben elsősorban a város helytörténete tekinthető meg.
(Forrás: Wikipédia)



  Gesztete

Gesztete (szlovákul Hostice) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.
Rimaszombattól 20 km-re délre a magyar határ mellett fekszik.

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a korai bronzkorban éltek emberek, a pilinyi kultúra tárgyi emlékei kerültek itt elő. A mai települést 1397-ben említik először, Ajnácskő várának uradalmához tartozott. Később hosszú ideig a Putnoky család volt a község földesura, akik kastélyt is építettek ide, mely azonban csak romos állapotban maradt fenn. Legnevesebb birtokosai a Lórántffyak voltak. 1890-ben hatalmas tűzvész pusztított a faluban, melyben a templommal együtt az egész község leégett. 1910-ben 722, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Lakosságának többsége magyarul beszélő roma.
  • Szent András apostol tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1787-ben épült késő barokk stílusban. Az 1890-es tűzvész után 1892 és 1913 között építették újjá.
  • Putnoky-kastély.
  • A falunak több népi együttese van, az ifjúsági Kisbarkó együttes, a Barkó menyecske kórus és a Vadrózsa roma népi tánc és énekegyüttes.

(Forrás: Wikipédia)


  Gortva

a Rimának jobboldali kis mellékvize, ered Vecseklő mellett Nógrád vármegyében, eleintén ÉK-re folyik, majd nagy kanyargással Ajnácskő felé fordul s innen É.-, majd K-felé veszi utját. Felednél ömlik a Rimába, Hossza mintegy 40 km.
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)



  Gömörpéterfala

Gömörpéterfala (szlovákul Petrovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. 2001-ben 268 lakosából 258 magyar volt.
Rimaszombattól 30 km-re délre a magyar határ mellett fekszik.

A falu a Barkóság központja és legjellegzetesebb települése. 1244-ben említik először. 1332-ben a pápai tizedjegyzék már említi a Szentháromság tiszteletére szentelt templomát. Lakói a 16. században reformátusok lettek. Az itt élők főként a mezőgazdaságból éltek meg. 1910-ben 608, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig területe Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 13. századi román stílusú templomát a két világháború között lebontották, köveit széthordták.
(Forrás: Wikipédia)



  Herkó páter

Herkó páter nem élt, költött alaknak sem nevezhetjük, hanem afféle homályos, meghatározhatatlan fogalom, aminő a "fene". Ha a Herkó páter felől köztudomású volna csak egyetlen folklorisztikus személyi vonás, egyetlen egy népies anekdota: lehetne vitatkozni az ő történetiségéről. De a Herkó páter egyszerű szólásmód, enyhe káromkodás: tudja a Herkó páter, ezen a Herkó páter sem igazodik el és így tovább.

A Herkó páter dolgával az etimológusok foglalkoztak. Az eddigi kutatások elég valószínű eredménye, hogy a Herkó páter a Herr Gott Vater elferdítése. És a -kó végződés szlovák népetimológiát sejtet. Azt a Herkó pátert, a balogi barátot, aki Tompa Mihály Szuhay Mátyás című költeményében fordul elő, természetesen semmi vonatkozás nem fűzi ehhez az alaktalan alakhoz. A költő egyszerűen a nevet használta fel.
(Forrás: Dr. Bélley Pál: Kíváncsiak Klubja)


  Jeszte

Jeszte (szlovákul Jestice) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. 2001-ben 191 lakosából 175 magyar volt.
Rimaszombattól 22 km-re délre fekszik.

