Végre eljött a Nagypéntek 14 óra. Pakkokkal megrakva örömmel távoztunk a munka-
helyünkről. Három sikertelen telefon után az úttest túloldalán megpillantottuk Rigó Lacit. Vele kezdtük a három napos túránkat az Őrségben. Az M-7-en elhúztunk a 76-os útra majd a 75-re, Pocsán keresztül Kerkefalvára. Egyesületünk másik része a Balaton északi oldalán, Körmenden át vette célba szállásunkat.

    A református templom mellett kis bizonytalanság kíséretével találkoztunk a turistaház üzemeltetőivel, (a tiszteletes úrral és a mindenes Etelkával). Ismerkedés, tájékozódás. A szobánk gyermekkoromra emlékeztetett. (Méretes 6x7x3,40-es, spaletta, barnára festett padló, toalettasztal tükrös fiókos stb.). 19 óra után teljes lett a grupp.

    Lázas készülődés a húshagyó vacsorához. Ízletes zöldbab leves és finomabbnál finomabb sütemények. Éjfél utánra terveztük a birkapörköltet. A rendkívül egészséges étkezés után a kényelmes ágyunkban nyugovóra tértünk. Külön a leányok, külön a fiúk. Az éjfélt átaludtuk, a hajnali harangszó élesztette a társaságunkat.

    Lassan reggeliző asztal mellé ültünk és pótoltuk az előző esti könnyű vacsorát. Kilenckor elindultunk. Egy őzike fehér popsija, kecses futása, szökkenése kötötte le figyelmünket. Átkeltünk a Kerka folyón és a távolban egy szokatlan alakzat izgatta fantáziánkat. Felsőszenterzsébet határában elénk tárult a Makoveczes bagolyvár ökumenikus harangláb és még egy szélkakasos torony. Tovább sétálva Szentgyörgyvölgy szinte egy kis város képét mutatta. Rendezett virágos udvarok üzletek, vidám, fiatalos iskola, ivó kút, tűzoltóság, lovarda osztrákokkal. Sajnos a fagyos éjszakák a tulipánfák bimbóit alaposan megcsipkedte.

    Túránk a középkori református templomnál Velemérben időzött. Az Isten házát 1378-ban Aquita János festette ki, a kor szokásainak megfelelően: teljesen beborítva falait a bibliából és a szentek legendáiból vett ábrázolásokkal. A XVIII. században mikor a protestánsok használták az "imaházat" alaposan, többször lemeszelték. Teltek az évszázadok és a szentély pusztult. 1937-től kezdődött a helyreállítás, mely még ma is tart a rendkívül értékes faliképek miatt. A hősi emlékműnél a Debreceni Hittudományi Egyetem koszorúját pillantottuk meg.

    A Zsidó- hegyen úton, réten át céloztuk meg hajlékunkat. Keresztül haladtunk egy válto-
zatos háztájin (ázsiai disznó, nyúl, különböző baromfiak, stb.). Megtudtuk, hogy Felsőszent-
erzsébeten tizennégy fő lakik állandó jelleggel, de hallottunk olyan településről is, ahol két fő éldegél.

    A Nap egyre csúszott lefelé, az idő hűlt, mikor a templom tornya csalogatta meggyötört, erőtlen vendégeit. Vámos Laci ekkor taglalta, hogy a 40.000-es kicsinyítést 60.000-esnek mérte, meg az egyik térkép, meg a másik térkép; összeadta, kivonta, szorozta, gyökre emelte, és fáradságunk eredménye 32 km/l0 óra.

    A hosszú matekozás miatt csöppnyi vacsorára és tisztálkodásra jutott az erőnkből. Alvás.

    Früstük után gépkocsikba helyezkedtünk és elgurultunk Őriszentpéterre. A temető mellett parkoltunk. Ott meglátogattuk a következő középkori plébániát és a hozzá kapcsolódó téglaégető kemencét.

    Szorosan a kiszáradt Zala partján bandukoltunk a 'középkori kavicsbánya felkutatására melyet jelenleg restaurálnak". Ez a séta a túravezetőnk ötlete volt. De Ránk hárította "- NEM FIGYELTÉTEK AZ ORSZÁGOS KÉK JELZÉST!!" Rajtunk ám nem tud kifogni. A helyes útirányt megtalálva rögtön egy rét szélére heveredtünk.

    További gyaloglásunkat a Hortobágyról ideirányított szürke marha telep törte meg. Balról kellemes illatos fenyves, jobbról a Zala kevéske vize a csorda itatására kialakítva lekerítve.

    Szalafői delelést követően a pityerszeri népi műemlék együttesben találtuk magunkat. Volt ott minden; enni- inni és látnivaló, szinte a honfoglalás idejéből.

    Ízelítő:

    * Füstösház: - egyetlen fűthető helyisége volt. A nagyméretű kemence, fűtésre, sütésre,
       főzésre szolgált. A kiömlő füstje a lakótérben terjengett, illetve ahol rést talált távozott.
       Számomra ott az élet elviselhetetlennek tűnik.

    * Emeletes kástu: (kamra) emeleten élelmiszert, földszinten gabonát tároltak. Itt parkolt a
       szekér úgy, hogy a szemközt falon rést képeztek ki kiálló rúdnak. A szőlőt is itt préselték.

    * Tóka: 3-4 méter mély esővíz gyűjtő a háztartás részére is.

    Néhány szeren még átballagtunk. Láttunk málladozó épületeket és a sógorok által rendbe hozott pompát, strucc farmot stb. Az aszfalt utat elkerülve 17 km-rel a talpunkban a kényelmes motorizációval az éjszakai pihenő helyünkre hajtottunk.

    A finom vacsora után a diaképekkel elkalandoztunk a 2485 m-es havas Retyezátba, Bukarára, Kuszturára Peleágba és a tavaszi Bakonyba.

    A film után a Csima házaspár nem volt hajlandó sem pimpikálni (ugróiskola) sem lóginyázni (mérleg hinta), csak a kényelmes ágyban elnyújtózni. Rigó Laci sem ment Birinybe iringázni. (megfejtés egy tábla csoki, szlovák nyelvismeret előny). Őt és többi társunkat is az ágy varázsa csalogatta.

    Ágival a Hold felkeltét megvártuk. Látványos volt a narancssárga hatalmas kör.

    HÉTFŐ a locsolkodás és hazaindulás napja. A reggeli hatórás harangszó után a nyári idő-
számításban lassú ébredezés következett. A fiúk szűk szavakkal, de annál illatosabb rózsavízzel meglocsolták a leányokat. Asztalunkat a hímes, színes, piros valós és csoki tojások tarkították. Julika praktikája: jó erős hagymalé, a tojásokra leveleket harisnyával rögzíteni, a lében állni hagyni, s kész a hímes. Energia felvét után, pakolás ill. megemlékezés Jézus feltámadásáról. Búcsúzkodás a háziaktól és irány Magyarszombatfa. Emléktárgyak cserépből az itthon maradottaknak, illetve a túrázás emlékére.

    A déli harangszó már a Lenti Gyógyfürdőbe uszodába szólította a teamünket. A 40.000 éves gyógyító megtette hatását, mert fél hét körül már otthonunkban készülődtünk a dolgos keddre.

    Sajna nagyon hamar eltelt a Kerka völgyi kirándulásunk, de vigasztal az április végi pécsi víkend.

Bp. 2002.04.0l.