Második munkatúra Kárpátalján

Befejeztük az Ungvári egyetem előtti Dayka Gábor szobor eredeti állapotába való helyreállítását.
Fél napos, váltott munka után koszorúztuk is. Megnéztük a volt Ung vármegyeházában a Kárpátaljai festők csodás műveinek kiállítását és a város nevezetességeit. Koszorúztuk, a helyén lassan elfogadott Petőfi szobrot is. Azután felutaztunk kirándulni a határsávba. Mindkét helyszín különleges volt, nemcsak a katonai díszkíséretünk. A Kremenec-csúcs alatti hármas határ pont, jelenleg a lengyel-szlovák-ukrán határ, de nekünk a történelmi Lengyelország az Ung és Zemplén vármegyéink találkozása. Erre a lengyel túratársainkkal meg is emlékeztünk énekléssel, a csúcs csokikból azért a kiskatonák is kaptak. Viszonzásul megengedték, hogy átsétáljunk a lengyel, magasabb Rawka-csúcsra.
Másnap is kaptunk vezetőt, hogy a jelzetlen, rövidebb úton jussunk fel a Sztinka-csúcs alatti meteorit kráterhez. 1866.június 9-én történt a becsapódás. Angol nyelvű információs táblák is tájékoztatják a turistákat, és több, esőbiztos filagória, melyeket ki is használtunk a zivatar ellen.

Karpatalja

Másnap az Uzsoki-hágóban a hideg szél miatt, csak koszorúztuk a katonasírt és összeírtuk a restaurálási teendőket. Ebédeltünk az újjáépült híres fürdőhelyen, majd át a központi bunkerhez, amit következő nap néztünk meg. Szépen rendbe van téve, korrekt a tárlatvezetés a hátborzongató helyen. A Vereckei-hágóba a faluból gyalog túráztunk fel, oda legfeljebb lóháton vagy bicajjal szabad megérkezni. Koszorúztunk, emlékeztünk, helyszíneltünk, hol állhatott a milleneumi emlékmű. Ebéd után koszorúztunk a szolyvai emlékparkban is, ami bennem Mohácsot hozta elő.
Utolsó napra maradt hazafelé Munkács vára. A gazdag gyűjtemény tanulmányozására bizony kell a három óra.

Kategória: MKE | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?