A falu valószínűleg már a 11. században keletkezett. Egykori vára a községtől délre emelkedő Várhegyen állt. Már az Árpád-korban elpusztult, mára nyoma sem maradt. A falu első írásos említése 1333-ban Jezthe alakban történik. A 14. század elején Zách Feliciáné, majd a Méhy családé. 1427-ben Lesthe alakban szerepel az összeírásokban a Lórántffy család birtokában. Később az egri káptalan és a Vécsey család a birtokosai. Fényes Elek geográfiai szótárában "Jeszte, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Rima-Szombathoz délre 2 1/2 mfldnyire: 185 kath. lak. Dombos határa meglehetős. F. u. az egri káptalan." 1910-ben 218, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig területe Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott.
(Forrás: Wikipédia)


  Kemény Gábor

, báró (Csombord, 1830. júl. 9. – Ajnácskő, 1888. okt. 23.): politikus, publicista, miniszter, az MTA l. tagja (1864). A nagyenyedi kollégiumban és külföldön végzett tanulmányok után 1849-ben a közlekedésügyi min.-ban fogalmazó. Világos után Selmecbányán bányászatot tanult; utazott, jogi és történeti tanulmányokkal foglalkozott. Vitát folytatott Eötvös Józseffel a nemzeti fejlődés kérdéséről. Az 1863-i erdélyi ogy.-en Gyulafehérvár képviselője. Utóbb a Deák-párt híve lett, 1872-ben az erdélyi ref. konvent főgondnoka. 1875-ben Tisza Kálmán mellett belügyi államtitkár. 1878. dec. 5-től 1882. okt. 11-ig földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi min. 1887-től a Magyar Történelmi Társulat elnöke. – F. m. A nemzetek fejlődéséről (Kolozsvár, 1856); Helyzetünk és jövőnk (Pest, 1859); Nagy Enyednek… veszedelme 1848/48-ben (Pest, 1863). – Irod. György Endre: Emlékbeszéd br. K. G. felett (MTA Emlékbeszédek, VIII. Bp., 1894).
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)


  Losonc

Losonc (szlovákul Lučenec, németül Lizenz, latinul Lutetia): város a mai Szlovákiában.
Rimaszombattól 26 km-re nyugatra fekszik, Dél-Szlovákia egyik legnagyobb városa. A Besztercebányai kerület Losonci járásának központja. Losoncapátfalva és Losonckisfalu tartozik hozzá. é. sz. 48°19′60’’ k. h. 19°40′0’’

Arról a patakról nevezték el, amelynek a völgyében épült. A szlovák Lučenec - "lúčenie" "elválasztást" jelent, a patak mai neve Tugári-patak. A városon folyik keresztül a Krivány-patak is.

Már a honfoglalás előtt település állt a helyén. A 12. században Lutetia Hungarorum néven a losoncapátfalvai apátság birtoka. 1247-ben említik először mai magyar nevén Luchunch alakban. Határában a Királydombra a 15. század középén a husziták emeltek erődítményt, mely alatt 1451-ben Hunyadi János vereséget szenvedett. A török időkben sokat szenvedett, mivel nem volt erődfala, végül 1640-ben a templomot fallal vehették körül. 1622-ben itt őriztette Bethlen Gábor a Szent Koronát egy ideig. A 17. században többször dúlták fel a seregek, mivel gyenge védművei nagyobb hadaknak nem állhattak ellen. 1785-től mezőváros. 1849. március 24-én itt verte szét Beniczky Lajos őrnagy serege a császáriakat, augusztus 9-én a cári csapatok bosszúból felgyújtották. 1910-ben 12 939 lakosából 10 634 magyar, 1675 szlovák és 428 német volt. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásának székhelye volt. 1944-ben környékén partizánharcok dúltak. 1991-ben 28 861 lakosából 23 272 szlovák (80,6%), 4830 magyar (16,7%), 388 cigány, 232 cseh és 13 német volt. Tíz évvel később, 2001-ben 28 332 lakosa közül már 81,6% szlovák és 13,1% magyar volt.
  • Római katolikus temploma gótikus eredetű barokk épület.
  • Mai református temploma ősét - a Szűz tiszteletére emelt templomot (alapjai láthatóak a templom alagsorában) - Szt. László király leánytestvérének fia Lambert építette. Ez Esterházy Pál nádor Mennyei Korona c. művében (1696) olvasható. Eszerint 1128-ban „épéttetett Losonczi Lambert nevű Magyar Országi Palatinus Losonczon az Boldogságos Szűz tiszteletire egy Templomot, melyben kiváltképpen tiszteltetett a Szeplőtelen Szűz..." A XV. században Ján Jiskra szerezte meg, aki erőd mintájára erősítette meg. 1590-ben az evangélikusok tulajdonában van, majd 1608-ban került a reformátusok tulajdonába. Az útleírásokban hibásan jelölt adatokkal szemben az 1849 augusztusában, a város felégetésekor súlyosan megrongálódott templomot nem Ybl Miklós tervei alapján újították fel, de Wagner János, pesti építész tervei szerint. A felújítás kezdetén 1851-ben belsejében sírokat találtak - abban arany-, ezüst ékszereket és szövetmaradványokat. A „Losonci kincs“-et a budapesti Nemzeti Múzeumba szállították, ahol az mai is megtekinthető. A város legszebb épülete, 2005-ben visszakerült a református egyház tulajdonába.

