Egyesületünk ötödik éve rendezi meg két távon a 100 éves börzsönyi sísport emlék teljesítménytúrát.
Idén kissé szeles, de napos, hideg idő várta a teljesítőket. Nem volt könnyű dolguk, mert az alsóbb régiókban a jeges, fent a havas úton kellett a lehető leggyorsabban haladniuk. Ennek ellenére 88 fõ teljesítette a távokat! A résztvevők 23 km és 30 km-es távon indultak.
Legifjabb indulók: Horváth Áron 2003-as ( születésnapos volt), és Rehor Zsombor 1996-as születésűek.
A legidősebb induló az 1941-es születésű Király József a 23 km-es távon rajtolt rajtolt, a 30 km-n a legidősebb induló: Bell Sándor (1952) volt.
Voltak a túrázók között olyanok is akik az éjszakai 50 km után neveztek be a mi túránkra. Örsi Anna pedig már 100 km után válallta a 30 km-t. Nem véletlen nem ők voltak a leggyorsabbak, de időben beértek.
A leggyorsabbak voltak:
23 km-en:
- Szabó Károly 4 ó 15 perc
- Keresztes Róbert 5 ó 30 perc
- Báthori Attila 5 ó 40 perc
- Csoszánszki András 5 ó 45 perc
30 km-en:
- Marok Róbert 5 ó 25 perc
- Takács Krisztián Csipi 6 ó 4 perc
- Veres Gábor 6 ó 15 perc
- Speier Gábor 6 ó 25 perc
- Márton Dániel 6 ó 27 perc
A teljesítményekhez gratulálunk NEM CSAK A LEGGYORSABBAKNAK!
Szeretnénk továbbá megosztani kedves olvasóinkkal Rehor Mihálynak – a túra egyik résztvevőjének – kiválóan megfogalmazott hozzászólását, melyet a facebookon tett közzé. A komment az alábbiakban változatlan formában olvasható, az egyesületünk nevében köszönjük a megtisztelő szavakat!
“Azt nem tudom, hogy pontosan milyen volt 105 évvel ezelőtt a Börzsönyben a sísport, de azt tudom, hogy az ennek emlékére rendezett teljesítménytúrán igencsak elpilledtem.
Elfáradtam, de nagyon élveztem. Mert lehet azt nem élvezni, hogy a 20 centi vastag hóban mászol fel a hegyre, zihál a tüdőd, alig bírsz már lépni, s az erős oldalszél időnként hozzád vág egy nagy adag jeges zúzmarát? Mert szerintem ezt igenis lehet élvezni, mert gyalogolni jó, gyalogolni minden időben jó!
És hazaérve sokkal finomabb a falat, kényelmesebb az ágy és igen jól esik rajta elheveredni. És ennek tetejébe még a jókedvem is kerekedett, mert eszembe jutott az a sok gyönyörű látvány, amit a nap folyamán megtapasztalhattam. Amit csak azok élhetnek meg, akik egy zord téli napon is kidugják az orrukat a takaró alól.
Na ezért is szeretek én túrázni.”