(Forrás: Wikipédia)

A református templom (1853 Ybl Miklós)



  Mátranovák

A Zagyvába torkolló Bárna patak partjaira települt községet, Mátraterenyétől keletre találjuk. A két község már összeépült. A falu közelében vaskori település nyomait tárták fel. Mátranovák korai történetéről keveset tudunk, az első említés szerint 1384-ben az esztergomi érsekségnek fizették a tizedet az itt élők. Az oklevelek tanúsága szerint 1548-ban, a török idők kezdete előtt Maróthy András volt a földesura. 1633-ban a váci nahije, azaz a korabeli török közigazgatás szerinti járás falvai között említették. A közelben a XIX-XX. században két kőszénbánya is működött.

A község közigazgatási területén négy természetvédelmi terület van: a helyi bányatelep Kaszinópark nevű részében az idős fasorok állnak oltalom alatt. Védett a Cserkész-kút nevű forrás és környéke, valamint a 78 hektáros hegyeskei borókás legelő. Ugyancsak oltalom alatt áll a Nyírmedi-tó Természetvédelmi Terület: a 818 hektár kiterjedésű erdős dombvidék a közepén található tóról kapta nevét. Mátranováktól mintegy négy kilométerre északra fekszik a ma már alig 40 lakosú Mátracserpuszta. Itt a volt iskola épületében kulcsos házat alakítottak ki.
(Forrás: Vendégváró.hu)

Római Katolikus templom, Műemlék jellegű A késô barokk jellegű, dombon álló, egyhajós templomot 1800-ban építették, késô barokk stílusban. Észak-kelet - dél-nyugat tájolású, homlokzati tornya enyhe rizalittal ugrik elôre. Fôhomlokzatát lizénák, végigfutó koronázó-, feljebb öv-, és órapárkány, elliptikus ablak és ívelt oromfalak díszítik. A keskenyebb szentély a tízszög öt oldalával záródik, észak-nyugati oldalán sekrestyével. Oldalfalait lizénák tagolják. A bejárat félkörös kôkeretét az elmúlt években betonnal javították ki. Belsô tere háromszakaszos, melybôl kettôt kosáríves hevedereken nyugvó boltozat fed. A harmadik szakaszt a toronycsarnok és az ívesen áttört falú karzat tölti ki. Karzatát és egyben a torony észak-keleti falát erôteljes pillérek tartják. A karzat és az alatta lévô tér dongaboltozatos. A templomfalakat a hevedereknél alkalmazott több pár vonórúd merevíti. Berendezései közül az 1832-bôl való copf szószék jelentôsebb.
(Forrás: Nógrád megye műemlékei)



  Nyáry Jenő

, báró (Bagonya, 1836. febr. 29. – Piliny, 1914. jún. 29.): ősrégész, az MTA tagja (l. 1883, t. 1889). ~ Albert . (1828 – 1886) öccse, ~ Albert (1871 – 1933) apja. Bölcseletet és jogot tanult a pesti egy.-en. 1861-től a főrendiház tagja, 1874-től jegyzője volt. Kubinyi Ferenc befolyására már kora ifjúságában érdeklődött a régészet iránt, amit a Rómer Flórissal való barátság csak még jobban növelt. Kutatás céljából bejárta vele az egész Felső-Mo.-ot. Nógrád vm -i birtokán, Pilinyben és a környéken számos ásatást végzett, így az itteni Les-hegyen honfoglalás kori sírokat talált, a Várhegyen pedig sok bronzkori lelet került elő. Jelentős kutatásokat végzett az Aggteleki-barlangban. Az 1876-ban Bp.-en tartott Nemzetközi Régészeti és Embertani Kongresszuson kiállított gyűjteménye nagy feltűnést keltett. Beszámolói a Századokban, az Archaeológiai Értesítőben és az Archaeológiai Közleményekben jelentek meg. – F. m. Az aggteleki barlang, mint őskori temető (Bp., 1881). – Irod. Archaeol. Ért. (XXXIV., 1914); Ny. J. (Századok, 1914); Éber László: Ny. J. (Akad. Ért. XXVI.)
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)



  Óbást

Óbást (szlovákul Stará Bašta): falu Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. 2001-ben 378 lakosából 356 magyar és 21 szlovák volt.
Rimaszombattól 38 km-re délre, Fülektől 20 km-re délkeletre fekszik.

1910-ben 449, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Füleki járásához tartozott.
(Forrás: Wikipédia)



  Ragyolc

Ragyolc (szlovákul Radzovce): falu Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban. 2001-ben 1600 lakosából 1154 magyar és 364 szlovák volt.
Fülektől 5 km-re délre a Belina partján fekszik.

1910-ben 1059, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Füleki járásához tartozott.
(Forrás: Wikipédia)



  Rima

a Sajó jobboldali mellékfolyója, ered Gömör vármegye Ny-i határán, a Vepor hegy tövében; eleintén DK-re, majd Nyustyától kezdve D-re folyik, Rimaszombatnál ismét DK-re fordul, Felednél tágas, termékeny völgyben K-i irányt vesz fel s Bánréve mellett a Sajóba ömlik. Hossza 90 km. Legjelentékenyebb mellékvizei jobb felől a Gortva (Felednél), bal felől a Balog (Rimaszécsnél).
(Forrás: A Pallas nagy lexikona)



  Rimasimonyi

Rimasimonyi (szlovákul Šimonovce): falu Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. 2001-ben 480 lakosából 442 magyar és 24 szlovák volt.
Rimaszombattól 15 km-re délkeletre a Rima jobb partján fekszik.

1910-ben 584, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig területe Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott.
(Forrás: Wikipédia)




  Rimaszombat

Rimaszombat (szlovákul Rimavská Sobota, németül Gross-Steffelsdorf): város Szlovákiában. A Besztercebányai kerület Rimaszombati járásának székhelye.
Rozsnyótól 60 km-re délnyugatra fekszik. Alsó- és Felsőpokorágy, Bakti, Dúsa, Mezőtelkes, Kurinc, Szabópuszta, Szabadkapuszta és Méhes tartozik hozzá. (é. sz. 48°22′60’’ k. h. 20°1′60’’)
Nevét szombati napokon tartott hetivásárairól kapta. Névelőtagja a Rima folyó melletti fekvésére utal.

Területe már a bronzkortól folymatosan lakott volt. Első ismert írásos említésekor (1268) Szombathely (Zumbothel) már kiváltságos helynek számít, mert a kalocsai érsek birtokának, az ún. rimai ispánságnak a központja volt. A Szombathely elnevezés a szombati napon tartott hetivásárra utal. A szombat napi vásárokat országszerte I. Géza király (1074-1077) állította fel. A város másik, Stefansdorf nevű részét német telepesek alapították. Ekkor két faluból állott, a kalocsai érsek birtokában. 1271-ben Rymoa Zumbota, 1321-ben Ryma Zumbath néven említik. 1335-ben Károly Róberttől kapta kiváltságait. 1387-ben az ide látogató Zsigmond király megerősítette ezeket. A 15. században védőfalakkal vették körül és kisebb vára is volt, melyet 1441-ben Giskra foglalt el, de Mátyás 1459-ben visszafoglalta. Többször is béketárgyalások színhelye volt Giskra és Hunyadi közt. 1506-ban tűzvész pusztította el, 1661-ben pallosjogot nyert. 1553-tól 1593-ig és 1596-tól 1686-ig török uralom alatt állott. A város sokat szenvedett a portyázó törököktől és vallási villongások is pusztították. Falainak nyoma sem maradt. A város 1747-ben kiváltotta magát jobbágyi kötelezettségei alól és szabad város lett. 1769-ben kálvinista polgárai megtámadták a katolikusok menetét, mire 1771-ben Mária Terézia a kálvinista templomot leromboltatta.

1786-ban Kishont vármegye székhelye lett. 1805-ben az austerlitzi csatából hazatérőben Kutuzov serege szállt meg itt. 1831-ben kolerajárvány pusztított. 1845 májusában itt választották meg Petőfit tiszteletbeli táblabíróvá. 1849 júliusában itt kezdte meg az egyezkedést Görgey az oroszokkal. Protestáns főgimnáziumában sok neves személyiség tanult, köztük Mikszáth és Izsó Miklós is. 1883-tól 1922-ig Gömör-Kishont vármegye székhelye. 1910-ben 6912 lakosából 6199 magyar és 468 szlovák volt. 1974-ben 15 000 lakosa volt.

2001-ben 25 088 lakosából 14 873 szlovák, 8846 magyar, 754 cigány, 176 cseh, 24 ukrán és 13 német volt.
  • Római katolikus plébániatemploma a 18. század közepén épült barokk stílusban. Szép falfestményei vannak. Mellette áll a város I. világháborús emlékműve.
  • A katolikus plébánia 1775-ben épült barokk stílusban, a főtér egyik legszebb épülete.
  • Református temploma 1784-ben épült empire stílusban, itt nyugszik Ferenczy István szobrászművész, sírján Eurydiké szobra áll. Tornya 36 m magas.
  • Evangélikus temploma 1786-ban épült copf stílusban, tornya 1856-ban készült, felszerelését IV. Gusztáv Adolf svéd király adományozta 1803-ban a bécsi svéd követség megszüntetett kápolnájának felszereléséből.
  • Az egykori vármegyeháza, 1798-ban épült empire stílusú épület, itt választották Petőfit tiszteletbeli táblabírává.
  • Az új megyeháza 1902-ben épült eklektikus stílusú épület. homlokzatán Gömör vármegye címere látható.
  • A városháza 1801-ben épült barokk-klasszicista stílusban.
  • A Gömöri Múzeum épülete 1850-ben huszárkaszárnyának épült, majd iskola, 1882-től pedig múzeum lett.
  • A régi gimnázium épülete 1794-ben épült, később kétemeletesre bővítették barokk stílusban. Itt tanult 1857 és 1863 között Mikszáth Kálmán is.
  • Az új gimnázium 1904-ben épült neoreneszánsz stílusban.
  • Tompa Mihály szobra, Holló Harnabás alkotása a város nagy szülöttét ábrázolja. 1902-ben avatták fel.
  • A Huszth-ház, Petőfi szálláshelye 1845-ben, falán emléktábla. 2006 nyarára lett teljesen felújítva, továbbá egy kis emlékszobának is helyt ad.
  • A vízimalom 1823-ban épült, ittjártakor Petőfi itt fürdött meg a Rimában.
  • A tamásfalvi városrészen áll a Zathureczkyek klasszicista kastélya. Ma mezőgazdasági kutatóintézet van benne.
  • A tamásfalvi harangtorony a hagyomány szerint már a 16. században is állt, 1945 után restaurálták.
  • Szabatkapusztán a törökök 1553-ban Fülek elfoglalása után várkastélyt építettek, innen sanyargatták a környék népét. Ma csak csekény maradványai láthatók.
  • Kurinc-pusztán egykor johannita kolostor állott.
  • A Barátkút Kurinc-puszta közelében csobogó forrásával a városiak kedvelt kirándulóhelye volt. A johanniták ide jártak ívóvízért.
  • A város melletti Kőjankó szikla alatt negyedkori tó található, közelében barlangok láthatók.

(Forrás: Wikipédia)

A református templom a Főtéren



  Serke

Serke (szlovákul Širkovce): falu a mai Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.
Rimaszombattól 12 km-re délkeletre a Rima jobb partján fekszik.

A falu melletti 378 m magas hegyen állott egykor vára. A várat 1274 után valószínűleg a Rátót nembeli Dezső a Kaplai család őse építtette, eredeti neve Kapla. 1443-ban Giskra huszitái fogták el, majd Mátyás szabadította fel. Valószínűleg a török harcokban pusztult el. 1910-ben 955, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott.
  • A faluban parkkal övezett Gömöry-Maróthy-kastély áll.
(Forrás: Wikipédia)



  Sőreg

Sőreg (szlovákul Šurice): falu a mai Szlovákiában a Besztercebányai kerület Losonci járásában.
Fülektől 9 km-re délkeletre fekszik.

1219-ben Seureg néven említik először. Egykori várát a 13. század végén a Rátót nembeli Kakas lovászmester a kazai Kakas család őse építtette. Először 1341-ben említik, de 1385-ben már nem szerepel. Nyoma is alig maradt. 1910-ben 795, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott.
(Forrás: Wikipédia)



  Szabó József

(Kalocsa, 1822. márc. 14. – Bp., 1894. ápr. 10.): bányamérnök, geológus, mineralógus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1858, r. 1867, ig. 1888), a kőzetkutatás világhírű szaktekintélye. 1837-től 1841-lg a pesti egy.-en filozófiát és jogot hallgatott, majd a selmecbányai bányászati ak.-n tanult. 1848-ban Kossuth Lajos minisztériumába került és a szabadságharc idején a puskaporgyártásnál segédkezett mint Pest megyei salétrom-főfelügyelő. 1851-ben a filozófiadoktorává avatták; 1855-ben a budai állami főreálisk., 1858-ban a pesti kereskedelmi ak., 1862-től a pesti egy. ásvány-földtan tanszékének r. tanára. 1883 – 84-ben az egy. rektora. Tudományos munkásságának fő területe Mo. harmadkori vulkánosságának tanulmányozása; a tudományos kőzettanban a trachitrendszer kifejtése. Úttörő jelentőségűek a m. Alföld geológiai viszonyaira vonatkozó kutatásai is. Legelsőként állapította meg az. Alföld medencealjzata jelentős mozgásainak észlelhető nyomait. Kiváló geológusok, mineralógusok egész nemzedékét nevelte fel; nevéhez fűződik a bp.-i egy. ásvány-kőzettani intézetének létrehozása, számos egy. i tankönyv megírása. Emlékének megörökítésére 1897-ben a Földtani Társulat Szabó Józsefemlékalapltványt létesített, s a legkiválóbb geológiai szakmunkákat háromévenként Szabó József éremmel tünteti ki. – F. m. Tokaj-Hegyalja és környékének földtani viszonyai (Pest, 1866); Északamerikai utam vonala (Bp., 1883); Geológia (Bp., 1883); Selmecz környékének geológiai leírása (Bp., 1891). – Irod. Inkey Béla: Emlékbeszéd Sz. J. tag felett (Akad. Ért. VI. 8. füz. 1895); Koch Antal: Sz. J. emlékezete (Földtani Közl. Bp., 1895).
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)


  Tajti

Tajti (szlovákul Tachty): falu Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. 2001-ben 565 lakosából 543 magyar volt.
Rimaszombattól 42 km-re délre, Fülektől 24 km-re délkeletre a magyar határ mellett fekszik.

1910-ben 483, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott.
(Forrás: Wikipédia)



  Várgede

Várgede (szlovákul Hodejov): falu a mai Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.
Rimaszombattól 18 km-re délre a Gortva bal partján fekszik.
Nevét a felette emelkedő hegyen állt egykori várról kapta.

Ősi település, melyet már a pápai tizedjegyzék is említ Genech, majd Gedey néven. A község feletti hegyen állt egykor Gedővár, amely a 13. század második felében épült. 1281-ben alatta ütközött meg Kun László király Finta nádor hadával. 1451-ben Giskra sikertelenül ostromolta. A török többször is ostromolta, majd elfoglalva lerombolta, 1574-ben már rom és nem is épül fel többé. Nyoma alig maradt. A község korábban mezőváros volt, urai a 19. században építettek kastélyt és kúriákat. 1910-ben 1275, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott.
  • A Várhegy aljában gyógyvizű savanyúvízforrás van, melyre gyógyfürdő épült.
  • A Várhegy keleti oldalán áll az Ybl Miklós által tervezett 1865-ben épített Kubinyi-kastély. Feljáróját Izsó Miklós faragta.
  • Petőfi itt is vendégeskedett itteni utazása során. Egykori szállásának falán emléktábla áll.
  • A községnek vasas, szénsavas vizű gyógyfürdője van.
  • Határában ma is látható az a kút, ahova a hagyomány szerint a török elől a falu templomának harangját elrejtették.
  • Néprajzi gyűjteményében a település gazdag néprajzi anyaga van kiállítva.
(Forrás: Wikipédia)


  Vecseklő

Vecseklő (szlovákul Večelkov): falu a mai Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.
Rimaszombattól 40 km-re délre, Fülektől 21 km-re délkeletre fekszik.

A határában levő kegyhely onnan ered, hogy egyszer egy csordás néma fiacskája vizet keresett a Lőcse-patak medrében. Ekkor megjelent neki a Szűzanya, aki arra utasította, hogy a partoldalban kaparjon, ahonnét elő is buggyant a forrás és miután a fiú ivott belőle annak vizétől megszólalt. A hálás édesapa ezután egy Mária-szobrot készíttetett, melyet ide helyezett el. A kegyszobornak nemsokára kis kápolna épült és kedvelt búcsújáróhely lett. A falunak 1910-ben 478, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Füleki járásához tartozott.
(Forrás: Wikipédia)



  Waldstein Ferenc Ádám (gróf)

(1759. február 11. - 1823. május 25., Oberleuthensdorf, ma Csehország)

Udvari kamarás, máltai lovag, a kémia és biológia iránt érdeklődő nagyműveltségű, széles látókörű főnemes.
Anyagilag támogatta Kitaibel Pál kutatásait, együttműködött vele, 1795-ben együtt botanizáltak a Tátrában és a háromkötetű
  • Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae, Bécs 1799-1812.
műnek társszerzője. A művet Waldstein Ferenc saját költségén adta ki. Növénygyűjteményét a prágai Cseh Nemzeti Múzeumnak adományozta.
(Forrás: A magyar hegymászás és turizmus arcképcsarnoka)


Waldstein-Wartenberg Ferenc Ádám, gróf (Bécs, 1759. febr. 14. – Oberleutensdorf, Cseho., 1823. máj. 25.): természettudós, földbirtokos. A természettudományok iránt már fiatal korában érdeklődött. 1795-ben megismerkedett Kitaibel Pállal, akinek haláláig legjobb barátja, támogatója és munkatársa maradt. Hét éven át vele együtt botanikai utazásokat tett Mo.-on. Közös nagy művük, a Plantae rariores Kitaibel munkája, de ~ végezte a szerkesztéssel és kiadással kapcsolatos munkákat. Számos mo.-i növény viseli a nevét. – F. m. Descriptiones et icones plantarum rariorom Hungariae… (Kitaibel Pállal, Viennae, 1799 – 1812). – Irod. Gombocz Endre: A magyar botanika története (Bp., 1936).
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)



Néhány az interneten fellelhetô link amely érdeklôdésre tarthat számot.



Levél a Webmesternek
© MKE 2006